Jobb-Állás Blog

Az utóbbi 24 órában két történet is eljutott hozzám, miként lehet állásra vágyó, elkeseredett munkanélkülieket rászedni.

Egy hölgy azt panaszolta, egy budapesti irodának 6 ezer forintot fizetett olyan cégek címeiért, amelyek állítólag állást ajánlanak. Nyugtát nem kapott róla, és a cégek hívásakor derült ki, hogy vagy nem jó a telefonszám, vagy nincs üres pozíciójuk. Valószínűleg a cégnevek nyilvános adatbázisból valók és ezt tette pénzzé egy csaló „munkaközvetítő”.

Tegnap az MTI egy 31 éves szabolcsi férfiról adott hírt, aki egy kft. nevében biztonsági őri állást hirdetett és a jelentkezőktől tanfolyami díj címén 11 ezer és 40 ezer forint közötti összeget szedett be, de se oktatást nem szervezett, se munkát nem szerzett a jelentkezőknek…

Mindkét történet jelzi, legyünk résen. Állásközvetítésért ne fizessünk senkinek.

Jogszabályellenes ugyanis állásközvetítés címén az álláskeresőtől pénzt kérni. Az állásközvetítő „fizetős” ügyfele ugyanis a megbízó, tehát az állást meghirdető vállalat. Érdemes egy pillantást vetni a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat weboldalán a magán munkaerő-közvetítőket tartalmazó listára, amely a hivatalosan nyilvántartásba vett ilyen profilú vállalkozásokat tartalmazza. http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=allaskeresoknek_magan_munkakozv_listaja

 Szintén a csalások közé tartozik az a jelenség, amikor formálisan ugyan meghirdetnek egy állást, de valós munkaerőigény nincs mögötte. Legtöbbször jól hangzó pozíciónevet adnak, amire a lehető legtöbben pályáznak – például marketingasszisztens, majd a beérkezett önéletrajzokban található személyes adatokat (e-mail cím, telefonszám, lakcím) kereskedelmi célokra használják, például termékeket ajánlanak.

Hogy mit lehet ezek ellen tenni? Érdemes nagy állásoldalakon próbálkozni, az már egy szűrő. Magát felfedni nem akaró munkaadóhoz pedig csak akkor pályázzunk, ha a közvetítéssel megbízott vállalkozás ismertnek és megbízhatónak számít.

Ha valakinek van rossz tapasztalata, ossza meg, kérem. Kíváncsi vagyok, mivel próbálkoznak még...

A fenti címmel találtam egy elgondolkodtató írást a tegnapi Wall Street Journal tekintélyes amerikai üzleti napilap online kiadásában. Gondoltam megosztom a lényeget. A teljes cikk itt található.

1. A legtöbb e-mailed egyszavas
Kényelmes, hatékony, de udvariatlan egy-egy e-mailre egy szóval válaszolni (Például: igen, nem, beszéljünk róla stb.). E stílus hagyománya a mobiltelefonos e-mailezésig nyúlik vissza, amelynél nehézkes a hosszabb válasz.

2. Ritkán beszélsz beosztottaiddal személyesen
Az e-mailes vezetési stílus inkább menekülés a konfliktusok elől. A személyes egyeztetés viszont bizalomépítő.

3. Beosztottaid táppénzen vannak – méghozzá sokszor
Ez lehet két okból: vagy így akarják elkerülni a kontaktust, vagy a rossz vezetési stílus betegíti meg őket. Egy 2008-es svéd felmérés szerint a rossz vezető alatt dolgozó munkavállalók 20-40 százalékkal nagyobb eséllyel kaptak infarktust.

4. A csapatod túlórázik, de nem sikerül határidőre végeznie
Az új vezetők hajlamosak teljesíthetetlen feladatokat kiadni. Ha túlmunkával sem sikerül végezni, az frusztráló.

5. Kiabálsz
A kiabálás rontja a munkahelyi légkört. A kollégák ezt követően még probléma/kérdés esetén is kerülik az ilyen főnök társaságát/megkeresését.

Magára ismer valaki? Vagy esetleg alkalmazottként dolgozó olvasóim ilyen főnök alatt dolgoznak?

Hajrájához érkezett az őszi félévre szóló felsőoktatási felvételi jelentkezés, február 15-ig már csak két nap van hátra. Korábban egy bejegyzésben arról értekeztem, hogy frissdiplomásként miért ne célozzunk meg egy újabb diplomát, ha ezzel az a szándékunk, hogy elkerüljük az álláskeresést/munkanélküliséget.

A bejegyzés talán azt a hatást keltette, hogy én diplomaellenes vagyok, pedig ez nincs így, éppen ellenkezőleg. Inkább az értelmetlen diplomahalmozás ellen vagyok. Aki ugyanis 28-30 éves koráig nem lép ki az álláspiacra, hátránnyal indul (elég csak arra gondolni, hogy 5-6 évnyi fizetés hiányzik a pénztárcából az egzisztenciateremtéshez és még a munkaadói kétségeket nem is említettük…).

No, de most hadd ecseteljem azt, miért javaslom mindenkinek, felvételizzen a felsőoktatásba. Múlt kedden könyvbemutatón jártam. „Diplomás pályakövetés – Frissdiplomások  2010” – ezzel a címmel mutattak be egy könyvet, amely az Educatio Nonprofit Kft átfogó kutatásának eredménye. A 2007-ben végzett egyetemistákat, főiskolásokat vizsgálták. A több ezer fiatalt egyebek mellett elhelyezkedésükről, fizetésükről, elégedettségükről kérdezték.   

A kötet átfogó, rengeteg számadat szerepel benne, még időm sem volt végigolvasni.

Hadd ragadjak ki azonban néhány adatot, ami jelzi, nem rossz befektetés a diplomaszerzés.

- A 2007-ben végzettek átlagban 3,6 hónap alatt álláshoz jutottak, 56 százalékuk 1-2 hónap alatt.

- Csupán 2,7 százalék  azoknak az aránya, akik a diplomázás óta kerestek, de nem találtak állást: (Összevetésül: a magyar munkanélküliségi ráta a 18-64 év közötti munkaképesek körében 10,8 százalék.)

- A frissdiplomások körében a teljes idejű foglalkoztatottak aránya: 83,5 százalék (a teljes népességben a foglalkoztatási ráta 56 százalék)

- A 2007-ben végzettek 21,4 százalékuk közép- vagy felsővezetői szintre ért (ez egyben lényegesen magasabb fizetést is jelent)

- Átlagos havi nettó jövedelmük: 136 100 forint (Összehasonításul: a KSH által 2010-ben mért nettó átlagbér, amiben minden korosztály szerepel, 132 ezer forint.)

- A mérnökök nettó 144 ezer forintot, az informatikusok 154 ezer forintot keresnek. 

- A végzettek több mint fele három éve ugyanannál a munkaadónál dolgozik, és nem tervez váltást

- 75 százalék elégedett munkája szakmai, tartalmi részével.

 - 14 százalék a pályaelhagyók aránya.

Aki a teljes könyvre kíváncsi és szakterületenként is látni akarja az eredményeket, a http://www.felvi.hu/diploman_tul/szakmai_tamogatas/kiadvanyok/dprfuzet4_megjelent

 oldalon megtalálja a kutatást.

Időnként elgondolkodik az ember azon, miért is működik egy állami munkaügyi hivatal. Hogy álláshoz segítse az álláskeresőket és hasznos kezdeményezéseket támogasson - gondolhatnánk. Nos, én most ennek az ellenkezőjét tapasztaltam.

A tanulságos történet: Három hete írtam egy cikket a „spontán álláskeresés” technikájáról. Egy olyan álláskeresési módszert mutattam be, amely nem a kiírt álláshirdetésekre való pályázásra épül, hanem a „rejtett álláspiacra”. Cégek közvetlen megkeresésére és ügyes önmarketinggel a szaktudás felajánlására.

A cikkben ezt a módszert Veszely György az állami munkaügyi hivatal tanácsadója mondta el nekem, mégpedig kitűnően. 12 éve foglalkozik a témával. A beszélgetés után megkérdeztem tőle, tartana-e munkaidőn kívül (!) privátban egy tréninget egy általam összehívott álláskeresői csapatnak. Ő azt mondta, szívesen, de ehhez igazgatói engedély kell Budapest Főváros Kormányhivatala Munkaügyi Központjától. Megkerestem írásban Mátrainé Bartus Éva igazgatót, miközben blogom olvasóit szondáztattam, érdekelné-e őket egy ilyen tréning. Néhány órán belül tucatnyi jelentkezés érkezett.

Egy nappal később felhívott az Állami (bocsánat, már Nemzetire keresztelték) Foglalkoztatási Szolgálat sajtósa, Szalóky Eszter, és kikérdezett a kezdeményezésről. Elmondtam, Veszely Úr tartaná a tréninget, munkaidőn kívül (ha engednék, akkor talán egyik péntekből pár órát lecsípnénk, de ha nem akkor teljesen munkaidején kívül), én szereznék hozzá termet és nonprofit lenne, legfeljebb a terembérlés költségeit osztanánk szét magunk között. A munkaügyi hivatalnak ezzel semmilyen költsége nem lenne, csupán egy „Igen”-t kell mondania és már kezdenénk is, az eredményekről pedig beszámolnék blogomban. Jeleztem, ha nem engedik, azt is mondják meg minél hamarabb, hogy tisztán lássak és a már érdeklődő álláskeresőknek is tudjak valamit írni.

Január 25-én küldtem el a mailt és ma, azaz február 11-én érkezett válasz (talán a reggeli telefonom hatott), Mátrainé Bartus Éva igazgató megbízásából Németh Magdolna képzési osztályvezetőtől, aki közli, „az Ön által kezdeményezett klub foglalkozás lebonyolításában nem áll módunkban közreműködni.” Aztán persze ajánlotta a hivatal Álláskeresők Klubja szolgáltatását stb.

Mi a problémája egy állami munkaügyi hivatalnak, ha egyik munkatársa munkaidőn kívül segítene álláskeresők munkához jutásában úgy, hogy ez nonprofit kezdeményezés és ezzel az államnak egy forintnyi költsége sincsen? – teszem majd fel a kérdést Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikai államtitkárnak, a kormányzat részéről a munkaügy első számú felelősének, ha lesz rá alkalmam.

„A kormány azt várja a megújuló Állami Foglalkoztatási Szolgálattól, hogy váljon hatékony és fajsúlyos szereplővé a munkaerő-közvetítés piacán, s érdemben segítsen a tragikus foglalkoztatási helyzet javításán.” Ez a mondat abból a közleményből való, amivel a Nemzetgazdasági Minisztérium tavaly augusztusban a munkaügyi központok vezetőinek leváltását indokolta. No komment. Talán csak annyi: Remélem, a segítőkész Veszely úrnak ebből a történetből nem lesz baja.

A tréning ötletét nem adtam fel. Ha az állam nem segít, úgy tűnik, más irányba kell indulnom...

Két irányból várok segítséget:

Ki az, aki tapasztalt trénerként nonprofit alapon vállalna egy ilyen tréninget? (praktikus álláskeresés, a spontán megkeresésre építve)

Ki az, akit érdekelne a részvétel (Budapesten)?

A karacsony_zoltan@freemail.hu címre írjatok/írjanak.

Már csak hat nap a felsőoktatási felvételi jelentkezési határidejéig és egyre inkább szaporodnak e témában a hozzám érkező kérdések. Igyekszem mindegyikre válaszolni és természetesen minden kedves kérdezőm adatait bizalmasan kezelem. Név nélkül azonban néhány tipikus jelenséget szeretnék kiragadni. Most például azt, hogy frissdiplomásként néhány álláskeresési kudarc után nem az a megoldás, hogy maradunk az iskolapadban és újabb diplomát célzunk meg.

Két kérdés röviden:

1. Egy édesanya írt nekem néhány napja, akinek a lánya francia-média szakon végez hamarosan. Volt már külföldi ösztöndíjon is Franciaországban, németül is beszél, most gőzerővel tanul angolul. Újságíró szeretne lenni, de nem vették fel sehová, ahová jelentkezett. Most azon gondolkodik, hogy egy újabb ösztöndíjat pályáz meg Franciaországban és egy újabb szakot végez ott el.

2. Egy másik hölgy közgazdász diplomát szerzett, mellette van még végzettsége közbeszerzési referensként és projektmenedzsment témában. Munkatapasztalat híján nem kap állást, és most azt tervezi, hogy kontrolling vagy logisztika témában szerez újabb diplomát.

Egyik kérdezőnél sem látom sok értelmét újabb diploma szerzésének. Ez ugyanis nem oldja meg a problémát, inkább elodázza a megoldást, sok pénzt emészt fel és inkább menekülésnek érzem az álláskeresés elől. Egy újabb diploma ugyanis nem jelent automatikusan könnyebb álláshoz jutást.

Keressük közvetlenül a cégeket

Mindkét hölgy megszerezte azt a tudást az iskolapadban, amivel el lehet kezdeni az álláskeresést. Az első hölgynek azt javasoltam, ne (csak) álláshirdetésekre jelentkezzen, ugyanis újságíróként nem ezen az úton lehet munkához jutni, hanem a kiadók, a szerkesztőségek közvetlen megkeresésével. Lehet, hogy egy-két évet minimális fizetségért dolgozik majd, de ennyi befektetés kell ebben a szakmában.

A második kérdezőnek is a közvetlen megkeresést javasoltam. Most, amikor indulnak az Új Széchenyi terv pályázatai, megnő a pályázatíró cégek munkája. És ezek a cégek kisvállalkozások, amelyek nem álláshirdetésekben keresik az új munkaerőt. Lehet, hogy az elején csak adminisztratív feladatokat kap, ám ezzel a munkatapasztalattal már később előrébb tud lépni. Persze ha teljesen mást szeretne, akkor megpróbálhat logisztika és kontrolling irányba lépni (megjegyzem: ez a már megszerzett közgazdász diploma egy-egy szakiránya…), ám csak azért ne meneküljünk újabb diplomába, mert nem sikerül elhelyezkedni.

Mindezt saját példámból írom, ugyanis én is beleestem ebbe a hibába. 1999 nyarán az ELTE-n végeztem média és német szakokon. Újságíró akartam lenni, de álláskeresés helyett megpályáztam egy németországi ösztöndíjat (pedig már korábban tanultam német nyelvterületen). Az ösztöndíj nagyszerű volt, de a karrierépítésben nem vitt előre. Sőt, Berlinből visszatérve a nagy semmi kellős közepén találtam magam. A régi ismerősökkel, egykori tanárokkal megkopott a kapcsolat, nem volt meg az a biztonságos közösségi háttér, ami egyetemistaként az utolsó félévben erősíti az ember álláskeresését. 

A következő napokban igyekszem az egyetemi szakválasztás témakörben írni.

Ha van kérdés, a karacsony_zoltan@freemail.hu címre küldjék, küldjétek.

Május elsejétől nyílik a német és az osztrák álláspiac, ami azt jelenti, munkavállalási engedély beszerzése nélkül lehet dolgozni. Ennek kapcsán és a múltkor elkezdett keresett szakmák folytatásaként hadd idézzek egyik kedvenc német gazdasági magazinomból, a „Wirtschaftswoche”  című hetilapból, amely a közelmúltban „10 különösen keresett szakma” címmel készített összeállítást.

A gazdasági lap a következő tíz foglalkozást emelte ki az álláspiacról. (rövidítve a lényeg)

1. Orvos. Már most hiány van belőlük Németországban és a társadalom öregedése ezt a folyamatot csak felerősíti. A kezdő fizetés évi 45 000 euró (körülbelül 12 millió forint)

2. Építőmérnök. Energiatakarékos ingatlanok építésében jók a lehetőségek. Kezdő fizetés: 35 000 - 45 000 euró között

3. Kémikus (elektrokémiai specializációval). Jelenleg 100-ból egy autó nem hagyományos meghajtású. Tíz év múlva viszont már 10 százalék lesz alternatív üzemmódú. Az elektromos autókban nagy jövőt látnak, ennek kulcsszereplője az elektrokémiára specializálódott kémikus. 65-70 ezer eurót fizetnek a pályakezdőknek a nagy autógyárak, laboratóriumok.

4. Villamosmérnök. Itt az RFID (Radio Frequency IDentification) technológiában van óriási potenciál, erre érdemes specializálódni (a logisztikában és a kereskedelemben használják). A McKinsey tanácsadó cég szerint 2016-ig évi 19 százalékkal nő az RFID-piac.

5. Fizikus (fotovoltaika szakértő). A napenergiát hasznosítására épülő termékek piaca nőni fog. Fotovoltaikára szakosodott fizikusokból kétszer több kell a következő években. Kezdő fizetés: 50 000 – 80 000 euró

6. IT-biztonsági szakértő. Informatikai adatvédelemre nem sajnálnak költeni nagyvállalatok, bankok, állami hivatalok. Kezdő fizetés: 45 000 – 50 000 euró

7. Gépészmérnök. Már most hiányzik 5000 gépészmérnök és 5000 gépipari szakmunkás a német álláspiacról. 40 000 – 45 000 euró a pályakezdők bére.

8.  Közösségimédia-manager. Facebook, Twitter, Xing – Németországban ezek a legnépszerűbb közösségi oldalak, amelyeket 38 millióan használnak. Külsős szakemberként (egyéni vállalkozóként) jók az esélyek. Főleg termékmarketing, toborzás, vállalati kommunikáció területén. Kb. 40 ezer euró a start.

9. Mérnök-értékesítő. Magyarországon is keresett ez a szakma, nálunk egyébként nem tanítják. Feladata egy cég műszaki termékeinek népszerűsítése tervezők, kivitelezők, áruházláncok körében. Kb. 45 000 - 50 000 euró.

10. Mechatronikai mérnök. Egy trendi specializáció, ami arra épül, hogy manapság a műszaki termékek (pl. mobiltelefonok, szerszámok) fejlesztéséhez elektronikai, mechanikai és informatikai tudás is kell. (40 000-45 000 euró).

Szóval a lényeg: orvosi, informatika, műszaki és természettudományos diplomák. Ezek a nyerőek Németországban (is). Annyit még hadd tegyek hozzá: a nemdiplomás szakmák közül a vendéglátóipariak (pincér, szakács, szállodai recepciós), az építőipariak (cnc-esztergályos, és más szakmunkások) kelendőek.

Egy kedves olvasóm kérdezte: „Tisztelt Zoltán! Mi a véleménye a marketingmenedzserek helyzetéről jelenleg? Most fejezem be a gimnáziumot és nagyon gondolkodom rajta. Azért szeretném ezt a szakmát tanulni, mivel engem olyan szakma érdekel, amelyben kreatívnak és versenyképesnek kell lennie az embernek. És mivel Magyarország diplomaközpontú, ezért felsőfokú végzettséget szeretnék belőle. Válaszát előre is köszönöm. Üdvözlettel: Ákos”

Kedves Ákos! Mindig azt mondom, pályaválasztáskor elsődleges szempont az legyen, Ön mivel szeretne foglalkozni. Mi az, amiben örömét lelné? Ezt követően érdemes azt is szemügyre venni, mennyire kapós a szakma az álláspiacon.

Nagy a túlképzés
 
Most hadd reagáljak utóbbi szempontra. Manapság marketinges pályakezdőként nagyon nehéz elhelyezkedni. Szokás azt mondani, nincsenek állásajánlatok. Ezúttal üzenem minden kétkedőnek, marketinges állásajánlatok márpedig vannak. A nagy állásportálokon 170-220 körüli találat jön ki a marketing kulcsszóra. Még akkor is igaz ez, ha néhány ajánlat „marketing” címszó alatt futó értékesítői munka...

A probléma csupán az, hogy az egyetemek, főiskolák nagyon sok fiatalt bocsátanak ki gyakorlati ismeretek nélkül. Az álláshirdetésekben pedig kész, gyakorlott szakembereket keresnek (néhány asszisztensi hirdetés is akad, ezekhez viszont már sok a diploma…).

Igen, én is a diplomaszerzést javaslom. Hosszú távon ezen a területen (is) diplomával lehet karriert építeni.

Keressünk a rejtett álláspiacon

Aki kitartó, kreatív utakon jár, már az egyetemi évek alatt keresi a lehetőségeket, kapcsolatokat, megtalálja a számítását. És ami fontos: ne csak álláshirdetéseket böngésszünk, hanem keressük kreatívan a lehetőségeket. A rejtett álláspiacon (amit nem hirdetnek meg) ugyanis sokkal több a lehetőség és kisebb a konkurencia.

Egy sikeres álláskeresés története

Kedvenc példám Fülöp Attila álláskeresése, aki 2 évvel ezelőtt pályakezdőként akart bejutni a marketinggel rokon reklám területre egy reklámügynökséghez. Csinált magának egy saját weboldalt, ahová kreatív önéletrajzát feltöltötte, készített egy saját magát reklámozó nagy plakátot, amelyet személyesen reklámkonferenciákon állított ki (mint állásbörzén egy standnál). Itt azonnal a döntéshozók látták produktumát, akik közül többen be is hívták állásinterjúra, végül állást szerzett. Attilával egy cikk kapcsán volt szerencsém 2 hete egy e-mailt váltani. Hadd idézzek válaszából, ami útravaló lehet Önnek és minden marketing vagy reklám területen elhelyezkedni akaró fiatalnak:

„A reklámozás arról szól, hogy határozd meg a márkád jellemzőid, fogalmazz meg hozzá üzeneteket, majd ezeket juttasd el a célcsoportjaidhoz. Én két legyet ütöttem egy csapásra a saját álláskereső kampányommal. Egyrészt megmutattam, hogy értek valamelyest a szakmához, vagyis létre tudok hozni egy hatásos reklámot (ez esetben a saját márkámra, ami a személyem volt), másrészt a kampány fő üzenete az volt, hogy ezeket a kvalitásokat más szolgálatába is tudom állítani.
Tehát én nem elmeséltem, hogy megoldásokat tudok szállítani kommunikációs kihívásokra, hanem bemutattam azt, olyan eszközökkel, amelyeknek fontos jellemzőjük volt, hogy alkalmasak voltak arra, hogy átlépjék a befogadók ingerküszöbét. Emellett van egy hosszútávon beérő siker is, ami nem más, mint a személyes márkaépítés. Minél többen ismerjenek meg engem, a stílusom, az életszemléletem, a kvalitásaim, stb.

Ne várd meg míg az esetleges munkaadók kérnek arra, hogy bizonyíts, előzd meg őket! Az álláskeresés is egy piaci verseny, ahol nemcsak a konkurencia nagy, hanem mindenki csak a minőségi árura utazik. El kell adnod magad úgy, hogy minimum egy lépéssel előttük jársz!

Kell a kapcsolatépítés

Ebben a szakmában különösen fontos a kapcsolatépítés. A pályakezdők sok esetben nem rendelkeznek ilyen hálózattal, mégis rögtön a legjobb helyen, a legjobb fizetésért akarnak dolgozni. Pedig egy megfelelően elkezdett ismerkedés, már néhány hónapon belül kiváló eredményeket hozhat, legfőképpen, ha a munkánk során ismernek meg minket. Lehet, hogy ehhez önkéntes munkát kell vállalni (ingyen), vagy proaktívan előre dolgozni, kész megoldásokat nyújtani, esetleg komoly PR munkát végezni a saját reputációnk növelésére.”

Szolgálati közlemény: Az álláskeresői klub ötlete egyelőre megfeneklett az állami munkaügyi központnál. Találtam egy állami kötelékben dolgozó tapasztalt trénert, aki a spontán álláskeresési technikáról tartana egy 18 órás tréninget, de ehhez kell a hivatal engedélye. Köszönöm az eddigi jelentkezéseket, rajta vagyok a kérdésen. Ha nemet mondanak, keresek más utakat. Ha van valakinek álláskeresői kérdése, a karacsony_zoltan@freemail.hu címre küldje.

Már három hét sincs hátra a február 15-i felsőoktatási felvételi jelentkezési határidőig. Hová adjam be a jelentkezésemet? Bizonyára sokan felteszik ezt a kérdést. Tuti tippel nem tudok szolgálni, inkább néhány munkaerőpiaci szempontot fogalmazok meg olyan területekre, amelyekre rálátásom van. Annyit leszögeznék: nem a szakmai munkát minősítem az egyes intézményeknél, csupán a hallott munkaadói véleményeket summázom a sajátommal kiegészítve.

- Közgazdász szakok. Ha egy multinacionális cég pénzügyi pályakezdőt keres, akkor toborzásával két intézményre fókuszál: Budapesti Corvinus Egyetem, Budapesti Gazdasági Főiskola (utóbbinál főleg PSZF). Ha a gazdasági elit szakmai önéletrajzait nézzük meg (én megtettem több százzal), a Corvinus (Közgáz) fölénye elsöprő.

- Műszaki területen Budapesten a BME diplomáját említik először ismeretségi körömben (időnként az említésekben a Kandó és a Neumann is felbukkan). Regionális szinten az Audi Győrben a Széchenyi Egyetemre épít, a Bosch a Miskolci Egyetemre, és jelentősen felértékelődik a Kecskeméti Főiskola helyzete a Mercedes beruházásával (már megállapodás is született a szakember-képzésről). Összességében a műszaki diplomások helyzete könnyebb, mivel hiányszakmának számít.

- Jog. Az ELTE presztízse a legjobb. Úgy látom, konzervatív a jogásztársadalom, mind az ügyvédi irodáknál, mind a miniszteriális szférában ez a diploma a legkapósabb. Vidéken a regionális központokban (Pécs, Szeged, Győr stb.) szerzett diploma csenghet jól a helyi munkaadóknál.

Média. Színház- és Filmművészeti Egyetem. Igazi elitképző. Nehéz bejutni, de aki elvégzi, semmi sem menti meg a képernyőtől. Jómagam az ELTE média tanszékén végeztem, az is a legjobbak között szerepel.

Néhány gondolat útravalóul az egyetemi tanulmányok előtt:

Az iskola neve az első munkakereséskor fontosabb, utána egyre inkább halványul. Később a szakmai tapasztalat, a munkahelyek, a szakmai sikerek válnak hangsúlyosabbá.

Önmagában az iskola neve nem garancia a sikeres karrierépítésre. A jó nevű iskola járulékos előnye: egy életen át tartó kapcsolatrendszer. Ez Nyugat-Európában és az USA-ban is így van. (Az USA-ban például Harvard, Yale, Princeton)

Legyen része a tanulmányoknak a külföldi ösztöndíj. Magabiztossá teszi a nyelvtudást, kinyitja a világot

Meghatározza az esélyeket a szakmai gyakorlati hely. Törekedjünk arra, hogy jó nevű és a piacon vezető szerepet betöltő céghez jussunk be, ne egyszemélyes bt-nél tudjuk le gyorsan.

Első munkakereséskor kulcsfontosságúak olyan személyes tulajdonságok (asszertivitás, jó kommunikáció, érzelmi intelligencia, előadókészség), amelyek elengedhetetlenek a munkahelyi érvényesüléshez. Éppen ezért tanácsos ezeket is fejleszteni az egyetemi évek alatt (például programszervezéssel, tanulmányi versenyeken való részvétellel, diákönkormányzati tagsággal)

Két héttel ezelőtt „Miért vonzóak a pályakezdők?” címmel írtam egy bejegyzést. Élénk és heves e-mailes reakciókat váltott ki az írás Kedves Olvasóim részéről. Különösen azoktól, akik már nem pályakezdők, hanem 45-50 év felettiek, állást keresnek és folyamatosan azzal szembesülnek, hogy a munkaadóknak csak a fiatalok kellenek.

Még mielőtt azzal vádolnának, hogy én a fiatalok pártján állok, egyvalamit hadd szögezzek le: A sikeres álláskeresés pártján állok. Ebben a blogban pedig inkább jelenségeket írok le tanácsokkal vegyítve. Helyzetértékelésem tehát nem értékítélet, hanem a realitások érzékeltetése.

Nyugat-Európában is probléma 

Az 50 év felettiek nehezebb álláskeresése, a munkaadói előítéletek nem magyar sajátosság. Aki végignézi az angol és a német nyelvű sajtót, nagyjából ugyanazt találja, mint a magyarban. Talán annyi különbséggel, hogy több a pozitív példa, hatékonyabbak az ezzel foglalkozó civil szervezetek, azonban az előítéletek a nyugati munkaadókban is jelen vannak.

Annyit érdemes leszögezni: egy álláskeresőtől nem várható el, hogy megváltsa a világot. Előrelépés csak az állami, a civil, a munkavállalói és a munkaadói oldal együttgondolkodásával, megfelelő ösztönzők kidolgozásával érhető el. 

Márcsak azért is, mert a következő évtizedekben elkerülhetetlen lesz az 55 év felettiek nagyobb bevonása az álláspiacra. Hol vannak azok a minták, vezetési módok, amelyek segítenek a generációs szakadékokat leküzdeni és amelyekkel lehetséges több generációt egy csapatba integrálni? Hol vannak díjak, amelyeket példamutató munkaadóknak osztanak?

Önsajnálat helyett... 

Hogy mit tehet most egy 50 év feletti álláskereső? Önsajnálat helyett inkább pozitívan gondolkodjon. Hajtóerő, proaktivitás nélkül nem megy.

Mire építhetnek a szenior (hadd használjam ezt a szót) álláskeresők?

Három gondolat útravalóul:

Nagyobb élet- és munkatapasztalat

Közvetlen ügyfélkapcsolattal járó munkáknál (például panaszkezelés) kifejezetten előnyös lehet a jobb emberismeret, az élettapasztalat. Valószínű az is, hogy az ő munkamódszereik kifinomultabbak, nem mennek be minden zsákutcába.

Erősebb kötődés a munkaadóhoz

Ha már ilyen nehéz az elhelyezkedés, ki az a szenior álláskereső, aki olyan könnyen otthagyna egy olyan munkahelyet, ahol jól érzi magát? Míg egy huszonéves 20-30 ezer forintos fizetésbeli különbség esetén is kész odébbállni, egy ötvenes dolgozónak meg sem fordul a fejében. Egy új dolgozó felvétele és betanítása pedig súlyos százezrekbe kerül a munkaadónak.

Nem várható szülés

Egy 50 éves női álláskeresőről nagy valószínűséggel állítható, hogy nem szül gyermeket. Ha pedig gyermekei felnőttek, akkor több a szabadideje, így jobban tud a munkára koncentrálni.

Álláskeresési stratégiának pedig első körben a személyes kapcsolatok megmozgatását javasolnám.

Tervezek egy linkgyűjteményt összeállítani, ami hasznos lehet ennek a korosztálynak.

És még 1 fontos kérdés/dilemma: Gondolkodom egy álláskeresői klubban. Kinek lenne kedve hozzá? Én csak koordinálnám. Ide jelezzétek/jelezzék: karacsony_zoltan@freemail.hu

A közelmúltban egy fejvadász ismerősön panaszolta, mennyire nem ismerte egy aznapi pályázó a mobiltelefon-etikettet. Az álláskereső ugyanis az interjú alatt megszólaló telefonját felvette, és elnézés kérése nélkül csevegett két percet hívójával. Természetesen nem került be a következő körbe. Hogy ilyesmi kedves olvasóimmal ne fordulhasson elő, néhány tanács a mobilhasználathoz.

Kell a mobiltelefonszám az önéletrajzba, ugyanis így tudnak a személyzetisek a leggyorsabban elérni. Ha céges mobilunk is van, akkor ne azt adjuk meg több okból:
könnyen visszakereshetőek a számok,
lehet, hogy az asztalon felejtjük és - céges mobil lévén - kollégánk veszi fel,
egy esetleges munkahelyváltásnál a munkaadó egyszerűen nem tud bennünket elérni.

Ha munkahelyünkön nem tudjuk felvenni a telefont, beleírhatjuk, milyen időközben tudunk hívást fogadni.

Bevett szokás HR-eseknél a telefonos előszűrő, ami a személyes beszélgetés előtti próbatétel. Ebben a munkaadó az önéletrajzot pontosítja, és első benyomást szerez a pályázóról. Ha e célból hívnak, és nem alkalmas a helyszín és az időpont a beszélgetésre (mert tömegközlekedési eszközön, a zajos utcán vagy munkahelyünkön tartózkodunk), inkább kérjünk új időpontot és adjuk meg, mikor lesz alkalmas. Ez az időpont ne legyen később fél napnál. Ha munkahelyünkön ér a megkeresés, érdemes valamilyen semleges mondatot kitalálni, ha el akarjuk titkolni álláskeresésünket. („Sajnos most nem alkalmas az időpont. Fél hat körül megfelelő lenne?” Vagy: „Visszahívhatom? Mikor?”)

Állásinterjú előtt kapcsoljuk ki a telefont. Ha ezt elfelejtettük volna, és beszélgetés közben megcsörren a telefon, csak kivételesen fontos esetben vegyük fel - akkor is elnézést kérve, alaphelyzetben semmiképpen. 
 
A mobiltelefon egyébként nem része az állásinterjúnak, így az asztalra sem célszerű kitenni. Egy túlságosan értékes telefon egy „szerényebben eleresztett” HR-es számára még talán irritáló is.

Ha az interjún megkapjuk a munkaadó névjegykártyáját, akkor első próbálkozásra inkább a vonalas telefonszámán próbáljuk meg elérni.