Jobb-Állás Blog

Májusban tettem egy (könnyelmű) felajánlást ezen a blogon. Akkor még nem tudtam, mire is vállalkozom. „Aki elküldi nekem önéletrajzát, neki írok róla visszajelzést – természetesen ingyenesen” - írtam. Aztán elkezdtek jönni vagy inkább ömleni a CV-k postafiókomba, három óra alatt 54 landolt. Rengeteg munka volt ezeket megválaszolni. Az utolsókat m fogalmazom. Nem kevés tanulsággal is szolgált az akció. Úgy gondoltam, a legfontosabbakat most itt összefoglalom.

1. Fontos marketingeszköz, de nem jelent állást. Óvok mindenkit attól, hogy az önéletrajz szerepét túlértékelje. Egy jó CV legfeljebb állásinterjúra juttat be, nem ettől ér révbe a pályázó. Ettől függetlenül a CV fontos marketingeszköz önmagunkról. Ha valaki kézbe veszi, legyen kellemes ránézni, jöjjön át 20 mp alatt, hogy mit is tud az illető és mit szeretne.

2. A CV-írást is tanulni kell. Még nagyon kvalifikált embereknek sem megy elsőre. A technikák elsajátítása azonban sokkal könnyebb (néhány óra tanácsadói segítséggel), mint a pályázó mögötti szaktudás megszerzése.

3. Minden pályázati anyag kicsit más, még ugyanannál a pályázónál is.  A tények, az adatok persze maradnak, ám a jó CV konkrét céghez, konkrét pozícióra íródik. Reflektál az álláshirdetésben megfogalmazott elvárásokra. Azt a tapasztalatot vagy korábbi munkaállomást jobban kiemeli, ami a megcélzott munkakör szempontjából fontos.

3. Ne legyenek lyukak a szakmai múltban. Egy CV akkor jó, ha transzparens kép alakul ki a pályázóról az olvasóban, kevés kérdés merül fel. Akadt olyan anyag, amelyben 5 évről nem tudott vagy nem akart elszámolni a szerző. Ezeket a „lyukakat” azonnal észreveszik a kiválasztást végzők. Jobb esetben interjún rákérdeznek, rosszabb esetben be sem hívják a jelöltet interjúra.

4. Óvatosan az önfényezéssel. „Én vagyok az ideális munkavállaló” - írta egyik kedves olvasóm önéletrajzába. Az az ideális, ha ezt a következtetést a munkaadó vonja le a pályázati anyagból.

5. Csak a legszükségesebb személyes adatokat. Születési hely, családi állapot, születési név. Teljesen felesleges ezeket szerepeltetni. Az állampolgárság sem releváns, ha magyar állampolgár jelentkezik magyarországi munkaadóhoz. Akadt olyan pályázó, akinek állandó lakcíme a Nyírségben van, az ideiglenes Budapesten. Ha ő a fővárosban keres állást, akkor elég csak a budapesti lakóhelyet szerepeltetni „Lakcím” megjelöléssel.

6. Pályakezdőként is felturbózható az anyag. Több pályakezdő is minimális CV-t küldött, ami meglehetősen semmitmondó volt. Akadt olyan, amely csak az iskolák felsorolását tartalmazta.
Hogy miként lehet felturbózni?
- az iskolában tanult néhány fontosabb tárgy, szakirány felsorolásával;
- a szakmai gyakorlat kifejtésével (milyen cégnél, feladatok)
- az egyetemi életben való részvétel (bármilyen szervezőmunka, szakkör, diákverseny)
- a nyelvtudás bővebb bemutatásával
- egy „Karriercél” blokkal közvetlenül a személyes adatok után, amely egy mini motivációs levél is. Ebben bemutatható: mi a szakmai cél, mi motiválja a pályázót, milyen jellegű munkákat célozna meg, melyek a főbb személyes erősségei.

7. Sok múlhat a fotón. Ezen sokan hajlamosak átsiklani és egy ad-hoc módon készült igazolványképet vagy egy mobiltelefonnal kattintott képet csatolni. Ne tegyék. Ha nincs előnyös fotó, akkor inkább hagyjuk ki. A legjobb azonban, ha egy profi fotóssal készíttetünk vagy egy többek által is jónak tartott képet illesztünk be a jobb felső sarokba. A kép legyen pozitív kisugárzású, üzleties, csak a pályázó látszódjon.

8. Szakmai tapasztalat – „a CV szíve”.  Szerencsére erre egyre többen ráéreznek, hogy ez a legfontosabb rész, erre hagyjunk a legtöbb helyet. Már nemcsak a munkahely nevét írják le, hanem a feladatokat, az elért eredményeket. Ha pedig nem ismert a cég szélesebb körben, akkor arról is érdemes szót ejteni (iparág, tulajdonosi háttér, árbevétel).

9. Probléma a nyelvtudás bemutatása. A legnagyobb gondot és kavarodást a nyelvtudás bemutatásánál érzem. Ennek oka, hogy az utóbbi 20 évben sok változás történt a szintek megállapításában. Míg korábban a magyar nyelvvizsgarendszer alap-közép-felsőfokban osztályozott, addig az EU-s keretrendszer már 6 szintet állapított meg - A1-től C2-ig. Mindemellett a munkaadók az álláshirdetésekben „kommunikációs”, „társalgási”, „tárgyalási”, „folyékony” megjelöléseket használnak. Mit lehet tenni? Az álláshirdetésben megfogalmazott nyelvezetet mindenképp betenném. Emellett elhelyezném mind a régi magyar, mind az EU-s rendszerben. Az alapfok B1-nek, a középfok B2-nek, míg a felsőfok C1-nek felel meg. Külön megemlíteném a szóbeli, az írásbeli tudást. Lényeges, hogy a szintmegjelölés a valóságnak közeli legyen, ugyanis állásinterjún 5 perc alatt kideríthető, hol is áll a pályázó.

10. Fizetési igény, csak ha kérik. Ha nem kérik az álláshirdetésben, akkor erről ne nyilatkozzunk; ez későbbi része a kiválasztásnak. Ha kérik a hirdetésben, akkor persze már írni kell valamit. Úgy érdemes megfogalmazni, hogy legyen benne 10-15 százalék alkupotenciál (tehát a vágyott összegnél valamivel többet.) Én havi nettó összeget írnék. Egyébként nem tartom túlságosan fairnek a munkaadók részéről a bérigény kérését. Egyrészt a pályázó nem ismeri a munka részleteit, másrészt a fizetés sok tényezőből áll össze (bruttó fix bér, mozgó bér-bónusz, cafeteriaelemek). Módosíthatja az összeget, ha például részbeni távmunkát ajánl a munkaadó, „számlás” a munka, saját autó használatával jár stb.

11. Hobbi – ne hagyjuk ki. Látszólag lényegtelen rovat, de valójában van jelentéstartalma és a legtöbb HR-es megnézi. Itt előnyös, ha van konkrétum (Nem csak annyi, hogy futás, hanem például évi egyszer Vivicitta futás Budapesten). Ha valamiben nem mélyedtünk el, csak jól hangzik, akkor azt inkább hagyjuk ki. Kellemetlen, ha az interjúztatónak éppen ez a hobbija, rákérdez és mi nem tudunk érdemben megszólalni a témában.

Ha vannak kérdések, témajavaslatok, miről szeretnétek olvasni, akkor azokat a karacsony.zoltan kukac jobb-allas.hu címre várom.

A facebookon itt vagyok elérhető. Minden like-nak örülök...

A múltkori online felmérés eredményeit sem feledem, hamarosan közlöm.

Áprilisban egy bejegyzésemben foglalkoztam az ESZA Nonprofit Kft. „szenior gyakornoki programjával”. Ide kifejezetten korosabb ( legalább 15 éves munkatapasztalattal rendelkező) álláskeresők jelentkezését várták, akiket átképzés után az állami tulajdonú, uniós pályázatkezeléssel foglalkozó szervezetbe építenek be. Ilyen programról még nem hallottam, ezért megígértem olvasóimnak, figyelemmel követem és hírt adok róla. Nos, már javában zajlik a kiválasztás. Helyzetjelentés.

Örültem a kezdeményezésnek. Főleg azért, mert 40 felett (még inkább 50 felett) egyre nehezebb álláshoz jutni. A szenior álláskeresőknek rengeteg munkaadói előítélettel kell megküzdeniük: rugalmatlanság, lassú tanulás, ambíció hiánya, magas bérigény, elavult tudás, beilleszkedési nehézségek fiatalos csapatba …  és még lehetne sorolni. Aki pedig még szakmát is szeretne váltani, nos, neki még nehezebb. Rájuk szabott gyakornoki programmal még nem találkoztam. Egészen eddig. Ezért is kaptam fel a témát.

A blogbejegyzés publikálása után emailt kaptam Rátkai Balázs HR vezetőtől, aki örült az írásnak és kicsit részletesebben bemutatta a programot annak a hátterét. Én válaszomban arra kértem, adjon hírt az eredményekről.

Néhány nappal ezelőtt Rátkai Balázs jelentkezett. Íme egy rövid összefoglaló, hol tart a program.

112 CV érkezett

„Bármely piacvezető cég megirigyelné, ha látná, milyen önéletrajzok érkeznek” – írta levelében a HR vezető.

Pedig mindez egy fillérjébe sem került az ESZA-nak. Csak saját weboldalon és a munkaügyi központ weblapján hirdette meg a gyakornoki helyeket, illetve sajtóközleményt küldtek. Május végéig 112 pályázati anyag érkezett a 10-15 betölteni tervezett helyre.

Az önéletrajzok tartalmában nem észleltek olyan jelenséget, hogy az idősebb álláspályázók jelentkezési anyaga többletmunkát okozott volna, vagy nehezítette volna a kiválasztást.

A kiválasztás három részből áll. A CV-előszűrés után írásbeli tesztet írnak a továbbjutók, majd szituációs gyakorlattal kiegészített interjú következik. Tesztet eddig 70-en írtak, ebből 52 tesztet értékeltek, 35 felelt meg az elvárásoknak. Tehát körülbelül 70 százalékban érik el a jelentkezők a várható beválást megalapozó teszteredményt, ami az ESZA-nál az egyéb kiválasztási tesztek teljesítési arányához képest jobbnak számít. A HR vezető szerint a jelöltek alaposan felkészülnek, komolyan veszik a jelentkezést.

Sok képesség nem életkorfüggő

Az eddigi interjúk tapasztalatai: Sem személyiség tekintetében, sem fejlődési-tanulási elkötelezettség, sem beilleszkedési készség tekintetében nem érzékelhető „elmaradás”, hátrány az idősebb álláspályázók körében (csak 5-10 százaléknál vannak erre utaló jelek). A HR-igazgató úgy látja, hogy a rugalmasság, együttműködési készség, változásokra való nyitottság sokkal inkább személyiségbeli vonás, semmint munkaévek számától és életkortól függő tényező. „Pályakezdőknél – másik gyakornoki programunkban – érzékeltük, hogy a fiatalokban pedig a szülők életében látott munkahelyi minták képe él, és sokszor ehhez jobban ragaszkodnak, mint akár egy idősebb munkavállaló a saját korábbi élettapasztalataihoz.”

A program plusz előnye, hogy olyan pozíciókra is találtak alkalmasnak tűnő jelölteket, amelyekre korábban hiába keresték utánpótlást. Itt még persze lesznek állásinterjúk.

Remélem, hogy ez a tobozás mintát ad még sok munkaadónak és eloszlatja a szenior álláskeresőkkel szembeni előítéleteket.. Egy-egy ilyen akció egyébként jó hírét viszi a vállalatnak , és – amint látható – értékes pályázókat is hozhat.

Persze majd hírt adok a végeredményről és az új gyakornokok beválásáról is. Remélem, erről is beszámol Rátkai Balázs.

Szolgálati közlemények:

- A Facebookon itt vagyok elérhető.

- Kérdés vagy témajavaslat esetén a karacsony.zoltan75 kukac gmail.com oldalra írjatok. Bármiről, ami foglalkoztat benneteket, visszásság az álláspiacon vagy jó gyakorlat.

- A kapott CV-ről a visszajelzésekkel jövő keddre végzek. Kérek egy kis türelmet.

Karácsony Zoltán

Január végén egy posztban foglalkoztam a német állami munkaügyi hivatal új akciójával, a „Job of My Life” (jobofmylife.de) projekttel. A cél, a hiányszakmákba külföldről – főleg Dél- és Közép-Kelet-Európából – tehetséges fiatalokat csábítani az országba, és a duális képzési rendszeren át cégekbe integrálni (tehát tanulás és munka párhuzamosan). Mindezt állami pénzen. Az írás után sok mailt kaptam, meg persze a szokásos hitetlenkedést. Akadtak, akik bele is vágtak. Egy kedves olvasómnak biztosan sikerült. Szeptembertől szakácsnak tanul Berlinben. Megírta nekem a sztoriját.

Akkori írásom nagy visszhangot keltett. A posztot közel 10 ezren olvasták, több tucat (körülbelül 50-60) levelet kaptam. Persze a reakciók között a lelkesedés mellett megjelent a kétkedés is. („Ez biztosan nincs így.” „Csak etetik az embereket.” „Hiszem, ha látom.” stb.)

Akadtak azonban, akik komolyan vették a lehetőséget, rengeteg energiát mozgósítottak a pályázásra. Egy fiatalemberrel például kéthetente mailt váltottunk. Hogy meddig jutott, nem tudom, mindenesetre a német munkaügyi referenssel levelezett.

A projekt iránti érdeklődés egyébként Európa-szerte óriási (nem csoda, Dél-Európában minden második fiatal nem talál állást.) A német munkaügy vezetője januárban azt nyilatkozta, néhány száz közvetítéssel számolnak. Így valószínűsíthető volt, hogy csak a legjobbak, a legkitartóbbak, a hiányszakmákat legjobban felmérők jutnak célba.

Örömmel jelentem, egy kedves olvasómnak, aki blogomból értesült a lehetőségről, sikerült. Ősszel kezdi szakács tanulmányait Berlinben, miután a hazai felsőoktatásból elege lett. A példája azt is mutatja, egy jó szakma többet érhet egy kevéssé piacképes diplománál.  Hadd adjam közre levelét.

„Tisztelt Karácsony Zoltán!
 
Engedje meg, hogy írjak pár sort a németek által szervezett  „The Job of My Life”  programról, és köszönetet mondjak, hiszen az ön blogján találtam rá erre a lehetőségre és nagyon úgy tűnik, a jövőben a program keretében, Berlinben fogom folytatni az életem.
 
Röviden magamról: 25 éves vagyok, kommunikáció és médiatudományt, azon belül újságírást tanultam egy vidéki főiskolán. A lesújtó jövőkép miatt kialakuló motiválatlanság és a komolytalan oktatás miatt nem fejeztem be a tanulmányaimat, helyette Dániában kötöttem ki, önkéntesként. Januárban jöttem haza és rá két hétre találtam rá a blogra. 
 
A folyamat: A program oldalán leírt útmutatások alapján a (miskolci) EURES tanácsadóknál érdeklődtem. Válasz és mindennemű segítség hiányában, (sajnos) felvettem a kapcsolatot szintén a program oldalán található bonni ZAV irodájával, leírva „vágyaim” , hogy a szakács szakmát kiválasztva szeretnék a program keretében tanulmányokat folytatni Németországban. A válasz a következő volt: a támogatást azok kaphatják meg, akik már jelentkeztek a német oktatási rendszerbe és van egy gyakorlati hellyel kötött szerződésük. Kaptam még egy jelentkezési lapot és egy e -mail címet ,ha úgy döntök jelentkezem.

A jelentkezési lap német volt természetesen, alapvető kérdésekkel mit szeretnék tanulni, melyik tartományban, nyelvtudás stb. A dokumentumot kitöltöttem, Baden-Württemberg, Hessen és Bayern tartományokat megjelölve, majd elküldtem. Ez januárban történt, már lassan kezdtem lemondani a dologról, mikor is március környékén a berlini ZAV hivatalától kaptam egy levelet, melyben röviden és velősen közölték, hogy nagyon kevés szakács pozíciójuk van az általam megjelölt tartományokban, de Berlinben már találtak is egy hotelt, ahol egy magyar jelöltet szívesen alkalmaznának. Kapva az alkalmon elküldtem nekik egy német önéletrajzot és vártam a választ.

A válasz meg is érkezett, melyben közölték, hogy szívesen találkoznának velem Berlinben egy személyes interjú keretében. Örömmel igent mondtam.

Megjelentem a hotel recepcióján a megadott időpontban. A hoteligazgató és a főszakács fogadott. Az interjút hála Istennek sikeresen abszolváltam és biztosítottak arról, hogy szeptember elsején elkezdhetek egy 3 hónapos gyakorlatot, majd januártól magát az oktatást.

Az oktatásról: Három éves képzés, heti öt napból négy a konyhán, egy nap a suliban. Korrekt fizetéssel a gyakorlatért. A szakácstanonc nem mosogat, nem készít elő, csak főz.

A támogatásról: Dióhéjban, előre kell fizetni a költségeket a ZAV pedig különböző dokumentumok útján visszafizeti a pénzt, legalábbis az utazással így volt.

A nyelvtanfolyamról: Az ottani munkára felkészítő nyelvtanfolyamot június elején kezdem, 160 óra heti 5 nap, 4 óra alkalmanként, nekem az ár 10 százalékát kell kifizetnem, 90 százalékát a németek utalják. Majd Berlinben 85 órát először ”teljes munkaidőben” az iskola elkezdése előtt, és 85 órát munka, oktatás közben. Nekem kellett itthon nyelviskolát keresni, akikkel a berlini ZAV is felvette a kapcsolatot. Berlinben nem tudom még, hogy lesz, de gondolom hasonló metódusban.

A szállásról: Még nem tudok semmit róla, olyan variációk hangzottak el, hogy talán a hotelban fogok lakni, de az is lehet, hogy kollégiumban, vagy egy német családnál.

Már nagyon várom, hogy elkezdhessem, álomszerű az egész. :)

Úgy gondolom ez egy hatalmas lehetőség a fiataloknak, akár az „idősebb fiataloknak”  , akiknek csak most kezd benőni a feje lágya és egy ilyen eséllyel olyan egzisztenciát és emberhez méltó életet tudnak elérni, ami itthon már nehézkesen sikerülne.

Üdvözlettel:
...” (P. B.)

Tanácsok a gyakornoki kijutáshoz

Ezt követően gratuláltam olvasómnak és megkértem, hogy adjon útravalót annak, aki megpróbálná. Íme tanácsai:

„Bátran el kell indulni, egyből az illetékeset kell kérdezni a ZAV-nál (ez a német állami munkaügyi szervezet – a szerk.), nem kell félni a nyelvtől, egyrészt jól beszélnek angolul, másrészt nagyon türelmesek. Bár igaz, hogy az első egy-két levelemet angolul írtam és megkértek, hogy a továbbiakban levelezzünk németül. Gondolom ez is egy szűrő rész lehetett. Tény, hogy minimum alap, de inkább középfokú német tudással, sokkal könnyebben lehet boldogulni. Nekem a hotelban az interjún voltak nehézségeim. Alapfokot adtam meg tudásszintnek az önéletrajzomban, de eléggé „belecsaptak a lecsóba” . A ZAV irodájában nagyon türelmesek voltak a nyelvet illetően, de a gyakorlati helyeknél ez már változhat.

Az oldalon sok szakma közül lehetett választani, de mindenképpen olyat válasszunk, amiben el tudjuk magunkat képzelni a jövőben, szeretjük, motiváltak vagyunk stb.. , mert jöhetnek nehézségek mind az iskolában, mind az életben. Huszon, harmincévesen bekerülni egy nagyrészt frissen érettségizett más kultúrában élő, más anyanyelvet beszélő közegbe, okozhat hullámvölgyeket. De! Ezek mind eltörpülnek amellett, hogy mit lehet nyerni.. Új nyelv magas szintű tudása, új szakma...”

Szolgálati közlemények:

- A korábban kapott önéletrajzok átnézése és a visszajelzés küldése még tart. 54 CV-t kaptam 30 körül járok. De mindenkinek válaszolok.

- A facebookon itt vagyok elérhető. Kérdés esetén ide írjatok. (vagy ha tetszett, minden like-nak örülök :))

Ausztráliában a katona a legszexibb férfi szakma, míg a sportoló a legszexibb női. Megnéztem, milyen felmérések vannak erről más országokban. Az Egyesült Királyságban, Németországban és az USA-ban találtam hasonlókat. Íme a listák.

Definíciót nehéz adni, mi is számít szexi szakmának. Ahány felmérés, annyi szempont. Ahány válaszadó, annyiféle érzés, gondolat. Mindenesetre  a társadalmi presztízs, az elérhető kereset, az üres álláshelyek száma, a média által sugallt kép, a szakmában dolgozó ismerősök, a mindennapi életben szerzett tapasztalat feltétlenül befolyásolja a választást.

Ausztrália: katona és sportolónő

Néhány nappal ezelőtt bukkantam egy ausztrál felmérésre, amelyet egy társkereső oldal készített. (Érdekesség, hogy a VictoriaMilan.com.au a hűtlenekre fókuszál, a kapcsolatban élőket hozza össze.)

a legszexibb férfi szakmák:
1. Katona
2. Életmentő személyzet (egészségügy)
3. Kereskedő
4. Sportoló
5. Orvos

A legszexibb női szakmák:
1. Sportoló, rekreációs szakember
2. Egészségügyi dolgozó
3. Vendéglátós
4. Egyetemista
5. Jogász

Egyesült Királyság: művész, bankár, tanár

Az Egyesült Királyságban a Daily Mail napilap publikált februárban listát, amely nők értékelésén alapult.

Itt a sorrend:
1. Zenész, művész
2. Bankár, pénzügyi szakember
3. Tanár
4. Orvos
5. Újságíró

Sokkal rosszabbul végeztek a pénzzel kitömött futballisták, akikre csak a hölgyek 1 százaléka szavazott. Főként azért, mert beképzeltnek, önimádónak tartják őket és rossz a hírük.

Németország: orvos és jogász az élen

Németországban a parship.de online társkereső portál tavaly 23 ezer felhasználó adatait elemezte. A párjukat keresők megadhatták, hogy milyen szakmák képviselőit részesítik előnyben.

A legszexibb férfi szakmák:
1. Orvos
2. Építész
3. Pszichológus
4. Tudományos munkatárs
5. Rendőr
6. Tanár
7. Jogász
8. Újságíró
9. Vállalati tanácsadó
10. Mérnök

A legszexibb női szakmák:
1. Jogász
2. Légi utaskísérő
3. Orvos
4. Ügyvezető
5. Tudományos munkatárs
6. Építész
7. Idegen nyelvű tudósító
8. Mérnök
9. Tanár
10. Televíziós műsorvezető

Egyesült Államok: a XXI. század legszexibb szakmája

Az USA-ból kicsit más megközelítésű hírt találtam a „sexiest job” kifejezésre. Ott a tekintélyes Harvard Business Review üzleti folyóiratban bukkantam egy cikkre, amelyben a XXI. század legszexibb munkáját mutatták be. Hogy melyik is ez? Nem fogják kitalálni. Nem a színész, nem az agykutató, még csak nem is kosárlabdázó. Hanem az „adattudós” (data scientist).

Magas fizetés, hiányszakma, karrierlehetőség a legvonzóbb munkaadóknál. Többek között e szempontok alapján esett a választás erre a 2008 óta létező foglalkozásra. A data scientist az, aki az interneten fellelhető, vagy egy weboldal által összegyűjtött adatokban összefüggéseket keres és ezekből különféle módszerekkel javítja a szolgáltatás színvonalát, növeli a hirdetésekben az átkattintási rátát. Például egy Facebook-felhasználó sokkal relevánsabb hirdetést lát az oldalán. Olyan ismerősöket javasol bejelölésre a rendszer (people you may know), akiket valószínűleg tényleg ismer. A nagy technológiai cégek (Google, Yahoo, Facebook) két kézzel kapkodnak a „data scientist”-ek után. Valójában azonban kevés a jó szakember, nagyon összetett tudás kell hozzá (programozás, logika, statisztika, közgazdaságtan). Bővebben a szakmáról itt.

Szolgálati közlemények olvasóimnak

- Módosult a webcím. Múlt héten módosult blogom webcíme. Sajnos az automatikus átirányítás még nem működik, de minden fórumon igyekszem jelezni, hogy a webcím job-allas - ról jobb-allas - ra változott. Ide, a http://jobb-allas.postr.hu - ra került át minden cikk.

- Dolgozom a CV-ken. Múlt heti felhívásomra, amelyben a nekem elküldött önéletrajzokról visszajelzést ígértem, összesen 54 önéletrajz érkezett. Eddig 25-öt tudtam megválaszolni (érkezési sorrendben reagálok). Így akinek még nem válaszoltam, kérem kicsit a türelmét. Köszönöm.

- Kérdés: Mi zavar benneteket az álláspiacon? Milyen problémákat láttok? Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Írjátok meg a karacsony.zoltan75 kukac gmail.com címre.

- A Facebook-on itt vagyok elérhető.

Tegnap kora délután elugrottam az ELTE Múzeum körúti épületéhez, ahol „Kapunyitási pánik konferenciát és állásbörzét” tartottak. A diplomázás előtt állókat készítették fel a munka világára: az álláskeresére, az önmenedzselésre. Ennek kapcsán néhány tipp tőlem, illetve ingyenes segítség, aki önéletrajzáról szeretne véleményt...

A diplomázás felé közeledve a „kapunyitási pánik” érzése szerintem mindenkinek ismerős. Egyszer ugyanis mindenkinél bekövetkezik, hogy kikerül az iskola védő falai közül és egy kiszámíthatatlannak tűnő világban találja magát. 13 évvel ezelőtt én is hasonló cipőben jártam. Akkoriban fogalmam sem volt, hogy német-média szakos diplomával a (nyelv)iskolákon és a nyomtatott sajtón kívül merre is lehet elindulni. Önéletrajzot írni pedig senki sem tanított meg az 5 éves egyetemi tanulmányok alatt.

Legyen kötelező a karriermenedzsment

Tegnap a kapunyitási pánik állásbörzén a munkaerőt kereső cégek standjai között járva, HR-eseket kérdezve az a benyomás alakult ki, mennyire nincsenek tisztában a fiatalok a lehetőségeikkel, mennyien nem tudják, mit is kezdjenek magukkal. Az egyetem, főiskola tompíthatná a pánikot, ám úgy tűnik, nem teszi vagy a hallgatók egy része nem tartja fontosnak a tájékozódást.

Felteszem a kérdést: Miért nem kötelező a diplomához egy 1 szemeszteres karriermenedzsment szeminárium elvégzése (néhány helyen egyébként fakultatív tárgyként elvégezhető)? Mert hiába egy kitüntetéses minősítésű diploma, ha valaki nem tudja, merre induljon vagy képtelen eladni magát.

Augusztus 1-jén folytatják

A rendezvény atyja Kárász Róbert, a TV2 műsorvezetője, tavaly indította útjára a fiatalok karrierépítését segítő rendezvényt. A mostanira már közel 20 – elsősorban multinacionális munkaadó jött el, mellettük két napon át előadások, workshopok, személyes tanácsadás segítette a frissen diplomázókat coachokkal, HR-szakértőkkel, céges személyzeti szakemberekkel.

Amint azt a helyszínen Kárász Róberttől megtudtam, a rendezvénynek lesz folytatása. „Augusztus 1-3 között egy újabb fesztiválon újratöltjük a gondolatokat, de akkor már 12 koncerttel szórakoztatni is fogunk” – mondta a program ötletgazdája.

Az ilyen támogató rendezvények – ahogyan például az egyetemi állásbörzék - manapság különösen fontosak. Munkához ugyanis egyre inkább csak a legjobbak jutnak. Ki ne hallaná naponta az egyre riasztóbb számokat. A 24 év alatti magyar munkaképes fiatalok 30,5 százaléka munkanélküli, és ez még kedvező adatnak mondható európai összevetésben.

Nem tudom megállni, hogy a rendezvény apropóján ne osszak meg néhány gondolatot még az iskolapadban ülőkkel illetve első munkahelyüket keresőkkel.

1. Már egyetem alatt kezdj el dolgozni. Munkahelyet még nem látott pályakezdőre nem nagyon kíváncsiak a munkaadók. Éppen ezért valamennyit dolgozz az egyetem alatt. Legalább szakmai gyakorlaton vegyél részt.

2. Jó szakmai gyakorlati helyet keress. Nem ajánlatos a legkönnyebb ellenállást keresni. Egy névtelen Bt-nél valós munka nélkül elvégzett szakmai gyakorlat keveset ér. Minél jobb nevű a cég és minél tartalmasabb a gyakorlat, annál könnyebb lesz a karrierindítás.

3. Készíts stratégiát. Még mielőtt önéletrajzot írsz, határozd meg a célodat és készíts útitervet, akár tanácsadó segítségével. Mérd fel a szóba jöhető munkakörök, cégek körét, nézd meg, milyen csatornán veszik fel az új munkatársakat, hol tudod a döntéshozók figyelmét felhívni személyedre. Azért is fontos ezt átgondolni, mert nagyok a különbségek szakmák és cégek között.

4. Ne sablon önéletrajzban gondolkozz. A CV attól jó, hogy megkülönböztet téged a versenytársaktól. Keresd meg és mutasd be azokat a pontokat, amelyben más vagy a többieknél. Minden alkalommal cégre és pozícióra szabott CV-t adj be.

5. Kezeld kiemelten a nyelvtudást. A nyelvtudás (legalább erős középfokú szint) legalább olyan fontos, mint a szakmai ismeret. Ne a nyelvvizsga-bizonyítványra menj rá, hanem folyamatosan csiszold a tudásodat. A versenyszférában az azonnal lehívható tudás számít, ami állásinterjún percek alatt kiderül.

6. Óvatosan a fejvadászokkal. Gyakori tévhit pályakezdők körében, hogy „a fejvadász azért dolgozik, hogy majd nekem állást szerezzen”. Hát  nem… Az ő fizető ügyfele a munkaerőt kereső cég. Nem akarlak benneteket eltanácsolni: Keressétek velük a kapcsolatot, kérjetek tőlük tanácsot, de ne (csak) rájuk építsétek az álláskeresést.

7. Legyen benned alázat a munka és a munkaadó iránt. Szerintem az egyik legfontosabb eleme a karrierépítésnek pályakezdőként. Ennek szellemében a kezdő fizetés helyett a fejlődési lehetőség és a tanulás előrébb álljon a prioritások között.

8. Ne ess kétségbe a kudarcoktól. Egy vizsgát sikeresen letenni sokkal könnyebb, mint az első munkahelyet megtalálni. Elképzelhető, hogy több tucat vagy akár 100-150 pályázatot is el kell küldeni, és sok interjún helyt kell állni. Ma sokkal nehezebb állást keresni, mint 10 évvel ezelőtt, amikor zakatolt a gazdaság.

9. Ismeretség nélkül is célba érhetsz. „Persze, neki könnyű volt, mert volt protekciója.” Ki ne hallotta volna ezt a mentegetőzést? Bizonyára akad sok eset, amikor valaki így jut álláshoz. De ez kevés az önfelmentéshez. „Megtettél mindent a sikerért?” – teszem fel ilyenkor a kérdést. Szerintem kellő kitartással és tudatossággal protekció nélkül is célba lehet érni. Lehet, hogy nem az álomállásra (bár az sem zárható ki), de kenyérkeresetet jelentő munkára bizonnyal. És ez a siker sokkal értékesebb, mintha belöktek volna a céghez. Közben persze te is építsd kapcsolati hálódat…

10. Mutatkozz be minél több szakembernek. Lehet személyesen – például állásbörzéken, vagy online – például üzleti kapcsolatépítő oldalakon. A lényeg: minél többen ismerik erősségeidet, annál nagyobb eséllyel ajánlanak üres állásra. A megüresedő pozíciók több mint felét ugyanis meg sem hirdetik…

Ajánlatom álláskeresőknek

Hadd tegyek ezúttal egy felajánlást. Aki ma vagy pénteken elküldi nekem önéletrajzát a karacsony.zoltan75 kukac gmail.com címre, néhány mondatos visszajelzést adok neki, mit tartok jónak és min lenne érdemes javítani. Természetesen ingyenesen.

Karácsony Zoltán

u.i.:

Egy tévés barátom riportot forgat a hazai álláspiacról. Ha valaki álláskeresőként szeretné megosztani véleményét, kérem írja le nekem elérhetőségét szintén a karacsony.zoltan75@gmail.com mailcímre. Lehetőség a tévés szereplésre. És a nyilvánosság álláshoz is segíthet...

A facebookon itt vagyok jelen. Ha tetszett, minden like-nek örülök. :)

UPDATE: már tucatnyi CV érkezett, így eltart egy darabig a válasz. De mindenkinek válaszolok. Ja és még valami. Természetesen minden kapott CV-t bizalmasan kezelek, harmadik félnek nem adok ki.

Itt egy közelmúltban publikált lista az Egyesült Államokból. Magyar szemmel akadnak meglepetések mind a legjobbak, mind a legrosszabbak között. Arra azonban alkalmas egy ilyen lajstrom, hogy differenciáltabban nézzünk a munkákra: a pénz és a társadalmi presztízs mellett a karrierkilátás, a munkakörülmény és a stresszfaktor is fontos szempont. Íme a lista és a végén kommentem.

Ismét, immáron 25. alkalommal állította össze a „Legjobb állások” listáját a a Careercast.com amerikai portál. Összesen 200 szakmát vettek nagyító alá négy fő szempont alapján: munkakörnyezet, fizetés, karrierkilátások, stressz. Az összesített rangsort pedig a négy tényező súlyozásával állították össze. Ebben a fizetés és a karrierkilátások nagyobb, míg a munkakörnyezet és a stressz kisebb súlyt kapott.

Nézzük, melyik a 10 legjobb szakma az Egyesült Államokban: (a teljes lista itt érhető el)

1. Aktuárius - pénzügyi kockázatértékelő (éves fizetés: 91 211 dollár, 1 dollár = 229 forint)
2. Orvosbiológiai mérnök (85 163 dollár)
3. Szoftverfejlesztő mérnök (89 147 dollár)
4. Hallásspecialista (szakorvos) (68 135 dollár)
5. Pénzügyi tanácsadó (107 222 dollár)
6. Fogászasszisztens (69 107 dollár)
7. Munkaterapeuta (74 108 dollár)
8. Optikus (95 254 dollár)
9. Gyógytornász (78 102 dollár)
10. Számítógépes rendszerelemző (79 145 dollár)

Néhány érdekesebb szakma helyezése:

14. Egyetemi tanár
15. Állatorvos
19. Szociológus
24. Webfejlesztő
25. Történész
31. HR manager
40. Piackutató
47. Könyvelő
58. Pszichológus
66. Vízvezetékszerelő
73. PR-szakember
75. Menedzserasszisztens
78. Biztosítási ügynök (tanácsadó)
86. Recepciós
99. Betegápoló
105. Biztonsági őr
106. Fitnesstréner
108. Kamionsofőr
129. Pilóta
135. Reklámértékesítő
146. Taxisofőr

… és a 10 legrosszabb szakma

1. Újságíró - nyomtatott sajtóterméknél (36 000 dollár)
2. Favágó (32 870 dollár)
3. Katona (41 998 dollár)
4. Színművész (17,44 dollár/óra)
5. Olajipari munkás (37 640 dollár)
6. Mezőgazdasági munkás (60 750 dollár)
7. Óraleolvasó (gáz, víz, villany) (36 400 dollár)
8. Postás (53 090 dollár)
9. Ács (34 220)
10. Utaskísérő (repülő) (37 740 dollár)

Kommentem:

Látványosak az ilyen listák. Ám szerintem pályaválasztásnál vagy -módosításnál érdemes ezekkel óvatosan bánni. Nincs ugyanis olyan, hogy ’a’ legjobb szakma, hanem mindenkinek más a legjobb. Úgy gondolom, hogy hosszú távon csak olyan munkában leljük örömünket, amit szenvedéllyel végzünk, amely során repül az idő.

Arra azonban alkalmas egy ilyen lista és annak szempontrendszere, hogy kicsit differenciáltabban tekintsünk a szakmákra. Ne csak a fizetést vagy a társadalmi presztízst vegyük alapul, hanem a karrierkilátásokat, a stresszfaktort, az egészségügyi kockázatot. 

Biztos vagyok benne, hogy egy hasonló lista Magyarországon teljesen másként nézne ki. Például az USA-ban az egészségügyben, a kutatás-fejlesztésben sokkal nagyobb pénzek mozognak, és lehetőségek kínálkoznak, mint nálunk. Ott az első húszban hemzsegnek az ilyen szakmák, míg nálunk ezeket inkább alacsony fizetéssel és stresszel azonosítják (nem alaptalanul), a kutatás-fejlesztésben kínálkozó munkák pedig erősen korlátozottak.

Nálunk eddigi tapasztalatom alapján mérnöki, informatikai, pénzügyi munkakörök kerülnének top pozícióba, míg az egészségügyhöz, oktatáshoz kapcsolódók a lista második felébe. A "legjobb" amerikai szakma, az aktuárius viszont nálam is a legjobbak között szerepelne...

Karácsony Zoltán

u.i.: A facebookon itt vagyok fent. Ha van kedvetek, egy like-kal csatlakozzatok. Kérdés vagy témajavaslat esetén a karacsony.zoltan75 kukac gmail.com címen várom észrevételeiteket, impulzusaitokat.

Örömmel olvastam a minap az MTI hírei között, hogy szenior gyakornoki programot indít az uniós pályázatkezeléssel foglalkozó ESZA Nonprofit Kft. Azokat keresi, akiknek minimum 15 éves munkatapasztalata van, tartósan munkanélküliek és pályát módosítanának. A program egy óriási álláspiaci problémára világít rá. A cégek zöme ugyanis nem tud mit kezdeni a szenior pályakezdőkkel.

Három évvel ezelőtt elkísértem Tibor barátomat a Corvinus Egyetem állásbörzéjére. Tibor pályát akart  váltani. Akkor 38 éves volt, informatikusként dolgozott 15 éven át, majd munka mellett elvégezte a Corvinus pénzügy szakát. Éppen akkor szerezte meg közgazdász diplomáját és úgy gondolta, pénzügyi elemzőként szeretne dolgozni multinacionális cégnél.

Csak huszonéves lehet frissdiplomás?

Erre az egyetem állásbörzéjét gondolta ideális terepnek, hiszen ő is az intézmény kapuin belül szerezte diplomáját. Legalább 15 olyan standhoz lépett oda, ahol pályakezdő közgazdászokat kerestek. Mellette állva végig figyeltem a munkaadók tekintetét és (meta)kommunikációját. Érdekes tanulmány volt. A standok egy részénál a kiállítók arcáról eltűnt a mosoly és jött a bevett szöveg („Nézze meg a weboldalunkon található állásokat, töltse fel önéletrajzát, pályázzon az állásokra”). Látszott rajtuk, hogy egyszerűen nem tudnak mit kezdeni Tiborral. Hiába mondta, hogy ő pályakezdő, egyszerűen 38 éves kora miatt nem annak kezelték. A legárulkodóbb egy olyan stand volt, ahol egy huszonéves HR-es – még mielőtt Tibor bármit is mondott volna magáról – azzal kezdte, hogy ők csak pályakezdőket keresnek. Számomra akkor és ott egyértelmű volt: a munkaadók jó része sablonokban gondolkodik: számukra a frissdiplomás 21-25 év közötti fiatal.

Azóta sokakkal beszéltem, akik hasonló cipőben járnak. Többségük tehetetlen. Ők 35, 45 évesen kitanult új szakmájukban nem találnak állást, mert a piac képtelen őket pályakezdőként kezelni.

Előítéletből nincs hiány. „Nem képesek fejlődni”, „Családjuk van és ezért sok pénzt kérnek”, „Rugalmatlanok” és még sorolhatnám a stigmákat.

A munka- és élettapasztalatra lehet építeni

Való igaz, hogy mások, mint a huszonévesek. Nem kevesebbek, hanem mások. Elképzelhető, hogy lassabban tanulnak, mint a fiatalok, ám rengeteg olyan elem van (élettapasztalat, munkahelyi múlt, emberi kapcsolatok kezelése), amelyben erősebbek, amire építeni lehet.

Az igazi gond azonban az, hogy esélyt sem kapnak a bizonyításra. És nincsenek (vagy nagyon elvétve vannak) minták az ő pályakezdőként való kezelésükre.

Ezért olvastam örömmel az uniós pályázatkezeléssel foglalkozó ESZA Nonprofit Kft. kezdezményezését. Ők kifejezetten „szenior” (a munkaerőpiacon legalább 15 évet eltöltött) álláskeresőket vesznek fel gyakornoki programjukba. Ez is jelzés, hogy a negyvenesek is lehetnek gyakornokok. A kiválasztás után 15 főnek adnak fél éves munkaszerződést, akik így beletanulhatnak az uniós pályázatkezelésbe, majd ha megfelelnek, akkor szerződést hosszabbítanak velük.

Hadd csináljak egy kis reklámot ennek a programnak. Az érdeklődők május 31-ig jelentkezhetnek, amelyről további részletek az ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. honlapján  - http://www.esza.hu/esza_nonprofit/karrier. Több ilyen kezderményezésre lenne szükség.

Multin belül működik a pályamódosítás

Ugyan az elején szaapultam a multi munkaadók hozzáállását, ám házon belül azért ők nagyon profin kezelik a karrierváltást. Nem egy cégnél működik a „job rotation” nevű HR-es eszköz. Ebben a munkatársak cégen belül 5-6 évente pályát válthatnak, például a pénzügyből a HR-be, a jogról a logiszikába. Ők is tudják, hogy még a legtehetségesebb munkaerő is kiég, ha huzamosabb ideig ugyanazt a munkát csinálja. A hosszú távú megtartáshoz pedig kell a váltás. Csak a kívülről pályázó gyakornokjelöltekkel nem tudnak mit kezdeni.

Azért felteszem a kérdést: Halott valaki az ESZA-hoz hasonló programról? Ha igen, írja meg nekem a karacsony.zoltan75 kukac gmail.com címre

A facebookon itt vagyok fent. Ha van kedvetek követni, minden like-nek örülök.

Idén most szombaton indul a „Bringázz a munkába" kampány, amely a munkahelyre biciklizést népszerűsítő kezdeményezés. Bevallom őszintén, korábban nem szerettem a kerékpárosokat, sem a Budapesten kerekezést, de márciustól én is beálltam a sorba. Eddig bejött. Miért is jó a munkahelyre tekerni? Íme az én példám.  

Tíz évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni magamról, hogy kerékpárral érkezzek a munkahelyre. Budapesten az autóból vagy a buszból kinézve ugyanis főként feszültséget és veszélyt láttam az utakon. A bringások bicikliút híján az autók között cikáztak, az autósok pedig idegesen kerülgették és perlekedtek az eléjük vágó, a szabályokat semmibe vevő kerekezőkkel. Nem vitatom, hogy ilyen momentumokat ma is látni, ám úgy érzékeltem, néhány éve valami megváltozott. Egyre több lett a kerékpárút, egyre több békésen hajtó biciklis bukkant fel, és egyre több ismerősöm, kollégám építette erre munkába járását.

Így raktam össze új életemet

Idén február közepén aztán nálam is megtörtént az áttörés. Részint a Monster állásportálnál két informatikus kollégám lelkesedése, részint a télen rám rakódott néhány kiló ledolgozása, részint egy új nézőpont megismerése miatt. Elkezdtem összerakni „új életemet” az utakon. Érdemes mindenkinek átgondolni, mert a napi taposómalomban hajlamosak vagyunk a legésszerűbb megoldások felett átsiklani. Én a budai agglomerációban (Nagykovácsi) lakom, két munkahely között ingázom napközben: az óbudai Lajos utca (Haszon Magazin) és a Nyugati pályaudvar (Monster.hu állásportál). A nagy szintkülönbség miatt a Nagykovácsi - irodák közötti biciklizés szóba sem jöhetett. Ám ha autóval eljutok a Duna közelébe, onnantól biciklire pattanva már szinte nincs is szintkülönbség. Zárt kerékpártároló híján csak olyan bicikli jöhetett szóba, ami elfér az autóban, így naponta haza tudom vinni. Ez pedig rövid osztás-szorzás és kérdezősködés után csak összecsukható kerékpár lehet.

Összecsukható kerékpár 15 ezerért

Az interneten böngészve és kollégáim körében kérdezősködve kétféle megoldás kínálkozott. Vagy dizájnos, új fejlesztésű bicikli, amelynek az ára 70 ezernél kezdődik, de inkább 100 ezer forint felett kapható vagy Camping-szerű használt bicikli 10-20 ezerért. Utóbbi mellett döntöttem. Már csak azért is, mert előre nem tudja az ember, egyáltalán bejön-e neki ez a munkába járási forma.

Egy internetes közvetítőoldalon pár órás keresés után 15 ezer forintért megvettem új közlekedési eszközömet február 28-án. Nem kispályáztam, másnap, március elsején indultam először útnak az Amfiteátrumtól a Nyugat pályaudvarra. A parkolás után fél perc alatt kivettem és „üzembe helyeztem” a járgányt, majd mínusz 1 fokban reggel 7 óra körül 20 percnyi tekerés után meg is érkeztem a Nyugatihoz.

Az eredmény: új dimenziót kaptak napjaim

A márciusi havazás miatt két hetet kihagytam, ez most a negyedik hetem két keréken. Nem túlzás azt állítani, hogy azóta új dimenziót kaptak munkanapjaim. A nyeregben van időm felkészülni a munkanapra, kicsit elgondolkodni a napi menetrenden, közben elsuhanni a Bécsi úton a labdával dekázó Puskás öcsi pár hete felavatott szobra előtt, a budai rakpartra érve megcsodálni a Dunát, átkukkantani a Szigetre, néhány kocogóval megküzdeni a Margit-híd enyhén emelkedő első szakaszát, érezni a szelet a folyó fölött (valamikor kellemes is tud lenni) végigsiklani az enyhén lejtős Pozsonyi úton, majd a Radnóti utca végén a Westpoint Irodaház garázsában lakattal lezárni a járgányt és a reggeli mozgást, hogy aztán elindulhasson a szellemi munka. Irodai ülőmunkát végzőként ez különösen fontos.

Ugyan sokan azt gondolják, a kerékpározók izzadtan érkeznek, ám minden a ritmustól függ. Ha nem sietsz, nem izzadsz meg. (Főleg nem reggel 7 órakor, amikor először nyeregbe pattanok). Apró trükk, amit én is Zsolt kollégámtól tanultam: az utolsó 1 kilométert nagyon lassan tekerd meg, akkor van a menetszéllel van időd lehűlni. És persze legyen a nálad egy kis méretű törölköző.

Anyagi haszna is van a projektnek. Ha csak minden második munkanapon megyek kerékpárral, akkor havi 6 ezer forintot költök jegyre a 10 500 forintos BKV-bérlet helyett. Tehát a 15 ezer forintos biciklim 3 hónap alatt behozza az árát. (Eső és öltönyös megjelenések esetén a kerékpár nálam – egyelőre - nem jöhet szóba.)

Nincs dugó, könnyű parkolás, egyedül vagy

De számomra az igazi profit a történetben maga a testmozgás, a csodás Duna-parti kulissza, a szabadság érzése, a könnyű parkolás, új utak felfedezése. Biciklivel az ember sohasem kerül dugóba, percre pontosan kiszámítható a menetidő, a lábától függ a tempó. Nem kell zsúfolt buszon állni, kellemetlen szagokkal szembesülni, vagy autóval araszolni, parkolóhelyre vadászni.

Tervezem, hogy időnként munka után majd kikerekezek a Margitszigetre és a sportcentrumot bázisként használva futok egy kicsit, majd zuhanyzás után kerekezek vissza az autóhoz.

Vonattal, HÉV-vel is kombinálható

Ez az én példám, ám szerintem bárki kialakíthatja ezt az életstílust. Például az agglomerációból érkezve vonaton vagy HÉV-en az összecsukható kerékpár ingyen szállítható, a városon belül lakóknak pedig még erre sem kell figyelni. Vannak bicikliutak, rengeteg a kerékpársáv, az autósok pedig nem tekintenek ellenségként a kerekezőkre. Sőt, azt vettem észre, inkább figyelnek rájuk/ránk.

Persze én csak félig vagyok „zöld”. A Dunáig autóval pöfékelek, ám úgy érzem, hogy a magam módján azért teszek valamit a környezetért és fizikumomért.

A Bringázz a munkába kampány ezen a héten szombaton indul. Családos vidékiként a hétvégi nyitány nem jöhet szóba, de egy hétközi reggeli happeningre mindenképp kinézek. Nem akarom senkire sem ráerőszakolni mintámat, és reklámembere sem vagyok az eseménynek. Csak el akartam mondani, miként éltem meg a váltást.

Üzenet a munkaadóknak

És persze a kedves munkaadóknak javaslom, támogassák akár biciklitárolóval, akár zuhanyzási lehetőséggel a kollégák bejárását. Javul a kondíciójuk, jobb kedvvel kezdik a munkát, motiváltabbak lesznek, ha ráéreznek ennek az ízére és hálásak, ha a cég segít ebben. Induljanak ki a példámból...

Karácsony Zoltán

u.i.: A facebookon itt vagyok fent. Ha van kedvetek, egy like-kal csatlakozzatok. Kérdés vagy témajavaslat esetén a karacsony.zoltan75 kukac gmail.com címen várom észrevételeiteket, impulzusaitokat.

„Munkaerőt hívtunk és emberek jöttek.” Max Frisch német író szavai („Wir haben Arbeitskräfte gerufen, und es sind Menschen gekommen”) ugrottak be azonnal, amikor néhány héttel ezelőtt a bevándorlás várható szigorításairól érkeztek hírek az Egyesült Királyságból. Mi történik a brit álláspiacon? Miért bírálja a 2004-es kelet-európai nyitást mindkét nagy párt?

David Cameron konzervatív brit miniszterelnök március végén hibának nevezte a 2004-es álláspiaci nyitást az új EU-tagállamok polgárai – így a magyarok – előtt  és kilátásba helyezte a kelet-európai uniós bevándorlás szigorítását. Ezzel gyakorlatilag egy platformra került a legnagyobb ellenzéki párttal. Ed Miliband, a Labour vezetője már egy ideje kritikus szavakkal illeti párttársai, az akkori Blair-kormány döntését. Néhány nappal később a két nagy párt befolyásos parlamenti képviselői kezdtek el hangosan gondolkodni, miként lehetne elzárni a kelet-európai munkavállalók elől a brit jóléti rendszer forrásait. A cikk itt. Jövőre ugyanis jön a román és a bolgár álláspiaci nyitás és akkor még nagyobb lesz a nyomás a brit ellátórendszereken.

Hiába, a brit szigeteken is érződik a válság. A 24 év alatti munkaképesek több mint ötödének nincs munkája, összességében pedig 2,5 millió brit keres mindhiába állást. A politika érzi ezt a feszültséget és a leggyengébb láncszemet támadja. Ők pedig most a „kelet-európaiak”.

Ugyanaz a jelenség kezd megelevenedni, mint ami Németországban a nyolcvanas években a törökök irányába, és amelyet Max Frisch fentebb fogalmazott meg zseniális tömörséggel.

Gazdasági racionalitásból nyitottak 2004-ben

Senkinek ne legyen illúziója: 2004-ben a brit politika nem szolidaritásból, hanem kőkemény gazdasági érdekből nyitotta meg álláspiacát. Egyszerűen friss, tehetséges, dinamikus munkaerőre volt szüksége a munkaerőhiánnyal küzdő gazdaságnak. Ráadásul a német-holland-francia-osztrák munkaerőstop miatt szinte minden bátor, vállalkozószellemű munkavállalót elszívtak.

A keletiek pedig jöttek. Mihály nevű ismerősöm kilenc évvel ezelőtt 25 évesen, frissdiplomásként hagyta itt Magyarországot. Ott teljesen alulról, gyári munkásként kezdte, most egy 10 egységből álló pizzériahálózat tulajdonosa Hartlepoolban, több tucat embernek ad munkát. Mi lett volna a londoni Cityben a magyar-lengyel-balti-cseh-szlovák pénzügyi szakemberek, az építőiparban a szakmunkások, a vendéglátásban a pincérek, szakácsok, recepciósok, a pizzafutárok vagy az egyszerű gyári összeszerelő munkások nélkül? Ahogyan a német gazdasági csoda sem lett volna elképzelhető a kelet-poroszországi, NDK-s és szudétanémet menekültek, majd később a török és észak-afrikai vendégmunkások nélkül, úgy a brit gazdaság növekedéséhez is jelentősen hozzájárultak a kelet-európaiak.

Az új munkavállalók után fizetett járulékokból, a fogyasztásukból nőttek a költségvetési bevételek, megmozgatták az ingatlanbérleti piacot, az őket alkalmazó munkaadók pedig többet termeltek, szolgáltattak és így szintén nem csekély hasznot húztak.

Nem szavaznak, szervezetlenek, kicsi a lobbierejük

Ám NEM MUNKAERŐ érkezett a szigetországba, hanem több százezer EMBER. Akik hozták magukkal kultúrájukat, sajátos akcentusukat, habitusukat, egy idő után családtagjaikat vagy éppen családot alapítottak a szigetországban. Amíg megy a szekér, addig a politika számára észrevétlenek, ám mihelyst beköszönt a recesszió, változik a helyzet. Ugyanis közülük is sokan elveszítik állásukat, harcolnak az egyre szűkösebb álláspiacon, gyermeket nevelnek vagy éppen egészségügyi ellátásra szorulnak. 8-9 évnyi távollét után már nincs vagy nehéz a visszaút szülőhazájukba. A tősgyökeres munkanélküli angolok pedig hajlamosak az ő jelenlétükre fogni bajaikat. Könnyű őket támadni. Nincs szavazati joguk, lobbierejük minimális, sztrájkkal sem fogják megbénítani az országot.

Félreértés ne essék: jogosnak tartom, ha a britek távol akarják tartani maguktól a „megélhetési bevándorlókat”.  Azokat, akik igazából nem dolgozni akarnak, hanem visszaélve a brit szociális ellátórendszerrel - különféle segélyekből szaktudás, nyelvtudás és motiváció nélkül elevickélni. Ám attól tartok, hogy a brit politikusok szavai olyan irányba terelik a közhangulatot, hogy az már a dolgos, érvényesülni akaró, de éppen hullámvölgybe kerülő külföldieket is sújtja.

London főpolgármestere a másik pólus

Azért legyünk igazságosak. Akadnak a brit politikában másféle hangok is. A hét elején olvastam Boris Johnson, London főpolgármesterének (korábban újságíró és oktatási szakpolitikus) cikkét egy angol napilapban. Itt érhető el.

Felidézi egy közelmúltbeli beszélgetését egy helyi fejvadász hölggyel, aki a vendéglátóiparba helyez el álláskeresőket. Ő azt mondta a főpolgármesternek, hogy tízből egy az alkalmas brit pályázó. A többi helyet külföldi származásúakkal töltik fel. Egyszerűen azért, mert jobbak: munkamorálban, kitartásban, felkészültségben.

És akkor most Johnson eszmefutatása (nem szó szerinti fordítás csak a lényeg): Nem rúghatunk ki az országból olyan embereket, akik jogszerűen itt tartózkodnak és dolgoznak. Ráadásul közgazdaságilag teljesen értelmetlen azért bírálni a kelet-európaiakat, mert korábban felkelnek, keményebben dolgoznak, udvariasak, segítőkészek és hozzájárulnak ahhoz, hogy Londonban a vendéglátás virágzó üzletág legyen.

Szerinte az sem igaz, hogy ha nem lennének itt a keletiek, akkor ugyanazt a munkát a britek el tudnák végezni. A szolgáltatás színvonala ugyanis alacsonyabb lenne, kevesebb turista jönne, kevesebbet költene stb.  Aztán a cikk végén nem felejti el bírálni a korábbi munkáspárti oktatáspolitikát…

No hát, lám, versenyképesség-növelő hatása is van a bevándorlásnak, amiből pedig hosszú távon a brit oktatási rendszer is profitálhat. Johnson érvelése azonban vélhetően kevés szavazatot hoz a konzervatívoknak…   

Hogy mi ebből a tanulság?

1. A brit álláspiacon kelet-európaiként most némi ellenszéllel kell megküzdeni. Különösen az alacsonyabb képzettséget igénylő szakmákban. Ugyan 2015-ben tartják a következő parlamenti választásokat, ám annak közeledtével a politika eredményt akar felmutatni. Valamilyen korlátozást foganatosítani fog az egyébként is euroszkeptikus Tory-kormányzat.

2. A britek jobban megnézik, kik is akarnak náluk dolgozni. Cameron miniszterelnök már jelezte, hogy ellenőrzik mennyi esélye van a külföldről érkező uniós álláskeresőknek. Pl. a nyelvtudás hiánya kizáró ok lesz.

3. Hiányszakmákban továbbra is várnak új munkaerőt.

Karácsony Zoltán

Szolgálati közlemények:

1. Pénteken 9-10 óra között chaten lehet tőlem kérdezni illetve megosztom gondolataimat a Virtuális Állásexpón a németországi munkavállalás témában, a www.allas-expo.hu oldalon. A Programok menüpontban látjátok a paramétereket. (és egyébként itt 27, főleg multinacionális munkaadóval is lehet találkozni, akik több száz állásra keresnek új munkatársakat péntek estig.)

2. A facebookon itt vagyok fent. Ha van kedvetek, egy like-kal csatlakozzatok. Kérdés vagy témajavaslat esetén a karacsony.zoltan75 kukac gmail.com címen várom észrevételeiteket, impulzusaitokat.