Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

10 álláskeresői bosszúság – mi áll a miértek mögött?

A nyáron felmérést készítettem olvasóim körében arról, hogy mi zavarja őket leginkább az álláskeresésben. Múlt pénteken lakóhelyemen, Nagykovácsiban a Trebag Kft. meghívására álláskeresőkkel találkoztam egy EU-s projekt keretében. Aktívak, érdeklődőek, nyitottak voltak a közel kétórás beszélgetés alatt. Sok olyan bosszúság visszaköszönt, amely korábbi netes szondámban is megjelent. Most sokan háborogni fognak, de nézzük meg a kérdéseket a munkaadó szemszögéből is. Mert nem fekete-fehér a valóság és ezzel is hatékonyabbá tehető az álláskeresés.

1.Miért nem hirdetnek meg minden állást?

A közszférában minden üres pozíciót kötelező meghirdetni, a versenyszférában azonban valóban az új állások jelentős része nem jelenik a nyílt álláspiacon. Ennek elsősorban gazdaságilag racionális okai vannak. A munkaadó hajlamos a legolcsóbb megoldás felé menni: ez pedig a belső kinevezés vagy a munkatársak, ismerősök ajánlása / kapcsolatrendszerének megmozgatása. Egyik sem kerül egy fillérbe sem.

 

2. Miért nem derül ki sok hirdetésből, hogy ki keres új munkaerőt?

Rengeteg álláskeresőt zavar, ha a hirdetésben nem szerepel a munkaadó neve, csak sejtelmes megfogalmazások („iparágában piacvezető, nemzetközi hátterű vállalat”) vagy semmitmondó email címek (palyazas…. kukac gmail.com) Ennek több oka lehet. Megesik, hogy a cég már tudja, hogy kinek a helyére keres új munkatársat, de nem akarja, hogy azt az érintett idő előtt megtudja. Előfordul az is, hogy a munkaadó nem akar bővüléséről információt adni a versenytársaknak.

Ezzel azonban azt is eléri, hogy egy álláskeresői réteg egyszerűen nem mer jelentkezni. Elsősorban azok, akiknek van munkahelye, de váltanának. Ők félnek attól, hogy a hirdetés mögött a szomszéd szobában ülő HR-es van…

 

3. Miért tesznek bele a hirdetésbe túlzó elvárásokat?

„Könyvelői munkához három idegen nyelv ismerete?” – kérdezte tőlem megrökönyödve egy álláskereső.  

Vannak esetek, amikor jogos lehet a követelmény: jelen esetben egy több országot kiszolgáló nemzetközi cégnél. A munkaadók sokszor Supermant akarnak. Aztán ha nem jönnek a megfelelő jelöltek - vagy akik jönnek, ők átmeneti állomásnak szánják a céget - akkor saját hibájukból tanulva alábbadják.

Sajnos arra is akad példa, hogy a nyelvtudás indokolatlan megkövetelésével a senior álláskereső réteget riasztják el a pályázástól.

 

4. Miért kérik az álláshirdetésben a fizetési igény megjelölését?

Láttam olyan hirdetést, hogy az email „Tárgy / Subject” részébe kértek összeget. Az álláskeresők azt sérelmezik, hogy a munka pontos ismerete nélkül kell nyilatkozniuk bérigényükről.

Feltettem ezt a kérdést egy nemzetközi középvállalat HR-vezetőjének néhány hónappal ezelőtt. Ő azt mondta, csak azért kérik, hogy a nagyságrendi különbségeket kiszűrjék. Aki bruttó 500 ezer forintos havi bért kér, de a cég csak 250 ezret tudna kínálni, vele felesleges folytatni a kiválasztást. Bármennyire is alkalmas a munkára, nem jutnak majd egyezségre és csak egymás idejét rabolják.

Legtöbbször azonban nem a legalacsonyabb bérigény nyer. A munkaadók zöme hajlandó többet fizetni a legjobb jelöltért.

 

5. Miért nem írják ki hirdetésben, mennyi bért ajánlanak?

Tavaly ősszel megkérdeztem egy országos bank HR-vezetőjét egy esélyegyenlőségi konferencián, nem lenne-e jobb, és igazságosabb, ha nyilvánosak lennének a fizetések? Ahogyan azt például az USA-ban a hirdetésekben megteszik. Azt válaszolta, hogy nem. Sőt, összeomlana a pénzintézet, romokban lenne  a munkamorál. A munkatársaknak ugyanis a relatív (egymáshoz viszonyított fizetése) fontosabb. Európa nagy részén tabu a fizetés, és ez darabig így is marad. (Ez hosszabb elemzést igényelne, nagyon merevnek érzem a munkaadói hozzáállást.)

 

6. Miért nem szerez nekem állást a fejvadász? Nem az a dolga?

Hát nem az. Ugyan a személyzeti tanácsadó cégek mosolygós, segítő arcukat mutatják az álláskeresők felé, de állást nem garantálnak, az ő fizetős ügyfeleik a munkaadók. Megbízóik ugyanis állásonként több százezer forintot (a munkaadó éves bruttó bérének 10-15 százalékát) fizetnek, ha a fejvadász megfelelő jelöltet prezentál. A fejvadásznak tehát fontos a jó kapcsolat az álláskeresővel, de a megbízó érdekeit nézi elsődlegesen. Ha azonban ez találkozik az álláskeresőkével, akkor dupla az öröm.

 

7. Miért nem válaszolnak az álláspályázatomra?

Ez volt a top bosszúság nyári felmérésemben.

Jogos elvárás bármilyen kommunikációban egy megkeresésre valamilyen válasz küldése. Ráadásul az álláskeresők jelentős része rutintalanság miatt időt is veszít ezzel, ugyanis heteken át bízik a pályázatban és leáll a kereséssel.

Nincsenek azonban könnyű helyzetben a munkaadók, ha egy kiírásra százas nagyságrendben érkeznek CV-k. A toborzásban élenjáró vállalatok szoftveres segítséggel adnak visszajelzést. Ennek előnye, hogy képben van a pályázó, mi történt, ám személyre szabott „használható választ nem kap, csak sablonosat („megkaptuk pályázatát”, „sajnos nem jutott a következő körbe”).

A kis- és közepes vállalkozások többsége nem költ ilyen szoftverre és az egy szem HR-esnek nincs energiája mindenkinek válaszolni.   

 

8. Miért a szakmámhoz nem értő HR-es tartja az első interjút?

Sok esetben a HR és a szakmai osztály képviselője együtt ül az interjún. Ahol csak a HR-es ül az első körben, ott a cél az előszűrés. Megfelel-e az álláskereső a formális elvárásoknak, személyiségében illik-e a céghez. A szakmai rész ezt követően kerül terítékre.

 

9. Miért húzzák hetekig / hónapokig a döntést az állásinterjú után?

Nem azért, mert lebegtetni akarnak, hanem azért, mert egyre több helyen lassult le a kiválasztás. Ennek oka lehet a bizonytalan gazdasági környezet vagy multi cégen belül a többszintű döntéshozatal.

 

10. Miért nem mondják meg őszintén az elutasítás okát?

Az álláskeresők jelentős része hiányolja az egyenes választ, amiből tanulhatna. Sokszor itt is semmitmondó szófordulatokkal találkozni.

Ennek oka lehet:

- nem az hozta meg a döntést, aki közli,

- olyan szempontok szerint határoztak, amelyek támadhatóak / rossz fényt vetnek a munkaadóra (diszkrimináció)

- nem tudnak racionálisan érvelni.

Van még valami, ami dühít benneteket a munkaerő-kiválasztás során? Írjátok meg ide kommentbe, emailben a karacsony.zoltan kukac jobb-allas.hu címre vagy blogom Facebook oldalára.

3 Tovább

Beszóltak az álláskeresők - mi a bajuk az állások meghirdetőivel?

Mi zavarja leginkább az álláskeresőket a pályázás során? Erről készítettem egy online felmérést olvasóim körében. 426 válasz érkezett, az eredmények nem túl hízelgőek az állások meghirdetőire. Lássuk a számokat és a tanulságokat.

Két héttel ezelőtt a "15 jel, hogy komolytalan pályázó vagy" című bejegyzésben a gyakran előforduló álláskeresői bakikról írtam, amely főként HR-szakemberek véleményén alapult. Akkor úgy gondoltam, hogy a másik oldalnak, tehát a munkaadóknak/HR-eseknek is küldök egy tanulságos csomagot. Arra kértem kedves álláskereső olvasóimat, mondjanak véleményt az állásokat meghirdető munkaadókról, álláskeresési tapasztalataikról. Összeállítottam egy online kérdővet, amelyet tíz nap alatt 426-an töltöttek ki.

A kérdés így szólt: "Álláskeresőként mi az, ami leginkább zavart egy-egy pályázat során?" A válaszadók 10 lehetőség közül jelölhettek meg maximum hármat, illetve egy szabad szöveges részben egyéni véleményt is megadhattak.

Top sérelem: nem válaszolnak az álláspályázatra

A 426 kitöltő közül 310-en jelölték meg a "Válaszra sem méltatnak az önéletrajz elküldése után" lehetőséget, ezzel messze ez az opció végzett az élen. Második helyre  227 szavazattal a "Nem indokolják meg, miért utasítottak el" lehetőség került, míg a panaszlista harmadik helye az anonim hirdetéseknek jutott - amelyeknél nem derül ki, ki hirdeti meg az állást (210 válasz). Sok kitöltőt zavart még, hogy fizetési igény megjelölését kérik a hirdetésben. A legkevésbé az állásinterjú időbeli csúszása és az ezzel járó várakozás bosszantja az álláskeresőket.
A 426-ból mindössze 11 válaszadó (2,7 százalék!) volt maradéktalanul elégedett. Azaz, ennyien tartották korrektnek és profinak azoknak a cégeknek a toborzását, ahová pályáztak.

Unfair kérdés, hazug hirdetés, túlzó elvárások

A válaszadók egy szabad szöveges részben egyéni tapasztalaikról is beszámolhattak. Akadt, akit gyermekvállalási terveiről faggatták, másvalaki szerint indokolatlanul magasak az elvárások. Egy pályázónak már az email "Tárgy" részébe be kellett (volna) írnia a fizetési igényét. Akadt, akit még aznap akartak behívni interjúra. Egy másik kitöltő azt nehezményezte, hogy a munkaadók túlságosan titkolóznak a fizetésről, pedig sok felesleges kört ki lehet így kerülni. Egy álláskeresőt az zavart, hogy csak interjún derült ki, hogy vállalkozói státuszú, jutalékos alapon fizető ügynöki munkáról van szó, miközben a hirdetésben alkalmazotti munkát hirdettek fix bérrel. Az állásinterjúra utazás miatt 4000 forint útiköltsége bánta...  

Íme az eredmények számokban:

Álláskeresőként mi az, ami leginkább zavart egy-egy pályázat során?
Válaszra sem méltatnak az önéletrajz elküldése után    310 (válasz)
Nem indokolják meg, miért utasítottak el    227
Nem derül ki, hogy melyik cég hirdeti meg az állást (pl. fejvadász cég keresésénél)     210
Fizetési igény megjelölését kérik a hirdetésben    165
Interjú után sokáig kell várni a döntésre    93
Udvariatlanok az interjúztatók, inkorrekt kérdéseket tesznek fel    76
Állásinterjún kevés infót árulnak el a munkáról    70
Túl sok dokumentumot kérnek csatolni (erkölcsi bizonyítvány, diploma stb.)     36
Késnek az interjúztatók, várnom kell    25
Nem zavart semmi. Korrekt, profin kiválasztó munkaadókkal volt eddig dolgom.    11

Mi a tanulság a munkaadók számára?

Egy kis munkaadói arroganciával az egész elintézhető lenne annyival, hogy a munkaadó hirdet meg állást, ő van erősebb pozícióban, az álláskereső ne nagyon elégedetlenkedjen.
Ezt az attitűdöt hosszú távon nem tartom célravezetőnek. Az inkorrekt munkaadónak hírét viszik álláskeresők és kirúgott munkavállalók százai/ezrei (már nem csupán ismeretségi körben, hanem internetes fórumokon. A Facebook "Feketelista álláskeresőknek" csoportja erre jó példa). Ilyen ellenszélben nehéz lesz neki a legjobb pályázókat megszerezni, főként nehezen betölthető pozíciókra... A rossz munkáltatói image pedig előbb-utóbb a cég termékeinek megvásárlóit is elérheti, ami már árbevételben is jelentkezik.

Mit lehet tenni?

Apró fogásokkal látványos eredményt lehet elérni. Ma már annyi informatikai eszköz / szoftver elérhető, amivel egyszerre akár több ezer álláskereső kezelhető. Nem bonyolult dolog az önéletrajz beérkezése után azonnal egy automatikus választ küldeni, melyben a cég megköszöni a pályázást. Szintén lehet automatikus, udvarias mailt küldeni, ha nem lesz állásinterjúra behívás. Ez az álláskeresőnek is segítség, mert nem vár, nem veszít időt.
Hadd ne részletezzem az állásinterjún való korrekt munkaadói hozzáállás fontosságát (csak a munkavégzéshez kapcsolódó kérdések, a munka feltéteinek ismertetése, barátságos légkör megteremtése stb.). Az interjú utáni elutasítást pedig szintén minél gyorsabban illik közölni.  

Köszönök minden választ! Remélem, szolgált némi tanulsággal.

A Facebookon itt vagyok elérhető. Minden véleményt, like-ot, kritikát, bátorítást örömmel veszek. Mailben a karacsony.zoltan kukac jobb-allas.hu címen várom leveleiteket.

Karácsony Zoltán

12 Tovább

Tíz munkaadói pofátlanság

E posztot egy tegnap esti MTI-s hír ihlette. Idézek:

„Heves ellenkezést váltott ki Norvégiában egy munkahelyi mosdószünet-figyelő rendszer, amely a mellékhelyiségekben naponta nyolc percnél többet időző beosztottakról riasztást küld főnökeiknek.
A regulát a DNB biztosító vezette be telefonos hívásközpontjában. A nyolc perces napi kvótaszigort az alkalmazottak érdekképviseleti szervei az emberi jogok megsértésének bélyegezték és elfogadhatatlannak tartják.
A vállalat közölte, az újítással nem méricskélni akarják, hogy egyes dolgozók mennyi időt töltenek a mellékhelyiségekben, hanem a betelefonáló ügyfelek maradéktalan kiszolgálását biztosítani. A cég ugyanakkor hozzátette, felülvizsgálja új politikáját.”

Az írásból az is kiderül, nem ez az első eset az északi országban a munkaközi szünetek kontrolljára. Egy másik cég „toalettnapló” bevezetésével próbálkozott, amelyben a kollégáknak írniuk kellett, mennyi időt töltenek a mellékhelyiségben. Egy harmadik cég elektronikus vécékulcskártyával látta el dolgozóit, hogy pontosan nyomon követhesse a kieső munkaidőt.

Munkaadói pofátlanságok mindenhol előfordulnak. Most jöjjön néhány eset, amelyekről az utóbbi időben hallottam.

1. Munkatársak illegális megfigyelése

Erre jó példa a német Lidl áruházlánc, amely 2008-ban titokban figyelte dolgozóit. Kamerákat szereltek a boltokba azzal az ürüggyel, hogy a tolvajok ellen védekeznek, miközben a monitorok előtt ülő ellenőrök alaposan dokumentálták, ki, mikor, mennyi időre megy vécére, ki kivel van szerelmi viszonyban, ki tűnik alkalmatlannak a munkára. Az áruházlánc végül 1,5 millió eurós bírságot kapott a tartományi adatvédelmi megbízottól illegális adatgyűjtés címén.

2. Kirúgás e-mailben

Hivatalosan persze így nem lehet a dolgozónak felmondani, vannak azonban munkaadók, akik először így jelzik szándékukat. Így jártak az Ombudsmani Hivatal dolgozói, akik január másodikán fel is vették a megadott időpontban a munkát, hogy aztán bő egy órával később, negyed 10 felé megkapják az ombudsmani hivatal új főtitkárának e-mailjét arról, hol kell átvenniük a felmondóleveleiket. Az origo írása szerint, az elbocsátottak a levél szerintük cinikus záró sorait is sérelmezik, ebben Zombor Ferenc azt írja: "őszintén remélem, hogy sokrétű tapasztalatait hamarosan egy minden szempontból megfelelő munkakörben kamatoztathatja".

Az érintettek szerint a távozás körülményei is megalázóak: a kirúgottak egyetlen órát kaptak a papírok átvételére és a diszkrét, személyes ügyintézés helyett egy csoportban rendelték le őket a hivatal átmeneti személyzeti osztállyá alakított panaszirodájára.

3. Kirúgás sms-ben

Ugyancsak az új technológia tette lehetővé a felmondás sms-es formában történő közlését is (ez is kevés egyébként, szintén első infóként veti be néhány munkaadó). Egy példa a közelmúltból: a Brüsszelben tárgyaló Teodor Baconschi román külügyminiszterrel például így közölte főnöke (Boc miniszterelnök illetve stábja) január elején, hogy nem tart igényt a jövőben munkájára.

4. Kirúgás telefonon

Valószínűleg élete egyik legkellemetlenebb telefonján volt túl tavaly szeptemberben Carol Bartz, a Yahoo már csak ex-vezérigazgatója. Az igazgatótanács elnöke, Roy Bostock ugyanis telefonon közölte vele, a cég nem tart igényt a munkájára. Bartz iPadjéről küldött egy utolsó üzenetet alkalmazottainak: “Sajnálom, de most rúgott ki telefonon az elnök". A menedzsert felháborította a felmondás módja, egyebek mellett a személytelenséget nehezményezte.

5. „Próbahét”, „gyakornoki program” fizetés nélkül

Büféknél, kisebb vendéglátóegységeknél, butikoknál megesik, hogy az állásra pályázóknak azt ígérik, egyhetes (vagy akár hosszabb) próbamunka után döntenek alkalmazásukról. Miután a pályázók ledolgozzák az adott időt (például pultosként, mosogatóként, takarítóként), azt mondják, nem feleltek meg a követelményeknek, és próbahétre hivatkozva egy fillért sem fizetnek.

Némileg körmönfontabban utasítják el a fizetést azok a cégek, amelyek hangzatosan „gyakornoki programot” hirdetnek fiataloknak (egyetemistáknak, pályakezdőknek). A fiatal azt várja az ingyenes gyakorlattól, hogy beletanulhat szakmájába és később státuszt kap a cégnél. Valójában azonban adminisztratív (betanított irodai) munkát végez, a gyakornoki idő elteltével pedig szélnek eresztik.

6. Kamu álláshirdetés feladása

Vannak cégek, amelyek frissíteni szeretnék pályázói adatbázisukat. Rosszabb esetben marketingkampányukhoz vadásznak e-mail címekre, telefonszámokra. A módszer egyszerű: feladni egy vonzó álláshirdetést (marketingasszisztens, menedzserasszisztens) és máris özönlenek a személyes adatoktól hemzsegő önéletrajzok. Nem ritka, hogy irodai adminisztratív munkára néhány nap alatt több száz álláspályázat érkezik.

7. A pályázás feltétele: egy drága képzés elvégzése

Vannak munkaadók, amelyek pénzt akarnak kifacsarni a pályázókból. Egy takarítócéghez pályázó hölgy mesélte, a munkaadó a felvételt egy általa szervezett képzéshez közötte, aminek részvételi díja egyhavi fizetésnek felelt meg. Hiába magyarázta a pályázó, neki van végzettsége, szakmai tapasztalata, a cég nem tágított.

8. Csábító otthoni távmunka-ajánlatok

Nem kell sokat böngészni a világhálón, hogy csábító, otthonról végezhető marketinges munkákba ne bukkanjunk. Ha jobban megvizsgáljuk az ajánlatokat, láthatjuk, nagy részük vállalkozói alapon végezhető jutalékos munka, ami nem marketing, hanem telefonos értékesítés. Nem a munka tartalmával van problémám, hanem a megtévesztő csomagolással.

9. Aki nem jelenti be alkalmazottait...

A munkaadói költségoptimalizáció olcsó, de illegális módja, nem bejelenteni az alkalmazottakat az állami szervek felé. Mivel a munkavállalók nem feltételezik, hogy elmarad a munkaadói járulékfizetés, ezért a keserű pirulát akkor kell lenyelniük, ha valamilyen állami ellátásra tartanak igényt (táppénz, munkanélküli segély, nyugdíj).

10. Külföldre közvetítés busás pénzért

Állásközvetítés címén a közvetítő cég nem kérhet pénzt álláskeresőtől. Ennek ellenére minden évben felbukkannak sztorik Spanyolországba toborzott eperszedőkről, angliai munka ígéretével rászedett fizikai munkásokról. A trükk egyszerű: regisztráció címén elkér a közvetítő néhány száz eurót, (valaki még a transzfert is elintézi), aztán a cég felszívódik a munkavállaló pedig állás és pénz nélkül marad...

Ez csak tíz példa az utóbbi időből és amit veszélyesnek érzek. Ha valaki szeretné folytatni a sort, írjon a blog facebook-oldalára, a cikk alá kommentbe vagy mailben a karacsony_zoltan@freemail.hu címre.

0 Tovább

Diszkrimináció svájci álláshirdetésekben

Az utóbbi néhány órában svájci munkalehetőségek után kutattam az interneten.

A május eleji osztrák és német álláspiaci nyitás mellett ugyanis elsikkadt, hogy Svájc is feloldotta a korlátozásokat a magyar munkavállalók előtt, így munkavállalási engedély nélkül dolgozhatunk az alpesi országban. Az erről szóló cikk hamarosan megjelenik, a linket majd idemásolom, de nem is ezt akarom promózni.

Inkább egy érdekes megfigyelést szeretnék megosztani olvasóimmal. Közel 2400 svájci álláshirdetést találtam az EURES weboldalán. Ez az európai állami munkaügyi hivatalok közös adatbázisa, tehát az állami kirendeltségekhez bejelentett álláslehetőségek gyűjteménye. Főként építőipari és vendéglátóipari szakmunkásokat keresnek a munkaadók. (A keresőoldal linkje)

Ha valaki tüzetesebben megnézi a hirdetések szövegét, láthatja, a svájci munkaadók jelentős része megadja, milyen életkorú pályázók jelentkezését várja. Például egy építésvezetői kiírásnál 25-55 év közöttiek pályázhatnak, egy irodai alkalmazotti keresésnél 25-35 évesek, asztalos pozícióra 20-40, ácsra 20-45, call centeres ügyintézőire 20-50, női szakácsra 28-35 (itt már a nemet is megadják), titkárnőre 25-50, kockázatkezelési tanácsadóra 25-35, fodrászra 29-65 év közöttiek.

Csak emlékeztetésül: Ha ilyen életkori megkötéseket tartalmazó hirdetések Magyarországon megjelennének, nagy valószínűséggel hatósági ügy és valamilyen bírság lenne a következménye. Álláshirdetésben ugyanis többek között nemre, nemzetiségre, életkorra való utalás nem tehető, mert az sérti az egyenlő bánásmódról szóló törvényt. Az ilyen eseteket az Egyenlő Bánásmód Hatóság vizsgálja ki és akár több millió forintos büntetést is kiszabhat a diszkrimináló munkaadóra.

Amikor régebben ez a téma szóba került munkaadói és munkavállalói körökben, két nézet feszült egymásnak:

- az egyik szerint hadd határozza meg a munkaadó, hogy kit akar felvenni. Ha 30 év alattit keres, hadd írja ki, így legalább nem pályáznak hiába a 30 év felettiek. Szakmai indokok mögé bújva, rejtettem úgyis diszkriminálni fog.

- a másik tábor szerint az állam nem hagyhatja, hogy a munkaadó munkához nem kapcsolódó tulajdonságjegyek alapján nyíltan elvágja az álláskeresők útját. Mindenkinek egyenlő esélyt kell adni a startvonalon. A vegyes életkorú, nemű csapatok pedig éppenhogy jobban teljesítenek, mint a homogének.

Úgy látszik, Svájcban elmennek az ilyen hirdetések. Kérdezem olvasóimat: jó lenne, ha Magyarországon is meghatározhatná a munkaadó, milyen életkorú pályázókat vár?

A Jobb Állás facebook-oldala: http://www.facebook.com/pages/Jobb-%C3%81ll%C3%A1s/164244410291306

10 Tovább

Rejtett diszkrimináció álláshirdetésekben

Egyre furfangosabbak és ravaszabbak a munkaadók. Nagyjából ezt szűrtem le, amikor néhány hete a bővebb családom egy tagja megkért, segítsek neki állást találni. Ő 55 éves, villamosmérnök, nem beszél idegen nyelven, de nagyon ért a műszaki dolgokhoz, remek  a szervezőkészsége, korábban egy autójavító vállalkozást vezetett Budapesten, amelyet aztán a válság elsodort.

Több mint száz állásajánlatot átolvastam, már csak kíváncsiságból is mindenhonnan – internet, újság, utcai vagy fali hirdetések. Úgy tűnik, egyre dörzsöltebbek a munkaadók, mióta egy-egy vállalkozást az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál pellengérre lehet állítani olyan álláshirdetések miatt, mint „50 év felettiek ne jelentkezzenek” vagy „kismamák kíméljenek”. Na jó, a „női pultost keresek” még megtalálható a palettán (a Kosztolányi Dezső téren még láttam egyet fél éve), ám az is egy sarki bodé oldalán.

Én csak „puha diszkriminációnak” hívom azt a jelenséget, amikor a szavakban nem lehet kifogást találni, a kiváltott hatás azonban diszkriminációra utal. Illetve utalhat, így aztán nem is minősül diszkriminációnak. Mire is gondolok? Több formája is tetten érhető, íme néhány.

„Fiatalos csapatunk keres”… Ilyen és ehhez hasonló mondatok. A cég ilyenkor megfordítja a történetet. Nem mondja ki, hogy fiatal munkatársat keres, hanem ők fiatalok és érezze azt a korosabb álláskereső, hogy ő nem odavaló.

Ugyanez a jelenség, ha a munkaadó a „nemdohányzó csapatunk keres…” nyelvi fordulatot használja. Ezzel a dohányzókat szeretné kiszűrni.

Ugyanígy lehet finoman jelezni például kismamáknak vagy megváltozott munkaképességűeknek a „nagy munkabírás” vagy a túlóra megvillantásával, nem őket keresik.

Vagy itt van az angol nyelvtudás, mint elvárás. Vannak olyan esetek, amikor egy pályázónak igazából nem is kellene angolul tudnia, az álláshirdetésben mégis előírja a munkaadó. Bizonyítani nem tudom, de szerintem némely esetben ennek hátterében a fiatalabbak odacsábítása és a korosabbak taszítása áll. Ezzel persze nem vonom kétségbe, hogy egy multinál a nyelvtudás fontos és én vagyok az első, aki az álláskeresőket nyelvtanulásra buzdítom illetve fontos tényezőnek tartom. Csak annyit akarok mondani, úgy fair, ha csak akkor írjuk le elvárásként, ha nincs hátsó szándék, és valóban nélkülözhetetlen a sikeres napi munkavégzéshez.

Angol állásnevek. Nem feltétlenül az angolul nem tudók elhajtása áll a háttérben, hanem a pozíció magasabb pozicionálása. Így lesz egy irodaház üzemeltetési vezetői munkaköréből „facility manager”, egy pénzügyi üzletkötőből „financial advisor” amire egy angolul nem tudó (sokszor korosabb) ember már nem is pályázna.

Most csupán a finom jelzésekre és csak az álláshirdetések szövegére koncentráltam. Biztos vagyok benne, hogy van még jónéhány. Tud még valaki ehhez hasonló „jelzéseket”?

UPDATE: Amint a kommentekből látszik, élénk vita alakult ki, aminek örülök. A reakciók megmutatták a főbb törésvonalakat. Köszönöm a visszajelzéseket (az e-mailben küldötteket is) ezúton is. A tanácsadás mellett ennek a blognak a célja, hogy véleményt cseréljünk álláspiaci jelenségekről, vitatkozzunk. Szeretném hangsúlyozni, nem vagyok munkaadóellenes. Blogommal éppen azt szeretném elérni, hogy jobb és felkészültebb pályázók jelentkezzenek. Csak annyit kérek, kedves cégvezetők, HR-esek: a szaktudás, a munkához kötődő kompetenciák számítsanak egy-egy kiválasztásnál, ne a nem, a gyermekek száma, az életkor...  

26 Tovább

Vigyázat a csaló munkaközvetítőkkel!

Az utóbbi 24 órában két történet is eljutott hozzám, miként lehet állásra vágyó, elkeseredett munkanélkülieket rászedni.

Egy hölgy azt panaszolta, egy budapesti irodának 6 ezer forintot fizetett olyan cégek címeiért, amelyek állítólag állást ajánlanak. Nyugtát nem kapott róla, és a cégek hívásakor derült ki, hogy vagy nem jó a telefonszám, vagy nincs üres pozíciójuk. Valószínűleg a cégnevek nyilvános adatbázisból valók és ezt tette pénzzé egy csaló „munkaközvetítő”.

Tegnap az MTI egy 31 éves szabolcsi férfiról adott hírt, aki egy kft. nevében biztonsági őri állást hirdetett és a jelentkezőktől tanfolyami díj címén 11 ezer és 40 ezer forint közötti összeget szedett be, de se oktatást nem szervezett, se munkát nem szerzett a jelentkezőknek…

Mindkét történet jelzi, legyünk résen. Állásközvetítésért ne fizessünk senkinek.

Jogszabályellenes ugyanis állásközvetítés címén az álláskeresőtől pénzt kérni. Az állásközvetítő „fizetős” ügyfele ugyanis a megbízó, tehát az állást meghirdető vállalat. Érdemes egy pillantást vetni a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat weboldalán a magán munkaerő-közvetítőket tartalmazó listára, amely a hivatalosan nyilvántartásba vett ilyen profilú vállalkozásokat tartalmazza. http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=allaskeresoknek_magan_munkakozv_listaja

 Szintén a csalások közé tartozik az a jelenség, amikor formálisan ugyan meghirdetnek egy állást, de valós munkaerőigény nincs mögötte. Legtöbbször jól hangzó pozíciónevet adnak, amire a lehető legtöbben pályáznak – például marketingasszisztens, majd a beérkezett önéletrajzokban található személyes adatokat (e-mail cím, telefonszám, lakcím) kereskedelmi célokra használják, például termékeket ajánlanak.

Hogy mit lehet ezek ellen tenni? Érdemes nagy állásoldalakon próbálkozni, az már egy szűrő. Magát felfedni nem akaró munkaadóhoz pedig csak akkor pályázzunk, ha a közvetítéssel megbízott vállalkozás ismertnek és megbízhatónak számít.

Ha valakinek van rossz tapasztalata, ossza meg, kérem. Kíváncsi vagyok, mivel próbálkoznak még...

0 Tovább

Ki az a key account manager?

Hogy miért angol névvel (sales manager, account manager, pricing specialist stb.) látják el pozícióneveiket a cégek? Úgy gondolják, ez presztízst ad és szűrő is egyben. Azok úgysem jelentkeznek account managernek, akik nem tudnak angolul. Emellett multi cég esetén az anyavállalat előírása is szerepet játszik, a helyi HR pedig vagy nem tudja vagy nem meri lefordítani.

Key account manager

Szintén trend: egyre több magyar kkv-nél látom, hogy munkatársaik angol nevekkel operálnak. Mert milyen jól is néz ki egy névjegykártyán a key account manager – mint a vezető/kiemelt értékesítő… Főleg akkor, ha egy multi ügyfelet szeretne behálózni. (Ha már a címben feltettem a kérdést ennek a pozíciónévnek a jelentésére vonatkozóan, hadd magyarázzam meg pár szóval. A key account manager általában az értékesítési csapat ranglétrájának felsőbb régióiban található. Olyan tapasztalt ügyfélmenedzser/értékesítő, aki a nagyobb, kiemelt ügyfelekkel foglalkozik. Lejjebb van nála az account manager és feljebb a sales manager, utóbbi az értékesítési csapat vezetője.)

Key account manager állások a Monster állásportálon erre a linkre kattintva érhetőek el.

Tanácsom álláskeresőknek: ha nem biztosak az angol pozíciónév pontos jelentésében, kérdezzenek utána a cégnél, nem szégyen. Én például majdnem ezért maradtam le egy állásról, amelyet végül megkaptam. „Content manager” szerepelt a kiírásban. Szinte már értetlenül átsiklottam rajta, amikor az „Elvárások” rovatban láttam, az újságírói végzettség előny. Ez volt számomra a hívó szó, ekkor tudatosult, hogy ez internetes tartalomfejlesztés, ami újságírói tudást kíván, tehát nekem szól.  Pedig már akkor középfokú szinten tudtam angolul.

Tipp: vannak az interneten angol állásneveket magyarázó cikkek, például itt (jobpilot karriermagazin), és a kapcsolódó cikkeknél tovább lehet kattintani.

0 Tovább

Jobb-Állás Blog

blogavatar

A legújabb karriertrendek, a legérdekesebb álláshírek saját kommentárral Minden véleményt, témajavaslatot várok. Alkossunk egy jó közösséget!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

állás (111),karrier (107),álláskeresés (52),Karácsony Zoltán (27),állásbörze (17),külföldi munka (14),pályakezdő (10),karácsony zoltán (9),állásinterjú (9),állásexpo (8),álláshirdetés (7),pályaválasztás (6),szakma (6),munkahely (6),fizetés (6),frissdiplomás (6),önéletrajz (5),kereset (4),felvételi (4),nyelvvizsga (4),foglalkozás (4),nyelvtanulás (4),diszkrimináció (3),Németország (3),pályázás (3),monster (3),facebook (3),felsőoktatás (3),karrierépítés (3),felmondás (3),allas (3),Ausztria (3),esélyegyenlőség (3),toborzás (2),nyelvtudás (2),külföld (2),távmunka (2),egyetem (2),új munkahely (2),vezető (2),diploma (2),képzés (2),közszféra (2),CV (2),ESZA (2),EU (2),álláskeresési járadék (2),au pair (2),motiváció (2),mérnök (2),informatikus (2),karrierváltás (2),Egyesült Királyság (2),fejvadász (2),személyzeti tanácsadó (2),felmérés (2),olimpia (1),idősgondozó (1),karrierhír (1),google (1),szakválasztás (1),Egyenlő Bánásmód Hatóság (1),zaklatás (1),trend (1),webdesigner (1),munkaerőfelvétel (1),Anglia (1),németország (1),Vizes VB (1),Benedek Tibor (1),vízilabda (1),jövedelem (1),worldskills (1),munkanélküli (1),túlóra (1),váltás (1),munkasprint (1),rugalmas munka (1),álláskereső (1),gyakornok (1),álláspályázat (1),munkajog (1),külföldi tanulás (1),hiányszakma (1),munkanélküliség (1),munkanélküliségi ráta (1),álláspiac (1),atipikus munka (1),kerékpár (1),diákmunka (1),szexi szakma (1),Bringázz a munkába (1),bicikli (1),linkedin (1),megváltozott munkaképességű (1),jutalom (1),Kanada (1),Harvard Business Manager (1),diplomamunka (1),sales manager (1),mobilitás (1),Work Force (1),parti (1),kapcsolatépítés (1),burn out (1),egészség (1),key account manager (1),állásnév (1),egyetemista (1),bér (1),szakmai gyakorlat (1),HR (1),informatika (1),tanácsadó (1),hegesztő (1),Google (1),Facebook (1),pénzügy (1),szakmunka (1),csapatépítő tréning (1),állásportál (1),osztrák munka (1),Steve Jobs (1),nfsz (1),eures (1),(1),IT (1),Apple (1),Zuckerberg (1),munkaerő-közvetítő (1),EURES (1),karrierexpo (1),kísérőlevél (1),motivációs levél (1),Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (1),marketing (1),reklám (1),munkahelyváltás (1),munkaügy (1),manager (1),siket (1),előléptetés (1),babysitter (1),állásközvetítés (1),ötven felett (1)