Sláger a német nyelvterület külföldi álláskeresésben

Az utóbbi hetekben több online kérdőíven kértem a véleményeteket többek között a külföldi munkavállalásról és a karrierváltásról. E kettőre 2 ezer körüli választ kaptam, amit ezúton is nagyon köszönök. Az összesítésből kiderül, hogy ha külföldi munkát vállalnátok, Németországban, Svájcban vagy Ausztriában dolgoznátok a legszívesebben. A munkahelyváltást tervezők elsődleges motivációja a magasabb fizetés, a leginkább pedig a munka tartalma tart a munkahelyen. 

Kezdem a múlt csütörtökön feltett kérdéssel, amely így szólt: „Mely országban dolgoznál legszívesebben?” A válaszadók 11 opció közül választhattak ki egyet vagy a szabad szöveges részbe saját válaszukat írhatták be. Összesen 817 kitöltés érkezett. A legtöbben – de ez csak relatív többség és 18 százalékot takar – a „Maradok Magyarországon” opciót jelölték meg, 18 százaléknyian.

A külföldi országok közül aratott a német nyelvterület. 14-14 százalék Németországban vagy Svájcban, 13 százalék Ausztriában dolgozna a legszívesebben. Ezt követi az Egyesült Államok (10 százalék), aztán egy nagyobb szakadékkal Svédország és Anglia. A szabad szöveges részben sok szavazat érkezett Norvégiára, de kapott szavazatokat Dubai, Dánia, Izland, Ausztrália, Kanada, Luxemburg.

A korrektség kedvéért azért hozzáteszem, hogy a kérdőív egy külföldi (svájci) munkavállalásról szóló poszt végén szerepelt, így nagyobb eséllyel válaszolták meg a külföldi munkavállalást (azon belül is a svájcit) tervezők.

Mely országban dolgoznál legszívesebben?
Maradok Magyarországon    142 válasz    18%
Németország    116    14%
Svájc    110    14%
Ausztria    108    13%
USA    82    10%
Svédország    52    6%
Anglia    42    5%
Hollandia    36    4%
Spanyolország    23    3%
Olaszország    21    3%
Franciaország    17    2%

A pénz miatt váltanánk

Másik online kérdőívemben a karrierváltás témakörében tettem fel két kérdést.
Ebből az egyik: Miért távoznál mostani munkahelyedről?
Talán nem meglepő, hogy a legnagyobb elégedetlenségi forrás a fizetés.
Kimagaslóan a legtöbb válasz a „Magasabb fizetést szeretnék” opcióra érkezett, 603 válasszal, 28 százalékkal (itt maximálisan két lehetőséget lehetett megjelölni). A második legtöbbet választott lehetőség az „Érdekesebb munkára vágyom a szakmán belül”, majd a „Jobb főnököt és jobb kollégákat szeretnék”.

Miért távoznál mostani munkahelyedről?
Magasabb fizetést szeretnék    603    28%
Érdekesebb munkára vágyom a szakmán belül     344    16%
Jobb főnököt és jobb kollégákat szeretnék    281    13%
Kevésbé stresszes munkát akarok    268    12%
Kiégtem a szakmámból. Más szakmába akarok váltani.    233    11%
Nem érzem stabilnak a munkahelyet    221    10%
Nem érzem stabilnak a saját pozíciómat    118    5%

„Ezt a céget is bekebelezte a kétharmad”

Olvasóim a kérdőív szabad szöveges részébe egyéni válaszokat írhattak, ha a felkínált sablonok nem illettek rájuk. Ilyen bejegyzések születtek: „napi 15 órát dolgozom és nincs életem”, „nem használom ki a munkában a tudásomat”, „haza akarnék költözni Magyarországra egy motiváló munkahelyre”, „alacsonyabb pozícióban dolgozom, mint a képesítésem”, „rendes állást szeretnék több évi diákmunkából”, „ezt a céget is bekebelezte a kétharmad”, „saját vállalkozást építenék”, „nem értek egyet a cég politikájával”, „esti műszak miatt”, „eljutottunk anyagilag bizonyos szintre és régi álmunkat szeretnénk megvalósítani, „gyes után nem kellek”, „jobban menedzselt munkahelyen szeretnék dolgozni”, „sok lett az ingyenmunka”, „szeretnék valakitől tanulni”, „alacsony szakmai, szervezeti színvonal”, „unom”, „külföld”, „messze lakom a munkahelyemtől”, „elegem van a 3 műszakból”.

A munka tartalma miatt vagyunk a leginkább elégedettek

Azt is megkérdeztem az olvasóktól, hogy mit szeretnek leginkább mostani munkahelyükön. A legtöbben nem a körülményeket, hanem munkájuk tartalmát és jellegét emelték ki. A második legtöbb válasz a munkahely (ezt csak én teszem hozzá: vélt) stabilitására jött, a harmadik legfontosabb tényező a munka/magánélet egyensúlya. Utóbbi számot ajánlom a kedves munkaadók figyelmébe. Amint látható, a családbarát intézkedéseknek (rugalmas munkaidő, távmunka lehetősége, szabad hétvége stb.) van megtartó ereje. A hat lehetőség közül csak az ötödiken szerepelt a versenyképes fizetés, a fejlődési lehetőség pedig mindössze 6 százaléknyi szavazatot kapott (utóbbi némileg meglepett).

Mit szeretsz leginkább mostani munkahelyeden?
Szeretem, amit csinálok    257    25%
A stabil munkahelyet    197    19%
A munka/magánélet összeegyeztetését    193    19%
A jó főnököt és kollégákat    153    15%
A versenyképes fizetést    142    14%
A fejlődési lehetőséget    66    6%
A két utóbbi kérdésre összesen 1162 válasz.

„A magam ura vagyok”

Itt is volt lehetőség a szabad szöveges részben kifejteni az egyéni véleményt. Néhány válasz: „a magam ura vagyok”, „lakóhelyhez közeli munkahely”, „nyugalom”, „rugalmas munkaidő”, „külső elismerés”, „a kolléganők, az egyik különösen”, „induló cégnél a céggel együtt fejlődés”.

Ezek a felmérések ugyan nem reprezentatívak, viszont számomra fontos indikátorok és egybecsengenek más kutatások eredményeivel.

Karácsony Zoltán

0 Tovább

Tanárként Londonban – soha nem késő váltani

Egy kedves ismerősöm ajánlotta figyelmembe Máriát, aki lassan hat éve él és dolgozik Londonban tanárként. Két okból is érdekesnek gondolom történetét. Egyrészt jelzés minden negyvenes-ötvenes éveiben járó, a napi taposómalomba belefáradt munkavállalónak, hogy soha nem késő váltani. Másrészt Mária példája mutatja, hogy humán tanári végzettséggel is lehet állást szerezni Londonban. Íme története dióhéjban.

Mária több mint 20 éven át dolgozott a magyar közoktatásban. Budapesti általános iskolákban tanított, 2000-től angol nyelvet. 2008-ban aztán nagy váltásra szánta el magát. Úgy döntött, otthagyja a magyarországi oktatást és az Egyesült Királyságban próbál szerencsét. „A gyermekeim felnőttek, a tanári fizetés sosem volt elég, devizahitelesként belefáradtam az anyagi nehézségekbe, a hivatalos órák utáni magántanítást is egyre nehezebben bírtam. Emellett hajtott a kalandvágy, hogy egy másik országban próbáljak szerencsét” – mondja döntésének hátteréről.

Nem álommunkával kapott elsőre

Amiben bízhatott: magas szintű angoltudása, tanári tapasztalata és jó kommunikációs készsége. Maga szervezte meg az interneten a szállást és magyarországi munkaközvetítő segítségét sem vette igénybe.

Londonba kiérkezve az egyik helyi Job Centerben (ez az állami munkaközvetítő iroda) próbált munkát keresni és az interneten is pályázott. Nehezítette helyzetét, hogy tanári diplomájának honosítása fél évbe telt. Első állomása nem álommunka volt: support workerként értelmi fogyatékosokat gondozott egy otthonban: főzött, takarított, beszélgetett velük, elkísérte őket színházba, moziba, intézte a bevásárlásukat 6.50 fontos órabérért. Már ezen a munkahelyen látható volt a keleti munkaerőpiaci nyitás: kollégái között többen diplomások voltak (pszichológusok, tanárok), akik Lengyelországból, Csehországból érkeztek.

Mária 2008 óta él és dolgozik Londonban

Tanári munkát ügynökségen keresztül

Mária azonban szakmájában szeretett volna dolgozni. Miután sikerült diplomáját Angliában hivatalosan elismertetni, ügynökségeken keresztül próbált tanári munkákat megcsípni.

„Először tanárasszisztensi munkákat kerestem. Ők a tanárok mellett dolgoznak, segítenek a diákok fegyelmezésében, a tanár felkészülésében, az ideális feltételek biztosításában” – mondja Mária. Végzettségének és kiváló angoltudásának köszönhetően kapott is ajánlatot. Egy éven át dolgozott bruttó 60 fontos (20 ezer forint) napidíjért, ám nehezítette életét, hogy sokszor nem volt munka.  „Sok külföldről érkező tanár így kezdi. Hiába van meg egy külföldinek a „QTS” (ez a angliai tanításra jogosító, minősített tanári státusz - KZ.), ha nem ismeri az angol rendszert nem taníthat azonnal.”

Helyettesítő tanárként dolgozik

Egy idő után mindenképpen váltani akart, a tanítás vonzotta leginkább. Újra beregisztrált ügynökségekhez, akiktől időszakos munkákat kapott. Mária most helyettesítő tanárként dolgozik, 3-11 éves gyermekeket tanít. „Izgalmas és kihívást jelentő a munka. Sokszor egy nappal előtte hívnak, hogy másnap hová kell mennem. De az is előfordul, hogy reggel 7 órakor csörren meg a telefon és azonnal indulnom kell. Igaz, akadt példa féléves megbízásra is. Némi segítség, hogy az osztályt tanító pedagógusoknak van heti óratervük, valamikor az asszisztens is segít, hogy képbe kerüljek. Sokszor azonban óra előtt nem tudom, hogy öt perc múlva mit fogok csinálni.”

Ha van munka, kényelmesen meg lehet élni

Úgy érzi, anyagilag megérte kimenni. Ha van megbízás, akkor kényelmesen meg lehet élni. Munkájának egyik hátulütője azonban a bizonytalanság. Tavaly szeptember-októberben például szinte nem volt megbízása és ilyenkor más munkákkal – tolmácsolás, fordítás kell a bevételt biztosítani. Mária elmondta, Londonban legalább havi 800-1000 font kell a megélhetéshez, ebből 500 font a lakhatás.

A munkát és a munkaszerzést nagyon keménynek tartja. „Sokat kell dolgozni. Ha hibát követ el az ember, vagy valamiért nem tetszik, akkor az ügynökség nem keresi újra. Fontos a referencia is. Ha valaki új helyre akar menni vagy új ügynökségnél akar regisztrálni, akkor ajánlást kell kérnie jelenlegi munkaadójától.

Mária büszke arra, amit kint mindféle protekció nélkül elért. Célja állandó státuszú tanári munka, ez már évi 20 000 font feletti fizetéssel jelentene, és a tanítási szünetekben is kapna fizetést. Erre egyelőre kevés esélyt lát. Főként azért, mert nem anyanyelve az angol.

London már az új élet

Nem vágyik vissza Magyarországra? – kérdezem. „Nem” – vágja rá. Szeret hazajárni, barátai, gyermekei is hiányoznak, ám London már az új életét jelenti. Munkája mellett kéthetente szombatonként önkéntes státuszban magyart tanít a helyi magyar iskolában, ami egyben kulturális központ is. Rendszeresen fut és nyitott szemmel jár, keresi a kapcsolatokat, lehetőségeket.

Két évvel a kimenetele után budapesti volt főnöke vissza akarta hívni, de ő kint maradt.   Szereti a kihívásokat és megszerette Londont. Az angolokról megjegyzi, kedvesek, barátságosak, a magyaroknál nyitottabbak, de meg kell tanulni a célravezető viselkedést. „Az angolok nem mondják ki, ha bajuk van velünk. Nem szabad kimutatni, hogy mit gondolunk, diplomatikusan kell viselkedni.”

Mennyire nehéz munkát találni? „Már egyszerű fizikai munkát sem könnyű szerezni, diplomás állást pedig még nehezebb. Ismerek olyan lengyel származású, kétdiplomás fiatalt, akinek itteni végzettsége van, de fél éve nem tud elhelyezkedni.”

Mi lehet a tanulság Mária történetéből a külföldre vágyó magyaroknak?

A magas szintű nyelvtudás jelentősen megkönnyíti az elhelyezkedést (nyelvtudás nélkül pedig útnak se induljunk)

Talpraesettség, nyelvtudás és megfelelő anyagi tartalék esetén magyarországi (munka-, ingatlan-) közvetítő nélkül is ki lehet jutni

Kitartás, nagy akaraterő kell a kinti álláskereséshez

Kezdetben alább kell adni az igényeket. Olyan munkát is el kell vállalni, ami nem szakmánkhoz kötődik

Kint új életet kell építeni a nulláról - emberi és munkakapcsolatokkal, ami szintén idő- és energiaigényes

Ha van érdekes/tanulságos történetetek külföldi (akár saját) álláskeresésről, kérlek, írjatok egy rövid mailt nekem a karacsony.zoltan kukac jobb-allas.hu címre. Blogom ITT is elérhető. 

Karácsony Zoltán

0 Tovább

Így találj állást magyarként Berlinben

Régóta nem jelentkeztem.  Most viszont két kedves olvasóm is sikerekről számolt be, ráadásul mindketten (egymástól függetlenül) Berlinben találták meg számításukat. Korpa Klaudia online marketingesként dolgozik egy fiatalos, dinamikus start-up vállalkozásban, Paál Benjámin pedig a blogomon olvasott infók alapján pályázott gyakornoki munkára és most a szakács szakmát tanulja ki egy hotelben. Közös bennük, hogy 25 évesek és nagyon jól érzik magukat Európa egyik legizgalmasabb városában. Hogyan szerezték meg állásukat? Milyen Berlinben élni és dolgozni?

Korpa Klaudia berlini karrierje azért tetszik, mert cáfolata több „karrierigazságnak”. Egészen pontosan három tételnek.

- Külföldi munkavállaláshoz kell a helyi nyelv ismerete

- Németországban a magyartudás nem nyerő álláskeresésnél

- A marketing telített terület, még Magyarországon sem egyszerű, külföldön reménytelen magyarként az állásszerzés.

Ehhez képest Klaudia Berlinben némettudás nélkül (erős angollal) kapott olyan online marketinges munkát, amelynél fontos a magyartudás.

A most 25 éves Klaudia a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakán végzett. Nem a jobb élet reménye és a magyarországi lehetőségek hiánya vitte el külföldre, hanem a szerelem. Olaszországi Erasmus-ösztöndíja alatt ismerkedett meg német párjával, akivel Németországban kezdték el közös jövőjüket építeni. Párját a berlini Humboldt Egyetemre vették fel tavaly szeptemberben, így Klaudia a német fővárosban keresett munkát. „Németül nem tudtam, csak angolul, ám szerencsémre jókor voltam jó helyen” – mondja álláskereséséről, amely sok általános tanácsot megcáfol. „Állásportálon akadtam egy berlini vállalat, a Shopalike hirdetésére, amely magyarországi terjeszkedése miatt magyarul tudó gyakornokot keresett online marketinges pozícióba berlini irodájába. Önéletrajzzal, motivációs levéllel jelentkeztem, majd egy személyes interjú után megkaptam a munkát.”

Klaudia öt hónapig gyakornokként dolgozott, majd ezt követően véglegesítették szerződését. „Nem tipikus német munkahely. 110 fős start up cégnél dolgozom, 25-35 év közöttiek között. Tetszik, hogy lapos a struktúra, bármilyen ötletet viszonylag gyorsan keresztül lehet vinni.”

Korpa Klaudia Berlinben

Klaudia a Spree folyó felett Berlinben. Háttérben a Bode Museum és az Alexanderplatzon található tévétorony

Kerékpárral a munkahelyre

Mihelyt felvették munkahelyére, Klaudia azonnal elkezdett németül tanulni. Munka után nyelviskolába jár, és persze otthon is egyre többet beszélnek németül… Szakmájáról elmondja, hogy online marketinget az egyetemen nem tanultak, mindent a gyakorlatban és saját erőből sajátított el. Elsősorban Google Adwords kampányokat szervez a weboldal népszerűsítésére.

Berlint nagyon megszerette. A keleti városrész Friedrichshain kerületében lakik, munkahelyére kerékpárral jár, amely az ismert egykori határátkelő, a Checkpoint Charlie közelében található. „Berlin igazi nemzetközi város, ahol csak angoltudással is el lehet lenni. Európa minden részéből érkeznek dolgozók, egyetemisták. Óriási a kulturális kavalkád, rengeteg féle étterem, szórakozóhely található.” A városnak is több arca van: az egykori Kelet-Berlintől, a törökök lakta Kreuzbergen át egészen a nyugat-berlini Charlottenburgig.

Úgy látja, hogy német összevetésben nem drága az élet, ám ismerősei szerint az albérleti árak nagyon emelkedtek az utóbbi években. Egy garzonlakás rezsivel körülbelül 500 euróért (150 ezer forint) bérelhető. Az élelmiszer viszont nem drága, okosan vásárolva sokat lehet spórolni.

A baráti kör kialakításával sem volt gondja. „Nyitottnak kell lenni a külvilág felé, és akkor lehet találni barátokat. Én a munkahelyi kollégákkal járogattam el munka után beszélgetni, szórakozni pubokba és gyorsan sikerült beilleszkednem.”

Egyelőre nem tervezi a hazatelepülést, bár családtagjai hiányoznak. 

Benjámin, aki kitartó volt és hitt magában

Paál Benjámin sztorija büszkeséggel tölt el és visszajelzés nekem, hogy van értelme ezt a blogot írni. Ő ugyanis olvasta év eleji bejegyzésemet a német állami munkaügy „Job of my Life” programjáról, melynek célja a hiányszakmákban tehetséges fiatalok toborzása az EU-tagországokból (bővebben itt: www.jobofmylife.de).  Benjámin kommunikáció szakon tanult egy főiskolán, ám a jövőkép hiánya előbb Dániába vitte önkéntes munkára, majd Magyarországra hazatérve az új útkeresés kellős közepén akadt rá blogbejegyzésemre. „A program oldalán leírt útmutatások alapján a magyarországi EURES tanácsadóknál érdeklődtem. Válasz és mindennemű segítség hiányában, - sajnos - felvettem a kapcsolatot szintén a program oldalán található bonni állami munkaügy (ZAV) irodájával, leírva „vágyaim” , hogy a szakács szakmát kiválasztva szeretnék a program keretében tanulmányokat folytatni Németországban.” Két hónap múlva kapott egy levelet a ZAV-tól, hogy Berlinben találtak egy hotelt, ahol egy magyar jelöltet szívesen alkalmaznának. „Kapva az alkalmon, elküldtem nekik egy német önéletrajzot és vártam a választ.” Ami meg is érkezett. A hotel vezetése egy berlini interjúra invitálta, ahol végül megkapta a gyakornoki lehetőséget.

Segítőkész főnök, nincs túlóra

Benjámin augusztus 28-án érkezett Berlinbe. A következő héten már részt vett egy egyhónapos nyelvtanfolyam heti 5 alkalommal napi 6 órában, ami érzése szerint élete eddigi leghasznosabb nyelvtanulási periódusa volt. „Október elsején kezdtem el a munkát a konyhán. Az első napok rendkívül kimerítőek voltak, köszönhetően a sajátságos konyhai nyelvezetnek, szlengeknek, a már nem nyelvtanári kiejtéssel beszélő munkatársaknak és a folyamatos rohanásnak. Mára már szerencsére hozzászoktam a „nyomáshoz” a munkatársaim pedig türelmesek és segítőkészek, sokszor rám is szólnak, hogy kicsit lassítsak, nem kell ennyit stresszelni, de hát mit csináljak, ezt hozom otthonról… A konyha és a hotel rendkívül rendezett, tiszta, profi. A főnök egyenes, segítőkész és nincs túlóra. Ha már 5 perccel tovább maradok bent akkor hazazavarnak. Ha esetleg túlórába kell hajlania a munkának, akkor az így összegyűjtött órákból a későbbiekben egy szabadnapot lehet kiváltani. A praktikum mellett heti két alkalommal van lehetőségem a nyelviskolát látogatni, ami szintén nagyon hasznos.”

November végén döntünk a hotellal közösen, hogy elkezdhetem-e a 3 éves képzést. Én nagyon szeretném és meg is teszek érte mindent, életem lehetősége lenne.

„Berlin szegény, de szexi”

Benjámint Berlin is lenyűgözi. „A város nagyon sokszínű. Körbelengi egy megfoghatatlan miliő „köszönhetően” a történelemnek és a kelet és nyugat európai hatásoknak. Berlin nem Németország leggazdagabb városa, de az biztos, hogy a legszínesebb. Van errefelé egy szólás ami még anno Berlin polgármesterétől hangzott el. „Berlin ist arm, aber sexy”, azaz Berlin szegény , de szexi. (azért magyar léptékkel gazdag város – a szerk.)

Berlin igazi arcát talán a Prenzlauer Bergben mutatja meg. Ez az a negyed, amely leginkább megtestesíti a polgármester által mondottakat. Sok-sok szórakozóhely, kávézó, kiállítás, minden sarkon egy élményszámba menő profi utcazenész. Mikor még az idő barátságosabb volt, gyakran elmentem sétálni és órákig tudtam ülni a zenészek előtt , hallgatva az ingyenes koncerteket…

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehetek, minden egyes napért hálát adok, hiszen lehetőségem van a nyelvtudásom pallérozni és minden percben tapasztalatokat gyűjteni, nem is beszélve Berlin megfoghatatlan bájáról” – zárja sorait Benjámin.

Örülök annak, hogy Klaudia és Benjámin is megtalálta számítását. Mindketten bátrak voltak, ki mertek lépni komfortzónájukból és idegen környezetben állták / állják meg a helyüket.

Ha valaki külföldön dolgozik és megosztaná velem a sztoriját a világ bármely részéről, kérem írjon a karacsony.zoltan kukac jobb-allas.hu címre egy rövid mailt arról, hol él, mióta, milyen területen dolgozik. Előre is köszönöm.

Néhány hasznos linkei is összegyűjtöttem a német álláskereséshez

monster.de – a vezető német állásportál (főleg diplomás állások)
Arbeitsagentur.de – a német állami munkaügyi szervezet lapja, infók a német bevándorláshoz
jobofmylife.de - a német állami munkaügy projektje külföldi, EU-n belüli álláskeresőknek (főleg hiányszakmákban)
bmas.de – a német szövetségi munkaügyi minisztérium weboldala
anerkennung-in-deutschland.de – infók különféle diplomák elismeréséről
eures.europa.eu – az EU állásportálja, a német munkaügy állásai is megtalálhatóak
deutsche-sozialversicherung.de – a német nyugdíjbiztosítás oldala
arbeitsratgeber.com – infók a bérekről
lohnspiegel.de – bérinformációs portál
bewerbung-tipps.com – pályázási tippek
yourfirm.de – középvállalkozások állásportálja
careerjet.de – állásportál
careerbuilder.de – állásportál
jobkralle.de – állásgyűjtőoldal
jobrapido.de – állásgyűjtőoldal
stellenanzeigen.de – állásportál
zig-jobs.de – állásportál
academics.de – kutatás-fejlesztési állások
berufsstart.de – gyakornoki, pályakezdői állások
jobsuma.de – gyakornoki állások
unicum.de – állások egyetemistáknak, főiskolásoknak
access.de - állások egyetemistáknak, főiskolásoknak

Karácsony Zoltán

6 Tovább

Karrierstart Németországban – akinek sikerült

Január végén egy posztban foglalkoztam a német állami munkaügyi hivatal új akciójával, a „Job of My Life” (jobofmylife.de) projekttel. A cél, a hiányszakmákba külföldről – főleg Dél- és Közép-Kelet-Európából – tehetséges fiatalokat csábítani az országba, és a duális képzési rendszeren át cégekbe integrálni (tehát tanulás és munka párhuzamosan). Mindezt állami pénzen. Az írás után sok mailt kaptam, meg persze a szokásos hitetlenkedést. Akadtak, akik bele is vágtak. Egy kedves olvasómnak biztosan sikerült. Szeptembertől szakácsnak tanul Berlinben. Megírta nekem a sztoriját.

Akkori írásom nagy visszhangot keltett. A posztot közel 10 ezren olvasták, több tucat (körülbelül 50-60) levelet kaptam. Persze a reakciók között a lelkesedés mellett megjelent a kétkedés is. („Ez biztosan nincs így.” „Csak etetik az embereket.” „Hiszem, ha látom.” stb.)

Akadtak azonban, akik komolyan vették a lehetőséget, rengeteg energiát mozgósítottak a pályázásra. Egy fiatalemberrel például kéthetente mailt váltottunk. Hogy meddig jutott, nem tudom, mindenesetre a német munkaügyi referenssel levelezett.

A projekt iránti érdeklődés egyébként Európa-szerte óriási (nem csoda, Dél-Európában minden második fiatal nem talál állást.) A német munkaügy vezetője januárban azt nyilatkozta, néhány száz közvetítéssel számolnak. Így valószínűsíthető volt, hogy csak a legjobbak, a legkitartóbbak, a hiányszakmákat legjobban felmérők jutnak célba.

Örömmel jelentem, egy kedves olvasómnak, aki blogomból értesült a lehetőségről, sikerült. Ősszel kezdi szakács tanulmányait Berlinben, miután a hazai felsőoktatásból elege lett. A példája azt is mutatja, egy jó szakma többet érhet egy kevéssé piacképes diplománál.  Hadd adjam közre levelét.

„Tisztelt Karácsony Zoltán!
 
Engedje meg, hogy írjak pár sort a németek által szervezett  „The Job of My Life”  programról, és köszönetet mondjak, hiszen az ön blogján találtam rá erre a lehetőségre és nagyon úgy tűnik, a jövőben a program keretében, Berlinben fogom folytatni az életem.
 
Röviden magamról: 25 éves vagyok, kommunikáció és médiatudományt, azon belül újságírást tanultam egy vidéki főiskolán. A lesújtó jövőkép miatt kialakuló motiválatlanság és a komolytalan oktatás miatt nem fejeztem be a tanulmányaimat, helyette Dániában kötöttem ki, önkéntesként. Januárban jöttem haza és rá két hétre találtam rá a blogra. 
 
A folyamat: A program oldalán leírt útmutatások alapján a (miskolci) EURES tanácsadóknál érdeklődtem. Válasz és mindennemű segítség hiányában, (sajnos) felvettem a kapcsolatot szintén a program oldalán található bonni ZAV irodájával, leírva „vágyaim” , hogy a szakács szakmát kiválasztva szeretnék a program keretében tanulmányokat folytatni Németországban. A válasz a következő volt: a támogatást azok kaphatják meg, akik már jelentkeztek a német oktatási rendszerbe és van egy gyakorlati hellyel kötött szerződésük. Kaptam még egy jelentkezési lapot és egy e -mail címet ,ha úgy döntök jelentkezem.

A jelentkezési lap német volt természetesen, alapvető kérdésekkel mit szeretnék tanulni, melyik tartományban, nyelvtudás stb. A dokumentumot kitöltöttem, Baden-Württemberg, Hessen és Bayern tartományokat megjelölve, majd elküldtem. Ez januárban történt, már lassan kezdtem lemondani a dologról, mikor is március környékén a berlini ZAV hivatalától kaptam egy levelet, melyben röviden és velősen közölték, hogy nagyon kevés szakács pozíciójuk van az általam megjelölt tartományokban, de Berlinben már találtak is egy hotelt, ahol egy magyar jelöltet szívesen alkalmaznának. Kapva az alkalmon elküldtem nekik egy német önéletrajzot és vártam a választ.

A válasz meg is érkezett, melyben közölték, hogy szívesen találkoznának velem Berlinben egy személyes interjú keretében. Örömmel igent mondtam.

Megjelentem a hotel recepcióján a megadott időpontban. A hoteligazgató és a főszakács fogadott. Az interjút hála Istennek sikeresen abszolváltam és biztosítottak arról, hogy szeptember elsején elkezdhetek egy 3 hónapos gyakorlatot, majd januártól magát az oktatást.

Az oktatásról: Három éves képzés, heti öt napból négy a konyhán, egy nap a suliban. Korrekt fizetéssel a gyakorlatért. A szakácstanonc nem mosogat, nem készít elő, csak főz.

A támogatásról: Dióhéjban, előre kell fizetni a költségeket a ZAV pedig különböző dokumentumok útján visszafizeti a pénzt, legalábbis az utazással így volt.

A nyelvtanfolyamról: Az ottani munkára felkészítő nyelvtanfolyamot június elején kezdem, 160 óra heti 5 nap, 4 óra alkalmanként, nekem az ár 10 százalékát kell kifizetnem, 90 százalékát a németek utalják. Majd Berlinben 85 órát először ”teljes munkaidőben” az iskola elkezdése előtt, és 85 órát munka, oktatás közben. Nekem kellett itthon nyelviskolát keresni, akikkel a berlini ZAV is felvette a kapcsolatot. Berlinben nem tudom még, hogy lesz, de gondolom hasonló metódusban.

A szállásról: Még nem tudok semmit róla, olyan variációk hangzottak el, hogy talán a hotelban fogok lakni, de az is lehet, hogy kollégiumban, vagy egy német családnál.

Már nagyon várom, hogy elkezdhessem, álomszerű az egész. :)

Úgy gondolom ez egy hatalmas lehetőség a fiataloknak, akár az „idősebb fiataloknak”  , akiknek csak most kezd benőni a feje lágya és egy ilyen eséllyel olyan egzisztenciát és emberhez méltó életet tudnak elérni, ami itthon már nehézkesen sikerülne.

Üdvözlettel:
...” (P. B.)

Tanácsok a gyakornoki kijutáshoz

Ezt követően gratuláltam olvasómnak és megkértem, hogy adjon útravalót annak, aki megpróbálná. Íme tanácsai:

„Bátran el kell indulni, egyből az illetékeset kell kérdezni a ZAV-nál (ez a német állami munkaügyi szervezet – a szerk.), nem kell félni a nyelvtől, egyrészt jól beszélnek angolul, másrészt nagyon türelmesek. Bár igaz, hogy az első egy-két levelemet angolul írtam és megkértek, hogy a továbbiakban levelezzünk németül. Gondolom ez is egy szűrő rész lehetett. Tény, hogy minimum alap, de inkább középfokú német tudással, sokkal könnyebben lehet boldogulni. Nekem a hotelban az interjún voltak nehézségeim. Alapfokot adtam meg tudásszintnek az önéletrajzomban, de eléggé „belecsaptak a lecsóba” . A ZAV irodájában nagyon türelmesek voltak a nyelvet illetően, de a gyakorlati helyeknél ez már változhat.

Az oldalon sok szakma közül lehetett választani, de mindenképpen olyat válasszunk, amiben el tudjuk magunkat képzelni a jövőben, szeretjük, motiváltak vagyunk stb.. , mert jöhetnek nehézségek mind az iskolában, mind az életben. Huszon, harmincévesen bekerülni egy nagyrészt frissen érettségizett más kultúrában élő, más anyanyelvet beszélő közegbe, okozhat hullámvölgyeket. De! Ezek mind eltörpülnek amellett, hogy mit lehet nyerni.. Új nyelv magas szintű tudása, új szakma...”

Szolgálati közlemények:

- A korábban kapott önéletrajzok átnézése és a visszajelzés küldése még tart. 54 CV-t kaptam 30 körül járok. De mindenkinek válaszolok.

- A facebookon itt vagyok elérhető. Kérdés esetén ide írjatok. (vagy ha tetszett, minden like-nak örülök :))

0 Tovább

Mi történik a brit álláspiacon? - háttér

„Munkaerőt hívtunk és emberek jöttek.” Max Frisch német író szavai („Wir haben Arbeitskräfte gerufen, und es sind Menschen gekommen”) ugrottak be azonnal, amikor néhány héttel ezelőtt a bevándorlás várható szigorításairól érkeztek hírek az Egyesült Királyságból. Mi történik a brit álláspiacon? Miért bírálja a 2004-es kelet-európai nyitást mindkét nagy párt?

David Cameron konzervatív brit miniszterelnök március végén hibának nevezte a 2004-es álláspiaci nyitást az új EU-tagállamok polgárai – így a magyarok – előtt  és kilátásba helyezte a kelet-európai uniós bevándorlás szigorítását. Ezzel gyakorlatilag egy platformra került a legnagyobb ellenzéki párttal. Ed Miliband, a Labour vezetője már egy ideje kritikus szavakkal illeti párttársai, az akkori Blair-kormány döntését. Néhány nappal később a két nagy párt befolyásos parlamenti képviselői kezdtek el hangosan gondolkodni, miként lehetne elzárni a kelet-európai munkavállalók elől a brit jóléti rendszer forrásait. A cikk itt. Jövőre ugyanis jön a román és a bolgár álláspiaci nyitás és akkor még nagyobb lesz a nyomás a brit ellátórendszereken.

Hiába, a brit szigeteken is érződik a válság. A 24 év alatti munkaképesek több mint ötödének nincs munkája, összességében pedig 2,5 millió brit keres mindhiába állást. A politika érzi ezt a feszültséget és a leggyengébb láncszemet támadja. Ők pedig most a „kelet-európaiak”.

Ugyanaz a jelenség kezd megelevenedni, mint ami Németországban a nyolcvanas években a törökök irányába, és amelyet Max Frisch fentebb fogalmazott meg zseniális tömörséggel.

Gazdasági racionalitásból nyitottak 2004-ben

Senkinek ne legyen illúziója: 2004-ben a brit politika nem szolidaritásból, hanem kőkemény gazdasági érdekből nyitotta meg álláspiacát. Egyszerűen friss, tehetséges, dinamikus munkaerőre volt szüksége a munkaerőhiánnyal küzdő gazdaságnak. Ráadásul a német-holland-francia-osztrák munkaerőstop miatt szinte minden bátor, vállalkozószellemű munkavállalót elszívtak.

A keletiek pedig jöttek. Mihály nevű ismerősöm kilenc évvel ezelőtt 25 évesen, frissdiplomásként hagyta itt Magyarországot. Ott teljesen alulról, gyári munkásként kezdte, most egy 10 egységből álló pizzériahálózat tulajdonosa Hartlepoolban, több tucat embernek ad munkát. Mi lett volna a londoni Cityben a magyar-lengyel-balti-cseh-szlovák pénzügyi szakemberek, az építőiparban a szakmunkások, a vendéglátásban a pincérek, szakácsok, recepciósok, a pizzafutárok vagy az egyszerű gyári összeszerelő munkások nélkül? Ahogyan a német gazdasági csoda sem lett volna elképzelhető a kelet-poroszországi, NDK-s és szudétanémet menekültek, majd később a török és észak-afrikai vendégmunkások nélkül, úgy a brit gazdaság növekedéséhez is jelentősen hozzájárultak a kelet-európaiak.

Az új munkavállalók után fizetett járulékokból, a fogyasztásukból nőttek a költségvetési bevételek, megmozgatták az ingatlanbérleti piacot, az őket alkalmazó munkaadók pedig többet termeltek, szolgáltattak és így szintén nem csekély hasznot húztak.

Nem szavaznak, szervezetlenek, kicsi a lobbierejük

Ám NEM MUNKAERŐ érkezett a szigetországba, hanem több százezer EMBER. Akik hozták magukkal kultúrájukat, sajátos akcentusukat, habitusukat, egy idő után családtagjaikat vagy éppen családot alapítottak a szigetországban. Amíg megy a szekér, addig a politika számára észrevétlenek, ám mihelyst beköszönt a recesszió, változik a helyzet. Ugyanis közülük is sokan elveszítik állásukat, harcolnak az egyre szűkösebb álláspiacon, gyermeket nevelnek vagy éppen egészségügyi ellátásra szorulnak. 8-9 évnyi távollét után már nincs vagy nehéz a visszaút szülőhazájukba. A tősgyökeres munkanélküli angolok pedig hajlamosak az ő jelenlétükre fogni bajaikat. Könnyű őket támadni. Nincs szavazati joguk, lobbierejük minimális, sztrájkkal sem fogják megbénítani az országot.

Félreértés ne essék: jogosnak tartom, ha a britek távol akarják tartani maguktól a „megélhetési bevándorlókat”.  Azokat, akik igazából nem dolgozni akarnak, hanem visszaélve a brit szociális ellátórendszerrel - különféle segélyekből szaktudás, nyelvtudás és motiváció nélkül elevickélni. Ám attól tartok, hogy a brit politikusok szavai olyan irányba terelik a közhangulatot, hogy az már a dolgos, érvényesülni akaró, de éppen hullámvölgybe kerülő külföldieket is sújtja.

London főpolgármestere a másik pólus

Azért legyünk igazságosak. Akadnak a brit politikában másféle hangok is. A hét elején olvastam Boris Johnson, London főpolgármesterének (korábban újságíró és oktatási szakpolitikus) cikkét egy angol napilapban. Itt érhető el.

Felidézi egy közelmúltbeli beszélgetését egy helyi fejvadász hölggyel, aki a vendéglátóiparba helyez el álláskeresőket. Ő azt mondta a főpolgármesternek, hogy tízből egy az alkalmas brit pályázó. A többi helyet külföldi származásúakkal töltik fel. Egyszerűen azért, mert jobbak: munkamorálban, kitartásban, felkészültségben.

És akkor most Johnson eszmefutatása (nem szó szerinti fordítás csak a lényeg): Nem rúghatunk ki az országból olyan embereket, akik jogszerűen itt tartózkodnak és dolgoznak. Ráadásul közgazdaságilag teljesen értelmetlen azért bírálni a kelet-európaiakat, mert korábban felkelnek, keményebben dolgoznak, udvariasak, segítőkészek és hozzájárulnak ahhoz, hogy Londonban a vendéglátás virágzó üzletág legyen.

Szerinte az sem igaz, hogy ha nem lennének itt a keletiek, akkor ugyanazt a munkát a britek el tudnák végezni. A szolgáltatás színvonala ugyanis alacsonyabb lenne, kevesebb turista jönne, kevesebbet költene stb.  Aztán a cikk végén nem felejti el bírálni a korábbi munkáspárti oktatáspolitikát…

No hát, lám, versenyképesség-növelő hatása is van a bevándorlásnak, amiből pedig hosszú távon a brit oktatási rendszer is profitálhat. Johnson érvelése azonban vélhetően kevés szavazatot hoz a konzervatívoknak…   

Hogy mi ebből a tanulság?

1. A brit álláspiacon kelet-európaiként most némi ellenszéllel kell megküzdeni. Különösen az alacsonyabb képzettséget igénylő szakmákban. Ugyan 2015-ben tartják a következő parlamenti választásokat, ám annak közeledtével a politika eredményt akar felmutatni. Valamilyen korlátozást foganatosítani fog az egyébként is euroszkeptikus Tory-kormányzat.

2. A britek jobban megnézik, kik is akarnak náluk dolgozni. Cameron miniszterelnök már jelezte, hogy ellenőrzik mennyi esélye van a külföldről érkező uniós álláskeresőknek. Pl. a nyelvtudás hiánya kizáró ok lesz.

3. Hiányszakmákban továbbra is várnak új munkaerőt.

Karácsony Zoltán

Szolgálati közlemények:

1. Pénteken 9-10 óra között chaten lehet tőlem kérdezni illetve megosztom gondolataimat a Virtuális Állásexpón a németországi munkavállalás témában, a www.allas-expo.hu oldalon. A Programok menüpontban látjátok a paramétereket. (és egyébként itt 27, főleg multinacionális munkaadóval is lehet találkozni, akik több száz állásra keresnek új munkatársakat péntek estig.)

2. A facebookon itt vagyok fent. Ha van kedvetek, egy like-kal csatlakozzatok. Kérdés vagy témajavaslat esetén a karacsony.zoltan75 kukac gmail.com címen várom észrevételeiteket, impulzusaitokat.

1 Tovább

Felvételi 2013: Mit tanuljak? Hova jelentkezzem?

Rohamosan közeledik az egyetemi, főiskolai felvételi március 1-i határideje. Milyen szakot érdemes választani? Mely iskolák diplomája ér sokat az álláspiacon?

Az utóbbi két hétben alig volt nap, amikor ne hívott volna valamelyik közeli vagy távoli ismerősöm. „Idén érettségizik a gyerek. Merre lenne érdemes továbbtanulni?” - hangzott a kérdés. Vélhetően még sokan így vannak ezzel, így igyekszem összefoglalni mindazt, ami bennem az utóbbi 20 évben – részben ELTE német és média szakos hallgatóként, részben dortmundi és berlini egyetemi ösztöndíjasként, részben álláspiaci szakújságíróként felhalmozódott.

1. „Megéri-e diplomát szerezni?”
Egyértelműen igen. Minden statisztikai adat azt mutatja, hogy diplomával kisebb az esély a munkanélküliségre, magasabb az átlagfizetés és nagyobb a sansz a vezetői posztra jutásra. (Csak egy friss statisztikai adat: az 570 ezer magyarországi munkanélküli közül összesen 30 ezer a diplomás.) Persze nem mindegy, hogy mely szakot és milyen eredménnyel végezi el az ember, beszél-e idegen nyelvet stb.

2. „Mi alapján válasszak szakot?”
A személyes érdeklődés legyen a legfontosabb. Hosszú távon akkor érezzük jól magunkat a munkahelyen, ha azt csináljuk, amit szeretünk. Nemrég találkoztam egy művészi érzékkel megáldott érettségiző lánnyal. Ő imád rajzolni, imádja az animációs munkákat. Neki hiba lenne közgazdasági vagy orvosi pályát választani csak azért, mert azzal biztosan el fog tudni helyezkedni.

3. „Mi az, amivel nem fogok mellé?”
A nyelvtanulás mindig jó befektetés. Én két nyelvet (német és angol) tanultam meg felsőfokú szinten. Aki nem tudja, mivel szeretne foglalkozni, neki egy nyelvszak elkezdése jó befektetés. Hogy visszatérjek saját példámhoz: annak idején a némettel kezdtem, aztán az egyetem alatt alakult ki, hogy az újságírás az én pályám. Harmadévesen elkezdtem a média szakot is és itt kötöttem ki.
Emellett mindig jó döntés hiányszakmát választani, ha ehhez megvan az affinitás. Manapság a villamos-, gépészmérnökök, az informatikusok, a több idegen nyelven magas szinten beszélők, az orvosok,  a pénzügy-számviteli szakemberek, a logisztikai területen végzettek számítanak kapósnak az álláspiacon és ez várhatóan 3 év múlva is így lesz.  

4. „Mely intézmény mellett érdemes dönteni?”
Egyáltalán nem mindegy, hogy ki, hol végez. A neves egyetemeket érdemes megcélozni. Nem csupán az oktatás színvonala miatt: az egyetemi évek alatt olyan kapcsolatrendszer építhető, amely évtizedeken keresztül végigkísér. Ráadásul a döntéshozók előszeretettel vesznek fel abból az iskolából utánpótlást, ahol ők is végeztek. Nálam a legjobban csengő intézmények: műszaki, informatikai: BME, Óbudai Egyetem Neumann kara; jog: ELTE; pénzügy-számvitel: Corvinus, BGF-PSZF. A vidéki intézményeknél a nagy tudományegyetemek a régió fontos utánpótlásbázisa. Érdemes még figyelni az iskolák ipari kapcsolatait. A győri Széchenyi Egyetem az Audi, Kecskemét a Mercedes, Miskolc a Bosch miatt vonzó a leendő villamos-, gépészmérnököknek. A tévés riporteri, rendezői pályára készülőknek pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetemet ajánlom. Nagyon nehéz bejutni, de a felvetteknek egyenes a karrierútja.
Természetesen nem állítom, hogy máshol nincs minőségi képzés. Éppen ezért tanácsos az egyetemi, főiskolai nyílt napokon infót szerezni, az adott szakon tanítók listáját és az iskola vállalati kapcsolatait átböngészni.

5. „Érdemes-e jelentkezni, ha nincs elég pénz a családi kasszában?”
Igen. Vallom azt, hogy a legjobb befektetés a tanulás. A mi családunkban is rezgett a léc, amikor szülőfalumból, a Veszprém megyében található Farkasgyepűről 1993-ban Budapestre költöztem és az ELTE hallgatója lettem. De kaptam kollégiumot, tanulmányi ösztöndíjat, az egyetem mellett németet tanítottam, ösztöndíjat nyertem a külföldi tanulmányokra, újságoknak írtam. Úgy látom, hogy elszántsággal, szorgalommal sok mindent el lehet érni. Az én időmben még nem létezett, de nem kell idegenkedni a diákhiteltől sem. Ebben a helyzetben azonban érdemes a szakma kereseti viszonyait és keresettségét is jobban mérlegelni.    

6. „Megéri külföldön tanulni?”
Egy féléves-éves külföldi ösztöndíj fontos része  a tanulmányoknak, ami kell a későbbi versenyképességhez és élettapasztalatban is rengeteget lehet belőle profitálni. Az én berlini és dortmundi vendéghallgatói tanulmányaim máig hatással vannak rám és ezek nélkül bizonyára kevesebb kapu nyílt volna meg előttem.

7. „Megéri külföldön végezni a teljes egyetemet?”
Nem mindenkinek.  Aki hosszú távon külföldön képzeli el a jövőjét, neki hasznos lehet, ugyanis könnyebben beilleszkedik az ottani életbe és pályakezdőként nagyobb előnnyel indul neki az álláskeresésnek, mint aki Magyarországról próbálkozik. Ha azonban a cél a magyarországi munkavállalás, akkor egy Corvinus-diplomát erősebbnek érzek, mint egy bécsi közgazdaságit. Részben a helyi viszonyok jobb ismerete, a már említett kapcsolatrendszer és a döntéshozók tapasztalatai okán. Természetesen a világ legjobb egyetemeinek diplomája más kategória, ám azoknak borsos is az ára.

8. „Mennyibe kerül a diplomaszerzés?”
Erről készítettem korábban hozzávetőleges számításokat. Egy vidékről Budapestre költöző fiatal szerény körülmények között körülbelül 4,1 millió forintért szerezhet 3 éves bachelor-diplomát nevesebb magyar egyetemen (tandíj + megélhetés). Ugyan Bécsben nincs tandíj, de a drágább megélhetés miatt ott 6,3 millió egy bsc-dipoma. A „tandíjas” országok közül Hollandiában 7,8 millió, míg az Egyesült Királyságban  15 millió forint befektetés a diploma. Igaz az is, hogy nyugat-európai diákmunkával csökkenthető a differencia.

9. „Mi kell ahhoz, hogy diplomával a kézben karriert építsek?”
A szaktudás mellett a nyelvtudás (angol és még egy idegen nyelv), a munkához kötődő „puha képességek” (jó kommunikáció, proaktivitás, stressztűrés, munka iránti alázat, rugalmasság stb.) és a minél értékesebb munkatapasztalat a siker kulcsa. Már az egyetemi évek alatt bele kell kóstolni a munka világába – például szakmai gyakorlatosként jó nevű cégnél. Emellett a külföldi tapasztalat is növeli az esélyt.

10. „Mit tehet az, akit nem vesznek fel vagy nem akar egyetemen továbbtanulni?”
Szakmát kell tanulnia, ugyanis „sima” érettségivel semmire sem megy. Például építőipari, műszaki, vendéglátóipari szakmunkásokból, egészségügyi szakdolgozókból hiány van nemcsak Magyarországon, hanem Nyugat-Európában. Németországban például szinte ingyen kitanulható egy-egy hiányszakma, és utána – a duális szakképzés következtében – szinte garantált az állás. Magyarországon az OKJ-s képzést tanácsos választani.

A facebookon itt vagyok elérhető. Ha van kedvetek, csatlakozzatok.

2 Tovább

Németország Európa fiataljait csábítja

Úgy tűnik, hogy Németország ráhajtott a dél- és kelet-európai tehetséges fiatalokra. Ingyenes képzés, nyelvtanfolyam, ösztöndíj várja a szakmunkás-hallgatókat, valamint sok kedvezmény a hiányszakmákban dolgozókat. Ennek persze az érintett országok nem örülnek... (időközben vannak újabb hírek, a cikk alján...)
 
Németországban szakmunkás tanulói helyek tízezreit nem tudják betölteni a vállalkozások. A szakemberhiány már most lassítja a gazdasági növekedést. Miként lehet ezen változtatni? A német kormány hosszú távú stratégiát dolgozott ki, és erre sok pénzt mozgósított. Tehetséges fiatalokat akar az országba csábítani Európa más részeiről, akiket kitaníttat és a duális szakképzéssel a versenyszférába integrál. Ennek egyik mérföldköve a hétfőn indult  „The job of my life” (Életem állása - www.thejobofmylife.de) weboldal, amelyet a német állami munkaügyi hivatal (Bundesagentur für Arbeit) indított útjára. Csak erre a projektre 140 millió eurót (42 milliárd forint) ad a német állam.

Jól mutatja a lehetőségeket a weboldalon található felsorolás a legkeresettebb szakmunkás pozíciókról (ezekben a legnagyobb a tanulói hiány)

Íme néhány:
Pék
Teherautósofőr
Ács
Szakács
Betegápoló
Nagykereskedelmi értékesítő
Fémipari szakmunkás
Vendéglátóipari szakmunkás
Szakeladó (húsipar)
Műszertechnikus
Fogászati szakasszisztens

A rendszert németes precizitással építették fel. A lépcsőfokok.

1.A jelentkezés beadása után az előszűrést az adott ország EURES-tanácsadói végzik, de lehet közvetlenül a német munkaügyhöz is jelentkezni.

2. Nyelvi kurzus mindenkinek a saját hazájában

3.Nyelvi kurzus Németországban (4 hetes, a beilleszkedés első lépcsőjéül szolgál)

4. Kéthónapos gyakorlat (belekóstolás a tanulmányokba)

5. A tanulmányi szerződés aláírása

6. A szakképzés elvégzése (2013. szeptember-2016. szeptember)

A fiatalok számára a legfontosabb info: a szakma szinte ingyen kitanulható annyi támogatás jár különféle címeken (már az 1. lépcsőben bemutatott hazai nyelvtanulást is támogatják, emellett az állásinterjúra jutást, a lakhatást stb.)
A program olyan 18-35 év közötti fiatalokat céloz meg, akiknek nincs szakképzettségük (például csak érettségizettek), önállóak, nyitottak alkalmazkodóképesek.

Keresik a szakképzetteket is

A projekt másik célcsoportja a szakképzett, ám hazájában állástalan munkaerő megcélzása. Közülük is azok érkezését támogatják, akik Németországban hiányszakmának számító területen végeztek (egészségügyi, műszaki-informatikai,vendéglátóipari szakemberek). Ők szintén sikeres pályázás után a német állam pénzén még hazájukban nyelvi kurzuson készülhetnek fel a németországi munkára.

Hogy mekkora érdeklődés lesz a program iránt? Az a tény, hogy Dél-Európában minden második 25 év alatti fiatal állástalan, azt sugallja, hogy óriási. A német munkaügy vezetője azonban megpróbálja hűteni a csodavárást. Néhány száz közvetítéssel számol. Az induláskor egyébként 40 cég 400 betöltetlen tanulói helyet jelentett.

A németek akciójának nem örülnek a gazdasági nehézségekkel küzdő európai országokban. Hiszen ha egy ország a tehetséges fiataljait veszíti el, akkor egyben a jövője is odalesz.

Erre persze azt mondhatják a németek: A munkaerő szabad áramlása az EU egyik alappillére. Olyan országot kell építeni, ahonnan nem érdemes elmenni...

A facebookon itt vagyok elérhető. Ha van kedvetek, csatlakozzatok.

Update!!! Kedves Olvasóim!

Ma, február 15-én megérkezett a német állami munkaügyi hivatal (Bundesagentur für Arbeit, rövidítve ZAV) válasza a külföldi szakmunkás-toborzással kapcsolatban.

Azt írják, hogy toborzásuk elsősorban Dél-Európára koncentrálódik és a hiányszakmákat érinti. Más európai országok esetén inkább egyedi akciókról van szó, aminek oka a kapacitás hiánya is. Eg...yelőre nincs közvetlen toborzási együttműködés Magyarországgal, így kiválasztási időpontok sincsenek. Támogatásokat akkor lehet igényelni (például nyelvi kurzus), ha a pályázó talált magának olyan német munkaadót, ahol a duális szakképzésben részt vehet.

Ebből számomra a lényeg: ha lesz magyarországi toborzás, az biztosan a magyar állami munkaügyön át fog történni (illetve a magyar Eures-hálózaton át). És 3 hónapon belül, hogy a szeptemberi tanévkezdésre minden klappoljon.

Ettől függetlenül továbbra is azt mondom: jók az esélyek. Elképzelhető, hogy nem a ZAV-on át kell próbálkozni, hanem a tartományi kereskedelmi és iparkamarákon át. Erről majd egy külön posztban írok...
1 Tovább

Diplomás magyar au pair Angliában – avagy parlagon a tehetség

Egy héttel ezelőtt írt nekem emailt Barbara, egy Angliában élő magyar hölgy, aki 4 évvel ezelőtt egy magyar egyetemen HR szakon írt szakdolgozatát ajánlotta a figyelmembe.
Az angliai munkavállalást dolgozta fel, méghozzá úgy, hogy az utolsó tanév egy részét a szigetországban töltötte: saját kutatást végzett több mint 150 kint élő magyar munkavállaló körében. Értékes, alapos munka, amit eddig nem publikáltak a médiában. Kár, hogy nem 4 évvel ezelőtt akadt a kezembe, de így is nagyon hasznos olvasmány. Hadd emeljek ki ebből néhány számadatot, ami tanulságos lehet a kimenetelben gondolkodóknak.

Íme néhány elgondolkodtató adat

- A Barbara által 2008-ban megkérdezett, Angliában dolgozó magyarok 60 százaléka magyarországi egyetemet, főiskolát végzett

- Közel 40 százalék a magyar gazdasági helyzet miatt távozott a szigetországba

- 70 százalék (!) nem iskolai végzettségének megfelelő munkát kapott

- A megkérdezettek 83 százaléka nehezen jött ki Magyarországon a fizetéséből (nem tudott megtakarítanj), Angliában viszont 63 százalék félre tud tenni

- Aki kiment, többségében 1-5 éves kintlétet tervezett a dolgozat készítése idején, 40 százalék 5 évnél tovább maradna

- Legalább középfokon csak a válaszadók harmada beszélt angolul. Ennek ellenére kint csak a magyarok fele fejlesztette a nyelvtudását tanfolyamon

- A leghatékonyabb munkakeresési eszköznek a munkaadó direkt megkeresését (27 százalék), az ismerőn át keresést (26), az internetet (21) és az állami munkaközvetítői irodákat (19) tartották

- Az állás megpályázásakor 42 százalék szerint a nyelvtudás, 40 százalék szerint az angliai szakmai tapasztalat számít, csak 6 százalék véli fontosnak az iskolai végzettséget

Miután átnéztem a szakdolgozatot, skype-on felhívtam Barbarát, mert kíváncsi voltam, ő miért ment ki illetve mennyire találta meg a számítását.

Ahogyan említettem, Barbara HR szakon végzett, az egyetemi évei alatt dolgozott is, ám megbízható idegennyelv-tudás híján, ahogyan ő fogalmazott „nem kaptam olyan munkalehetőséget, hogy Magyarországon meg tudjak élni”. Angliába utolsó éves egyetemistaként nyelvtanulási céllal ment ki, aztán kint ragadt. Mivel ott HR-esként nem volt esélye elhelyezkedni, először kávézókban felszolgálóként dolgozott, majd au pair munkát vállalt. Azóta is gyermeket felügyel, és egy jól szituált kétgyermekes angol családnál él és dolgozik.

Pénz és nyugalom van, szakmai kihívás nincs

Keresetéből kényelmesen megél, imádja a nyugodt életet, az emberek pozitív hozzáállását, barátokból sincs hiány és nem olcsó hobbiját, a fényképezést is űzheti. Ennek ellenére van hiányérzete, csapdahelyzetben érzi magát. Zavarja, hogy ennyi energiát ölt bele a HR-es tanulmányokba, hogy jeles minősítésű diplomáját nem tudja kamatoztatni. Visszatérne ő Magyarországra, de au paires múlttal, harmincas éveiben nem lát esélyt olyan pályakezdésre, amiből meg tudna élni. És az évek múlásával egyre halványodnak a remények.

Nincs egyedül

Sok magyart ismer, aki hasonló cipőben jár. Akik a bennük rejlő intellektuális potenciált, az iskolapadban verejtékkel megszerzett tudást nem használják ki. Akik egy-két diplomával étteremben felszolgálnak, szállodában recepciósként, esetleg pizzafutárként dolgoznak. Mert kint ilyen munkával sem kell az árcédulát nézni.

Kedves Angliába készülő (friss)diplomás olvasóim. Ezt is mérlegeljétek, mielőtt kimentek. Ne hagyjátok a sok évi tanulás eredményét veszni hagyni. Főleg, ha szeretitek a szakmátokat.

És egyébként drukkolok Barbarának, hogy munka terén is megtalálja számítását.

Ha van tanácsotok Barbarának a "hogyan továbbra", kérlek írjátok meg ide commentbe, a karacsony.zoltan75@gmail.com címre vagy blogom facebook-oldalára.

UPDATE: Most érkezett egy mail. Egy kedves olvasóm Londonból a következő tanácsokat adta Barbarának:

- fordítassa le a diplomáját (hivatalos formában) a magyar-angol nagykövetségen (kb 15-30 font)

- keressen egy HR londoni iskolát, egyetemet, kérjen tanácsot, h ezzel a diplomával melyik kurzust érdemes elvegeznie, illetve valamilyen különbözeti vizsgával kaphat-e angol iskolai papírt

- kérjen részletfizetési kedvezményt, érdeklődjön utána, mert mint uniós állampolgár, ha nincs elég jövedelme, a tandíjból is kaphat kedvezményt

- szerintem ha Londonban szeretne továbbra is maradni, mindenképp szükséges az angol iskolai végzettség (is)

- suli után/közben jelentkezzen HR állásokra, de a legaljára, vmilyen HR asszisztens asszisztense (junior HR)

- kérjen referenciát az iskolai oktatóktól.

13 Tovább

Irány Anglia, 52 évesen! – egy magyar munkavállaló sztorija

Nem szeretek névtelenséget kérő alanyokról portrét írni, mert akkor igazi, ha arcot és nevet lehet hozzá kapcsolni. De annyi elkeseredett levelet kapok 50 körüli álláskeresőktől, hogy ez a sztori szerintem mindenkinek tanulságos. Egy 52 évesen kirúgott hölgy sikertelen álláskeresés után svájci frankos hitellel a nyakában elhatározza, megpróbál Angliában állást találni. Kell hozzá bátorság, vagányság, kockázatvállalás, kitartás, de itt a jó példa, hogy működik.

Néhány héttel ezelőtt kiposztoltam egy hírt a facebookon, hogy a magyar fiatalok harmada menne külföldre. Erre írt egyik kedves olvasóm, hogy nem csak a fiatalok mennek, ő ismer olyasvalakit, aki 50 éves elmúlt és tavaly hagyta itt az országot, most Angliában dolgozik. Kértem, hozzon össze vele, legalább egy skype-os beszélgetésre, mert érdekes sztorinak sejtettem. Kedd este sikerült is beszélnem vele, valóban tanulságos és nem mindennapos történet az övé. Mikor elbúcsúztunk, abban maradtunk, nevét ne írjam le. Így nevezzük a hölgyet Klárának, ettől függetlenül szóról szóra azt írom le, amit tőle hallottam.

Még csak válaszra sem méltatták a magyar munkaadók

Klára most 53 éves, 22 éven keresztül egy vidéki kisvárosban egy telekom cég ügyfélszolgálatán dolgozott. Tavaly márciusban kirúgták. Akkor annyira nem bánta, mert belefáradt a call centerek monoton munkájába, és úgy vélte, talál magának másik állást. Kellett az újabb munkahely, mert ugyan kapott végkielégítést, ám svájci frankos lakáshitele van és nem akar mástól kölcsönkérni. Három hónapon át próbált állást keresni Magyarországon, de pályázatait még csak válaszra sem méltatták. A sorozatos kudarcélmények után úgy gondolta, Magyarországon nem terem számára babér, ezért eldöntötte, Angliában próbálkozik. Elkezdte nézni a netes fórumokat. Rengeteg rémtörténetet olvasott, ám azt is látta, még az ottani minimálbérből is meg fog tudni élni.

Kockázat nélkül nincs siker

A sok hajmeresztő sztori ellenére úgy vélte, kockázat nélkül nincs siker. Keresett egy közvetítőt, fizetett neki 600 fontot (200 ezer forint), aki ezért repülőjegyet, 1 havi szállást, bejelentést és munkaajánlatot ígért. A közvetítő állta szavát, így Klára Londonban a közvetítőnél lakva vészelte át az első hónapot. A helyi Job Centerben (ez az angol állami munkaközvetítő hivatal) néhány nap múlva munkát is kapott, egy papírgyárban kartonokat, díszeket kellett csomagolnia. „Fizikailag nehéz munka volt. Az első éjszaka egy litván fiúval dolgoztunk párban, hát nagy különbség volt a munkaritmusunkban” – meséli. Egy műszakért (12 órás) 60 fontot (20 ezer forint) kapott, amivel elégedett volt.

Átverte az angol főbérlő

A gondok akkor kezdődtek, amikor eltelt az első hónap, új albérletet kellett keresnie és munkája is véget ért, egy másik gyárba irányították. Közvetítője egy angol hölgyet talált neki, akinél pokollal ért fel az ott töltött hónap. Első alkalommal munka után, hajnali 4-kor próbált meg bejutni az egyébként üres albérletébe, de a tulajdonostól kapott kulcs nem nyitotta a zárat. Klára pedig egy idegen város, idegen háza előtt ácsorgott hajnalban és nem tudta, hogyan tovább. „Borzalmas érzés volt az a néhány óra.” A tulajdonos ígérte ellenére nem volt net, telefon a lakásban, a végén pedig azzal fenyegette, feljelenti a rendőrségen ékszerlopásért, aminél abszurdabb vádat Klára nem tudott elképzelni. Végül úgy távozott, hogy a 300 fontos (100 ezer forint) kaucióját nem látta viszont. „Mindenkinek át kell esnie a tűzkeresztségen. Nem ismerek olyan magyart, akinek simán ment volna az első néhány hónap” – fogalmaz.

Havi 300 fontot félretesz

Mindeközben új munkát kapott a Job Centertől. Most a Londontól 40 kilométerre található Harlowban egy kolbászgyárban dolgozik, szintén csomagolási munkát végez, szinte csak lengyel munkatársakkal. „Ők egymás között lengyelül beszélnek, így nem igazán tudtam beilleszkedni, és az angolom sem fejlődik munkában, de nem zavar, dolgozom, pénzt keresek.” Albérletet is a városban talált, hat magyarhoz költözött be egy házba, havi 240 fontos (80 ezer forint) bérleti díjért. Munkahelyére gyalog közlekedik, naponta kétszer 40 percet kell sétálnia, de soha nem riadt vissza egy kis mozgástól.

A nehézségek ellenére megvan. Csak a legszükségesebbekre költ, szerinte olcsóbb az élet a magyarnál és havi 300 fontot (100 ezer forint) tud félretenni.

Idősgondozóként nettó 2000 font

„A legnagyobb gondom, hogy gyengén beszélek angolul, így pedig nem vesznek emberszámba.” Klára éppen ezért angolul tanul az egyik helyi keresztény egyházközségnél minimális, 1 fontos óradíjért és 10 fontért az albérletbe is jön egy angoltanár, itt hárman osztoznak a költségeken. „Ezt az évet az angol fejlesztésére szánom. Jobb angollal kaphatnék idősgondozói munkát, amivel nettó havi 2000 fontot kereshetnék.”

Klárának hosszú távú céljai is vannak. „Nyugdíjas éveimre a horvát tengerpartra vágyom, ott szeretnék egy kis lakást” – sóhajt. Addig még sokat kell dolgoznia. De ő akar és küzd és célba fog érni. Ez már az én jóslatom.

Kommentem: Klára nem akart tétlenül otthon ülni, az állam pénzén élni, hanem 52 évesen élete nagy kalandjába vágott. Vannak rövid (angoltanulás, idősgondozói munka) és hosszú távú (horvátországi lakás) céljai, ami szerintem sok nehézségen át fogja lendíteni. Csak azt tudom neki mondani: hajrá!

Ha vannak hasonlóan érdekes sztorijaitok bármilyen állástémában,  kérlek írjátok meg a karacsony_zoltan@fremail.hu címre.

A blogomnak van facebook-oldala is. Ha követnétek, lájkolnátok, várok mindenkit és köszönöm.

És még egy kérdés: ti belevágnátok angliai álláskeresésbe?

32 Tovább

Szombaton nemzetközi állásbörze Budapesten


Október 22-én szombaton hatodik alkalommal tartják meg az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES) külföldi munkát népszerűsítő állásbörzéjét. Most 26 európai munkáltató / munkaerőközvetítő jön el és 19 uniós tagország EURES-tanácsadójával lehet találkozni. Kinek hasznos a rendezvény? Mi várható tőle? Egy kis szubjektív útravaló…

Jól ismerem a rendezvényt, amely ha jól emlékszem 2007-ben kezdődött. Akkor egy pénteki napon még egy esztergomi „kihelyezett börzét” is tartottak, majd szombaton a budapesti Benczúr Házban folytatták. Ezt követően néhány éven át a Magyar Telekom székház aulájába költöztek, míg idén tavasszal már a Corvin Bevásárlóközpontba invitálták a Nyugatra vágyókat. Idén áprilisban az osztrák és a német álláspiaci nyitás tette forróvá a témát.

Annyit leszögezek, nekem tetszik a rendezvény. Szeretem azt, hogy sok ország képviselőivel lehet találkozni, hogy minden előadó hozza a maga kultúráját, hogy színes kavalkád az állásfórum. Persze ez a saját újságírói szempontom. Én nem keresek külföldön munkát, nem akarom nyugati egzisztenciateremtésemet megalapozni, csupán szívom magamba az információt, az impulzusokat, amit aztán szintetizálva írásokban, riportokban továbbadok Kedves Olvasóimnak.

Kinek is szól?

Mivel a legtöbb állásbörze úgy hirdeti magát, hogy itt aztán mindenkinek terem babér, aztán a helyszínre érkezve a látogatók nagy része zavartan kering a standok között, érdemes pontosabban definiálni, kinek is szól ez a rendezvény, mi is hozható ki belőle.

Tanácsos az állásbörze oldalán az állásokat és a kiállító cégek listáját is átböngészni. Utóbbi nehezebb, ugyanis ezeknek a cégeknek a nagy részéről még nem hallottam (alaposabban megnézve nagy részük munkaerő-közvetítő, tehát nem saját állományba keresnek munkaerőt, hanem megbízóiknak közvetítik tovább a jelentkezőket).

Ha ezt megtettük, akkor a következő szakmák képviselői számára lehet érdekes a karrierfórum:

- Diplomások közül mérnököket és informatikusokat keresnek a cégek.
- A szakmunkások közül az építőiparban (például: asztalos, hegesztő) és a vendéglátóiparban (pincér, szakács) dolgozóknak szólnak állások.
- Máltán takarítói munkát ajánlanak, Angliába idősgondozókra vadászik egy ügynökség.

E felsorolásban számomra semmi meglepetés, ezek a klasszikus nyugat-európai hiányszakmák. Talán még az orvos és a diplomás ápoló hiányzik a felsorolásból. Így azt javaslom, aki ezeken a területeken helyezkedne el, neki érdemes kilátogatni, hiszen neki szólnak állásajánlatok.

Mi van, ha nincs állásajánlat?

Mit tegyenek azok, akik más területet céloznak meg? Számukra mit ad a börze? Nekik azt javaslom, ha van idejük, infogyűjtési céllal menjenek ki, ne várjanak sokat a rendezvénytől. Már az is hasznos, ha a célország egyik állásközvetítőjével szót váltanak. Mondják el bátran mi a végzettségük, kérdezzenek a szóba jöhető munkákról, kérjenek tippet weboldalakról, cseréljenek névjegykártyát a külföldi cég képviselőjével vagy hallgassanak bele az adott ország EURES-tanácsadójának előadásába. Utóbbiakat korábban óránként tartottak elég vegyes minőségben. Sajnos voltak többen, akik sok trivialitást említettek, kevés konkrétummal, olyan hivatalnokos érzése volt az embernek. Ám benyomás azért szerezhető az adott ország kultúrájáról és valami hasznosat mindig hall az ember.

Arra is jó ez a rendezvény, hogy az ember lássa, hol tart az idegen nyelvű kommunikációban. Ha gondok vannak a megértéssel vagy gondolataink kifejezésével, már azért megérte elmenni, hogy ráébredtünk, a versenyképességhez előbb be kell iratkozni egy angoltanfolyamra…

Szóval hajrá, én is kinézek 1-2 órára...

Végezetül hadd linkeljem be a legutóbbi, idén áprilisi EURES-börzén készített videóriportomat:

0 Tovább
«
12

Jobb-Állás Blog

blogavatar

A legújabb karriertrendek, a legérdekesebb álláshírek saját kommentárral Minden véleményt, témajavaslatot várok. Alkossunk egy jó közösséget!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

állás (111),karrier (107),álláskeresés (52),Karácsony Zoltán (27),állásbörze (17),külföldi munka (14),pályakezdő (10),karácsony zoltán (9),állásinterjú (9),állásexpo (8),álláshirdetés (7),pályaválasztás (6),szakma (6),munkahely (6),fizetés (6),frissdiplomás (6),önéletrajz (5),kereset (4),felvételi (4),nyelvvizsga (4),foglalkozás (4),nyelvtanulás (4),diszkrimináció (3),Németország (3),pályázás (3),monster (3),facebook (3),felsőoktatás (3),karrierépítés (3),felmondás (3),allas (3),Ausztria (3),esélyegyenlőség (3),toborzás (2),nyelvtudás (2),külföld (2),távmunka (2),egyetem (2),új munkahely (2),vezető (2),diploma (2),képzés (2),közszféra (2),CV (2),ESZA (2),EU (2),álláskeresési járadék (2),au pair (2),motiváció (2),mérnök (2),informatikus (2),karrierváltás (2),Egyesült Királyság (2),fejvadász (2),személyzeti tanácsadó (2),felmérés (2),olimpia (1),idősgondozó (1),karrierhír (1),google (1),szakválasztás (1),Egyenlő Bánásmód Hatóság (1),zaklatás (1),trend (1),webdesigner (1),munkaerőfelvétel (1),Anglia (1),németország (1),Vizes VB (1),Benedek Tibor (1),vízilabda (1),jövedelem (1),worldskills (1),munkanélküli (1),túlóra (1),váltás (1),munkasprint (1),rugalmas munka (1),álláskereső (1),gyakornok (1),álláspályázat (1),munkajog (1),külföldi tanulás (1),hiányszakma (1),munkanélküliség (1),munkanélküliségi ráta (1),álláspiac (1),atipikus munka (1),kerékpár (1),diákmunka (1),szexi szakma (1),Bringázz a munkába (1),bicikli (1),linkedin (1),megváltozott munkaképességű (1),jutalom (1),Kanada (1),Harvard Business Manager (1),diplomamunka (1),sales manager (1),mobilitás (1),Work Force (1),parti (1),kapcsolatépítés (1),burn out (1),egészség (1),key account manager (1),állásnév (1),egyetemista (1),bér (1),szakmai gyakorlat (1),HR (1),informatika (1),tanácsadó (1),hegesztő (1),Google (1),Facebook (1),pénzügy (1),szakmunka (1),csapatépítő tréning (1),állásportál (1),osztrák munka (1),Steve Jobs (1),nfsz (1),eures (1),(1),IT (1),Apple (1),Zuckerberg (1),munkaerő-közvetítő (1),EURES (1),karrierexpo (1),kísérőlevél (1),motivációs levél (1),Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (1),marketing (1),reklám (1),munkahelyváltás (1),munkaügy (1),manager (1),siket (1),előléptetés (1),babysitter (1),állásközvetítés (1),ötven felett (1)