E blog alapvetően álláspiaci kérdésekkel foglalkozik, ám nem lehet szó nélkül elmenni egy forró téma, a felsőoktatási felvételi mellett. Többen jelezték ugyanis, teljesen elbizonytalanodtak az idei felvételi jelentkezés kapcsán. A téma megér egy posztot. Szóval: Felvételi 2012 – ahogyan én látom.
Sajnálom azokat, akik idén szeretnének felvételizni a felsőoktatásba. Itt állunk négy héttel a jelentkezési határidő előtt és szinte több a kérdő, mint a kijelentő mondat. Nem tudható, melyik intézmény, melyik szakra hány fős keretet kap, nincs információ a költségtérítés összegéről és az sem tudható, hogy milyen tartalmú tanulmányi szerződést kell kötni az állami támogatásért cserébe (például mennyire köt röghöz).
Az is csak január elején derült ki, hogy a jogi és a gazdasági szakokon drámaian csökkent az államilag támogatott helyek. Előbbinél 800-ról 100-ra, utóbbinál 4900-ról 250-re vágták meg a keretet. Ez azt is jelenti, ide csak a legeslegjobbak jutnak be, a többiek pedig fizethetik az évi 300-700 ezer forint közötti „tandíjat” (nem így hívják hivatalosan).
Nagyon rosszul van ez így. Nem szeretek hasonlatokat használni, ez is kicsit sántítani fog: a jogi és gazdasági szakokra jelentkezők most úgy érezhetik magukat, mintha egy futballmeccsen 0-0-ás állásnál a 80. percben hirtelen szól a bíró, hogy a győzelemhez 4 gólt kell rúgni.
A felvételire készülés nem februárban kezdődik
A pályaválasztás, a felvételire készülés, ugyanis nem az utolsó félévben kezdődik. Jómagam például már gimnázium harmadik osztályában rákapcsoltam a németre, fakultációra, tanulmányi versenyekre jártam, nyelvvizsgát tettem, mert tudtam, hogy csak maximális ponttal lehet bejutni. Nem is ért váratlanul, hogy az akkor maximális 120 pontból 116 volt a bejutási küszöb, amit sikerült teljesítenem. Az utóbbi évek alacsonyabb pontszámai azonban valószínűleg sokakat elaltattak.
Persze most mondhatják a döntéshozók, kibővítették a hitellehetőségeket: Mai hír, „Diákhitel
Csak a tisztázás kedvéért: Nem az a gondom, hogy csökkentik az államilag támogatott helyek számát. Úgy látom, mind az intézmények számában, mind hallgatói létszámban túlnőtt az államilag támogatott felsőoktatás az ország teljesítőképességén. Jónak tartom, hogy valaki végre bele mer nyúlni a rendszerbe. Még csak az iránnyal sincs gondom. Én vagyok az egyik szószólója, minek 800 jogász és 4900 közgazdász tanulását támogatni. A fő gond az időzítés és a mérték. Miért kellett egy ilyen nagy horderejű döntéssel másfél hónappal a jelentkezési határidő előtt szinte a semmiből előjönni? Miért nem lehet a fokozatosság és a kiszámíthatóság elvét követni? Árulkodó sztori, amit talán az eduline portál idézett: az egyik rektor azt hitte, tévedésből egy nullával elírták a közgazdász keretszámot...
Mi lesz a faluról származókkal?
A leginkább azokat sajnálom, akik ezzel a hirtelen vágással elesnek egy hozzám hasonló életpályától. Azokat a faluról származó fiatalokat, akik most egy kisváros gimnáziumában tanulnak. Jogi, gazdasági vagy bölcsész szakra készülnek. Államilag támogatott helyre nem férnek majd be, a szülők nem tudják kigazdálkodni a költségtérítést, a hiteltől pedig félnek, mint a tűztől. Hogy ne csak magamról beszéljek: A kilencvenes években az ELTE Vezér úti kollégiuma ilyen hátterű (falu, kisváros, alsóközéposztály) hallgatókkal volt tele. Két szobatársam is ilyen közegből (egy hevesi kisvárosból) érkezett, mindkettejükből kiváló ügyvéd lett.
Ebben a bizonytalan helyzetben minden szülő a legjobb opciót keresi csemetéjének. Próbálnak minél több helyről tájékozódni, engem is meg-megkérdeznek. Néhány gondolat. A jogról azt gondolom, mostantól tényleg csak az próbálja meg, aki Magyarországon szeretne ügyvéd lenni vagy van a családnak pénze saját zsebből fizetni a képzést.
Hiába számít jó befektetésnek az informatikai és mérnöki diploma, hiába nőnek itt a keretszámok, ha valakit egyáltalán nem érdekel a szakma, és/vagy nincs hozzá affinitása, felesleges megpróbálnia. Máskülönben jó befektetés.
Menekülés Ausztriába?
Az utóbbi hetekben egyre több szó esik az ausztriai egyetemi tanulásról, mint menekülési útról. Erről írtam is cikket az origo-n kolléganőmmel.
Izgalmas, hasznos lehetőség, de nem könnyebb és nem olcsóbb. Előny, hogy nincs tandíj, nincs felvételi vizsga, elég nyáron jelentkezni az ősszel induló képzésekre. Bécsben élő magyar egyetemistákkal beszélve nagyon szerényen 500-600 euróból (150-180 ezer forint) kihozható egy hónapnyi megélhetés. Elő hallásra soknak tűnik, de számításaim szerint egy vidékről Budapestre költöző egyetemista havi megélhetése körülbelül 70-80 ezer forint. Ha ehhez hozzávesszük a tanulmányi költségtérítést (havi 20-50 ezer forint) akkor már 100 ezer forint felett járunk. És azt se feledjük, Bécsben diákmunkával óránként 2-3 ezer forintot lehet keresni. Cserébe pedig a fiatal megtanul önállóan élni idegen nyelvű környezetben, problémákat megoldani, gondoskodni magáról. Ha pedig diplomát szerez, könnyebben kap állást az osztrák álláspiacon, ahol a magyar fizetés többszörösét keresheti. Persze a diplomához ott is kell tanulni, ráadásul németül, és sokan kihullanak az első vizsgákon.
A politika feladta a leckét a fiataloknak és szüleiknek. Nem lenne most jó a helyükben lenni...
A facebookon is fent vagyok. Kérdés, témajavaslat esetén a karacsony.zoltan75@gmail.com címen várom a levelet.
Utolsó kommentek