Két héttel ezelőtt „Miért vonzóak a pályakezdők?” címmel írtam egy bejegyzést. Élénk és heves e-mailes reakciókat váltott ki az írás Kedves Olvasóim részéről. Különösen azoktól, akik már nem pályakezdők, hanem 45-50 év felettiek, állást keresnek és folyamatosan azzal szembesülnek, hogy a munkaadóknak csak a fiatalok kellenek.

Még mielőtt azzal vádolnának, hogy én a fiatalok pártján állok, egyvalamit hadd szögezzek le: A sikeres álláskeresés pártján állok. Ebben a blogban pedig inkább jelenségeket írok le tanácsokkal vegyítve. Helyzetértékelésem tehát nem értékítélet, hanem a realitások érzékeltetése.

Nyugat-Európában is probléma 

Az 50 év felettiek nehezebb álláskeresése, a munkaadói előítéletek nem magyar sajátosság. Aki végignézi az angol és a német nyelvű sajtót, nagyjából ugyanazt találja, mint a magyarban. Talán annyi különbséggel, hogy több a pozitív példa, hatékonyabbak az ezzel foglalkozó civil szervezetek, azonban az előítéletek a nyugati munkaadókban is jelen vannak.

Annyit érdemes leszögezni: egy álláskeresőtől nem várható el, hogy megváltsa a világot. Előrelépés csak az állami, a civil, a munkavállalói és a munkaadói oldal együttgondolkodásával, megfelelő ösztönzők kidolgozásával érhető el. 

Márcsak azért is, mert a következő évtizedekben elkerülhetetlen lesz az 55 év felettiek nagyobb bevonása az álláspiacra. Hol vannak azok a minták, vezetési módok, amelyek segítenek a generációs szakadékokat leküzdeni és amelyekkel lehetséges több generációt egy csapatba integrálni? Hol vannak díjak, amelyeket példamutató munkaadóknak osztanak?

Önsajnálat helyett... 

Hogy mit tehet most egy 50 év feletti álláskereső? Önsajnálat helyett inkább pozitívan gondolkodjon. Hajtóerő, proaktivitás nélkül nem megy.

Mire építhetnek a szenior (hadd használjam ezt a szót) álláskeresők?

Három gondolat útravalóul:

 

Nagyobb élet- és munkatapasztalat

Közvetlen ügyfélkapcsolattal járó munkáknál (például panaszkezelés) kifejezetten előnyös lehet a jobb emberismeret, az élettapasztalat. Valószínű az is, hogy az ő munkamódszereik kifinomultabbak, nem mennek be minden zsákutcába.

Erősebb kötődés a munkaadóhoz

Ha már ilyen nehéz az elhelyezkedés, ki az a szenior álláskereső, aki olyan könnyen otthagyna egy olyan munkahelyet, ahol jól érzi magát? Míg egy huszonéves 20-30 ezer forintos fizetésbeli különbség esetén is kész odébbállni, egy ötvenes dolgozónak meg sem fordul a fejében. Egy új dolgozó felvétele és betanítása pedig súlyos százezrekbe kerül a munkaadónak.

Nem várható szülés

Egy 50 éves női álláskeresőről nagy valószínűséggel állítható, hogy nem szül gyermeket. Ha pedig gyermekei felnőttek, akkor több a szabadideje, így jobban tud a munkára koncentrálni.

Álláskeresési stratégiának pedig első körben a személyes kapcsolatok megmozgatását javasolnám.

Tervezek egy linkgyűjteményt összeállítani, ami hasznos lehet ennek a korosztálynak.

És még 1 fontos kérdés/dilemma: Gondolkodom egy álláskeresői klubban. Kinek lenne kedve hozzá? Én csak koordinálnám. Ide jelezzétek/jelezzék: karacsony_zoltan@freemail.hu