Jobb-Állás Blog

Idén július 24-én, szerdán lesz a „vonalhúzás”, azaz ezen a napon estefelé kiderül, kinek, hogyan sikerült a felsőoktatási felvételi: ki mely intézmény, mely szakjára jutott be illetve kinek kell sikertelenség esetén újraterveznie jövőjét. A számok a www.felvi.hu  oldalon lesznek elérhetőek. Hadd adjak most egy kis útravalót azoknak, akiknek sikerül, és azoknak, akiknek nem.

Ha sikerül a felvételi…

- Bulizz egy jót, pihend ki magad a tanévkezdésig

Ha idén érettségiztél / felvételiztél, sok vizsga és stressz van mögötted. A sikeres felvételi jó alkalom arra, hogy „kiereszd a gőzt”. Sokaknál a középiskola és az egyetem közötti 1-2 hónap életük egyik leggondtalanabb időszaka. Érdemes kihasználni.

- Vállalj diákmunkát augusztusban

Ha most szembesülsz azzal, hogy a tanévkezdéshez nincs elegendő pénzed, augusztusban még gyűjthetsz valamennyit. Ráadásul ekkor könnyebb diákmunkát vállalni, mivel a nyári szünet második felében kevesebben keresik fel az iskolaszövetkezeteket. Egy hónap alatt napi 8 óra munkával 90 ezer forint körüli összeg mindenki számára elérhető.

- Nézz el a gólyatáborba

Az augusztus végi-szeptember eleji gólyatáborokat nem érdemes kihagyni. Amellett, hogy jó buli, fontos infókat és kapcsolatokat szerezhetsz, ami megkönnyíti a tanévkezdést.

- Építsd tudatosan a karriered

Ez már hosszabb távú útravaló, ami a következő 3-5 évre vonatkozik. Természetesen fontos része a karrierépítésnek a tanulás, a vizsgák letétele, a minél jobb tanulmányi átlag. Ám ne csak erről szóljon egyetemi/főiskolai jelenléted, hanem a soft skillek (kommunikációs, szervezési, prezentációs készség) fejlesztéséről is. Ez történhet közösségi munkában – például hallgatói önkormányzat, rendezvények szervezése, vagy tanulmányi versenyeken, órai prezentációkban. A tanulmányok második felében vállalj szakmai gyakorlatot és menj ki külföldi részképzésre (például az Erasmus-programmal). Egy fejvadász ismerősöm mondta éppen tegnap, a frissdiplomások közül az átlagon felüliket keresik a cégek. Ezért igyekezzen mindenki valami pluszt hozzátenni a tanulmányi eredményhez.

Emellett érdemes egy-egy év után mérleget vonni, mennyire találod hasznosnak a képzést, mennyire szeretnénk később e területettel foglalkozni.

 Ha NEM sikerül a felvételi

- Pótfelvételi augusztusban

Ha sehová nem jutottál be vagy nem is jelentkeztél, akkor augusztusban van még egy esélyed. A pótfelvételin azonban már csak egy szakot jelölhetsz meg és kevesebb lehetőség közül választhatsz. (Erről pontos leírás a vonalhúzás utáni napokban várható.)

- Itthon – érettségi előkészítő, nyelvvizsga letétele

Ha vágyott iskolád vágyott szakjára nem vesznek fel, szeptembertől készülhetsz egy újabb megmérettetésre. Hogy jobb eredményt érj el, megcélozhatsz emelt szintű érettségit vagy más „pontnövelő” lehetőséget (nyelvvizsga).

- Itthon – OKJ-szakmatanulás

Mivel sima érettségivel csak egyszerű fizikai munka, esetleg adminisztratív munka csíphető meg, jó döntés lehet valamilyen szakterület kitanulása. Az OKJ-s tanfolyamok szeptembertől változnak: több pénzbe kerülnek és tovább tartanak. Ettől függetlenül egy keresett szakma kitanulása (személyes érdeklődés esetén) jó befektetés.

- Irány külföld – munka és / vagy tanulás

Ennek klasszikus formája a gyermekfelügyelői (au pair) munka. Ez általában heti 25-30 órás elfoglaltsággal jár, az au pair a családnál lakik, teljes ellátást, zsebpénzt kap, sőt, a család fizet számára a nyelvtanfolyamot. Anyanyelvi környezetben a nyelvtanulás megoldható munka nélkül is, ám itt már mélyebben zsebébe kell nyúlni a szülőknek. (Bővebb info a nyelvi utaztató cégeknél, nyelviskoláknál).

Kalandvágyóknak, más kultúrák iránt érdeklődőknek opció lehet önkéntes munkát vállalni. Ennek az EU-n belül már hálózata is van, az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS).

Szakképzettség nélkül, 18-19 évesen nem javaslom az önálló külföldi munkakeresést, részint a kockázatok, részint a szűk álláskínálat miatt.

Aki külföldön szeretne egyetemre járni vagy szakmát tanulni, ő már lecsúszott a szeptemberi tanévkezdésről. A jövő szeptemberi startot viszont már késő ősszel el kell kezdeni szervezni.

Tisztában vagyok azzal, hogy mindegyik pontról könyvet lehetne írni. Ezt a posztot inkább impulzusnak szántam. Amint látható, lehetőségből nincs hiány…

Ha van kérdésetek, vagy chatelnétek velem karrierügyekben, várlak benneteket ma délután 16.30-17.30 között a www.felvi.hu oldalon rendezendő virtuális „Pont Ott Partin”.

A Facebookon itt vagyok elérhető. Bármilyen véleményt, javaslatot, kritikát és like-ot is szívesen fogadok.

Rohamosan közeledik az egyetemi, főiskolai felvételi március 1-i határideje. Milyen szakot érdemes választani? Mely iskolák diplomája ér sokat az álláspiacon?

Az utóbbi két hétben alig volt nap, amikor ne hívott volna valamelyik közeli vagy távoli ismerősöm. „Idén érettségizik a gyerek. Merre lenne érdemes továbbtanulni?” - hangzott a kérdés. Vélhetően még sokan így vannak ezzel, így igyekszem összefoglalni mindazt, ami bennem az utóbbi 20 évben – részben ELTE német és média szakos hallgatóként, részben dortmundi és berlini egyetemi ösztöndíjasként, részben álláspiaci szakújságíróként felhalmozódott.

1. „Megéri-e diplomát szerezni?”
Egyértelműen igen. Minden statisztikai adat azt mutatja, hogy diplomával kisebb az esély a munkanélküliségre, magasabb az átlagfizetés és nagyobb a sansz a vezetői posztra jutásra. (Csak egy friss statisztikai adat: az 570 ezer magyarországi munkanélküli közül összesen 30 ezer a diplomás.) Persze nem mindegy, hogy mely szakot és milyen eredménnyel végezi el az ember, beszél-e idegen nyelvet stb.

2. „Mi alapján válasszak szakot?”
A személyes érdeklődés legyen a legfontosabb. Hosszú távon akkor érezzük jól magunkat a munkahelyen, ha azt csináljuk, amit szeretünk. Nemrég találkoztam egy művészi érzékkel megáldott érettségiző lánnyal. Ő imád rajzolni, imádja az animációs munkákat. Neki hiba lenne közgazdasági vagy orvosi pályát választani csak azért, mert azzal biztosan el fog tudni helyezkedni.

3. „Mi az, amivel nem fogok mellé?”
A nyelvtanulás mindig jó befektetés. Én két nyelvet (német és angol) tanultam meg felsőfokú szinten. Aki nem tudja, mivel szeretne foglalkozni, neki egy nyelvszak elkezdése jó befektetés. Hogy visszatérjek saját példámhoz: annak idején a némettel kezdtem, aztán az egyetem alatt alakult ki, hogy az újságírás az én pályám. Harmadévesen elkezdtem a média szakot is és itt kötöttem ki.
Emellett mindig jó döntés hiányszakmát választani, ha ehhez megvan az affinitás. Manapság a villamos-, gépészmérnökök, az informatikusok, a több idegen nyelven magas szinten beszélők, az orvosok,  a pénzügy-számviteli szakemberek, a logisztikai területen végzettek számítanak kapósnak az álláspiacon és ez várhatóan 3 év múlva is így lesz.  

4. „Mely intézmény mellett érdemes dönteni?”
Egyáltalán nem mindegy, hogy ki, hol végez. A neves egyetemeket érdemes megcélozni. Nem csupán az oktatás színvonala miatt: az egyetemi évek alatt olyan kapcsolatrendszer építhető, amely évtizedeken keresztül végigkísér. Ráadásul a döntéshozók előszeretettel vesznek fel abból az iskolából utánpótlást, ahol ők is végeztek. Nálam a legjobban csengő intézmények: műszaki, informatikai: BME, Óbudai Egyetem Neumann kara; jog: ELTE; pénzügy-számvitel: Corvinus, BGF-PSZF. A vidéki intézményeknél a nagy tudományegyetemek a régió fontos utánpótlásbázisa. Érdemes még figyelni az iskolák ipari kapcsolatait. A győri Széchenyi Egyetem az Audi, Kecskemét a Mercedes, Miskolc a Bosch miatt vonzó a leendő villamos-, gépészmérnököknek. A tévés riporteri, rendezői pályára készülőknek pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetemet ajánlom. Nagyon nehéz bejutni, de a felvetteknek egyenes a karrierútja.
Természetesen nem állítom, hogy máshol nincs minőségi képzés. Éppen ezért tanácsos az egyetemi, főiskolai nyílt napokon infót szerezni, az adott szakon tanítók listáját és az iskola vállalati kapcsolatait átböngészni.

5. „Érdemes-e jelentkezni, ha nincs elég pénz a családi kasszában?”
Igen. Vallom azt, hogy a legjobb befektetés a tanulás. A mi családunkban is rezgett a léc, amikor szülőfalumból, a Veszprém megyében található Farkasgyepűről 1993-ban Budapestre költöztem és az ELTE hallgatója lettem. De kaptam kollégiumot, tanulmányi ösztöndíjat, az egyetem mellett németet tanítottam, ösztöndíjat nyertem a külföldi tanulmányokra, újságoknak írtam. Úgy látom, hogy elszántsággal, szorgalommal sok mindent el lehet érni. Az én időmben még nem létezett, de nem kell idegenkedni a diákhiteltől sem. Ebben a helyzetben azonban érdemes a szakma kereseti viszonyait és keresettségét is jobban mérlegelni.    

6. „Megéri külföldön tanulni?”
Egy féléves-éves külföldi ösztöndíj fontos része  a tanulmányoknak, ami kell a későbbi versenyképességhez és élettapasztalatban is rengeteget lehet belőle profitálni. Az én berlini és dortmundi vendéghallgatói tanulmányaim máig hatással vannak rám és ezek nélkül bizonyára kevesebb kapu nyílt volna meg előttem.

7. „Megéri külföldön végezni a teljes egyetemet?”
Nem mindenkinek.  Aki hosszú távon külföldön képzeli el a jövőjét, neki hasznos lehet, ugyanis könnyebben beilleszkedik az ottani életbe és pályakezdőként nagyobb előnnyel indul neki az álláskeresésnek, mint aki Magyarországról próbálkozik. Ha azonban a cél a magyarországi munkavállalás, akkor egy Corvinus-diplomát erősebbnek érzek, mint egy bécsi közgazdaságit. Részben a helyi viszonyok jobb ismerete, a már említett kapcsolatrendszer és a döntéshozók tapasztalatai okán. Természetesen a világ legjobb egyetemeinek diplomája más kategória, ám azoknak borsos is az ára.

8. „Mennyibe kerül a diplomaszerzés?”
Erről készítettem korábban hozzávetőleges számításokat. Egy vidékről Budapestre költöző fiatal szerény körülmények között körülbelül 4,1 millió forintért szerezhet 3 éves bachelor-diplomát nevesebb magyar egyetemen (tandíj + megélhetés). Ugyan Bécsben nincs tandíj, de a drágább megélhetés miatt ott 6,3 millió egy bsc-dipoma. A „tandíjas” országok közül Hollandiában 7,8 millió, míg az Egyesült Királyságban  15 millió forint befektetés a diploma. Igaz az is, hogy nyugat-európai diákmunkával csökkenthető a differencia.

9. „Mi kell ahhoz, hogy diplomával a kézben karriert építsek?”
A szaktudás mellett a nyelvtudás (angol és még egy idegen nyelv), a munkához kötődő „puha képességek” (jó kommunikáció, proaktivitás, stressztűrés, munka iránti alázat, rugalmasság stb.) és a minél értékesebb munkatapasztalat a siker kulcsa. Már az egyetemi évek alatt bele kell kóstolni a munka világába – például szakmai gyakorlatosként jó nevű cégnél. Emellett a külföldi tapasztalat is növeli az esélyt.

10. „Mit tehet az, akit nem vesznek fel vagy nem akar egyetemen továbbtanulni?”
Szakmát kell tanulnia, ugyanis „sima” érettségivel semmire sem megy. Például építőipari, műszaki, vendéglátóipari szakmunkásokból, egészségügyi szakdolgozókból hiány van nemcsak Magyarországon, hanem Nyugat-Európában. Németországban például szinte ingyen kitanulható egy-egy hiányszakma, és utána – a duális szakképzés következtében – szinte garantált az állás. Magyarországon az OKJ-s képzést tanácsos választani.

A facebookon itt vagyok elérhető. Ha van kedvetek, csatlakozzatok.

Vészesen közeleg a felvételi jelentkezési határidő. Még pénteken (február 24-én) éjfélig feladhatóak a felvételi jelentkezési lapok a szeptemberben induló egyetemi, főiskolai képzésekre. Nagy felelősség ilyenkor bármilyen tippet is adni a nyilvánosság előtt. Mindazonáltal úgy érzem, nem kerülhetem meg ezt a témakört ebben a blogban.

Ahogyan mindenki tudja, januártól új helyzet van a felsőoktatásban. Jön a tandíj (persze nem így hívják), szinte lenullázták a gazdasági és jogi tandíjmentes helyek számát. Aki pedig állami pénzből szerez diplomát, annak a képzési idő kétszeresét Magyarországon kell ledolgoznia.

1. A diploma jó befektetés. Ugyan szaktól és intézménytől is függ, de általánosságban elmondható, megéri diplomát szerezni. A felsőfokú végzettségűek körében minimális a munkanélküliség, magasabb a fizetés, mint érettségizettként. És ne feledjük: az egyetem/főiskola egyben értelmiségképző is. (ezzel nem azt mondom, hogy az érettségi utáni, előtti szakmatanulás nem hasznos)

2. Ne adjuk fel álmainkat. Aki (vagy akinek a gyermeke) elkötelezett egy szak(ma) iránt, minden vágya azt kitanulni, bele kell vágnia. Hosszú távon csak akkor érezzük jól magunkat a munkában, ha azt csináljuk, amit szeretünk.

3. Ne ijedjünk meg a tandíjtól. Az utóbbi hetekben kaptam egy kétségbeesett emailt egy szülőtől. Gyermekük turizmus-vendéglátás szakra készül a BGF-re, de – gazdasági szak lévén – szinte nulla esélye van állami helyre bekerülni, tandíjra pedig nincs pénzük. Való igaz, a képzési önköltség ezen a szakon a BGF-en 216 ezer forint/félév, ami 6 félévre 1,3 millió. Tudom, hogy mostanában sokan félnek a hitelfelvételtől, de ha ez a gyermek vágya, és az indulásnál nincs más lehetőség, fel kell venni. A Diákhitel 2-vel a teljes tandíj fedezhető és a tanulmányok alatt ösztöndíjak is pályázhatóak, diákmunkával szintén gyarapítható a bevétel. Persze sok tényezőtől függ a döntés, ami mindenkinek saját felelőssége.

4. Neves iskola mellett döntsünk. Ezért haragudni fog sok vidéki főiskola, egyetem képviselője, de én a budapesti nagy nevek (ELTE, Corvinus, BME, BGF) mellett teszem le a voksomat. Pusztán gazdasági szempontból. Budapesten összpontosul a legnagyobb gazdasági erő, itt működik a külföldi érdekeltségű cégek 60 százaléka, a főváros termeli a magyar GDP 40 százalékát. Innen kerül ki a céges döntéshozók zöme, itt alakul ki az a miliő tanárokkal, vállalatokkal, csoporttársakkal, amire egy életen át lehet építeni az itt működő cégeknél / intézményeknél.

Jómagam Balatonfüreden érettségiztem. Egy vidéki egyetem és az ELTE között tépelődtem, végül (osztályfőnököm javaslatára, amivel szüleim nem értettek egyet, mondván falusi gyerekként drága lesz a budapesti tanulás) az  ELTE-t céloztam meg, ahová bejutottam és ahol német és média szakokon végeztem. Mivel a magyar média Budapest-központú, biztos vagyok abban, nehezebb lett volna a pályakezdés, ha nem Budapesten tanulok. Jónéhány szerkesztőt, újságírót (többek között az Origo előző és jelenlegi főszerkesztőjét) budapesti egyetemi éveim alatt ismertem meg. A lakóhely közelében szerzett diploma a regionális álláspiacon lehet nyerő illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy helyben (a szülőknél lakva) olcsóbb kitanulni.

Ha a gyermekem mérnöknek készülne, én budapestiként a Budapesti Műszaki Egyetemet ajánlanám neki. Jó döntés lehet az Audi miatt a győri Széchenyi István Egyetem, a Mercedes miatt a Kecskeméti Főiskola, a Bosch miatt a Miskolci Egyetem is.

Szeretném hangsúlyozni, ez nem ítélet az oktatás minőségéről. Sok kollégám, barátom van, akik Pécsett, Szegeden, Debrecenben végeztek és nagyszerű szakemberek lettek. Én most csak a kapcsolati háló, az álláskínálat alapján fogalmaztam.

5. Jogra csak az menjen, aki valóban jogász akar lenni. Szintén saját meglátás: a kilencvenes években, aki nem tudta, hogy mi akar lenni, valamilyen bölcsész vagy tanári szakot jelölt meg. Az utóbbi tíz évben ezt a szerepet egyre inkább a jog vette át. Nagyon jó alapdiplomának tartom mindkét területet, de például jogi oklevelet szerezni (ezt ügyvéd feleségem példáján látom) nagy áldozat. 5 év egyetem, majd az ügyvédi státuszig 3 év jelöltség, 1 év szakvizsga, tehát 9 év kőkemény tanulás és munka. Most pedig jön a tandíj, ami az ELTE-n 237 ezer forint félévenként, tehát egy jogászhallgató kitanulása 2,37 millió forinttal növekszik. Aki nem érez elhivatottságot a szakma iránt, neki ez már túlzott teher. (És akkor még a jogászok nehéz elhelyezkedéséről nem is beszéltünk…). Elhibázottnak tartom, aki a tandíjmentesség miatt ausztriai jogi tanulmányokat céloz meg. Magyarországon minimális eséllyel kap állást azzal a tudással, kint pedig szerintem a német anyanyelvű jogászokat részesítik előnyben.

A tandíjnak hozadéka lehet, hogy tudatosabb lesz a fiatalok szakválasztása. Olyan területet céloznak meg, ami érdekli őket, már építik a kapcsolatot a munkaadókkal az egyetem alatt, és azt is nézik, milyen esélyekkel keresik vissza később a tanulmányi költségeket.
Néhány hónapja beszéltem egy hölgggyel, aki nemzetközi tanulmányok szakon diplomázott Budapesten, két nyelven felsőfokon beszél. Fél éve nem talál állást, visszaköltözött a szüleihez egy vidéki nagyvárosba. Ő most eszmélt rá, hogy ez a diploma a gazdasági szférában keveset ér, hiányzik a pénzügy-számviteli tudás, inkább bölcsész szakra hasonlít. 

6. Ne építsük jövőnket az állami ígéretekre. Hoffmann Rózsa, a magyar oktatáspolitika irányítója mondta a minap a parlamentben, aki az állami szférában helyezkedik el, annak a képzését az állam utólag kifizeti. Ez egy pozitív jelzés. Ám azt mondom, ne erre az ígéretre építsünk. Semmi nem garantálja, hogy – még ha akarnánk is a közszférában dolgozni – valóban ott kapunk munkát. És ha nincs állami álláshely, ez az ígéret nem ér semmit.

Nem ígéret, hanem kötelezettség a hallgatói szerződés, amelynek egyik kemény kitétele: állami pénzből szerzett diploma esetén a képzési idő kétszeresét Magyarországon kell ledolgoznia a fiatalnak. Én arra biztatok mindenkit, ez a szempont ne befolyásolja, ha államilag támogatott helyre jelentkezik. Hogy miért ne?
- Ezt a kitételt vizsgálja az Európai Unió. Van rá sansz, hogy az eltörlését kérje 
- A diplomázás után 20 év alatt kell teljesíteni az elvárt időt (aki Nyugat-Európában helyezkedik el, 20 év alatt átlagfizetésből is könnyedén ki tudja ezt a költséget termelni)
- A következő 20-25 évben jöhet olyan kormány, amely ezt eltörli (és ez olyan népszerű intézkedés lenne, ami nem kerül semmibe).
- Kíváncsi vagyok, miként és mekkora apparátussal lehet a külföldre távozóktól 20-25 év távlatából a tandíjat behajtani.

7. Mérjük fel a külföldi lehetőségeket. Nem késő utánanézni a külföldi lehetőségeknek. Osztrák egyetemre például augusztus végéig lehet jelentkezni, és még nyitva szinte minden nyugat-európai ország egyeteme az ősszel induló képzésekre. Így még nem maradt le erről, aki most eszmél. Ha mégis magyar iskola mellett döntünk, mindenképpen menjünk ki a képzés alatt fél-egy évre egy külföldi egyetemre. Ezen a blogon már sokat értekeztem az Erasmus-program előnyeiről, csak egy fél mondat: Vétek kihagyni.

A felvételi jelentkezésről egyébként rengteteg hasznos info található a hivatalos oldalon, a www.felvi -n. Csak 1 dolgot hadd emeljek ki. Ha valaki 3 szakot jelöl meg, az első legyen a vágy, a második a realitás, a harmadik a mentőöv.

És még valami: ma még zajlik a HVG Állásbörze a budapesti Syma csarnokban. Aki kíváncsi, kiket keresnek a nagy multik, nézzen ki. Talán még kap egy utolsó impulzust az utolsó pillanatban.

Ha Nektek is van útravalótok, akkor írjátok meg ide kommentbe vagy nekem a karacsony_zoltan@freemail.hu címre.

A facebookon is fent van blogom. Ha tetszik, lájkolátok vagy ide is kommentelhettek. Ide néhány hasznos linket, hírt is felteszek, amit valóban fontosnak tartok.

E blog alapvetően álláspiaci kérdésekkel foglalkozik, ám nem lehet szó nélkül elmenni egy forró téma, a felsőoktatási felvételi mellett. Többen jelezték ugyanis, teljesen elbizonytalanodtak az idei felvételi jelentkezés kapcsán. A téma megér egy posztot. Szóval: Felvételi 2012 – ahogyan én látom. 

Sajnálom azokat, akik idén szeretnének felvételizni a felsőoktatásba. Itt állunk négy héttel a jelentkezési határidő előtt és szinte több a kérdő, mint a kijelentő mondat. Nem tudható, melyik intézmény, melyik szakra hány fős keretet kap, nincs információ a költségtérítés összegéről és az sem tudható, hogy milyen tartalmú tanulmányi szerződést kell kötni az állami támogatásért cserébe (például mennyire köt röghöz).

Az is csak január elején derült ki, hogy a jogi és a gazdasági szakokon drámaian csökkent az államilag támogatott helyek. Előbbinél 800-ról 100-ra, utóbbinál 4900-ról 250-re vágták meg a keretet. Ez azt is jelenti, ide csak a legeslegjobbak jutnak be, a többiek pedig fizethetik az évi 300-700 ezer forint közötti „tandíjat” (nem így hívják hivatalosan).

Nagyon rosszul van ez így. Nem szeretek hasonlatokat használni, ez is kicsit sántítani fog: a jogi és gazdasági szakokra jelentkezők most úgy érezhetik magukat, mintha egy futballmeccsen 0-0-ás állásnál a 80. percben hirtelen szól a bíró, hogy a győzelemhez 4 gólt kell rúgni. 

A felvételire készülés nem februárban kezdődik

A pályaválasztás, a felvételire készülés, ugyanis nem az utolsó félévben kezdődik. Jómagam például már gimnázium harmadik osztályában rákapcsoltam a németre, fakultációra, tanulmányi versenyekre jártam, nyelvvizsgát tettem, mert tudtam, hogy csak maximális ponttal lehet bejutni. Nem is ért váratlanul, hogy az akkor maximális 120 pontból 116 volt a bejutási küszöb, amit sikerült teljesítenem. Az utóbbi évek alacsonyabb pontszámai azonban valószínűleg sokakat elaltattak.

Persze most mondhatják a döntéshozók, kibővítették a hitellehetőségeket: Mai hír, „Diákhitel 2” címen teljesen fedezhető az önköltség 2 százalékos kamat mellett. Kérdés persze, melyik család meri ezt meglépni. „Nem elég, hogy saját hitelünket nyögjük, még a gyereket is adósítsuk el ebben a gazdaságilag bizonytalan helyzetben?” – teheti fel sok lakáshiteles apuka / anyuka a kérdést.

Csak a tisztázás kedvéért: Nem az a gondom, hogy csökkentik az államilag támogatott helyek számát. Úgy látom, mind az intézmények számában, mind hallgatói létszámban túlnőtt az államilag támogatott felsőoktatás az ország teljesítőképességén. Jónak tartom, hogy valaki végre bele mer nyúlni a rendszerbe. Még csak az iránnyal sincs gondom. Én vagyok az egyik szószólója, minek 800 jogász és 4900 közgazdász tanulását támogatni. A fő gond az időzítés és a mérték. Miért kellett egy ilyen nagy horderejű döntéssel másfél hónappal a jelentkezési határidő előtt szinte a semmiből előjönni? Miért nem lehet a fokozatosság és a kiszámíthatóság elvét követni? Árulkodó sztori, amit talán az eduline portál idézett: az egyik rektor azt hitte, tévedésből egy nullával elírták a közgazdász keretszámot...

Mi lesz a faluról származókkal?

A leginkább azokat sajnálom, akik ezzel a hirtelen vágással elesnek egy hozzám hasonló életpályától. Azokat a faluról származó fiatalokat, akik most egy kisváros gimnáziumában tanulnak. Jogi, gazdasági vagy bölcsész szakra készülnek. Államilag támogatott helyre nem férnek majd be, a szülők nem tudják kigazdálkodni a költségtérítést, a hiteltől pedig félnek, mint a tűztől. Hogy ne csak magamról beszéljek: A kilencvenes években az ELTE Vezér úti kollégiuma ilyen hátterű (falu, kisváros, alsóközéposztály) hallgatókkal volt tele. Két szobatársam is ilyen közegből (egy hevesi kisvárosból) érkezett, mindkettejükből kiváló ügyvéd lett.

Ebben a bizonytalan helyzetben minden szülő a legjobb opciót keresi csemetéjének. Próbálnak minél több helyről tájékozódni, engem is meg-megkérdeznek. Néhány gondolat. A jogról azt gondolom, mostantól tényleg csak az próbálja meg, aki Magyarországon szeretne ügyvéd lenni vagy van a családnak pénze saját zsebből fizetni a képzést.

Hiába számít jó befektetésnek az informatikai és mérnöki diploma, hiába nőnek itt a keretszámok, ha valakit egyáltalán nem érdekel a szakma, és/vagy nincs hozzá affinitása, felesleges megpróbálnia. Máskülönben jó befektetés.

Menekülés Ausztriába?

Az utóbbi hetekben egyre több szó esik az ausztriai egyetemi tanulásról, mint menekülési útról. Erről írtam is cikket az origo-n kolléganőmmel.

Izgalmas, hasznos lehetőség, de nem könnyebb és nem olcsóbb. Előny, hogy nincs tandíj, nincs felvételi vizsga, elég nyáron jelentkezni az ősszel induló képzésekre. Bécsben élő magyar egyetemistákkal beszélve nagyon szerényen 500-600 euróból (150-180 ezer forint) kihozható egy hónapnyi megélhetés. Elő hallásra soknak tűnik, de számításaim szerint egy vidékről Budapestre költöző egyetemista havi megélhetése körülbelül 70-80 ezer forint. Ha ehhez hozzávesszük a tanulmányi költségtérítést (havi 20-50 ezer forint) akkor már 100 ezer forint felett járunk. És azt se feledjük, Bécsben diákmunkával óránként 2-3 ezer forintot lehet keresni. Cserébe pedig a fiatal megtanul önállóan élni idegen nyelvű környezetben, problémákat megoldani, gondoskodni magáról. Ha pedig diplomát szerez, könnyebben kap állást az osztrák álláspiacon, ahol a magyar fizetés többszörösét keresheti. Persze a diplomához ott is kell tanulni, ráadásul németül, és sokan kihullanak az első vizsgákon.

A politika feladta a leckét a fiataloknak és szüleiknek. Nem lenne most jó a helyükben lenni...

A facebookon is fent vagyok. Kérdés, témajavaslat esetén a karacsony.zoltan75@gmail.com címen várom a levelet.