Egy kedves ismerősöm ajánlotta figyelmembe Máriát, aki lassan hat éve él és dolgozik Londonban tanárként. Két okból is érdekesnek gondolom történetét. Egyrészt jelzés minden negyvenes-ötvenes éveiben járó, a napi taposómalomba belefáradt munkavállalónak, hogy soha nem késő váltani. Másrészt Mária példája mutatja, hogy humán tanári végzettséggel is lehet állást szerezni Londonban. Íme története dióhéjban.
Mária több mint 20 éven át dolgozott a magyar közoktatásban. Budapesti általános iskolákban tanított, 2000-től angol nyelvet. 2008-ban aztán nagy váltásra szánta el magát. Úgy döntött, otthagyja a magyarországi oktatást és az Egyesült Királyságban próbál szerencsét. „A gyermekeim felnőttek, a tanári fizetés sosem volt elég, devizahitelesként belefáradtam az anyagi nehézségekbe, a hivatalos órák utáni magántanítást is egyre nehezebben bírtam. Emellett hajtott a kalandvágy, hogy egy másik országban próbáljak szerencsét” – mondja döntésének hátteréről.
Nem álommunkával kapott elsőre
Amiben bízhatott: magas szintű angoltudása, tanári tapasztalata és jó kommunikációs készsége. Maga szervezte meg az interneten a szállást és magyarországi munkaközvetítő segítségét sem vette igénybe.
Londonba kiérkezve az egyik helyi Job Centerben (ez az állami munkaközvetítő iroda) próbált munkát keresni és az interneten is pályázott. Nehezítette helyzetét, hogy tanári diplomájának honosítása fél évbe telt. Első állomása nem álommunka volt: support workerként értelmi fogyatékosokat gondozott egy otthonban: főzött, takarított, beszélgetett velük, elkísérte őket színházba, moziba, intézte a bevásárlásukat 6.50 fontos órabérért. Már ezen a munkahelyen látható volt a keleti munkaerőpiaci nyitás: kollégái között többen diplomások voltak (pszichológusok, tanárok), akik Lengyelországból, Csehországból érkeztek.
Tanári munkát ügynökségen keresztül
Mária azonban szakmájában szeretett volna dolgozni. Miután sikerült diplomáját Angliában hivatalosan elismertetni, ügynökségeken keresztül próbált tanári munkákat megcsípni.
„Először tanárasszisztensi munkákat kerestem. Ők a tanárok mellett dolgoznak, segítenek a diákok fegyelmezésében, a tanár felkészülésében, az ideális feltételek biztosításában” – mondja Mária. Végzettségének és kiváló angoltudásának köszönhetően kapott is ajánlatot. Egy éven át dolgozott bruttó 60 fontos (20 ezer forint) napidíjért, ám nehezítette életét, hogy sokszor nem volt munka. „Sok külföldről érkező tanár így kezdi. Hiába van meg egy külföldinek a „QTS” (ez a angliai tanításra jogosító, minősített tanári státusz - KZ.), ha nem ismeri az angol rendszert nem taníthat azonnal.”
Helyettesítő tanárként dolgozik
Egy idő után mindenképpen váltani akart, a tanítás vonzotta leginkább. Újra beregisztrált ügynökségekhez, akiktől időszakos munkákat kapott. Mária most helyettesítő tanárként dolgozik, 3-11 éves gyermekeket tanít. „Izgalmas és kihívást jelentő a munka. Sokszor egy nappal előtte hívnak, hogy másnap hová kell mennem. De az is előfordul, hogy reggel 7 órakor csörren meg a telefon és azonnal indulnom kell. Igaz, akadt példa féléves megbízásra is. Némi segítség, hogy az osztályt tanító pedagógusoknak van heti óratervük, valamikor az asszisztens is segít, hogy képbe kerüljek. Sokszor azonban óra előtt nem tudom, hogy öt perc múlva mit fogok csinálni.”
Ha van munka, kényelmesen meg lehet élni
Úgy érzi, anyagilag megérte kimenni. Ha van megbízás, akkor kényelmesen meg lehet élni. Munkájának egyik hátulütője azonban a bizonytalanság. Tavaly szeptember-októberben például szinte nem volt megbízása és ilyenkor más munkákkal – tolmácsolás, fordítás kell a bevételt biztosítani. Mária elmondta, Londonban legalább havi 800-1000 font kell a megélhetéshez, ebből 500 font a lakhatás.
A munkát és a munkaszerzést nagyon keménynek tartja. „Sokat kell dolgozni. Ha hibát követ el az ember, vagy valamiért nem tetszik, akkor az ügynökség nem keresi újra. Fontos a referencia is. Ha valaki új helyre akar menni vagy új ügynökségnél akar regisztrálni, akkor ajánlást kell kérnie jelenlegi munkaadójától.
Mária büszke arra, amit kint mindféle protekció nélkül elért. Célja állandó státuszú tanári munka, ez már évi 20 000 font feletti fizetéssel jelentene, és a tanítási szünetekben is kapna fizetést. Erre egyelőre kevés esélyt lát. Főként azért, mert nem anyanyelve az angol.
London már az új élet
Nem vágyik vissza Magyarországra? – kérdezem. „Nem” – vágja rá. Szeret hazajárni, barátai, gyermekei is hiányoznak, ám London már az új életét jelenti. Munkája mellett kéthetente szombatonként önkéntes státuszban magyart tanít a helyi magyar iskolában, ami egyben kulturális központ is. Rendszeresen fut és nyitott szemmel jár, keresi a kapcsolatokat, lehetőségeket.
Két évvel a kimenetele után budapesti volt főnöke vissza akarta hívni, de ő kint maradt. Szereti a kihívásokat és megszerette Londont. Az angolokról megjegyzi, kedvesek, barátságosak, a magyaroknál nyitottabbak, de meg kell tanulni a célravezető viselkedést. „Az angolok nem mondják ki, ha bajuk van velünk. Nem szabad kimutatni, hogy mit gondolunk, diplomatikusan kell viselkedni.”
Mennyire nehéz munkát találni? „Már egyszerű fizikai munkát sem könnyű szerezni, diplomás állást pedig még nehezebb. Ismerek olyan lengyel származású, kétdiplomás fiatalt, akinek itteni végzettsége van, de fél éve nem tud elhelyezkedni.”
Mi lehet a tanulság Mária történetéből a külföldre vágyó magyaroknak?
A magas szintű nyelvtudás jelentősen megkönnyíti az elhelyezkedést (nyelvtudás nélkül pedig útnak se induljunk)
Talpraesettség, nyelvtudás és megfelelő anyagi tartalék esetén magyarországi (munka-, ingatlan-) közvetítő nélkül is ki lehet jutni
Kitartás, nagy akaraterő kell a kinti álláskereséshez
Kezdetben alább kell adni az igényeket. Olyan munkát is el kell vállalni, ami nem szakmánkhoz kötődik
Kint új életet kell építeni a nulláról - emberi és munkakapcsolatokkal, ami szintén idő- és energiaigényes
Ha van érdekes/tanulságos történetetek külföldi (akár saját) álláskeresésről, kérlek, írjatok egy rövid mailt nekem a karacsony.zoltan kukac jobb-allas.hu címre. Blogom ITT is elérhető.
Karácsony Zoltán
Utolsó kommentek