Felvételi 2012 – merre tovább, fiatalok?

E blog alapvetően álláspiaci kérdésekkel foglalkozik, ám nem lehet szó nélkül elmenni egy forró téma, a felsőoktatási felvételi mellett. Többen jelezték ugyanis, teljesen elbizonytalanodtak az idei felvételi jelentkezés kapcsán. A téma megér egy posztot. Szóval: Felvételi 2012 – ahogyan én látom. 

Sajnálom azokat, akik idén szeretnének felvételizni a felsőoktatásba. Itt állunk négy héttel a jelentkezési határidő előtt és szinte több a kérdő, mint a kijelentő mondat. Nem tudható, melyik intézmény, melyik szakra hány fős keretet kap, nincs információ a költségtérítés összegéről és az sem tudható, hogy milyen tartalmú tanulmányi szerződést kell kötni az állami támogatásért cserébe (például mennyire köt röghöz).

Az is csak január elején derült ki, hogy a jogi és a gazdasági szakokon drámaian csökkent az államilag támogatott helyek. Előbbinél 800-ról 100-ra, utóbbinál 4900-ról 250-re vágták meg a keretet. Ez azt is jelenti, ide csak a legeslegjobbak jutnak be, a többiek pedig fizethetik az évi 300-700 ezer forint közötti „tandíjat” (nem így hívják hivatalosan).

Nagyon rosszul van ez így. Nem szeretek hasonlatokat használni, ez is kicsit sántítani fog: a jogi és gazdasági szakokra jelentkezők most úgy érezhetik magukat, mintha egy futballmeccsen 0-0-ás állásnál a 80. percben hirtelen szól a bíró, hogy a győzelemhez 4 gólt kell rúgni. 

A felvételire készülés nem februárban kezdődik

A pályaválasztás, a felvételire készülés, ugyanis nem az utolsó félévben kezdődik. Jómagam például már gimnázium harmadik osztályában rákapcsoltam a németre, fakultációra, tanulmányi versenyekre jártam, nyelvvizsgát tettem, mert tudtam, hogy csak maximális ponttal lehet bejutni. Nem is ért váratlanul, hogy az akkor maximális 120 pontból 116 volt a bejutási küszöb, amit sikerült teljesítenem. Az utóbbi évek alacsonyabb pontszámai azonban valószínűleg sokakat elaltattak.

Persze most mondhatják a döntéshozók, kibővítették a hitellehetőségeket: Mai hír, „Diákhitel 2” címen teljesen fedezhető az önköltség 2 százalékos kamat mellett. Kérdés persze, melyik család meri ezt meglépni. „Nem elég, hogy saját hitelünket nyögjük, még a gyereket is adósítsuk el ebben a gazdaságilag bizonytalan helyzetben?” – teheti fel sok lakáshiteles apuka / anyuka a kérdést.

Csak a tisztázás kedvéért: Nem az a gondom, hogy csökkentik az államilag támogatott helyek számát. Úgy látom, mind az intézmények számában, mind hallgatói létszámban túlnőtt az államilag támogatott felsőoktatás az ország teljesítőképességén. Jónak tartom, hogy valaki végre bele mer nyúlni a rendszerbe. Még csak az iránnyal sincs gondom. Én vagyok az egyik szószólója, minek 800 jogász és 4900 közgazdász tanulását támogatni. A fő gond az időzítés és a mérték. Miért kellett egy ilyen nagy horderejű döntéssel másfél hónappal a jelentkezési határidő előtt szinte a semmiből előjönni? Miért nem lehet a fokozatosság és a kiszámíthatóság elvét követni? Árulkodó sztori, amit talán az eduline portál idézett: az egyik rektor azt hitte, tévedésből egy nullával elírták a közgazdász keretszámot...

Mi lesz a faluról származókkal?

A leginkább azokat sajnálom, akik ezzel a hirtelen vágással elesnek egy hozzám hasonló életpályától. Azokat a faluról származó fiatalokat, akik most egy kisváros gimnáziumában tanulnak. Jogi, gazdasági vagy bölcsész szakra készülnek. Államilag támogatott helyre nem férnek majd be, a szülők nem tudják kigazdálkodni a költségtérítést, a hiteltől pedig félnek, mint a tűztől. Hogy ne csak magamról beszéljek: A kilencvenes években az ELTE Vezér úti kollégiuma ilyen hátterű (falu, kisváros, alsóközéposztály) hallgatókkal volt tele. Két szobatársam is ilyen közegből (egy hevesi kisvárosból) érkezett, mindkettejükből kiváló ügyvéd lett.

Ebben a bizonytalan helyzetben minden szülő a legjobb opciót keresi csemetéjének. Próbálnak minél több helyről tájékozódni, engem is meg-megkérdeznek. Néhány gondolat. A jogról azt gondolom, mostantól tényleg csak az próbálja meg, aki Magyarországon szeretne ügyvéd lenni vagy van a családnak pénze saját zsebből fizetni a képzést.

Hiába számít jó befektetésnek az informatikai és mérnöki diploma, hiába nőnek itt a keretszámok, ha valakit egyáltalán nem érdekel a szakma, és/vagy nincs hozzá affinitása, felesleges megpróbálnia. Máskülönben jó befektetés.

Menekülés Ausztriába?

Az utóbbi hetekben egyre több szó esik az ausztriai egyetemi tanulásról, mint menekülési útról. Erről írtam is cikket az origo-n kolléganőmmel.

Izgalmas, hasznos lehetőség, de nem könnyebb és nem olcsóbb. Előny, hogy nincs tandíj, nincs felvételi vizsga, elég nyáron jelentkezni az ősszel induló képzésekre. Bécsben élő magyar egyetemistákkal beszélve nagyon szerényen 500-600 euróból (150-180 ezer forint) kihozható egy hónapnyi megélhetés. Elő hallásra soknak tűnik, de számításaim szerint egy vidékről Budapestre költöző egyetemista havi megélhetése körülbelül 70-80 ezer forint. Ha ehhez hozzávesszük a tanulmányi költségtérítést (havi 20-50 ezer forint) akkor már 100 ezer forint felett járunk. És azt se feledjük, Bécsben diákmunkával óránként 2-3 ezer forintot lehet keresni. Cserébe pedig a fiatal megtanul önállóan élni idegen nyelvű környezetben, problémákat megoldani, gondoskodni magáról. Ha pedig diplomát szerez, könnyebben kap állást az osztrák álláspiacon, ahol a magyar fizetés többszörösét keresheti. Persze a diplomához ott is kell tanulni, ráadásul németül, és sokan kihullanak az első vizsgákon.

A politika feladta a leckét a fiataloknak és szüleiknek. Nem lenne most jó a helyükben lenni...

A facebookon is fent vagyok. Kérdés, témajavaslat esetén a karacsony.zoltan75@gmail.com címen várom a levelet.

2 Tovább

Kinyitott Ausztria: elmarad a magyar roham?

Az utóbbi hetekben rengeteg időt foglalkoztam az osztrák álláspiaci határnyitással. Bújtam a statisztikákat, beszéltem kint dolgozó magyarokkal, az osztrák munkaügyi szervezet egyik vezetőjével valamint a bécsi magyar egyetemisták szervezetének vezetőjével. Ennek utolsó állomása a múlt pénteki, budapesti EURES nemzetközi állásbörze volt.

Amit érzékeltem: Magyarországon – főleg Budapesten és a nyugati határszélen – nagy volt a várakozás. Például a budapesti állásbörzén egész nap 15-20 méteres sor kígyózott az osztrák munkaügyi stand előtt, míg az összes többinél egy-két percen belül sorra lehetett kerülni. A határ mentén élő munkavállalási tanácsadók ugyancsak élénk érdeklődésről számoltak be. A jelenséget a megkérdezettek részben a kiemelt médiaérdeklődéssel magyarázták. Szinte nem lehetett olyan híroldalra tévedni, ahol nem foglalkoztak (-tunk) volna a munkaerőstop feloldásával, a nagyobb portálokon pedig terjedelmesebb anyagok jelentek meg a kint elérhető mesés fizetésekről. A másik tényező pedig a csodavárás.

Kevés új munkavállalóval számolnak az osztrákok

Egy hete még csak sejtettem, most már tudom: az egésznek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Múlt pénteken sikerült mikrofonvégre csípnem az osztrák állami munkaügyi szervezet nemzetközi osztályának vezetőjét, aki meglehetősen kimérten és nyugodtan reagált a „magyar rohamot” firtató kérdésemre. Elmondta, alaposan felmérték a helyzetet és Magyarországról, Szlovákiából, Szlovéniából és Csehországból összesen 20-25 ezer munkavállaló érkezésével számolnak a következő 1 évben, amit „szerény számnak” minősített.

Inkább attól félnek, hogy azok a szakemberek, akik a korlátozások miatt az utóbbi 7 évben nem jöttek, már más országban dolgoznak. És egyébként is Ausztria a hiányszakmákban dolgozókat eddig is beengedte, szinte automatikusan. Akit még ez sem nyugtatott volna meg, annak a politikusok azt mondták, szigorúbb munkaügyi ellenőrzésekkel, a kollektív szerződésekben rögzített minimális bérkorlátok betartatásával garantálják, hogy a keletiek alacsonyabb bérigénnyel ne halásszák el az állásokat. 

Ma kora délután körbenéztem az osztrák médiában, milyen visszhangja volt az álláspiaci nyitásnak és szinte semmi. Kisebb cikkek elrejtett helyeken, miniszteri interjú a szigorú ellenőrzésekről, csak ennyi. 

Illúziók nélkül: a munka nem jön házhoz

Hogy miért volt nagyobb a füst, mint a láng? Nem akarok senkit sem elkedvetleníteni, csupán az illúziókat szeretném eloszlatni. Az állás - és a több ezer eurós havi fizetés - nem jön házhoz. Hiába nem kell munkavállalási engedély a magyaroknak Ausztriában, az álláshoz vezető utat az álláskeresőnek kell kitaposnia: az állások felkutatásával, a munkaadók feltérképezésével, a német nyelvű pályázati anyag összeállításával és a sikeres német állásinterjús szerepléssel.

Ez azt is jelenti, a szakképzettséggel nem rendelkezők és nyelvet nem beszélők számára továbbra sem lesz munkalehetőség.

Ha van diploma és/vagy szakképzettség, akkor sem sétagalopp a karrierépítés. A hiányszakmák és a telített munkakörök ugyanis hasonlóságot mutatnak mindkét országban. Jogászként, a médiában, a marketingben, tanárként nincs esélyünk felvenni a versenyt az osztrákokkal (legfeljebb multinacionális cégen belül), informatikusként, orvosként, pincérként, szakácsként, hidegburkolóként viszont eddig is voltak lehetőségek.

Előnyök és veszélyek

Ettől függetlenül több ponton is előnyösnek tartom a magyarok számára a nyitást.

- Több száz (vagy ezer?) – eddig feketén dolgozó - magyar munkavállaló legalizálhatja munkáját, így csökken kiszolgáltatottságuk

- Az Ausztriában tanuló több ezer magyar fiatal könnyebben finanszírozhatja tanulmányait diákmunkával/szezonális munkával. Eddig ide is kellett munkavállalási engedély.

- Egyszerűbb lesz a magyar fiataloknak a munkatapasztalat megszerzése. Egy soproni, szombathelyi vagy győri egyetemista munkavállalási engedély beszerzése nélkül német nyelvterületen szerezhet szakmai gyakorlatot, ami a pályakezdésnél nyerő lehet. Egy Bécsben, banki szektorban dolgozó – magyar fiatalembertől hallottam, a nagy multi (pénzügyi, gazdasági) tanácsadó cégeknél sok magyar, cseh, szlovák frissdiplomás fiatal dolgozik.

Feszültséget látok a nyugat-dunántúli régióban az Ausztriába távozó munkaerő pótlásában. Éppen ma olvastam, hogy szemfüles kőszegi közgazdász fiatalok a burgenlandi Alsópulyán tanácsadói irodát nyitottak magyar munkavállalóknak. Bizonyára több személyzeti tanácsadó cég szakosodik majd ausztriai közvetítésre. Már csak azért is, mert az osztrák idegenforgalom, vendéglátás, építőipar, egészségügy tényleg munkaerőhiányban szenved. Ennek pedig előbb-utóbb a nyugat-dunántúli munkaadók fizetik meg az árát...

7 Tovább

Nyílik az osztrák álláspiac – hogyan profitáljunk belőle?

A csütörtök estét és a péntek nagy részét Bécsben töltöttem. Az osztrák fővárosban tanuló magyar egyetemisták egyesülete (www.mde.hu) hívott meg egy álláspiacról, álláskeresésről szóló beszélgetésre a Collegium Hungaricum egyik előadótermébe. Másfél órát terveztünk, majd’ három órás, nagyon izgalmas eszmecsere kerekedett belőle.

Talán kevesen tudják, hogy magyarként szinte mindenféle szűrő nélkül be lehet kerülni az osztrák felsőoktatásba. Ha van magyar érettségi, megfelelő némettudás, akkor 2-3 szak kivételével el is lehet kezdeni a tanulmányokat, ugyanis nincs felvételi vizsga. Az is meglepő lehet, hogy a képzés nem sokkal drágább, mint Magyarországon, ugyanis Ausztriában nincs tandíj az EU-tagországok diákjai számára. Az igazi költség a megélhetés, ami Bécsben valóban húzós. És persze mentálisan az első vizsgák, amelyek az első igazi rostát jelentik.

Szóval több száz magyar fiatal tanul a bécsi egyetemeken. Akik eljöttek erre a beszélgetésre, álláskeresésre készülnek és még nincs konkrét munkahelyük. Közös bennük, hogy nem tervezik a visszatérést Magyarországra (talán nem meglepő…) és nagyon várják 2011. május elsejét. Miért is? Nem, nem a „munka ünnepe” ottani rendezvényei miatt, hanem mert ezen a napon nyílik meg a német és az osztrák álláspiac a magyar állampolgárok előtt.

Többen is említették, hiába szerezték meg az Universitat Wien vagy a Wirtschaftsuniversitat (az ottani közgazdaságtudományi egyetem) diplomáját, az osztrák munkaadókat visszatartja a felvétellel járó extra procedúra, a munkavállalási engedély igénylése. Most ugyanis az osztrák cégvezetőknek bizonyítaniuk kell az állami hatóságok előtt, hogy a magyar pályázót azért alkalmaznák, mert az adott állásra nincs alkalmas osztrák munkavállaló. Ez pedig macerás számukra.

Azért óva intenék mindenkit attól, hogy azt gondolja, jövő májustól itt a Kánaán, hogy bárki könnyen álláshoz juthat Ausztriában. Szerintem Ausztria mindent elkövet, hogy mérsékelje a keletiek rohamát, akár csavaros, adminisztratív, bürokratikus eszközök bevetésével.

Mit jelent a jövő májusi osztrák álláspiaci nyitás a magyar álláskeresők számára?

- Hiányszakmában dolgozóknál (például mérnök, informatikus, építőipari szakmunkás) és németül jól tudóknál nem lesz változás. Őket ma is várják az osztrák munkaadók, a munkavállalási engedélyt is könnyített úton kapják meg.

- Nyertesek lesznek az Ausztriában élő – nem hiányszakmában dolgozni akaró - magyar állampolgárok (akikkel csütörtök este beszéltem). Nekik ugyanis kiváló a nyelvtudásuk, vannak helyi és kulturális ismereteik, könnyebben jutnak állásinfókhoz, állásinterjún is könnyebben vesznek részt. Eddig legálisan még diákmunkát sem tudtak vállalni. (Egyébként egyszerűbb lesz még a kinti tanulmányok finanszírozása is a diákmunkával.)

- Ugyancsak nyertesek lesznek azok a határ mellett élő, németül tudó magyarok, akik eddig kimaradtak az államközi szerződésben meghatározott kvótából. Ők a napi ingázással osztrák fizetést kapnak és Magyarországon élnek, magyar rezsiköltségekkel. Remek kombináció. :)

- Szakképzettség és nyelvtudás nélkül a pályázón a nyitás sem segít igazán.

Tippem Magyarországon tanuló magyar egyetemisták számára: Ha Ausztriában szeretnének hosszú távon karriert építeni, az egyetem alatt menjenek ki egy félévre valamelyik bécsi egyetemre az Erasmus-program keretében. Itt megszerezhetik azt a helyi tudást és kapcsolatrendszert, amire az álláspiaci nyitás után építhetnek.

1 Tovább

Jobb-Állás Blog

blogavatar

A legújabb karriertrendek, a legérdekesebb álláshírek saját kommentárral Minden véleményt, témajavaslatot várok. Alkossunk egy jó közösséget!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

állás (111),karrier (107),álláskeresés (52),Karácsony Zoltán (27),állásbörze (17),külföldi munka (14),pályakezdő (10),karácsony zoltán (9),állásinterjú (9),állásexpo (8),álláshirdetés (7),pályaválasztás (6),szakma (6),munkahely (6),fizetés (6),frissdiplomás (6),önéletrajz (5),kereset (4),felvételi (4),nyelvvizsga (4),foglalkozás (4),nyelvtanulás (4),diszkrimináció (3),Németország (3),pályázás (3),monster (3),facebook (3),felsőoktatás (3),karrierépítés (3),felmondás (3),allas (3),Ausztria (3),esélyegyenlőség (3),toborzás (2),nyelvtudás (2),külföld (2),távmunka (2),egyetem (2),új munkahely (2),vezető (2),diploma (2),képzés (2),közszféra (2),CV (2),ESZA (2),EU (2),álláskeresési járadék (2),au pair (2),motiváció (2),mérnök (2),informatikus (2),karrierváltás (2),Egyesült Királyság (2),fejvadász (2),személyzeti tanácsadó (2),felmérés (2),olimpia (1),idősgondozó (1),karrierhír (1),google (1),szakválasztás (1),Egyenlő Bánásmód Hatóság (1),zaklatás (1),trend (1),webdesigner (1),munkaerőfelvétel (1),Anglia (1),németország (1),Vizes VB (1),Benedek Tibor (1),vízilabda (1),jövedelem (1),worldskills (1),munkanélküli (1),túlóra (1),váltás (1),munkasprint (1),rugalmas munka (1),álláskereső (1),gyakornok (1),álláspályázat (1),munkajog (1),külföldi tanulás (1),hiányszakma (1),munkanélküliség (1),munkanélküliségi ráta (1),álláspiac (1),atipikus munka (1),kerékpár (1),diákmunka (1),szexi szakma (1),Bringázz a munkába (1),bicikli (1),linkedin (1),megváltozott munkaképességű (1),jutalom (1),Kanada (1),Harvard Business Manager (1),diplomamunka (1),sales manager (1),mobilitás (1),Work Force (1),parti (1),kapcsolatépítés (1),burn out (1),egészség (1),key account manager (1),állásnév (1),egyetemista (1),bér (1),szakmai gyakorlat (1),HR (1),informatika (1),tanácsadó (1),hegesztő (1),Google (1),Facebook (1),pénzügy (1),szakmunka (1),csapatépítő tréning (1),állásportál (1),osztrák munka (1),Steve Jobs (1),nfsz (1),eures (1),(1),IT (1),Apple (1),Zuckerberg (1),munkaerő-közvetítő (1),EURES (1),karrierexpo (1),kísérőlevél (1),motivációs levél (1),Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (1),marketing (1),reklám (1),munkahelyváltás (1),munkaügy (1),manager (1),siket (1),előléptetés (1),babysitter (1),állásközvetítés (1),ötven felett (1)