Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Mi történik a brit álláspiacon? - háttér

„Munkaerőt hívtunk és emberek jöttek.” Max Frisch német író szavai („Wir haben Arbeitskräfte gerufen, und es sind Menschen gekommen”) ugrottak be azonnal, amikor néhány héttel ezelőtt a bevándorlás várható szigorításairól érkeztek hírek az Egyesült Királyságból. Mi történik a brit álláspiacon? Miért bírálja a 2004-es kelet-európai nyitást mindkét nagy párt?

David Cameron konzervatív brit miniszterelnök március végén hibának nevezte a 2004-es álláspiaci nyitást az új EU-tagállamok polgárai – így a magyarok – előtt  és kilátásba helyezte a kelet-európai uniós bevándorlás szigorítását. Ezzel gyakorlatilag egy platformra került a legnagyobb ellenzéki párttal. Ed Miliband, a Labour vezetője már egy ideje kritikus szavakkal illeti párttársai, az akkori Blair-kormány döntését. Néhány nappal később a két nagy párt befolyásos parlamenti képviselői kezdtek el hangosan gondolkodni, miként lehetne elzárni a kelet-európai munkavállalók elől a brit jóléti rendszer forrásait. A cikk itt. Jövőre ugyanis jön a román és a bolgár álláspiaci nyitás és akkor még nagyobb lesz a nyomás a brit ellátórendszereken.

Hiába, a brit szigeteken is érződik a válság. A 24 év alatti munkaképesek több mint ötödének nincs munkája, összességében pedig 2,5 millió brit keres mindhiába állást. A politika érzi ezt a feszültséget és a leggyengébb láncszemet támadja. Ők pedig most a „kelet-európaiak”.

Ugyanaz a jelenség kezd megelevenedni, mint ami Németországban a nyolcvanas években a törökök irányába, és amelyet Max Frisch fentebb fogalmazott meg zseniális tömörséggel.

Gazdasági racionalitásból nyitottak 2004-ben

Senkinek ne legyen illúziója: 2004-ben a brit politika nem szolidaritásból, hanem kőkemény gazdasági érdekből nyitotta meg álláspiacát. Egyszerűen friss, tehetséges, dinamikus munkaerőre volt szüksége a munkaerőhiánnyal küzdő gazdaságnak. Ráadásul a német-holland-francia-osztrák munkaerőstop miatt szinte minden bátor, vállalkozószellemű munkavállalót elszívtak.

A keletiek pedig jöttek. Mihály nevű ismerősöm kilenc évvel ezelőtt 25 évesen, frissdiplomásként hagyta itt Magyarországot. Ott teljesen alulról, gyári munkásként kezdte, most egy 10 egységből álló pizzériahálózat tulajdonosa Hartlepoolban, több tucat embernek ad munkát. Mi lett volna a londoni Cityben a magyar-lengyel-balti-cseh-szlovák pénzügyi szakemberek, az építőiparban a szakmunkások, a vendéglátásban a pincérek, szakácsok, recepciósok, a pizzafutárok vagy az egyszerű gyári összeszerelő munkások nélkül? Ahogyan a német gazdasági csoda sem lett volna elképzelhető a kelet-poroszországi, NDK-s és szudétanémet menekültek, majd később a török és észak-afrikai vendégmunkások nélkül, úgy a brit gazdaság növekedéséhez is jelentősen hozzájárultak a kelet-európaiak.

Az új munkavállalók után fizetett járulékokból, a fogyasztásukból nőttek a költségvetési bevételek, megmozgatták az ingatlanbérleti piacot, az őket alkalmazó munkaadók pedig többet termeltek, szolgáltattak és így szintén nem csekély hasznot húztak.

Nem szavaznak, szervezetlenek, kicsi a lobbierejük

Ám NEM MUNKAERŐ érkezett a szigetországba, hanem több százezer EMBER. Akik hozták magukkal kultúrájukat, sajátos akcentusukat, habitusukat, egy idő után családtagjaikat vagy éppen családot alapítottak a szigetországban. Amíg megy a szekér, addig a politika számára észrevétlenek, ám mihelyst beköszönt a recesszió, változik a helyzet. Ugyanis közülük is sokan elveszítik állásukat, harcolnak az egyre szűkösebb álláspiacon, gyermeket nevelnek vagy éppen egészségügyi ellátásra szorulnak. 8-9 évnyi távollét után már nincs vagy nehéz a visszaút szülőhazájukba. A tősgyökeres munkanélküli angolok pedig hajlamosak az ő jelenlétükre fogni bajaikat. Könnyű őket támadni. Nincs szavazati joguk, lobbierejük minimális, sztrájkkal sem fogják megbénítani az országot.

Félreértés ne essék: jogosnak tartom, ha a britek távol akarják tartani maguktól a „megélhetési bevándorlókat”.  Azokat, akik igazából nem dolgozni akarnak, hanem visszaélve a brit szociális ellátórendszerrel - különféle segélyekből szaktudás, nyelvtudás és motiváció nélkül elevickélni. Ám attól tartok, hogy a brit politikusok szavai olyan irányba terelik a közhangulatot, hogy az már a dolgos, érvényesülni akaró, de éppen hullámvölgybe kerülő külföldieket is sújtja.

London főpolgármestere a másik pólus

Azért legyünk igazságosak. Akadnak a brit politikában másféle hangok is. A hét elején olvastam Boris Johnson, London főpolgármesterének (korábban újságíró és oktatási szakpolitikus) cikkét egy angol napilapban. Itt érhető el.

Felidézi egy közelmúltbeli beszélgetését egy helyi fejvadász hölggyel, aki a vendéglátóiparba helyez el álláskeresőket. Ő azt mondta a főpolgármesternek, hogy tízből egy az alkalmas brit pályázó. A többi helyet külföldi származásúakkal töltik fel. Egyszerűen azért, mert jobbak: munkamorálban, kitartásban, felkészültségben.

És akkor most Johnson eszmefutatása (nem szó szerinti fordítás csak a lényeg): Nem rúghatunk ki az országból olyan embereket, akik jogszerűen itt tartózkodnak és dolgoznak. Ráadásul közgazdaságilag teljesen értelmetlen azért bírálni a kelet-európaiakat, mert korábban felkelnek, keményebben dolgoznak, udvariasak, segítőkészek és hozzájárulnak ahhoz, hogy Londonban a vendéglátás virágzó üzletág legyen.

Szerinte az sem igaz, hogy ha nem lennének itt a keletiek, akkor ugyanazt a munkát a britek el tudnák végezni. A szolgáltatás színvonala ugyanis alacsonyabb lenne, kevesebb turista jönne, kevesebbet költene stb.  Aztán a cikk végén nem felejti el bírálni a korábbi munkáspárti oktatáspolitikát…

No hát, lám, versenyképesség-növelő hatása is van a bevándorlásnak, amiből pedig hosszú távon a brit oktatási rendszer is profitálhat. Johnson érvelése azonban vélhetően kevés szavazatot hoz a konzervatívoknak…   

Hogy mi ebből a tanulság?

1. A brit álláspiacon kelet-európaiként most némi ellenszéllel kell megküzdeni. Különösen az alacsonyabb képzettséget igénylő szakmákban. Ugyan 2015-ben tartják a következő parlamenti választásokat, ám annak közeledtével a politika eredményt akar felmutatni. Valamilyen korlátozást foganatosítani fog az egyébként is euroszkeptikus Tory-kormányzat.

2. A britek jobban megnézik, kik is akarnak náluk dolgozni. Cameron miniszterelnök már jelezte, hogy ellenőrzik mennyi esélye van a külföldről érkező uniós álláskeresőknek. Pl. a nyelvtudás hiánya kizáró ok lesz.

3. Hiányszakmákban továbbra is várnak új munkaerőt.

Karácsony Zoltán

Szolgálati közlemények:

1. Pénteken 9-10 óra között chaten lehet tőlem kérdezni illetve megosztom gondolataimat a Virtuális Állásexpón a németországi munkavállalás témában, a www.allas-expo.hu oldalon. A Programok menüpontban látjátok a paramétereket. (és egyébként itt 27, főleg multinacionális munkaadóval is lehet találkozni, akik több száz állásra keresnek új munkatársakat péntek estig.)

2. A facebookon itt vagyok fent. Ha van kedvetek, egy like-kal csatlakozzatok. Kérdés vagy témajavaslat esetén a karacsony.zoltan75 kukac gmail.com címen várom észrevételeiteket, impulzusaitokat.

1 Tovább

Diplomás magyar au pair Angliában – avagy parlagon a tehetség

Egy héttel ezelőtt írt nekem emailt Barbara, egy Angliában élő magyar hölgy, aki 4 évvel ezelőtt egy magyar egyetemen HR szakon írt szakdolgozatát ajánlotta a figyelmembe.
Az angliai munkavállalást dolgozta fel, méghozzá úgy, hogy az utolsó tanév egy részét a szigetországban töltötte: saját kutatást végzett több mint 150 kint élő magyar munkavállaló körében. Értékes, alapos munka, amit eddig nem publikáltak a médiában. Kár, hogy nem 4 évvel ezelőtt akadt a kezembe, de így is nagyon hasznos olvasmány. Hadd emeljek ki ebből néhány számadatot, ami tanulságos lehet a kimenetelben gondolkodóknak.

Íme néhány elgondolkodtató adat

- A Barbara által 2008-ban megkérdezett, Angliában dolgozó magyarok 60 százaléka magyarországi egyetemet, főiskolát végzett

- Közel 40 százalék a magyar gazdasági helyzet miatt távozott a szigetországba

- 70 százalék (!) nem iskolai végzettségének megfelelő munkát kapott

- A megkérdezettek 83 százaléka nehezen jött ki Magyarországon a fizetéséből (nem tudott megtakarítanj), Angliában viszont 63 százalék félre tud tenni

- Aki kiment, többségében 1-5 éves kintlétet tervezett a dolgozat készítése idején, 40 százalék 5 évnél tovább maradna

- Legalább középfokon csak a válaszadók harmada beszélt angolul. Ennek ellenére kint csak a magyarok fele fejlesztette a nyelvtudását tanfolyamon

- A leghatékonyabb munkakeresési eszköznek a munkaadó direkt megkeresését (27 százalék), az ismerőn át keresést (26), az internetet (21) és az állami munkaközvetítői irodákat (19) tartották

- Az állás megpályázásakor 42 százalék szerint a nyelvtudás, 40 százalék szerint az angliai szakmai tapasztalat számít, csak 6 százalék véli fontosnak az iskolai végzettséget

Miután átnéztem a szakdolgozatot, skype-on felhívtam Barbarát, mert kíváncsi voltam, ő miért ment ki illetve mennyire találta meg a számítását.

Ahogyan említettem, Barbara HR szakon végzett, az egyetemi évei alatt dolgozott is, ám megbízható idegennyelv-tudás híján, ahogyan ő fogalmazott „nem kaptam olyan munkalehetőséget, hogy Magyarországon meg tudjak élni”. Angliába utolsó éves egyetemistaként nyelvtanulási céllal ment ki, aztán kint ragadt. Mivel ott HR-esként nem volt esélye elhelyezkedni, először kávézókban felszolgálóként dolgozott, majd au pair munkát vállalt. Azóta is gyermeket felügyel, és egy jól szituált kétgyermekes angol családnál él és dolgozik.

Pénz és nyugalom van, szakmai kihívás nincs

Keresetéből kényelmesen megél, imádja a nyugodt életet, az emberek pozitív hozzáállását, barátokból sincs hiány és nem olcsó hobbiját, a fényképezést is űzheti. Ennek ellenére van hiányérzete, csapdahelyzetben érzi magát. Zavarja, hogy ennyi energiát ölt bele a HR-es tanulmányokba, hogy jeles minősítésű diplomáját nem tudja kamatoztatni. Visszatérne ő Magyarországra, de au paires múlttal, harmincas éveiben nem lát esélyt olyan pályakezdésre, amiből meg tudna élni. És az évek múlásával egyre halványodnak a remények.

Nincs egyedül

Sok magyart ismer, aki hasonló cipőben jár. Akik a bennük rejlő intellektuális potenciált, az iskolapadban verejtékkel megszerzett tudást nem használják ki. Akik egy-két diplomával étteremben felszolgálnak, szállodában recepciósként, esetleg pizzafutárként dolgoznak. Mert kint ilyen munkával sem kell az árcédulát nézni.

Kedves Angliába készülő (friss)diplomás olvasóim. Ezt is mérlegeljétek, mielőtt kimentek. Ne hagyjátok a sok évi tanulás eredményét veszni hagyni. Főleg, ha szeretitek a szakmátokat.

És egyébként drukkolok Barbarának, hogy munka terén is megtalálja számítását.

Ha van tanácsotok Barbarának a "hogyan továbbra", kérlek írjátok meg ide commentbe, a karacsony.zoltan75@gmail.com címre vagy blogom facebook-oldalára.

UPDATE: Most érkezett egy mail. Egy kedves olvasóm Londonból a következő tanácsokat adta Barbarának:

- fordítassa le a diplomáját (hivatalos formában) a magyar-angol nagykövetségen (kb 15-30 font)

- keressen egy HR londoni iskolát, egyetemet, kérjen tanácsot, h ezzel a diplomával melyik kurzust érdemes elvegeznie, illetve valamilyen különbözeti vizsgával kaphat-e angol iskolai papírt

- kérjen részletfizetési kedvezményt, érdeklődjön utána, mert mint uniós állampolgár, ha nincs elég jövedelme, a tandíjból is kaphat kedvezményt

- szerintem ha Londonban szeretne továbbra is maradni, mindenképp szükséges az angol iskolai végzettség (is)

- suli után/közben jelentkezzen HR állásokra, de a legaljára, vmilyen HR asszisztens asszisztense (junior HR)

- kérjen referenciát az iskolai oktatóktól.

13 Tovább

Jobb-Állás Blog

blogavatar

A legújabb karriertrendek, a legérdekesebb álláshírek saját kommentárral Minden véleményt, témajavaslatot várok. Alkossunk egy jó közösséget!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

állás (111),karrier (107),álláskeresés (52),Karácsony Zoltán (27),állásbörze (17),külföldi munka (14),pályakezdő (10),karácsony zoltán (9),állásinterjú (9),állásexpo (8),álláshirdetés (7),pályaválasztás (6),szakma (6),munkahely (6),fizetés (6),frissdiplomás (6),önéletrajz (5),kereset (4),felvételi (4),nyelvvizsga (4),foglalkozás (4),nyelvtanulás (4),diszkrimináció (3),Németország (3),pályázás (3),monster (3),facebook (3),felsőoktatás (3),karrierépítés (3),felmondás (3),allas (3),Ausztria (3),esélyegyenlőség (3),toborzás (2),nyelvtudás (2),külföld (2),távmunka (2),egyetem (2),új munkahely (2),vezető (2),diploma (2),képzés (2),közszféra (2),CV (2),ESZA (2),EU (2),álláskeresési járadék (2),au pair (2),motiváció (2),mérnök (2),informatikus (2),karrierváltás (2),Egyesült Királyság (2),fejvadász (2),személyzeti tanácsadó (2),felmérés (2),olimpia (1),idősgondozó (1),karrierhír (1),google (1),szakválasztás (1),Egyenlő Bánásmód Hatóság (1),zaklatás (1),trend (1),webdesigner (1),munkaerőfelvétel (1),Anglia (1),németország (1),Vizes VB (1),Benedek Tibor (1),vízilabda (1),jövedelem (1),worldskills (1),munkanélküli (1),túlóra (1),váltás (1),munkasprint (1),rugalmas munka (1),álláskereső (1),gyakornok (1),álláspályázat (1),munkajog (1),külföldi tanulás (1),hiányszakma (1),munkanélküliség (1),munkanélküliségi ráta (1),álláspiac (1),atipikus munka (1),kerékpár (1),diákmunka (1),szexi szakma (1),Bringázz a munkába (1),bicikli (1),linkedin (1),megváltozott munkaképességű (1),jutalom (1),Kanada (1),Harvard Business Manager (1),diplomamunka (1),sales manager (1),mobilitás (1),Work Force (1),parti (1),kapcsolatépítés (1),burn out (1),egészség (1),key account manager (1),állásnév (1),egyetemista (1),bér (1),szakmai gyakorlat (1),HR (1),informatika (1),tanácsadó (1),hegesztő (1),Google (1),Facebook (1),pénzügy (1),szakmunka (1),csapatépítő tréning (1),állásportál (1),osztrák munka (1),Steve Jobs (1),nfsz (1),eures (1),(1),IT (1),Apple (1),Zuckerberg (1),munkaerő-közvetítő (1),EURES (1),karrierexpo (1),kísérőlevél (1),motivációs levél (1),Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (1),marketing (1),reklám (1),munkahelyváltás (1),munkaügy (1),manager (1),siket (1),előléptetés (1),babysitter (1),állásközvetítés (1),ötven felett (1)