Jobb-Állás Blog

Itt van újra az évi végi vállalati rendezvények időszaka. A legtöbb helyen lesz valami: vacsora, beszélgetés, zene, italfogyasztás, vezetői összegzés, esetleg valamilyen játék, kísérőprogram. Nem árt azonban munkavállalóként résen lenni. Aki nagyon elengedi magát, kellemetlen következményekkel szembesülhet.

15 évvel ezelőtt Franz Beckenbauer a németek futball-legendája saját példáján tapasztalta meg, mi minden megtörténhet egy céges karácsonyi partin . A „Császár”, a Bayern München akkori elnöke - vélhetően néhány sör elfogyasztása után - kikezdett a klub egyik titkárnőjével, Heidivel, akivel egy idő után elvonult. Az éjszaka „eredménye” egy gyermek lett, a most már 14 éves Joel Beckenbauer. A hirtelen akció Beckenbauer második házasságának megromlásához, később váláshoz vezetett. Igaz, hosszú távon happy end a sztori vége, ugyanis három évvel később megszületett a második gyermek attól a bizonyos titkárnőtől, újabb három év múlva pedig összeházasodtak.

Franz Beckenbauer, felesége Heidi és fia Joel idén nyáron. Már nem bánják azt a bizonyos 1999-es Bayern München karácsonyi partit...

Biztosan akad még sok hasonló eset, a céges karácsonyi partik ugyanis számos meglepetést tartogatnak és a munkahelyen nem látott reakciókat hozhatnak ki a résztvevőkből. Felvetődik a kérdés: Miért tart ilyen rendezvényt a vezetőség? Miért nem osztja szét az erre kifizetett pénzt a munkavállalók között? Sokkal jobban örülnének ennek a karácsonyi meglepetésnek, mintsem együtt bulizni a felettesekkel.

Az év végi parti nem az értelmetlen pénzszórásról szól, sokkal inkább a munkatársak megtartásáról. A tét: milyen hangulatban vonulnak a kollégák a karácsonyi pihenőre? Jó kedvvel, az erőgyűjtés szándékával, azzal a céllal, hogy januárban újult erővel folytassák a munkát? Vagy hitehagyottan, fél szemmel az állásportálokra fókuszálva?

Az év végi parti jó alkalom az ügyvezető számára is, hogy jelezze, fontosak számára a dolgozók, erős a vállalat, senki ne féltse állását.

Munkavállalóként érdemes megfelelő körültekintéssel kezelni az eseményt. Könnyű ugyanis olyan bakikat elkövetni, amellyel hosszú időre eláshatod magadat. Melyek is ezek?

- Ne maradj ki belőle. Ugyan munkajogilag senki sem kötelezhető munkaidőn kívüli céges rendezvényen való részvételre, ne mondj nemet. Sokat ronthatsz cégen belüli pozíciódon.

- Ne csak a közeli kollégáiddal beszélj. Ez jó alkalom arra, hogy olyan vezetőket / munkatársakat is megszólíts, akikkel korábban kevés kapcsolatod volt. Ilyenkor minden vezető nyitottabb, könnyebben megközelíthető. A karácsonyi partiban csapatépítést látó cégek erre figyelnek: például játékos feladatokkal, nem fix ülésrenddel, vagy azzal, hogy a vezetők keresik a beszélgetést azokkal, akikről keveset tudnak.

- Félhivatalos eseményként tekints rá. A céges parti nem magánbuli. Még akkor sem, ha a cégvezetés azt kommunikálja, hogy most mindenki elengedheti magát. Fogd fel inkább félhivatalos eseménynek, amely a vidámságról szól. Viselkedés szempontjából sok függ persze a cégkultúrától. Egy huszonéves vezetők szervezte „startup-os bulin” más engedhető meg, mint ahol ötvenes, konzervatív urakból áll a menedzsment.

- Öltözz fel megfelelően. Ha nem vagy biztosak az elvárt öltözetben, inkább kérdezz rá előtte. (bár nem szokványos dress code esetén a vezetés ezt előre jelzi)

- Óvatosan az alkohollal. Csak annyit igyál, amennyi biztosan nem árt meg. A kontrollt vesztett dolgozó nagyon kellemetlen helyzetekbe sodorhatja magát. Még akkor is légy résen, ha a vezetés ivásra sarkall.

- Vigyázat a flörtöléssel. Ne most kezdj el kollégáiddal bizalmas viszonyt kialakítani, főleg ne a felettessel. (Bár Beckenbauerék példája mutatja, vannak kivételek). Gondold át azt is, mennyit osztasz meg magánéletedből a kollégákkal. A túlzott kitárulkozás veszélyes lehet.

- Ne most kérj béremelést. Nagyot hibázol, ha ilyenkor próbálsz meg a vezetőből fizetésemelést vagy előléptetést kicsikarni. Ez nem az a pillanat.

- Ne morgolódj, ha nem téged tüntettek ki. Gyakori, hogy a céges bulikon a legjobban teljesítőket különféle díjakkal jutalmazzák. Örülj a másik sikerének, gratulálj neki. Ne azt hangsúlyozd, hogy miért nem te kaptad.

- Légy tisztelettudó a főnökkel. A vezetőknek általában nagy az egójuk. Nem szeretnek alulmaradni, a beosztottakhoz képest rossz színben feltűnni, legyen az tánctudás, játékos feladatok vagy tájékozatlanság egy-egy téma kapcsán. Ha valamiben jobb vagy a főnöknél, mutatkozz szerénynek, kicsit vegyél vissza önmagad ünnepléséből.

- Ne próbáld meg átverni a céget. A legtöbb céges rendezvény költségeit a munkaadó fizeti, ugyanis ő hívta meg ünnepelni a munkavállalóit. Megesik azonban (ez sem túl jó üzenet), hogy a vezető korlátokat állít fel: például a röviditalt, a cigarettát mindenki maga fizeti. Tartsd magad ehhez, ne próbáld meg átverni a céget.

A Facebookon itt vagyok elérhető.

Feltettem az alábbi kérdést, amelyre december 15-én hétfő 10.30-ig összesen 374 válasz érkezett. Ezek szerint a válaszadók 70 százalékánál (263 válaszadó) lesz valamilyen céges rendezvény karácsony előtt, 28 százaléknál (105) nem. Köszönöm a közreműködést!

Richard Branson ismét meghökkentő ötlettel rukkolt elő. Az angol milliárdos vállalkozó, a Virgin tulajdonosának cégénél bármikor szabadságra mehetnek a kollégák, amikor akarnak. Elsőre vonzónak tűnik ez a megközelítés. Második blikkre már árnyaltabb a kép…

Branson blogbejegyzésében taglalja lépését. Nem tagadja, hogy az ötlet mástól származik. Legidősebb lánya, Holly küldött neki egy újságcikket, ami a Netflix streaming szolgáltató rugalmas szabadságolási gyakorlatáról szólt. Ott egy ideje már a munkatársak döntik el, mikor, mennyi időt pihennek. Lánya megjegyezte, hogy egy barátja bevezette a cégénél. Néhány hét alatt látványosan megváltozott a munkahelyi élet: kreatívabb lett a csapat, nőtt a hatékonyság és motiváltabbak lettek a kollégák, elmaradtak az időrabló szokások.  

Bransonnak megtetszett az ötlet és lépett. A Virginnél már nem kell a felettestől kérvényezni a szabadságot. Bárki elmehet egy órára, egy napra vagy egy hétre, ahogyan jónak tartja. Branson szerint a fix munkaidő már úgyis a múltté, ezért a hagyományos szabadságkiadásnak sincs értelme. „Arra kell koncentrálnunk, hogy milyen feladatokat végeznek el a munkatársak és nem arra, hogy mennyi időt töltenek az irodában” – mondja.

A munkát el kell végezni, nem állhat le projekt

Az intézkedésnek azért van két korlátja. Egyrészt csak az angliai és az egyesült államokbeli Virgin Holding 170 munkatársára, Branson közvetlen kollégáira, a vagyonkezelésben és az alapítványnál dolgozókra vonatkozik. Ha azonban a lépés beválik, akkor Branson jelezte, hogy más cégekre, részlegekre is kiterjesztik.

A második már jelentősebb megkötés: a munkát 100 százalékosan el kell végezni, nem csúszhat és nem állhat le projekt a munkatárs szabadsága alatt, nem eshet csorba a cég hírnevén és a saját karriert sem hátráltathatja.  

Ez így már nehezen megfoghatónak tűnik. Branson azt is írhatta volna, hogy menj nyugodtan szabadságra, ha mersz. Hogy ezek után ki veszi a bátorságot, hogy az irodától távol pihenjen?

Iránymutató lehet az amerikai Evernote informatikai cég esete. Ott már korábban bevezették a „bármikor szabadságra mehetsz” elvet. Ám a céges mindennapokban ennek éppen ellenkező hatása lett. Némely kollégák éveken keresztül nem mentek nyaralni. Végül már a cég fizetett 1000 dollárt annak, aki évente egyszer egy hétre elment pihenni.

Nálunk egyelőre illúzió

Hogy működne-e egy ilyen (nem)szabályozás Magyarországon?

A távmunkához való gyakori vezetői hozzáállást ismerve („csak az dolgozik, akit látok”) attól tartok, hogy ennek semmilyen valóságalapja nincsen. Ha pedig mégis akadna ilyen kísérletezésre nyitott vezető, ahhoz megfelelő mentalitású vezetőkre, munkatársakra és megfelelő munkakultúrára van szükség. 

Olyan kollégákra, akiknek a munkája számokban mérhető, akik képesek önállóan, felelősségteljesen, a cég érdekeit ismerve és azt szem előtt tartva dolgozni. Emellé kell olyan közeg is, amely elfogadja ezeket a szabályokat és nem munkaidőközpontúan gondolkodik, nem irigykedve méregeti azt, hogy ki, mennyi időt van távol az irodától.

És az is lehet, hogy ezt a munkavállalók nem is szeretnék. Ezt inkább már tőletek kérdezem.

Idén most szombaton indul a „Bringázz a munkába" kampány, amely a munkahelyre biciklizést népszerűsítő kezdeményezés. Bevallom őszintén, korábban nem szerettem a kerékpárosokat, sem a Budapesten kerekezést, de márciustól én is beálltam a sorba. Eddig bejött. Miért is jó a munkahelyre tekerni? Íme az én példám.  

Tíz évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni magamról, hogy kerékpárral érkezzek a munkahelyre. Budapesten az autóból vagy a buszból kinézve ugyanis főként feszültséget és veszélyt láttam az utakon. A bringások bicikliút híján az autók között cikáztak, az autósok pedig idegesen kerülgették és perlekedtek az eléjük vágó, a szabályokat semmibe vevő kerekezőkkel. Nem vitatom, hogy ilyen momentumokat ma is látni, ám úgy érzékeltem, néhány éve valami megváltozott. Egyre több lett a kerékpárút, egyre több békésen hajtó biciklis bukkant fel, és egyre több ismerősöm, kollégám építette erre munkába járását.

Így raktam össze új életemet

Idén február közepén aztán nálam is megtörtént az áttörés. Részint a Monster állásportálnál két informatikus kollégám lelkesedése, részint a télen rám rakódott néhány kiló ledolgozása, részint egy új nézőpont megismerése miatt. Elkezdtem összerakni „új életemet” az utakon. Érdemes mindenkinek átgondolni, mert a napi taposómalomban hajlamosak vagyunk a legésszerűbb megoldások felett átsiklani. Én a budai agglomerációban (Nagykovácsi) lakom, két munkahely között ingázom napközben: az óbudai Lajos utca (Haszon Magazin) és a Nyugati pályaudvar (Monster.hu állásportál). A nagy szintkülönbség miatt a Nagykovácsi - irodák közötti biciklizés szóba sem jöhetett. Ám ha autóval eljutok a Duna közelébe, onnantól biciklire pattanva már szinte nincs is szintkülönbség. Zárt kerékpártároló híján csak olyan bicikli jöhetett szóba, ami elfér az autóban, így naponta haza tudom vinni. Ez pedig rövid osztás-szorzás és kérdezősködés után csak összecsukható kerékpár lehet.

Összecsukható kerékpár 15 ezerért

Az interneten böngészve és kollégáim körében kérdezősködve kétféle megoldás kínálkozott. Vagy dizájnos, új fejlesztésű bicikli, amelynek az ára 70 ezernél kezdődik, de inkább 100 ezer forint felett kapható vagy Camping-szerű használt bicikli 10-20 ezerért. Utóbbi mellett döntöttem. Már csak azért is, mert előre nem tudja az ember, egyáltalán bejön-e neki ez a munkába járási forma.

Egy internetes közvetítőoldalon pár órás keresés után 15 ezer forintért megvettem új közlekedési eszközömet február 28-án. Nem kispályáztam, másnap, március elsején indultam először útnak az Amfiteátrumtól a Nyugat pályaudvarra. A parkolás után fél perc alatt kivettem és „üzembe helyeztem” a járgányt, majd mínusz 1 fokban reggel 7 óra körül 20 percnyi tekerés után meg is érkeztem a Nyugatihoz.

Az eredmény: új dimenziót kaptak napjaim

A márciusi havazás miatt két hetet kihagytam, ez most a negyedik hetem két keréken. Nem túlzás azt állítani, hogy azóta új dimenziót kaptak munkanapjaim. A nyeregben van időm felkészülni a munkanapra, kicsit elgondolkodni a napi menetrenden, közben elsuhanni a Bécsi úton a labdával dekázó Puskás öcsi pár hete felavatott szobra előtt, a budai rakpartra érve megcsodálni a Dunát, átkukkantani a Szigetre, néhány kocogóval megküzdeni a Margit-híd enyhén emelkedő első szakaszát, érezni a szelet a folyó fölött (valamikor kellemes is tud lenni) végigsiklani az enyhén lejtős Pozsonyi úton, majd a Radnóti utca végén a Westpoint Irodaház garázsában lakattal lezárni a járgányt és a reggeli mozgást, hogy aztán elindulhasson a szellemi munka. Irodai ülőmunkát végzőként ez különösen fontos.

Ugyan sokan azt gondolják, a kerékpározók izzadtan érkeznek, ám minden a ritmustól függ. Ha nem sietsz, nem izzadsz meg. (Főleg nem reggel 7 órakor, amikor először nyeregbe pattanok). Apró trükk, amit én is Zsolt kollégámtól tanultam: az utolsó 1 kilométert nagyon lassan tekerd meg, akkor van a menetszéllel van időd lehűlni. És persze legyen a nálad egy kis méretű törölköző.

Anyagi haszna is van a projektnek. Ha csak minden második munkanapon megyek kerékpárral, akkor havi 6 ezer forintot költök jegyre a 10 500 forintos BKV-bérlet helyett. Tehát a 15 ezer forintos biciklim 3 hónap alatt behozza az árát. (Eső és öltönyös megjelenések esetén a kerékpár nálam – egyelőre - nem jöhet szóba.)

Nincs dugó, könnyű parkolás, egyedül vagy

De számomra az igazi profit a történetben maga a testmozgás, a csodás Duna-parti kulissza, a szabadság érzése, a könnyű parkolás, új utak felfedezése. Biciklivel az ember sohasem kerül dugóba, percre pontosan kiszámítható a menetidő, a lábától függ a tempó. Nem kell zsúfolt buszon állni, kellemetlen szagokkal szembesülni, vagy autóval araszolni, parkolóhelyre vadászni.

Tervezem, hogy időnként munka után majd kikerekezek a Margitszigetre és a sportcentrumot bázisként használva futok egy kicsit, majd zuhanyzás után kerekezek vissza az autóhoz.

Vonattal, HÉV-vel is kombinálható

Ez az én példám, ám szerintem bárki kialakíthatja ezt az életstílust. Például az agglomerációból érkezve vonaton vagy HÉV-en az összecsukható kerékpár ingyen szállítható, a városon belül lakóknak pedig még erre sem kell figyelni. Vannak bicikliutak, rengeteg a kerékpársáv, az autósok pedig nem tekintenek ellenségként a kerekezőkre. Sőt, azt vettem észre, inkább figyelnek rájuk/ránk.

Persze én csak félig vagyok „zöld”. A Dunáig autóval pöfékelek, ám úgy érzem, hogy a magam módján azért teszek valamit a környezetért és fizikumomért.

A Bringázz a munkába kampány ezen a héten szombaton indul. Családos vidékiként a hétvégi nyitány nem jöhet szóba, de egy hétközi reggeli happeningre mindenképp kinézek. Nem akarom senkire sem ráerőszakolni mintámat, és reklámembere sem vagyok az eseménynek. Csak el akartam mondani, miként éltem meg a váltást.

Üzenet a munkaadóknak

És persze a kedves munkaadóknak javaslom, támogassák akár biciklitárolóval, akár zuhanyzási lehetőséggel a kollégák bejárását. Javul a kondíciójuk, jobb kedvvel kezdik a munkát, motiváltabbak lesznek, ha ráéreznek ennek az ízére és hálásak, ha a cég segít ebben. Induljanak ki a példámból...

Karácsony Zoltán

u.i.: A facebookon itt vagyok fent. Ha van kedvetek, egy like-kal csatlakozzatok. Kérdés vagy témajavaslat esetén a karacsony.zoltan75 kukac gmail.com címen várom észrevételeiteket, impulzusaitokat.

2013-ban újra pörög a Jobb Állás blog. Boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasómnak! Továbbra is várok minden észrevételt, kérdést, javaslatot, meglátást. Szeretném, ha ez a blog továbbra is a hasznos tippek, a friss gondolatok helye lenne. Nyitó posztként számomra a legfontosabb kérdések és ahogy én látom.

1. Lesz-e több munkahely?
„Papíron” valószínűleg igen. Ahány előrejelzés, annyi számadat, ám szinte mindegyik közös vonása: nulla körüli (vagy kicsivel afeletti) gazdasági növekedés, minimális céges beruházási kedv, stagnáló vagy csökkenő versenyszférás foglalkoztatottság. Ennek ellenére az előrejelzések nemzetgazdasági szinten 0,3 százalékpontos bővülést jeleznek – főként a közfoglalkoztatás növekedése miatt. Az állami erőből teremtett – „közmunkás” – munkahelyek azonban inkább a képzettség nélkülieknek jelentenek – nekik is inkább átmeneti – megoldást és a statisztikát kozmetikázzák. Szóval versenyszférás, jól fizető munkahelyből nem lesz több.

2.  Hol vannak az üres állások?
A nagy állásportálokon (monster.hu, profession.hu, jobline.hu, cvonline.hu) már most több ezer  üres állás (az átfedéseket leszámítva összesen 10-12 ezer) elérhető. Ezen kívül a munkaügyi központok adatbázisában lehet még keresgélni. Mivel az állások legalább felét meg sem hirdetik, így a valóságban még ennél is több a lehetőség. Jók még az esélyek prosperáló cégeknél (szerencsére ilyenek is akadnak)  valamint „kormányközeli”, a közbeszerzéseken jól szereplő vállalkozásoknál.

3.  Mely szakmákban a legkönnyebb az elhelyezkedés?
Nincs változás az utóbbi évekhez képest. A legkapósabbak továbbra is a gépész-, villamosmérnökök, a minőségbiztosítási mérnökök, a szoftverfejlesztők, a könyvelők, az  idegen nyelven beszélő ügyfélszolgálatosok, a logisztikai szakemberek, az orvosok, a betegápolók.

4.  Könnyebb lesz-e a munkakeresés a fiataloknak, a kismamáknak és a nyugdíj előtt állóknak?
Sok a kérdőjel. Az állam jelentős járulékkedvezménnyel igyekszik helyzetbe hozni a 25 év alatti, az 55 év feletti és a gyesről visszatérő álláskeresőket/munkavállalókat. Az őket alkalmazó cégeknek olcsóbb lesz az ő alkalmazásuk. A munkaadónál azonban nem ez az elsődleges szempont, hanem a munkára való alkalmasság (szakképzettség, munkatapasztalat, megfelelő személyiség, nyelvtudás). A költségelőny csak két ugyanolyan kvalitású jelölt esetén lehet döntő.

5.  Kinek lesz nagyobb esélye az állásszerzésre?
Akik nem hiányszakmában dolgoznak, nekik már nem elegendő a szaktudás még nyelvtudással megspékelve sem. A munkavégzéshez kapcsolódó készségek – pontosság, asszertivitás, rugalmasság, stresszkezelés, jó kommunikáció, ügyfélközpontúság – legalább olyan fontosak.
Emellett nem lehet eléggé hangsúlyozni a kapcsolatépítés fontosságát, a költözési hajlandóságot és az álláskeresési technikák megtanulását (CV-írás, interjúra készülés, bértárgyalás).
A közösségi média térnyerésével az online image-építés szerepe is növekszik. A linkedin, a facebook, a twitter, a facebook karrier alkalmazásai (beknown, branchout) egyre inkább a karrier- és kapcsolatépítés eszközei lesznek.
Diplomás pályakezdőknél pedig még fontosabb lesz, ki, mely intézményben végzett és hol dolgozott szakmai gyakorlaton.

6.  Hol a legjobb az álláshelyzet Európában?
Európa gazdaságai közül egyedül Németország zakatol.. Nem véletlenül lett egyre több képzett álláskereső célpontja. Az új munkavállalók elsősorban a válság által leginkább sújtott Dél-Európából érkeznek, de 25 ezer fővel  rekordot döntött a magyar bevándorlás is.

7. Kinek éri meg a külföldi munkavállalás?
Nyugat-Európában (ahogyan máshol is) egy külföldi munkavállaló akkor kap állást, ha nincs elég szakember az adott területen vagy a helyi álláskeresőknél többet tud.
Emellett kell a helyi nyelv legalább középfokú ismerete és a helyi kultúrához, szokásokhoz való alkalmazkodás is. Úgy érzem, sokan csodát várnak a kimeneteltől, pedig az esetek többségében a kinti megkapaszkodás kemény harc és személyiségfejlődés eredménye. Vannak, akik erre nem alkalmasak.

8.  Emelkednek-e a bérek?
A Magyar Nemzeti Bank prognózisa szerint a minimálbér 5,4 százalékos emelése következtében valószínűleg a felsőbb bérkategóriákban is lesznek emelések, így a lakosság reáljövedelme 0,2 százalékkal nőhet.
Saját véleményem az utóbbi évek történései alapján: sok helyen a válságra vagy a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozással elmarad az emelés.

9. „Merjek-e váltani?”
Sok fejvadász panaszkodik arra, mennyire lecsökkent a jó szakemberek váltási szándéka. A váltás mindig kockázattal jár, különösen gazdaságilag nehéz helyzetben. Új munkahely, új cégkultúra, új munkatársak, új feladatok. Néha azonban szükségszerű. Egyéni mérlegelés és kockázatvállalás kérdése a válasz. Érdemes a feladatkör és az ígért bér mellett a cég piaci helyzetét, gazdálkodási adatait valamint az iparág jövedelmezőségét is nagyító alá venni.

10. Milyenek az esélyek vezetőként?
A válság egyik következménye, hogy a cégek racionalizáltak, laposabbá tették szervezetüket, ezzel csökkent a vezetői pozíciók száma is. Éppen ezért manapság nagyon nehéz helyzetben vannak az állásukat veszített vezetők. Személyes márkaépítéssel javíthatnak esélyeiken. Vagy tapasztalatukat felhasználva vállalkozást alapíthatnak, tanácsadóként dolgozhatnak, esetleg a coaching is szóba jöhet.

Továbbra is várom észrevételeiket, kérdéseiket a karacsony.zoltan75@gmail.com e-mail címre vagy facebook-oldalamra.

Új rovattal jelentkezem blogomban, amelyet reményeim szerint minden héten péntek reggel teszek online. Ebben az utóbbi egy hét szerintem legfontosabb karrier-, álláshíreit gyűjtöm össze és látom el rövid kommentárral. Úgy látom, a nagy médiazajban nem könnyű kiszűrni a fontos, érdekes, hasznos híreket. Most erre teszek kísérletet a magam módján

1. Egyre nő az aggodalom a munkanélküliség miatt Európában
Hetente jönnek az egyre sokkolóbb adatok az európai államokban mért munkanélküliségről. Jose-Manuel Barroso az Európai Bizottság elnöke szociális vészhelyzetről beszélt, az OECD főtitkára „merész strukturális reformokat sürgetett”, Martin Schulz az Európai Parlament elnöke szerint haraghoz és frusztrációhoz vezet a fiatalok munkanélkülisége. Ugyan ezek egy csütörtöki brüssszeli munkaügyi konferencián hangzottak el, de a héten ismét munkanélküliségi csúcsokról érkeztek hírek (francia, görög, spanyol), sőt, már a legjobb mutatójú osztrák ráta is emelkedésnek indult (igaz, ott még így csak 5 százalék körüli)

2. Már alá kell írni az ösztöndíjszerződést
Az egyetemi, főiskolai tanulmányaikat most kezdők máris dilemma elé kerültek. Ha államilag támogatott helyre jutottak be, akkor eléjük teszik a most bevezetett ösztöndíjszerződést. Ha nem írják alá, saját zsebből kell fizetniük a képzésüket. A feltételek többek között: a diplomázás után itthon kell dolgozni legalább a tanulmányi idő kétszeresét. A politikusok egyébként a múlt hétvégi egyetemi tanévnyitókon itthon maradásra kérték a fiatalokat. 

3. Így cselezik ki a munkaadók a minimálbéremelést
Teljes munkaidő helyett egyre többen 4-6 órás részmunkaidőre jelentik be alkalmazottaikat, így hiába emelte a kormány a minimálbért, ezek a munkaadók nem fizetnek több járulékot az államkasszába. Aztán feketén kiegészítik a bért. A munkavállalók – ha dolgoznak – ebből nem sokat éreznek. Gond majd akkor lesz, ha táppénzre vagy nyugdíjba mennek...

4. Ma kezdődik vasárnapig tart a Nyelvparádé
Elég nagy közhely, hogy idegennyelv-tudással sokkal nagyobb eséllyel szerezhető jó állás. Egyik kedves rendezvényem a Nyelvparádé, amely pénteken startol a budapesti Millenárison és vasárnapig tart. Kipróbálhatunk nyelvórát, internetes tanulási lehetőségeket, nyelvvizsgát és technikai újdonságokat, tájékozódni lehet külföldi munkalehetőségekről.

5. Egy ügyféltámogató központ 235 munkahelyet teremt
Minden új munkahelynek örülni kell. Annak pedig, hogy egy cég 235-öt hoz Magyarországra már hírértéke is van Az autókölcsönzéssel foglalkozó Avis budapesti ügyféltámogató központját bővíti ennyi fővel.  Jó lenne minden héten egy-egy nagy bővülésről beszámolni, majd meglátjuk.

Ha van híretek, ami szerintetek fontos, de kimaradt, írjátok meg a karacsony.zoltan75@gmail.com címre. Ha van téma, kérdés, akkor úgyszintén.

A facebookon is fent vagyok, ha van tetszett vagy követnétek, lájkoljatok.

Több amerikai állásblogger is foglalkozott az utóbbi hetekben a munkahelyi sírás problémakörével. A tekintélyes Forbes üzleti magazinban például a Kaliforniai Egyetem egy több éves kutatásának (Kim Elsbach vezetésével) eredményeit idézik. Ebből nem meglepő, hogy a nők sokkal gyakrabban sírnak munka közben, mint a férfiak. A férfiak többségét gyermekkoruk óta tréningezik a könnyek visszafogására, ami egy idő után reflexxé válik náluk.

A sírásnak azonban kifejezetten rossz a munkahelyi megítélése, inkább gátja a karriernek. Különösen meetingen, egy elmarasztaló teljesítményértékelő beszélgetésen, határidős munka közben vagy a kollégákkal vívott szócsaták közepette. Ha ilyenkor törnek elő a könnyek, akkor a főnök és a kollégák a síró munkatársat gyengének, amatőrnek vagy nagy manipulátornak gondolják. A könnyeiknek szabad utat engedő hölgyek közül többen úgy nyilatkoztak, a közjáték hátráltatta előléptetésüket. Főnökeik közül többen képtelenek voltak kezelni a helyzetet és utána nem vették őket komolyan. Csupán a magánéleti sokk – hozzátartozó halála, válás – kiváltotta sírás megítélése semleges.

Tudom, hogy az ember megkönnyebbül, ha kisírhatja magát, de ne a munkahelyen. Jobb otthon elpityeredni… Valakinek esetleg van tapasztalata bármelyik oldalról?

Egy lista látott napvilágot a közelmúltban a legjobb amerikai szakmákról. Ennek kapcsán egy gyorsértékelés és az én TOP 10-es magyar listám a fizetés és a szakma keresettsége alapján.

Évente készít kutatást a legjobb amerikai foglalkozásokról a CareerCast nevű cég. Néhány napja jött ki a legújabb, 200-as listájuk, amelyet kolléganőm fel is dolgozott. A felmérés összeállítói öt szempontot vizsgáltak: a fizikai igénybevételt, a munkakörnyezetet, a fizetést, a karrierkilátásokat és a stresszfaktort.

Mindezek alapján a legjobb szakmák az USA-ban: Szoftverfejlesztő mérnök, matematikus, aktuárius, statisztikus, számítógépes rendszerelemző, meterológus, biológus, történész
A legrosszabb szakmák: Rakodó munkás, vasmegmunkáló, favágó, ács, taxisofőr, rohammentős, hegesztő, szobafestő

A teljes lista egyébként itt tekinthető meg angolul

Ennek kapcsán néhány gondolat.

Látványos és bulváros is egyben egy ilyen összeállítás. Nem mondom, hogy nincs benne igazság, ugyanis a szoftverfejlesztői szakmát Magyarországon minden bizonnyal sokan a legjobb állások között tartják számon: átlagon felüli kereset, sok állásajánlat, könnyű külföldre jutás… és még sorolhatnám. Ők valóban sztárok az álláspiacon.

Ám van-e értelme egy ilyen lajstromnak. Megmondható-e, hogy mi a legjobb állás? Szerintem „A” legjobb állás nem létezik. Mindenkinek megvan a számára legjobb foglalkozás. A listát tehát mindenkinek magának kell összeállítania és így sok „Legjobb állás” létezik.

Nekem személy szerint a legjobb állás az újságírás. Mert szeretek emberekkel beszélni, mert szeretem a változatosságot, az írást, az infogyűjtést, az újdonság keresését és annak érdekes feldolgozását, használom a német- és angolnyelv-tudásomat. Számomra a szoftverfejlesztés nem jó szakma, mert utálok egész nap egy irodában ülni, nem érdekelt igazán sosem a matematika, az informatika. Még ha képes is lennék programozni, a monotónia biztosan zavarna. Szóval a legjobb szakma relatív.

Ám ennek ellenére mégsem tartom elhibázottnak az ilyen összeállításokat. Részint azért, mert jelzi, milyen szakmákban van a legtöbb állásajánlat, mely területeken lehet a legjobban keresni. Fontos információ lehet pályaválasztás vagy pályamódosítás előtt. És gondolkodásra sarkall. Legfeljebb nem ilyen hangzatos címmel kell ellátni.

A fizetésre és az elhelyezkedési lehetőségekre fókuszálva én is összeállítottam egy top 10-es listát. Én így látom a magyar álláspiac keresett és jól fizető szakmáit.

Mérnök
Informatikus
Könyvelő
Könyvvizsgáló
Adótanácsadó
Logisztikai szakember
EU-s hivatalnok
Tolmács, fordító (EU-s intézményeknél)
Értékesítő (nemcsak szakma, hanem üzleti attitűd)
Projektmenedzser (inkább készség, de a projektekre épülő üzleti világban egyre fontosabb)

Mit szóltok a listámhoz? Nálatok mi a legjobb szakma?

Csütörtökön kiderül, mely cégek kapják meg a Hewitt humán tanácsadó cég „Legjobb munkahely” díját. Valószínűleg sok médium foglalkozik a témával, a vállalatok nevei pedig forognak a sajtótermékekben sugallva azt, hogy ezeknél a cégeknél a legjobb dolgozni.

Nem szeretném kicsinyíteni a felmérést végző cég érdemeit, mert több évtizedes módszertan áll mögötte. Alaposan átvilágítják a versenyben résztvevő és ezért fizető vállalkozásokat. Aki elöl végez, az jó munkahelynek számít, legalábbis az ott dolgozók jól érzik magukat. Hogy a legjobb-e? A felmérésben résztvevő néhány száz cég közül bizonyosan. Az ország összes munkahelye közül? Ez nem tudható.

Úgy vélem, a „legjobb munkahely” fogalma egyéni szinten értelmezhető, relatív és én inkább a jó munkahely kifejezést használnám. Rengeteg tényezőtől függ a jó választás. Például elképzelhető, hogy egy ideálisnak gondolt munkahely azon bukik meg, hogy az új dolgozó a kollégákkal egyszerűen emberileg nem tud kijönni. Vagy divatos manapság jónak mondani olyan céget, amely nagyobb egyéni mozgásteret ad a dolgozóknak. Mi van akkor, ha valaki kevesebb egyéni felelősségre és folyamatos utasításokra vágyik? Számára ez nem jó munkahely.

A legfontosabb önvizsgálatot tartani, mit várok el a munkahelyemtől, számomra mi a fontos a munkában és ezt a jelenlegi munkahely miként teljesíti. Ha pozitív az összkép, akkor ez számunkra a "jó" vagy talán "legjobb" munkahely.

Néhány segítő kérdés a megítéléshez:

Mennyire becsülnek meg anyagilag és erkölcsileg?

Mennyire elégítik ki igényeimet a napi feladatok?

Milyennek találom a munkahelyi hangulatot/csapatot?

Karriercéljaim megvalósítását milyen mértékben támogatja a cég?

Mennyire stabil a munkaadóm? Jó irányba mennek-e a dolgok?

Jó vezetőnek tartom-e a főnökömet?

Majd állítsunk fel prioritási listát (mi a legfontosabb, mi kevésbé) és úgy értékeljük a helyzetet.