Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Kell-e női kvóta a céges világban?

Ismét megy a vita, kell-e női kvóta a cégvezetésben. Az EU bevezetné, a tagállamok harmada – köztük Magyarország – blokkolná. Európa megosztott. Mi szól mellette és mi ellene?

Két hete Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi biztosa bejelentette, ősszel kezdeményezik egy olyan irányelv elfogadását, amely a 250 főnél nagyobb, tőzsdén jegyzett nagyvállalatok felügyelőbizottságaiban minimálisan 40 százalékos női részarányt írna elő. Ezt 2020-ig kellene a cégeknek teljesíteni, máskülönben bírságok, az uniós támogatásokból való kizárás járna érte.

Még be sem mutatták a tervezetet, tegnap német lapinformációk szerint 10 tagország összefogott (Bulgária, Csehország, Dánia, Hollandia, Litvánia, Magyarország, Málta, Nagy-Britannia, Svédország és Szlovénia). Mivel közösen van annyi szavazatuk, hogy blokkolják az irányelv megszületését, ezért nem valószínű, hogy a közeljövőben lesz kvóta. Európa rendkívül megosztott a kérdésben és érdekes, mennyire furcsa országcsoportok jöttek létre a támogatók és az ellenzők között. Németországban még a konzervatív kormánypárton (CDU) belül is ellentétes vélemények találkoznak miniszteri szinteken.

A magyar ellenző véleményről én most hallok először. Amikor korábban e témában írtam, falakba ütköztem, mindenki másnak dobta a labdát. 2010 őszén a kormányszóvivő előbb egy EP-képviselőt javasolt, majd a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz irányított. Ott mondták, ez nem az ő asztaluk, hanem a Nemzeti Erőforrás Minisztériumé, ahol előbb elutasítottak, majd az egyik alosztályhoz irányítottak. Itt egy alsóbb szintű vezető kérdéseimre egy 2010-es Bajnai-féle kormányhatározatot küldött át, amely minden volt, csak válasz nem. De hát értettem: ő egy egyszerű bürokrata, a kérdés pedig politikai jellegű. Május óta van felelőse a női munkának Szalai Piroska, ami jó hír – de ebben a kérdésben nem hallottam nyilatkozni.

A kérdés persze továbbra is marad. Kell-e kvóta? Helyzetbe lehet-e hozni ezzel a módszerrel a nőket? Az ugyanis tény, hogy több a női diplomás, mégis vezetői és a jól fizető posztokra töredékük jut el. Sőt, a szülés után a munka világába való visszatalálásuk sem egyszerű.

Két megközelítés, melyik a jobb?

Két nézet csatázik egymással.
Az egyik a „liberális” felfogás: „Az állam, az EU teremtsen egyenlő feltételeket mindenki számára, és majd a piac eldönti, ki kell és ki nem, nemtől függetlenül. Ha pedig valakit sérelem ér, akkor fordulhat az igazságszolgáltatáshoz vagy az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. A nemi diszkriminációt egyébként is bünteti a törvény.”

A másik megközelítés a „radikális”: „Jogilag egyenlők az esélyek, mégsem történt semmi. Ebben az esetben az államnak pozitív diszkriminációval helyzetbe kell hoznia a nőket. Ennek pedig egy működő példája a kvóta. Lám, tíz évvel ezelőtt Norvégiában bevezették, és mára kiegyenlítődtek a különbségek.”

Szóval kell-e kvóta? Sokat gondolkodtam a kérdésen. Mindkettő megközelítésben van igazság. Ha azonban az érveket mérlegre teszem, én nem támogatom a kvótás megoldást.
Nem vitatom, hogy egy nőnek nehezebb vezetői posztra jutni, hogy a tanulásba fektetett energia és pénz jó része elvész, mert vannak kapuk, amelyek irracionálisan mindig zárva maradnak.

A kvóta – főleg Reding fb-tagi – javaslata azonban durva beavatkozás a gazdaságba. Inkább látványmegoldás, ami passzív ellenállásra ösztönzi a cégvezetőket (ennek a magatartásnak Magyarországon több évszázados hagyománya van) és inkább a nők ellen hangolja a döntéshozókat. Lehet, hogy ezzel néhány száz nőt fel lehetne emelni, ám a bélyeg ott marad: ők a kvótanők. Szerintem ezt így ők sem szeretnék a munkahelyre belépve hallani vagy érezni. Mellesleg nem biztos, hogy a top cégek topvezetőinél kellene az egészet kezdeni.

Bízzuk a cégekre, de kérjük számon

Hogy mégis mit lehetne tenni? Nekem a legszimpatikusabb megoldás Nagy-Britanniából érkezett. Ott David Cameron felkérésére két évvel ezelőtt született egy javaslatcsomag (nem tudom, mi lett a sorsa). Ebben az szerepelt, általános kvóta helyett minden cég tegyen saját vállalást, miben javítja a nők helyzetét és erről bizonyos időközönként küldjön jelentést. Valamilyen vállalást mindenkinek tennie kell.

Egy ilyen szabályozásba beletartozhat ugyan, hogy több nő kerüljön vezetői posztra, ám az is, hogy felajánlják a rugalmas munkaidő a munkakör-megosztás, a részleges távmunka lehetőségét, a szabadságkiadást a gyermekek nyári szünetéhez igazítják, béren kívüli juttatásként iskolakezdési támogatást adnak, növelik a kisgyermekes nők részarányát és még biztosan vannak más eszközök is.

Ehhez szigorú ellenőrzésre és szankcionálásra van szükség. De ezt hatékonyabb megoldásnak látom.

Várom a véleményeket. Ti mit gondoltok a kérdésről?
Írjátok meg ide vagy blogom facebook-oldalára. Utóbbit folyamatosan frissítem érdekességekkel.

42 Tovább

Miért keresnek a nők kevesebbet?

Gyűjtöttem az erőmet erre a posztra és a különböző munkák-programok is okolhatóak amiatt, hogy csak most jelentkezem. A múlt héten három napot Brüsszelben, az Európai Parlamentben töltöttem, ahol az „Equal  pay for equal work” (Egyenlő munkáért egyenlő bért) uniós kampány rendezvényein vettem részt tucatnyi magyar újságíró társaságában. Színfoltja volt a programnak az EP-képviselőnők által előadott „Vagina monológok”, amelyről Galambos Péter kollégám remek kis riportot írt az Origo-ra.

A három nap alatt workshopon, képviselőkkel való találkozásokon, nőnapi ünnepi EP-ülésen arra kerestük a választ, miért keresnek a nők kevesebbet, mint a férfiak és mit lehetne azért tenni, hogy ugyanaz a munka nemtől függetlenül ugyanazt a díjazást érje.

Az ugyanis tény, hogy a nők kevesebbet keresnek - méghozzá minden uniós tagországban. Az átlagos elmaradás 16 százalék, de például Észtországban 30 százalék a mínusz. Magyarországon 17 százalékos, és ami aggasztó: nálunk a különbség nem csökken, hanem növekszik.

Kérdés persze: mi áll a különbség hátterében? A pontos választ senki sem tudja. Íme néhány magyarázat, amiből összeáll a kép.

A férfiak a jobban fizető szakmákban dolgoznak.
Míg a nők nagyobb arányban az oktatásban, az egészségügyben, a kiskereskedelemben állnak alkalmazásban, addig a férfiak a jobban fizető műszaki, mérnöki, informatikai, pénzügyi területeken.

Vezetői posztra kevés nő jut.
Elég csak megvizsgálni a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett cégek igazgatóságainak, felügyelőbizottságainak összetételét, alig találni hölgyeket a nagyvállalatok menedzsmentjeiben A nőiesnek gondolt szakmákban sem jobb a helyzet. Hiába a sok tanárnő, ha az iskolaigazgatók többsége férfi.

A gyermekszülés megakasztja a karriert. Sok a női részmunkaidős.
Szülés után a nők nagy része számára a család lesz az elsődleges, elegendő számukra a részmunkaidő vagy a „nyugalmas” beosztotti, asszisztensi státusz. A férfiak pedig éppen ebben az időszakban (30-35. életévük között) lépdelnek feljebb a céges hierarchiában és ekkor nyílik szét a fizetési olló.

A gyes nem ösztönöz gyors visszatérésre.
Az Európában az egyik leghosszabb (három éven át járó) gyes támasz a legszegényebbeknek, viszont a 3 éves távollét a munkahelytől (két gyermek esetén már hat év is lehet) rendkívül nehézzé teszi a visszatérést. A tudás elavul, a céges kapcsolatok megkopnak, a munkarutin elhalványul. Szinte újra kell kezdeni a pályát.

Ugyanazért a munkáért a nőknek kevesebbet fizetnek.
Míg az előbbi okok magyarázhatóak biológiai, élethelyzetbeli, motivációs különbségekkel, ez a fajta munkaadói diszkrimináció védhetetlen és törvénysértő. Hogy vannak munkaadók, akik női kollégáiknak kevesebbet fizetnek, azt jól mutatják az Egyenlő Bánásmód Hatóság weboldalán található jogesetek. Egy 2009-es ítéletben például egy hölgy 70 százalékkal keresett kevesebbet, mint férfi kollégája, amiért a hatóság összesen 4 millió forintra büntette a munkáltatót. Jogeset itt. 

Kérdés, mit lehet tenni? A múlt héten tapasztalhattam, az Európai Parlamentben külön bizottság foglalkozik a kérdéssel, amely éppen most teszi le jelentését. Az Európai Bizottság pedig kvóta bevezetését tervezi a nagy cégek vezetésében. Emellett rengeteg ötlet/javaslat bukkant fel.

Ennek ellenére hiú ábránd lenne azt várni, hogy az EU néhány éven belül képes kiegyenlíteni az anomáliákat. Papíron egyébként az egyenlő munkáért, egyenlő bér elve már az 1957-es római szerződésben szerepelt és azóta többször megerősítették.

Így néhány tippem hölgy olvasóimnak:

Önbecsülés. Rengeteg múlik a felkészültségen, a határozott fellépésen. Állásinterjún csak a saját munkaerő értéke számít, a piaci bért kérjük. A munkaadót nem érdekli a szociális háttér és az sem szempont, hogy valaki mögött egy jól kereső férj áll.

Infoszerzés a piaci bérekről. Mérjük fel, mennyi lehet a reális fizetés egy-egy munkakörre. (ehhez a leghatékonyabb az ismerősi kör megmozgatása, internetes fórumok olvasása, fejvadászok megkérdezése, bérinformációs portálok böngészése). Az Európai Parlamentben egyébként többen is kulcsproblémának jelölték meg a bérek átláthatatlanságát. Arra azonban egy ideig biztosan várnunk kell, hogy a cégek publikussá tegyék alkalmazottaik fizetését.

Tanácsadói szolgáltatások igénybevétele. Ilyen például a Jól-lét Alapítvány (www.jol-let.com) ingyenes álláskeresői tréningje, de szerintem a neten keresve több is található.

Folyamatos kapcsolatépítés. Főleg a kisgyermekes, gyesen levő nők problémája, hogy elhanyagolják a kapcsolatok ápolását. Érdemes a szaktársakkal akár az interneten kapcsolatban maradni (erre a facebook jó eszköz lehet), követni a céges történéseket, a szakma újdonságait. Tudom, gyermek mellett nehéz.

Otthoni tehermegosztás. Ez is a gyermekesek egyik kulcskérdése. Tudomásul kell venni, hogy az otthoni helytállás is félállásnak számít. Aki minden munkát magára vállal, annak nem marad energiája a munkahelyen bizonyítani.
 
Jogi elégtétel. Ez már a végső eszköz. Aki biztos abban, hogy kevesebbet keres, mint ugyanazt a munkát végző férfi kollégája, illetve  azért nem vették fel egy állásra, mert nő és nem férfi, akkor bejelentést tehet az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál (www.egyenlobanasmod.hu).

Tapasztalta valaki, hogy ugyanazt a munkát végző férfi kollégájánál kevesebbet keresett?
A facebookon is fent vagyok és e-mailben is írhattok a karacsony_zoltan@freemail.hu címre.

25 Tovább

Munkahelyi zaklatás, 1 milliós bírság - egy fontos határozat

Ugyan már négy héttel ezelőtti hír, de szerintem az egyik legfigyelemreméltóbb decemberben.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság 1 millió forintra büntette a Honda Hungary Kft-t amiatt, mert egyik dolgozója éveken át munkahelyi zaklatás áldozata volt. (A határozat itt érhető el.) A népszabadságos kolléga startolt rá először a sztorira. Most ebből idézem a lényeget:

„Egy nő 2011 márciusában fordult a hatósághoz azzal, hogy egy férfi kollégája rendszeresen kétértelmű megjegyzéseket tesz ruhájára, alakjára, szexuális életére. Előfordult, hogy a férfi más munkatársak előtt "kutyuskának", "malackának" és "kislánynak" nevezte kolléganőit. A feljelentést tevőtől egyszer konkrétan megkérdezte tőle, hogy lefekszik-e vele, egy másik alkalommal pedig arról faggatta, hogy szokott-e szexuális életet élni reggelente, mert ha nem, akkor ő szívesen lenne a partnere ebben - olvasható a hatóság napokban nyilvánosságra hozott határozatában.

Belső etikai vizsgálat indult

A nő először személyesen kérte a férfit, hogy változtasson magatartásán, majd a cégen belül etikai bizottsági vizsgálatot kezdeményezett. Annak eredményével azonban nem volt elégedett, úgy érezte, a vizsgálat általánosítani próbált, inkább elkendőzni igyekezett az ügyet, mint feltárni.

A nő ez után fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, amely megállapította, hogy a beadvány alapos volt: a nőt szexuálisan zaklatták a munkahelyén, a munkáltató pedig megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy nem biztosított hatékony védelmet a panaszosnak.

A cég jogi képviselője azzal érvelt, hogy az etikai vizsgálat feltárta a történteket, a férfit, aki bocsánatot is kért, írásbeli figyelmeztetésben részesítették. Emlékeztetett arra, hogy a belső vizsgálat szerint a férfi a megjegyzésekkel csak a hibáira próbálta "viccesnek, ironikusnak szánt stílusban" figyelmeztetni a nőt. A férfi az etikai vizsgálat során megjegyezte azt is, hogy szavait tréfának szánta, amit másokkal is megtesz, és úgy gondolja, hogy "Magyarországon ez normális".

Súlyosbító körülmény az időtartam

A hatóság az egymilliós bírság kiszabásakor figyelembe vette, hogy a zaklatás hosszú időn keresztül tartott, valamint azt is, hogy a munkáltatónak lett volna módja kivizsgálni az ügyet és határozottabban fellépni, ehelyett azonban elkendőzni igyekezett a történteket. A hatóság döntésének indoklásában kiemelte azt is, hogy a tréfás formába öntött kijelentések is alkalmasak lehetnek arra, hogy mások emberi méltóságát sértsék"  - számol be az esetről a Népszabadság.

Eddig a történet. Hogy mi ebből a tanulság?

Számomra ez a határozat mérföldkő. Olyan üggyel, amelyben munkahelyi zaklatás miatt elmeszelnek egy munkaadót, még nem találkoztam. Ha történt is hasonló elmarasztalás, nagyon kevés esetről lehet szó. Részint azért, mert nehéz bizonyítani, részint mert a szenvedő alany inkább csendben odébbáll.
Pedig a munkahelyi zaklatás a pszichés teher mellett csökkenti a munkakedvet, rombolja a teljesítményt. Ha hosszú ideig tart, akkor komolyabb problémákat (alvászavar, gyomorfekély, szívpanaszok) is okozhat, így nem szabad elbagatellizálni.

Az EBH határozata azt üzeni, érdemes küzdeni a jogainkért, dokumentálni a jogsértést és a különféle fórumokat felkeresni. Attól azért óvnék mindenkit, hogy sérelem esetén azonnal a hatósághoz forduljon. Érdemes első körben közvetlenül a zaklatóval beszélgetni, majd ha ez nem vezet eredményre, akkor a közvetlen főnököt is bevonni. A hatóság csak az utolsó szalmaszál legyen.

Ugyan ebben az ügyben ugyan a Honda Hungary a megbírságolt fél, de mégsem érzem őket a legalávalóbbnak. Gyanítom hasonló esetben a munkaadók jelentős része nem együttműködő: elzárkózik a belső etikai vizsgálattól, vagy ha mégis történik valami, akkor a csapat összezár a főnök mögött. Itt nem ez történt.

A facebookon is ott vagyok. Ha van kedvetek, lájkolátok.

0 Tovább

Jobb-Állás Blog

blogavatar

A legújabb karriertrendek, a legérdekesebb álláshírek saját kommentárral Minden véleményt, témajavaslatot várok. Alkossunk egy jó közösséget!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

állás (111),karrier (107),álláskeresés (52),Karácsony Zoltán (27),állásbörze (17),külföldi munka (14),pályakezdő (10),karácsony zoltán (9),állásinterjú (9),állásexpo (8),álláshirdetés (7),pályaválasztás (6),szakma (6),munkahely (6),fizetés (6),frissdiplomás (6),önéletrajz (5),kereset (4),felvételi (4),nyelvvizsga (4),foglalkozás (4),nyelvtanulás (4),diszkrimináció (3),Németország (3),pályázás (3),monster (3),facebook (3),felsőoktatás (3),karrierépítés (3),felmondás (3),allas (3),Ausztria (3),esélyegyenlőség (3),toborzás (2),nyelvtudás (2),külföld (2),távmunka (2),egyetem (2),új munkahely (2),vezető (2),diploma (2),képzés (2),közszféra (2),CV (2),ESZA (2),EU (2),álláskeresési járadék (2),au pair (2),motiváció (2),mérnök (2),informatikus (2),karrierváltás (2),Egyesült Királyság (2),fejvadász (2),személyzeti tanácsadó (2),felmérés (2),olimpia (1),idősgondozó (1),karrierhír (1),google (1),szakválasztás (1),Egyenlő Bánásmód Hatóság (1),zaklatás (1),trend (1),webdesigner (1),munkaerőfelvétel (1),Anglia (1),németország (1),Vizes VB (1),Benedek Tibor (1),vízilabda (1),jövedelem (1),worldskills (1),munkanélküli (1),túlóra (1),váltás (1),munkasprint (1),rugalmas munka (1),álláskereső (1),gyakornok (1),álláspályázat (1),munkajog (1),külföldi tanulás (1),hiányszakma (1),munkanélküliség (1),munkanélküliségi ráta (1),álláspiac (1),atipikus munka (1),kerékpár (1),diákmunka (1),szexi szakma (1),Bringázz a munkába (1),bicikli (1),linkedin (1),megváltozott munkaképességű (1),jutalom (1),Kanada (1),Harvard Business Manager (1),diplomamunka (1),sales manager (1),mobilitás (1),Work Force (1),parti (1),kapcsolatépítés (1),burn out (1),egészség (1),key account manager (1),állásnév (1),egyetemista (1),bér (1),szakmai gyakorlat (1),HR (1),informatika (1),tanácsadó (1),hegesztő (1),Google (1),Facebook (1),pénzügy (1),szakmunka (1),csapatépítő tréning (1),állásportál (1),osztrák munka (1),Steve Jobs (1),nfsz (1),eures (1),(1),IT (1),Apple (1),Zuckerberg (1),munkaerő-közvetítő (1),EURES (1),karrierexpo (1),kísérőlevél (1),motivációs levél (1),Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (1),marketing (1),reklám (1),munkahelyváltás (1),munkaügy (1),manager (1),siket (1),előléptetés (1),babysitter (1),állásközvetítés (1),ötven felett (1)