Jobb-Állás Blog

Itt a nemzetközi nőnap. Gondoltam, március 8-a apropóján összegyűjtök néhány érdekes álláspiaci statisztikát, hol is tart Magyarország és Európa női-férfi összehasonlításban. Eurostat, KSH és más kutatócégek adatai némi magyarázattal.

17 százalékkal keresnek kevesebbet

Magyarországon a nők 17,6 százalékkal keresnek kevesebbet az Eurostat egy hete közölt adatai szerint. Ez a 27 tagú EU-ban a 10. legnagyobb differencia. Még nálunk is nagyobb a rés a hollandoknál, a briteknél, a finneknél, a szlovákoknál, a cseheknél, a görögöknél, a németeknél, az osztrákoknál és az észteknél. A lista másik végén a szlovénok állnak 0,9 százalékkal. (A Fizetések.hu még ennél is nagyobb, 21 százalékos bérhátrányt mért.)

A különbség nagyobb része azzal magyarázható, hogy a férfiak a jobban fizető szakmákban nagyobb arányban vannak jelen, közülük többen jutnak el vezetői munkakörökbe. Ám akadnak esetek, amikor egy-egy munkavállaló bérének meghatározásakor a neme is szerepet játszik (az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál jogesetek is találhatóak). Hogy ez utóbbi jelenség mekkora kört érint, arra viszont nincs megbízható adat. 

 35 éves kortól tágul a bérolló

A férfi-női fizetési különbség nagy eltéréseket mutat az egyes korcsoportokban, ám minden kategóriában többet keresnek a férfiak. 25 éves kor alatt csak 4 százalék a nők bérhátránya, 25-34 év között már 8,9. Az igazi ugrás 35-44 év között érzékelhető (23,2 százalék). Ennek magyarázata, hogy a nők ekkor jellemzően gyesen vannak/onnan érkeznek vissza. A férfiak mindeközben karrierjüket építik, sokan közülük közép- vagy felső vezetői posztra jutnak. 45-54 között 21,2 százalék, míg afölött 18,4 százalékot mértek a kutatók.

 Csökkent a bérhátrányuk Európában, de…

Az Eurostat adatai szerint Európában átlagosan 16,2 százalék a nők bérhátránya. Azaz évente 59 nappal kell többet dolgozniuk, hogy ugyanazt a fizetést kapják, mint a férfiak. A trend csökkenő (tavaly 17 százalék volt). Ám mindebben az is közrejátszik, hogy a válság miatt a férfi foglalkoztatottak által uralt ágazatokban (például építőipar, gépipari szektor) jelentősebb volt a bérek csökkenése és nőtt a férfi részmunkaidősök száma. Tehát inkább a férfi bérek csúsztak lefelé, mint a nőké felfelé. Ha az európai gazdaságok növekedésbe váltanak, akkor várhatóan a különbség is visszaáll.

 Tízből négy vezető közülük kerül ki

Viszonylag jól áll Magyarország, ha az összes vállalkozás mindenféle vezetői pozícióját vesszük számba. A 27 tagállamban egyharmad a női vezetők aránya. A legnagyobb arányban Lettországban (45 százalék). Magyarországon (41), Franciaországban (40) kerültek menedzseri munkakörbe, míg a legalacsonyabb arányban Cipruson (15), Görögországban (23) és Máltán (24). Minél nagyobb azonban a vállalat, annál kevesebb a női topmenedzser. A Budapesti Értéktőzsdén jegyzett „A” kategóriás cégeknél (igazgatóság és felügyelőbizottság) már 5 százalék alatti a részarány.

 Fehér hollók a politikában

A 386 fős magyar parlamentben 8,8 százalék a női arány, ami az Inter-Parlamentary Union statisztikája szerint a 117. helyhez elég (a legmagasabb arány az első helyet jelenti a listán) a vizsgált 143 országban. Európában csak Máltában kisebb a nők részaránya (8,7 százalék).

 Alig dolgoznak rugalmas munkaidőben

A munka-magánélet összehangolásában kulcsfontosságú rugalmas munkaidő csak a magyar nők 6 százalékának adatik meg. Észak-Európában minden második nő így dolgozik. (Finnország: 53 százalék, Svédország: 49 százalék, Dánia 43 százalék).

 Csökkent körükben a munkanélküliség

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat januárra vonatkozó adatai szerint a regisztrált női munkanélküliek száma 303 893 fő, míg a férfiaké 344 558. A nők létszáma az előző év azonos időszakához képest 1,4 százalékponttal csökkent, míg a férfiaké 1,3 százalékponttal emelkedett.

10 százalékpontos elmaradás a foglalkoztatásban

A 15-64 év közötti magyar nők foglalkoztatási rátája 51,8 százalék, a férfiaké 62,5 százalék a KSH 2012- november-2013-január közötti mérése szerint. A közel 10 milliós lakosságból 1,76 millió hölgy és 2,05 millió férfi áll alkalmazásban.

Egészségügy-oktatás-pénzügy: itt vannak a legtöbben

A nemzetgazdasági ágak közül a legmagasabb a nők részaránya az egészségügyben, az oktatásban (77-77 százalék), a pénzügy-biztosításban (64 százalék), és a vendéglátásban (59). Legkisebb arányban az építőiparban (7 százalék), a bányászatban (15 százalék), a mezőgazdaságban, a vízellátásban (25-25 százalék) vannak jelen (forrás: KSH).

A humánus munkahelyi légkör fontosabb nekik

Az Aon Hewitt tanácsadócég 14 ezer fős álláskeresők körében készült kutatása szerint a nőknél hangsúlyosabb a vezetés emberközpontúsága, a munka-magánélet egyensúlya és a munkahely megközelíthetősége, míg a férfiak jobban figyelembe veszik a vállalat sikerességét, innovativitását, a szakmai fejlődési lehetőséget, a vezetői szintre jutás esélyét.

Becsületesebb vezetők

A nőket jobb vezetőknek tartják a Magyarországon dolgozó külföldi menedzserek. Ez a megállapítása a Target International fejvadászcég 1200 menedzser körében végzett, hat kelet-európai országot átfogó 2010-es menedzserkutatásának. A feltett 44 kérdésből a női vezetőkre vonatkozó volt a 6., amiben leginkább egyetértés volt a válaszadók között. A többség szerint a nők keményebben dolgoznak, becsületesebbek és elkötelezettebbek.

Ezúton kívánok boldog nőnapot minden kedves hölgy olvasómnak.

Karácsony Zoltán

A facebookon itt vagyok elérhető. Ha van kedvetek, csatlakozzatok.

Nagy port kavaró lépésre szánta el magát a Yahoo internetes keresőóriás vezetője. Marissa Mayer úgy döntött, hogy a jövőben nem lehet otthonról dolgozni. A lépés kapcsán érdemes áttekinteni, hol is tart a távmunka Magyarországon.

A Yahoo-nál mind a 11 500 dolgozónak be kell járnia a munkahelyre, mondván, így könnyebb lesz az együttműködés és a kommunikáció. “Yahoo-alkalmazottnak lenni nemcsak azt jelenti, hogy naponta elvégezzük a saját munkánkat. Hanem azt is, hogy kommunikálunk egymással, megosztjuk tudásunkat, ami csak az irodában ülve lehetséges" - ekképpen védte a döntést Jackie Reses, a cég HR-vezetője. A döntés azért is érdekes, mert a trend éppen fordított, főleg az Egyesült Államokban. A versenytárs Google például igyekszik bővíteni a távmunkások számát.

A távmunka témaköre Magyarországon is legalább egy évtizede benne van a levegőben. Emlékszem, 2002 őszén Kiss Péter akkori szocialista munkaügyi miniszter a távmunkában látta Magyarország kitörési esélyeit. Olyan jövőt vizionált, amelyben az ország elmaradottabb régióiban távmunkások tízezrei jutnak munkához – például adatot rögzítenek, adminisztrációs munkát végeznek és ezzel megnyílik számukra is a felemelkedés útja.

A politika zsákutcába jutott

Rendeztek is nagyszabású konferenciákat, meghirdettek távmunka-pályázatokat informatikai beszerzésre és távmunkás felvételére, ám áttörést távmunka-fronton eddig nemigen látok. Az akkori kormányzati filozófiát már akkor is zsákutcának éreztem. A gondolatmenet azonban máig nem tűnt el, így érdemes néhány illúziót újra eloszlatni.

1. A világ fejlettebb részein a távmunka egy magasan képzett munkavállalói réteg munkaformája. Ők azok, akik mindenfajta segítség nélkül képesek egyedül értékteremtésre. Például informatikusokra, tolmács-fordítókra, marketingesekre, újságírókra vagy olyan projektmunkát végző diplomásokra jellemző, akiknek csak egy-egy megbeszélésre szükséges összegyűlni.

2. A 100 százalékban otthonról végzett távmunka Nyugat-Európában sem működőképes. Az ottani távmunkások túlnyomó része heti 1-2 napot bent van a cég irodájában, mert kell az interakció, a közös gondolkodás, egymás bátorítása (ebben a Yahoo-s HR-esnek véleményem szerint részben igaza van). Egy Kisvárdán élő munkavállaló nehezen tud egy Budapesten működő cégbe úgy beilleszkedni, hogy nem találkozik feletteseivel.

3. A megoldás kulcsa a cégvezetők kezében és a legfőbb érv nem a költségek csökkenése. Akárhány távmunkát bevezető vezetővel beszéltem eddig, mindig azt hallottam, nem lett alacsonyabb a működési költség, inkább a munkavállalók elégedettsége, produktivitása és lojalitása nőtt.

4. A fentiekből következik, hogy a működő modellekben a távmunkások nem új munkavállalók, hanem olyanok, akik már bizonyítottak, sokan közülük vezetői szintre jutottak, ismerik a cég értékeit, érdekeit és saját akaratból vállalták a (részbeni) távmunkát.

Dilemmák a döntés előtt

Aki a távmunkára való átállással kacérkodik, érdemes tanácsadói segítséggel felmérni, hogy mi kell hozzá, mert nagyon könnyű egy céget tönkretenni. Nem minden munkatárs alkalmas ugyanis erre: valakinek kifejezetten kell a fizikai jelenlét az irodában, csak így tud motiváltan dolgozni. Emellett újra át kell világítani minden munkakört: meg kell nézni, egyáltalán ki lehet-e azt vinni az irodából. Meg kell határozni a mérhetőséget, a munkatársak elérhetőségét, a kontrollt, gondoskodni kell az adatbiztonságról. Fel kell mérni, hogy a dolgozók otthona alkalmas-e a távmunkára. Meg kell felelni a munkavédelmi előírásoknak stb. Tehát „babrás”, de nem lehetetlen küldetés.

Munkavállalói részről pedig azt érdemes mérlegelni, hogy erre alkalmas vagyok-e és ez előrébb visz-e a karrierben. Az előnyök között szerepel az ingázási költségek csökkenése, a nyugodtabb munkavégzés, az irodai fúrásokból való kimaradás. Ám a távmunkások a legtöbb mérés szerint többet dolgoznak (a vezetés többet vár el tőlük és alaposabban mérik a teljesítményt), kisebb eséllyel kapnak előléptetést (hiszen nincsenek képben) és nagyobb a kiégés kockázata. Annyi bizonyos, egy távmunkásnak az átlagosnál nagyobb önmotivációs képességgel, önfegyelemmel kell rendelkeznie. El kell különítenie saját otthonában a munkát és a magánéletet.

Átverős hirdetések

Érdemes még egy illúzióval leszámolni, az álláshirdetésben „Távmunkást keresek” felhívással, amelyben főként telemarketingeseket, telefonos értékesítőket keresnek. Az álláskeresői várakozások ellenére alkalmazotti státusz és fix bérelem helyett a munka többnyire egyéni vállalkozóként történik, a „fizetés” pedig a megkötött üzletek utáni jutalék. Tehát: ha egy hónapban nulla az eredmény, akkor a fizetség nem a minimálbér, hanem nulla forint. Lehet ezt „távmunkának” nevezni, ám valójában a klasszikus távmunkához semmi köze.

Amikor észre sem vesszük a távmunkát

Ettől függetlenül akadnak cégek, ahol működik a távmunka. És sokan vannak, akik észre sem veszik, hogy valójában ők is távmunkások. Ők azok, akik hivatalosan rugalmas munkaidőben dolgoznak. Néha korábban mennek haza, de akkor este 8-kor vagy reggel 7-kor is a gép előtt ülnek: üzleti emaileket válaszolnak meg, elkészítenek még egy riportot, prezentációt, utánanéznek néhány infónak a neten. A távmunka sikerének a titkát ez utóbbiban látom. Amikor megvan a vezetői bizalom és a munkakapcsolat észrevétlenül átlép részleges távmunkába. Sokan vagyunk így ezzel?

A facebookon itt vagyok elérhető. Ha van kedvetek, csatlakozzatok.

Karácsony Zoltán

Úgy tűnik, hogy Németország ráhajtott a dél- és kelet-európai tehetséges fiatalokra. Ingyenes képzés, nyelvtanfolyam, ösztöndíj várja a szakmunkás-hallgatókat, valamint sok kedvezmény a hiányszakmákban dolgozókat. Ennek persze az érintett országok nem örülnek... (időközben vannak újabb hírek, a cikk alján...)
 
Németországban szakmunkás tanulói helyek tízezreit nem tudják betölteni a vállalkozások. A szakemberhiány már most lassítja a gazdasági növekedést. Miként lehet ezen változtatni? A német kormány hosszú távú stratégiát dolgozott ki, és erre sok pénzt mozgósított. Tehetséges fiatalokat akar az országba csábítani Európa más részeiről, akiket kitaníttat és a duális szakképzéssel a versenyszférába integrál. Ennek egyik mérföldköve a hétfőn indult  „The job of my life” (Életem állása - www.thejobofmylife.de) weboldal, amelyet a német állami munkaügyi hivatal (Bundesagentur für Arbeit) indított útjára. Csak erre a projektre 140 millió eurót (42 milliárd forint) ad a német állam.

Jól mutatja a lehetőségeket a weboldalon található felsorolás a legkeresettebb szakmunkás pozíciókról (ezekben a legnagyobb a tanulói hiány)

Íme néhány:
Pék
Teherautósofőr
Ács
Szakács
Betegápoló
Nagykereskedelmi értékesítő
Fémipari szakmunkás
Vendéglátóipari szakmunkás
Szakeladó (húsipar)
Műszertechnikus
Fogászati szakasszisztens

A rendszert németes precizitással építették fel. A lépcsőfokok.

1.A jelentkezés beadása után az előszűrést az adott ország EURES-tanácsadói végzik, de lehet közvetlenül a német munkaügyhöz is jelentkezni.

2. Nyelvi kurzus mindenkinek a saját hazájában

3.Nyelvi kurzus Németországban (4 hetes, a beilleszkedés első lépcsőjéül szolgál)

4. Kéthónapos gyakorlat (belekóstolás a tanulmányokba)

5. A tanulmányi szerződés aláírása

6. A szakképzés elvégzése (2013. szeptember-2016. szeptember)

A fiatalok számára a legfontosabb info: a szakma szinte ingyen kitanulható annyi támogatás jár különféle címeken (már az 1. lépcsőben bemutatott hazai nyelvtanulást is támogatják, emellett az állásinterjúra jutást, a lakhatást stb.)
A program olyan 18-35 év közötti fiatalokat céloz meg, akiknek nincs szakképzettségük (például csak érettségizettek), önállóak, nyitottak alkalmazkodóképesek.

Keresik a szakképzetteket is

A projekt másik célcsoportja a szakképzett, ám hazájában állástalan munkaerő megcélzása. Közülük is azok érkezését támogatják, akik Németországban hiányszakmának számító területen végeztek (egészségügyi, műszaki-informatikai,vendéglátóipari szakemberek). Ők szintén sikeres pályázás után a német állam pénzén még hazájukban nyelvi kurzuson készülhetnek fel a németországi munkára.

Hogy mekkora érdeklődés lesz a program iránt? Az a tény, hogy Dél-Európában minden második 25 év alatti fiatal állástalan, azt sugallja, hogy óriási. A német munkaügy vezetője azonban megpróbálja hűteni a csodavárást. Néhány száz közvetítéssel számol. Az induláskor egyébként 40 cég 400 betöltetlen tanulói helyet jelentett.

A németek akciójának nem örülnek a gazdasági nehézségekkel küzdő európai országokban. Hiszen ha egy ország a tehetséges fiataljait veszíti el, akkor egyben a jövője is odalesz.

Erre persze azt mondhatják a németek: A munkaerő szabad áramlása az EU egyik alappillére. Olyan országot kell építeni, ahonnan nem érdemes elmenni...

A facebookon itt vagyok elérhető. Ha van kedvetek, csatlakozzatok.

Fekete év volt a tavalyi a foglalkoztatáspolitikában. Csökkenő reálbérek, növekvő munkanélküliség ráták, szétszakadó Európa. Egy kis pillantás a számokra és azok mögé.

A facebookon itt vagyok elérhető.

"2012 nagyon rossz év volt Európa számára a munkanélküliség és a romló szociális helyzet miatt" – összegzett Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatáspolitikáért és szociális kérdésekért felelős tagja a minap. A Bizottság jelentése megállapítja, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázata az egész Európai Unióban emelkedett 2012-ben. Mindez főként a fiatal felnőtteket, a munkanélküli nőket és a gyermekeiket egyedül nevelő anyákat fenyegeti a leginkább.

18 tagállamban csökkent a reálbér

2009 és 2011 között az Európai Unió tagállamainak kétharmadában csökkent a háztartások által szabadon elkölthető jövedelem reálértéke; a legnagyobb mértékben, 17 százalékkal, Görögországban. Spanyolországban 8 százalékos, Cipruson 7, Írországban és Észtországban például 5-5 százalékos volt a visszaesés - ismerteti az Európai Bizottság. Magyarországon ugyanakkor négy százalék fölötti volt a csökkenés. Mindeközben Franciaországban, Németországban és Lengyelországban a munkaerőpiac ellenállóbb szerkezetének és a jóléti rendszernek köszönhetően a háztartások bevételei a válság alatt is növekedni tudtak.

Németország és Görögország: csak a valuta közös

A dokumentum arra is rámutat, hogy az eurózóna tagállamai között jóval nagyobb a különbség a munkanélküliség szintjében, mint az övezeten kívül. Az északi és déli eurózónatagok között 2000-ben 3,5 százalékpontos volt a különbség a munkanélküliségi rátában, ez 2007-re nullára csökkent, majd 2011-ben 7,5 százalékra nőtt - ismerteti a bizottság.

Három részre szakadt Európa

Ezt erősíti az Eurostat friss statisztikája. Ha egy pillantást vetünk a rátákra, gyorsan láthatóvá válik, hogy Európa ki egyszerűsítéssel legalább 3 részre szakadt.   Az első csoportot a német-osztrák-luxemburgi-holland négyes alkotja, ahol rekord alacsonyak a mutatók, majd a Kelet-Európa, Skandinávia országcsoportok jönnek, a végén a dél-európai (görög, spanyol, portugál)  „válságországok” következnek a szintén bajban levő írekkel kiegészítve.  A trend sem biztató: Egy éves távlatban 7 tagországban - főként a 3 balti országban javult a helyzet, kettőben (Dánia, Magyarország) stabil maradt, míg 18 tagállamban (!)  romlott. Görögországban 7, Cipruson 4,5, Spanyolországban 3,6, míg Portugáliában 2,2 százalékponttal növekedett a ráta.

Fiatal munkanélküliség: még súlyosabb probléma

Hogy tovább szaporítsam a negatív tendenciákat, érdemes pillantást vetni a 25 év alattiak munkanélküliségi rátájára. Görögországban és Spanyolországban 56 százalékos (!) az állástalanok aránya. Olyan fiatalokról van szó, akik befejezték tanulmányaikat, készen állnak a munkára, ám nem kapnak állást. E tekintetben Magyarországon sem rózsás a kép: itt legutóbb 29 százalékos rátát jelentett a KSH, a pályakezdő állástalanok száma pedig új csúcsra, 60 ezer főre nőtt tavaly szeptemberben.

Németül tanul Dél-Európa

Nem nehéz megjósolni ennek a következményét. Az egyes országok a jövő szakembereit veszítik el, ugyanis a pályakezdők zöme mindenképpen dolgozni akar. Egzisztenciát teremteni, szakmailag fejlődni, családot alapítani, a tanulásba fektetett pénzt viszontlátni. Így ha otthon nincs munka, irány külföld. Most úgy tűnik, elsősorban Németország. A spanyolországi, az olasz, a görögországi, de még a frankfurti Goethe Intézetek igazgatói arról számoltak be néhány hónapja, tele vannak nyelvi kurzusaik. A termek pedig nem képzetlen, csodaváró álláskeresőkkel telnek meg. Németül tanul a spanyol mérnök, az olasz közgazdász, a görög orvos, a portugál informatikus vagy éppen a magyar CNC-esztergályos.

Jelenleg itt tartunk 2013 januárjában. A lecke fel van adva minden tagországban és Brüsszelben. Kíváncsi leszek a gyógymódra.

Munkanélküliségi ráta az EU-ban (százalék)
Ausztria 4,5
Luxemburg 5,1
Németország 5,4
Hollandia 5,6
Románia 6,7
Málta 6,9
Belgium 7,4
Csehország 7,4
Egyesült Kir. 7,8
Dánia 7,9
Finnország 7,9
Svédország 8,1
Észtország 9,5
Szlovénia 9,6
Franciaország 10,5
Lengyelország 10,6
Magyarország10,9
Olaszország 11,1
Bulgária 12,4
Litvánia 12,5
Ciprus 14,0
Lettország 14,1
Szlovákia 14,5
Írország 14,6
Portugália 16,3
Görögország 26,0
Spanyolország 26,6

(A statisztika forrása: Eurostat, 2012. novemberi adat, 2013. január 8-án publikálva)

2013-ban újra pörög a Jobb Állás blog. Boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasómnak! Továbbra is várok minden észrevételt, kérdést, javaslatot, meglátást. Szeretném, ha ez a blog továbbra is a hasznos tippek, a friss gondolatok helye lenne. Nyitó posztként számomra a legfontosabb kérdések és ahogy én látom.

1. Lesz-e több munkahely?
„Papíron” valószínűleg igen. Ahány előrejelzés, annyi számadat, ám szinte mindegyik közös vonása: nulla körüli (vagy kicsivel afeletti) gazdasági növekedés, minimális céges beruházási kedv, stagnáló vagy csökkenő versenyszférás foglalkoztatottság. Ennek ellenére az előrejelzések nemzetgazdasági szinten 0,3 százalékpontos bővülést jeleznek – főként a közfoglalkoztatás növekedése miatt. Az állami erőből teremtett – „közmunkás” – munkahelyek azonban inkább a képzettség nélkülieknek jelentenek – nekik is inkább átmeneti – megoldást és a statisztikát kozmetikázzák. Szóval versenyszférás, jól fizető munkahelyből nem lesz több.

2.  Hol vannak az üres állások?
A nagy állásportálokon (monster.hu, profession.hu, jobline.hu, cvonline.hu) már most több ezer  üres állás (az átfedéseket leszámítva összesen 10-12 ezer) elérhető. Ezen kívül a munkaügyi központok adatbázisában lehet még keresgélni. Mivel az állások legalább felét meg sem hirdetik, így a valóságban még ennél is több a lehetőség. Jók még az esélyek prosperáló cégeknél (szerencsére ilyenek is akadnak)  valamint „kormányközeli”, a közbeszerzéseken jól szereplő vállalkozásoknál.

3.  Mely szakmákban a legkönnyebb az elhelyezkedés?
Nincs változás az utóbbi évekhez képest. A legkapósabbak továbbra is a gépész-, villamosmérnökök, a minőségbiztosítási mérnökök, a szoftverfejlesztők, a könyvelők, az  idegen nyelven beszélő ügyfélszolgálatosok, a logisztikai szakemberek, az orvosok, a betegápolók.

4.  Könnyebb lesz-e a munkakeresés a fiataloknak, a kismamáknak és a nyugdíj előtt állóknak?
Sok a kérdőjel. Az állam jelentős járulékkedvezménnyel igyekszik helyzetbe hozni a 25 év alatti, az 55 év feletti és a gyesről visszatérő álláskeresőket/munkavállalókat. Az őket alkalmazó cégeknek olcsóbb lesz az ő alkalmazásuk. A munkaadónál azonban nem ez az elsődleges szempont, hanem a munkára való alkalmasság (szakképzettség, munkatapasztalat, megfelelő személyiség, nyelvtudás). A költségelőny csak két ugyanolyan kvalitású jelölt esetén lehet döntő.

5.  Kinek lesz nagyobb esélye az állásszerzésre?
Akik nem hiányszakmában dolgoznak, nekik már nem elegendő a szaktudás még nyelvtudással megspékelve sem. A munkavégzéshez kapcsolódó készségek – pontosság, asszertivitás, rugalmasság, stresszkezelés, jó kommunikáció, ügyfélközpontúság – legalább olyan fontosak.
Emellett nem lehet eléggé hangsúlyozni a kapcsolatépítés fontosságát, a költözési hajlandóságot és az álláskeresési technikák megtanulását (CV-írás, interjúra készülés, bértárgyalás).
A közösségi média térnyerésével az online image-építés szerepe is növekszik. A linkedin, a facebook, a twitter, a facebook karrier alkalmazásai (beknown, branchout) egyre inkább a karrier- és kapcsolatépítés eszközei lesznek.
Diplomás pályakezdőknél pedig még fontosabb lesz, ki, mely intézményben végzett és hol dolgozott szakmai gyakorlaton.

6.  Hol a legjobb az álláshelyzet Európában?
Európa gazdaságai közül egyedül Németország zakatol.. Nem véletlenül lett egyre több képzett álláskereső célpontja. Az új munkavállalók elsősorban a válság által leginkább sújtott Dél-Európából érkeznek, de 25 ezer fővel  rekordot döntött a magyar bevándorlás is.

7. Kinek éri meg a külföldi munkavállalás?
Nyugat-Európában (ahogyan máshol is) egy külföldi munkavállaló akkor kap állást, ha nincs elég szakember az adott területen vagy a helyi álláskeresőknél többet tud.
Emellett kell a helyi nyelv legalább középfokú ismerete és a helyi kultúrához, szokásokhoz való alkalmazkodás is. Úgy érzem, sokan csodát várnak a kimeneteltől, pedig az esetek többségében a kinti megkapaszkodás kemény harc és személyiségfejlődés eredménye. Vannak, akik erre nem alkalmasak.

8.  Emelkednek-e a bérek?
A Magyar Nemzeti Bank prognózisa szerint a minimálbér 5,4 százalékos emelése következtében valószínűleg a felsőbb bérkategóriákban is lesznek emelések, így a lakosság reáljövedelme 0,2 százalékkal nőhet.
Saját véleményem az utóbbi évek történései alapján: sok helyen a válságra vagy a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozással elmarad az emelés.

9. „Merjek-e váltani?”
Sok fejvadász panaszkodik arra, mennyire lecsökkent a jó szakemberek váltási szándéka. A váltás mindig kockázattal jár, különösen gazdaságilag nehéz helyzetben. Új munkahely, új cégkultúra, új munkatársak, új feladatok. Néha azonban szükségszerű. Egyéni mérlegelés és kockázatvállalás kérdése a válasz. Érdemes a feladatkör és az ígért bér mellett a cég piaci helyzetét, gazdálkodási adatait valamint az iparág jövedelmezőségét is nagyító alá venni.

10. Milyenek az esélyek vezetőként?
A válság egyik következménye, hogy a cégek racionalizáltak, laposabbá tették szervezetüket, ezzel csökkent a vezetői pozíciók száma is. Éppen ezért manapság nagyon nehéz helyzetben vannak az állásukat veszített vezetők. Személyes márkaépítéssel javíthatnak esélyeiken. Vagy tapasztalatukat felhasználva vállalkozást alapíthatnak, tanácsadóként dolgozhatnak, esetleg a coaching is szóba jöhet.

Továbbra is várom észrevételeiket, kérdéseiket a karacsony.zoltan75@gmail.com e-mail címre vagy facebook-oldalamra.

Ausztriában kötelező fizetési adatot megadni álláshirdetésben, az USA-ban bevett szokás a sávos behatárolás, Európa nagy részén – így Magyarországon - viszont tabu a versenyszférában. Pedig az átlátható bérezés tiszta helyzetet teremtene, csökkentené például a férfiak és a nők közötti bérdiszkriminációt. A privátszféra munkaadói félnek tőle. Miért lenne baj, ha beszélnénk a pénzről?

"Katasztrófa lenne. A dolgozók 90 százaléka elégedetlenebb lenne, mert a viszonyítás – hogy a másik ne keressen többet - fontosabb, mint a saját fizetés."

Ezt a választ kaptam kedden egy banki felsővezetőtől arra a kérdésemre, mi lenne, ha a cégeknek kötelező lenne pozícióra bontva fizetési adatokat publikálni. Nem egy-egy munkatárs konkrét bérére gondoltam, hanem bruttó alapfizetésre.

A Friedrich Ebert Alapítvány budapesti irodájának (egy német központú, balközép háttérintézmény)  „Egyenlő bér – kinek fontos?” című konferenciáján vetettem fel a kérdést, amelynek fókuszában a nők-férfiak közötti fizetési különbség szerepelt.

Pontosabban három fő kérdés:
1. Mennyivel keresnek kevesebbet a nők?
2. Mi az oka?
3. Mit lehetne tenni a diszkrimináció ellen?

Azért leszögezem: Fontosnak tartom, hogy az egyenlő értékű munkáért a nők ugyanannyit kapjanak, mint a férfiak. Egy állás betöltésekor csak a munka jellege és a pályázó képzettsége számítson. Ne legyen szempont, hogy a férfi a család kenyérkeresője. Ne gondolkodjon úgy a munkaadó, hogy a gyesről visszatérő anyuka elégedjen meg kevesebbel úgyis a férje többet keres. Ne építsen a cég arra, hogy a nő úgysem mer alkudni, inkább kerüli a konfliktust bértárgyaláson, így ő olcsóbban megszerezhető lesz.

Csalókák a statisztikai adatok

Ám kicsit elegem van a téma kapcsán felbukkanó statisztikaáradatból. Több tucat (talán száz) számsort láttam már e területen, de mindegyikben érzek csúsztatást. Lehetetlen ugyanis felmérésekkel, átlagszámokkal bizonyítani a nem szerinti diszkriminációt. Mit ér az Eurostat 17 százalékos európai átlaga (ennyi a nők bérhátránya), ha egy halmazban kezeli a rész- és a teljes munkaidősöket, a bolti eladókat és az informatikusokat, a beosztottakat és a vezetőket? Mivel a jól fizető szakmákban és vezetői posztokon több a férfi, ez nem bizonyítja azt, hogy a nők ugyanazért a munkáért kevesebbet kapnak. Az ilyen számsorok figyelemfelkeltésre alkalmasak, ám attól tartok, aki igazán elmélyed a felmérésekben, rájön ezek gyengéire. (Arra még talán igen, hogy a női karrier nehézségeiről beszéljünk.)

Így büntetett a hatóság

Szerintem az „egyenlő munkáért egyenlő bért témában” csak egyvalami számít. Hogy ugyanannál a cégnél, ugyanazt a munkát végző alkalmazott ugyanannyit keressen. Így elkerülhető lenne a a konferencián említett eset, amelyben egy építőipari cég jogi állásra a női pályázót bruttó 180 ezer, a férfit 300 ezer forintért vette fel. A nővel közölték, ennyi a fizetés, a férfitól megkérdezték, mennyiért vállalná el. Utóbbi 350 ezret mondott, így lett 300 ezer a vége. Az ügy az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt landolt, és súlyos büntetés lett a vége.
 
Hogy mit lehetne tenni ennek elkerüléséért? Szerintem a leghatásosabb módszer az lenne, ha transzparensek lennének a fizetések. Így jelentősen csökkenne az esély, hogy a fenti esethez hasonlóak történjenek.

Nem omlott össze Orbán hivatala

De a munkaadók hevesen tiltakoznak ez ellen - ahogyan a poszt elején írt reakcióból is látszik. „Irigység lengi be az irodát. Elindul a pletyka, hogy ő kétszer többet keres, és félóránként cigizni jár ki, alig dolgozik” – hangzanak az ellenérvek. Mit szóljanak akkor a közszféra dolgozói, ahol a bértábla alapján kiszámolható, ki hol tart fizetésben? Vagy a Miniszterelnökség munkatársai. Nem hallottam, hogy irigységben összeomlott volna Orbán Viktor hivatala, amikor néhány héttel ezelőtt névre szólóan publikálták a bérlistát a gépkocsivezetőtől a főtanácsadóig (itt is bruttó alapbér), itt a lista.

Alapbért az álláshirdetésekbe

De azért első lépésben eddig nem mennék. Már azzal is előrébb lennének a munkavállalók, ha pozíciókra vonatkozó alapbéreket látnának a hirdetésekben. Ausztriában másfél évvel ezelőtt kötelezővé tették. Ha felmegyünk a www.monster.at állásportálra, láthatunk is összegeket (itt egy példa). Az EURES rendszerében ugyancsak. Ugyan a többség továbbra is ködösít és a kollektív szerződésben meghatározott minimális összeget adja meg, azért mégis iránymutatást ad az álláskeresőknek. Alacsonyabb képzettségű munkáknál már euróra pontos számokat látni. Mennyivel könnyebbség egy téli idénymunkára pályázó magyarnak, hogy láthatja, melyik panzió mennyit kínál recepciósként a síparadicsomokban. Az Egyesült Államokban pedig elérhető fizetési sávokat adnak meg.

Persze a munkaadók zöme úgy véli, támadási felületet jelent a nyilvánosság, csökkenti az alkupotenciált.

Én hiszek abban, hogy hosszú távon az átlátható bérezés – hogy mivel, mennyit keresni – többet használ, mint árt. És azért maradjunk a realitások talaján: a versenyszféra jelentős részében a havi kereset az alapbér-cafeteria-bónusz hármasból áll össze, amelyből utóbbi elem függ az egyéni teljesítménytől. Így akkor is lehet differenciálni, ha az egy munkakört betöltők ugyanarról a startvonalról indulnak.

Titkolózás ide vagy oda, azért a munkahelyek jelentős részében áramlanak az infók a béradatokról. A szőnyeg alatt sok munkahelyen izzik a parázs…

Kellene a nyilvánosság? – írjátok meg!

Kíváncsi vagyok a véleményetekre munkavállalói és munkaadói szempontból is. Jó ötlet lenne a bérek nyilvánosságra hozása valamilyen szinten? Írjátok meg ide kommentbe, a karacsony.zoltan75@gmail.com oldalra vagy blogom facebook-oldalára.

A legjobb, legtehetségesebb munkavállalókért nagy a harc a vállalatok között. Ennek eszközei egyebek mellett a csábító szlogenek. A múlt heti budapesti HVG Állásbörzén összegyűjtöttem, mivel próbálják a figyelmet felkelteni. Melyik a legjobb? Személyügyi marketing 2012-ben.

Hadd kezdjem azzal, amelyik nekem leginkább tetszik. Kissé nagyképű, de mindenképpen cool:

“Stop studying things. Start changing them. Start something great at IBM” (Hagyd abba a tanulást. Kezdd el megváltoztatni a dolgokat. Kezdj valami nagyszerűbe az IBM-nél) – IBM informatikai multi

Ugyancsak ötletesek:

“Velünk célba érsz” – a navigációs szoftvereket fejlesztő NNG

“Termőre fordul a szakértelem” – a növényvédőszereket forgalmazó Syngenta

“Számolj velünk” – Process Solutions számviteli szolgáltató

“A legjobb fejekre vadászunk” – Tesk személyzeti tanácsadó

“Steer your future on new tracks” (Kormányozd jövődet új utakra) – a kormányműveket gyártó ThyssenkruppPresta

„Keresni jól is lehet” – Jobline állásportál

“When you work for Michelin, the world is just a step away” (Ha a Michelinnek dolgozol, a világ csak egy lépésre van) – Michelin gumiabroncsgyártó

És vannak általánosak:

"Stärke. Vielfalt. Sicherheit. Unsere Werte für Ihre Karriere." (Erő. Sokszínűség. Biztonság. Értékeink az Ön karrierje számára.) – AVL Autókut autóipari beszállító

“Join us” (Csatlakozz hozzánk) – Unisys

“A világ leginkább csodált vállalata” – GE Energy

“Better work, better life” (Jobb munka, jobb élet) – Adecco személyzeti tanácsadó

“Explore your talent” (Fedezd fel a tehetségedet) – az Exxonmobil olajipari multi budapesti ügyfélkiszolgáló központja

“Interesting projects and tasks from day one” (Érdekes projektek és feladatok az első naptól) – AdNovum szofverfejlesztő

“Let’s grow together, let’s grow now” (Nőjünk együtt, nőjünk most) – Cognizant informatikai cég

 „Landolj nálunk” – KPMG gazdasági tanácsadó, a négy nagy nemzetközi könyvvizsgáló cég egyike

„Play a key role in BP's future!” (Játssz kulcsszerepet a BP jövőjében) – BP olajipari multi budapesti ügyfélkiszolgáló központja

„Singapore, where I come alive.” (Szingapúr, ahol feléberedek/újjászületek) – Contact Singapore munkaerő-közvetítő ügynökség.

Ha van még ötletes szlogen, amit láttok, írjátok meg a karacsony.zoltan75 kukac gmail.com címre.

Az ősz – ahogyan a tavasz - az álláspiacon hagyományosan az állásbörzék időszaka. Az idén szeptember közepén indult a szezon és egészen november közepéig tart. Mi lesz októberben? Egy kis áttekintés.

Már nem csupán személyesen lehet érdeklődni a munkalehetőségekről, hanem virtuálisan, 3D-ben is. Példa erre a www.allasexpo.hu oldalon ma reggel indult állásbörze, amely péntek estig tart nyitva. Regisztráció után akár az otthoni számítógépünkről beléphetünk a rendezvényre, „sétálhatunk” a látványos grafikával felépített virtuális standok között, chaten kérdezhetünk a cégek képviselőitől, vállalati prezentációkat hallgathatunk. 33 – főleg multinacionális cég – közel 1000 állásajánlat lesz elérhető. Az üres állások főleg műszaki, informatikai, gazdasági diplomásoknak szólnak, ám például shared service centerbe már jó nyelvtudással be lehet kerülni.

A brüsszeli börzébe is bekapcsolódhatunk

Nem kell Brüsszelbe utazni, hanem első alkalommal online is be lehet csatlakozni az október 6-án tartandó  Európai Mobilitási Napokba. A www.europeanjobdays.eu oldalon (is) zajló eseményre több száz munkadó érkezik. Idén a „zöld” iparágak, az informatika (IKT-szektor) és az egészségügyi ellátás terén kínált állások állnak  a középpontban, de emellett még sok ezer európai munkalehetőség lesz elérhető.

...és persze az egyetemi rendezvények

Nem hiányozhatnak a kínálatból a magyarországi felsőoktatási állásbörzék sem. Ahogyan korábban, most is egyeztettek a szervezők, így nem lesz ütközés. A Corvinus Egyetem Karrierexpóját október 10-11-én, a Műegyetemét október 17-18-án tartják. A vidéki egyetemi városok közül Miskolcon október 9-én, Szegeden október 16-án, Veszprémben október 30-án, Győrben november 5-6-án rendeznek állásbörzét. Ezeken a kiállítók főként frissdiplomásokat és szakmai gyakorlatra készülőket keresnek.

Azonban nem csupán egyetemisták húzhatnak hasznot a rendezvényekből. Munkahely- vagy szakmaváltáson gondolkodók értékes infókat gyűjthetnek a standoknál. Rengeteg idő és energia takarítható meg, itt ugyanis egy helyen akár száz cég képviselője is elérhető.

Ha tudtok még karrierrendezvényről írjátok meg ide kommentbe vagy mailben a karacsony_zoltan@freemail.hu címre.

Ismét megy a vita, kell-e női kvóta a cégvezetésben. Az EU bevezetné, a tagállamok harmada – köztük Magyarország – blokkolná. Európa megosztott. Mi szól mellette és mi ellene?

Két hete Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi biztosa bejelentette, ősszel kezdeményezik egy olyan irányelv elfogadását, amely a 250 főnél nagyobb, tőzsdén jegyzett nagyvállalatok felügyelőbizottságaiban minimálisan 40 százalékos női részarányt írna elő. Ezt 2020-ig kellene a cégeknek teljesíteni, máskülönben bírságok, az uniós támogatásokból való kizárás járna érte.

Még be sem mutatták a tervezetet, tegnap német lapinformációk szerint 10 tagország összefogott (Bulgária, Csehország, Dánia, Hollandia, Litvánia, Magyarország, Málta, Nagy-Britannia, Svédország és Szlovénia). Mivel közösen van annyi szavazatuk, hogy blokkolják az irányelv megszületését, ezért nem valószínű, hogy a közeljövőben lesz kvóta. Európa rendkívül megosztott a kérdésben és érdekes, mennyire furcsa országcsoportok jöttek létre a támogatók és az ellenzők között. Németországban még a konzervatív kormánypárton (CDU) belül is ellentétes vélemények találkoznak miniszteri szinteken.

A magyar ellenző véleményről én most hallok először. Amikor korábban e témában írtam, falakba ütköztem, mindenki másnak dobta a labdát. 2010 őszén a kormányszóvivő előbb egy EP-képviselőt javasolt, majd a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz irányított. Ott mondták, ez nem az ő asztaluk, hanem a Nemzeti Erőforrás Minisztériumé, ahol előbb elutasítottak, majd az egyik alosztályhoz irányítottak. Itt egy alsóbb szintű vezető kérdéseimre egy 2010-es Bajnai-féle kormányhatározatot küldött át, amely minden volt, csak válasz nem. De hát értettem: ő egy egyszerű bürokrata, a kérdés pedig politikai jellegű. Május óta van felelőse a női munkának Szalai Piroska, ami jó hír – de ebben a kérdésben nem hallottam nyilatkozni.

A kérdés persze továbbra is marad. Kell-e kvóta? Helyzetbe lehet-e hozni ezzel a módszerrel a nőket? Az ugyanis tény, hogy több a női diplomás, mégis vezetői és a jól fizető posztokra töredékük jut el. Sőt, a szülés után a munka világába való visszatalálásuk sem egyszerű.

Két megközelítés, melyik a jobb?

Két nézet csatázik egymással.
Az egyik a „liberális” felfogás: „Az állam, az EU teremtsen egyenlő feltételeket mindenki számára, és majd a piac eldönti, ki kell és ki nem, nemtől függetlenül. Ha pedig valakit sérelem ér, akkor fordulhat az igazságszolgáltatáshoz vagy az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. A nemi diszkriminációt egyébként is bünteti a törvény.”

A másik megközelítés a „radikális”: „Jogilag egyenlők az esélyek, mégsem történt semmi. Ebben az esetben az államnak pozitív diszkriminációval helyzetbe kell hoznia a nőket. Ennek pedig egy működő példája a kvóta. Lám, tíz évvel ezelőtt Norvégiában bevezették, és mára kiegyenlítődtek a különbségek.”

Szóval kell-e kvóta? Sokat gondolkodtam a kérdésen. Mindkettő megközelítésben van igazság. Ha azonban az érveket mérlegre teszem, én nem támogatom a kvótás megoldást.
Nem vitatom, hogy egy nőnek nehezebb vezetői posztra jutni, hogy a tanulásba fektetett energia és pénz jó része elvész, mert vannak kapuk, amelyek irracionálisan mindig zárva maradnak.

A kvóta – főleg Reding fb-tagi – javaslata azonban durva beavatkozás a gazdaságba. Inkább látványmegoldás, ami passzív ellenállásra ösztönzi a cégvezetőket (ennek a magatartásnak Magyarországon több évszázados hagyománya van) és inkább a nők ellen hangolja a döntéshozókat. Lehet, hogy ezzel néhány száz nőt fel lehetne emelni, ám a bélyeg ott marad: ők a kvótanők. Szerintem ezt így ők sem szeretnék a munkahelyre belépve hallani vagy érezni. Mellesleg nem biztos, hogy a top cégek topvezetőinél kellene az egészet kezdeni.

Bízzuk a cégekre, de kérjük számon

Hogy mégis mit lehetne tenni? Nekem a legszimpatikusabb megoldás Nagy-Britanniából érkezett. Ott David Cameron felkérésére két évvel ezelőtt született egy javaslatcsomag (nem tudom, mi lett a sorsa). Ebben az szerepelt, általános kvóta helyett minden cég tegyen saját vállalást, miben javítja a nők helyzetét és erről bizonyos időközönként küldjön jelentést. Valamilyen vállalást mindenkinek tennie kell.

Egy ilyen szabályozásba beletartozhat ugyan, hogy több nő kerüljön vezetői posztra, ám az is, hogy felajánlják a rugalmas munkaidő a munkakör-megosztás, a részleges távmunka lehetőségét, a szabadságkiadást a gyermekek nyári szünetéhez igazítják, béren kívüli juttatásként iskolakezdési támogatást adnak, növelik a kisgyermekes nők részarányát és még biztosan vannak más eszközök is.

Ehhez szigorú ellenőrzésre és szankcionálásra van szükség. De ezt hatékonyabb megoldásnak látom.

Várom a véleményeket. Ti mit gondoltok a kérdésről?
Írjátok meg ide vagy blogom facebook-oldalára. Utóbbit folyamatosan frissítem érdekességekkel.

Aki beírja a Google keresőjébe, hogy „Bettina Wulff”, annak egyik javaslatként a program „Bettina Wulff Prostituierte” (prostituált) lehetőséget ajánlja fel. Pedig nem a német vöröslámpás milliő egyik szereplőjéről van szó, hanem Christian Wulff volt német államelnök feleségéről. Néhány éve ilyen jellegű pletyka terjengett múltjáról, amelyet még a szenzációra harapó, jól értesült és férjét politikusként megbuktató Bild bulvárlap is cáfolt. Ha azonban egy rosszindulatú pletyka szárnyra kel és sokan írják be a keresőbe ezt a szókapcsolatot, akkor a Google – szem előtt tartva a felhasználói viselkedést/érdeklődést – azt előre javasolja.

Wulff feleségének elege van ebből. El akarja érni a Google vezetőinél, hogy vegyék ki a rendszerből ezt a szókapcsolatot. (szeptember 11-én reggelig ez nem sikerült) Hogy miként lehet ezt elérni? Talán egy jó ügyvéd is megteszi, ám az eset ráirányítja a figyelmet egy – szerintem nagy jövő előtt álló, jelenleg még gyerekcipőben járó szakmára – a reputációs menedzserre.

Ő az, aki a jó internetes hírnévre figyel. Megbízás esetén elintézi, hogy a nem kívánt tartalmak eltűnjenek a világhálóról vagy olyan hátra sorolódjanak, hogy azt ne lehessen megtalálni. Németországban már vannak vállalkozások, amelyek erre specializálódtak (web-killer.de, reputation-manager.de). Egyik cégnél egyetlen bejegyzés eltüntetése 40 euróba kerül (12 ezer forint). Az összeg elsőre nem hangzik túl soknak, ám ha több tucat oldal hivatkozik az elfeledtetni akart infóra, akkor borsos a számla. A németeknél elsősorban cégek és tehetős magánszemélyek veszik igénybe a szolgáltatást, a reputációs menedzserek pedig jól keresnek vele. A szakemberek hangsúlyozzák, utánajárással vagy webes jártassággal a bejegyzések egy része eltüntethető, az igazi probléma, ha külföldi a szolgáltató.

Éld túl a „Google-próbát”

Sok pénzt és energiát takaríthatunk meg, ha tudatosan ügyelünk arra, mit is teszünk közzé a világhálón. A meggondolatlan bejegyzések ugyanis karrierbe, üzletekbe kerülhetnek. A HR-esek, tárgyalásra készülők ugyanis előszeretettel vetik be csekkolásra a Google próbát. Beírják az illető nevét a keresőbe és megnézik, mit dob ki. A szélsőséges megjegyzések, a szalonképtelen fotók könnyen megakadályozhatják az együttműködést. Különösen veszélyeztetettek a fiatalok, akik nem érzik át ennek a felelősségét,

Egy brit programozó nevelő célzattal weboldalt készített (http://weknowwhatyouredoing.com/ - Tudjuk, mit csinálsz), amelyre a facebookon publikusan megjelenő posztokból válogat automatikusan. Az oldalon négy rovat olvasható: „Ki akarja kirugatni magát?” (ide azokat a bejegyzéseket teszi ki vezetéknév nélkül, akik azt írják, utálják a főnöküket vagy cégüket), „Ki másnapos?”, „Ki drogozott?” és „Kinek van új telefonszáma?” Nem a kipellengérezés a célja, mert a bejegyzések vezetéknév és fotó nélkül jelennek meg, sokkal inkább a figyelmeztetés. Automatikusan eltűnik a kellemetlen info, ha valaki facebook-oldalán privátra állítja a poszt státuszát.

Szóval kedves olvasóim, gondoljátok meg, mit adtok közre. A facebookon legalább a poszt láthatóságát állítsátok át. És akit érdekel a szakma, legyen reputációs menedzser.

A facebookon is követhető vagyok, itt. Örülök minden like-nak...

És végül egy felhívás: Megkeresett a Jobkralle osztrák állásgyűjtő-oldal képviselője, akik véleményt gyűjtenek a magyar álláskeresők szokásairól. Aki szeretne segíteni vagy részt venni, kérem, töltse ki az alábbi linken található kérdőívet. Nem vesz igénybe többet néhány percnél. Tehát klikk ide.