Mindenkinek az életében eljön a pillanat, amikor úgy érzi, hogy más irányba kell folytatni a pályafutást. Valakit a kényszer, valakit az önmegvalósítás, valakit a napi taposómalomba való belefáradás sarkall cselekvésre. Környezetemben sok példát látok és úgy vélem, valamilyen szinten mindenkit foglalkoztat a téma. Nem akarom  megmondani a tutit, mert olyan nincsen. Mindenkinek magának kell felmérnie, mit szeretne, mi a reális, és ide milyen lépcsőkön át vezet az út. E posztban inkább címszavakban felvázolom, milyen irányok kínálkoznak. A poszt végén van egy rövid kérdőív. Megköszönöm, ha megosztjátok a véleményeteket a témában.

Miért akarunk váltani?

Érdemes először magunkban tisztázni az okokat és erre reflektálva a választ is könnyebb megtalálni. Az alábbiakat látom gyakorinak.

1. Tarthatatlanná válik a helyzet a munkahelyen. Úgy érezzük, hogy rossz irányba mennek a dolgok, gyengül a cég piaci helyzete, romlik a munkahelyi légkör. Nem a munkát nem szeretjük, hanem a közeget, a körítést.

2. Telítetté válik a szakterület, egyszerűen túl sok az álláskereső és túl kevés az üres pozíció. Például huszonéves pályakezdőként a sikertelen álláskeresés indíthat más irányba. Például bölcsész frissdiplomásként rájövünk arra, hogy történészként vagy történelemtanárként egyszerűen nincs hely a piacon.

3. Képtelenek vagyunk szakmánkban vagy munkahelyünkön a megújulásra, a kiégés jeleit tapasztaljuk magunkon. Ennek okai: megunjuk a szervezetet, szeretnénk szabadabb munkaformát, nem jutunk feljebb a ranglétrán, évek óta nincs fizetésemelés, monotonnak érezzük a munkát, ugyanazt csináljuk hosszú éveken át.

4. Élethelyzetünkben változás áll be – nőknél lehet ez a gyermekszülés utáni visszatérés. Például sokan nem kérnek a szülésük előtti hajtásból, a stresszből és a napi 9-10 órás munkanapokból.

5. Eljutottunk anyagilag egy bizonyos szintre és régi álmunkat szeretnénk megvalósítani.

Melyek a könnyen és nehezen járható utak?

1. Marad a szakma csak más munkahelyen. Ezt abban az esetben érdemes meglépni, ha szeretjük szakmánkat, csak a munkahelyünkkel, vezetőnkkel, a munkahelyi légkörrel vagyunk elégedetlenek. A megoldás: szimpla munkahelyváltás. Ezt is tanácsos azonban alaposan előkészíteni. Ha nincs 4-5 hónapra való tartalék, akkor csak akkor mondjunk fel, ha nagyon kapósnak érezzük magunkat a piacon vagy már van konkrét ajánlatunk.

2. Marad a szakma, csak más formában. Ilyen lehet, ha valaki egy nagyobb szervezetből vált és egyéni vállalkozóként – outsourcing formában – végzi azt. Például egy cég kommunikációs munkatársa PR-ügynökséget alapít és bedolgozik korábbi munkaadójának is.  HR-eseknél gyakran látom, hogy coachként, fejvadászként, egyéni trénerként tevékenykednek tovább. Technikailag könnyű meglépni a saját cég alapítását, a vállalkozói attitűd, az ügyfélszerzés képessége viszont mindenképpen kell a sikerhez.

3. Marad a cég, csak más szakmában. Multinacionális cégeknél a munkatársmegtartás bevett módja a job rotation (a munkakörök közötti rotáció). A kollégák bizonyos idő után más-más szakterületen próbálhatják ki magukat (pénzügyből logisztikába, értékesítésből marketingbe, vevőszolgálatból HR-be stb.). Mivel ez cégen belül történik, kicsi a kockázat. Érdemes itt is felmérni, hogy valóban tetszik-e az a terület.

4. Marad a cég és a szakma, csak részmunkaidőben. Gyesről visszatérők kedvelt opciója 4-6 órás állást elvállalni. Ezt a lehetőséget még a gyes ideje alatt tanácsos tisztázni a vezetővel. Úgy látom, néhány pozitív példa ellenére, hogy ennek nincs nagyon kultúrája Magyarországon. A munkaadók zöme még mindig 8 órás munkaviszonyban gondolkodik, (ami a valóságban inkább 9 óra).

5. Váltás rokon szakmák között. Vannak foglalkozások, amelyek közel állnak egymáshoz, az elvárt képességek közel fedik egymást. Ilyen például: tanár – vállalati tréner, újságíró - PR-os, könyvelő – kontroller.

6. Váltás egy viszonylag gyorsan megtanulható szakmába vagy kezdés asszisztensként. Már persze, ha az alapkészségek vagy a soft skillek megvannak. Ilyen lehet például az értékesítés, aminél a megfelelő affinitás a legfontosabb, amit iskolapadban nem tanítanak. Emellett sok bölcsész szakon végzett fiatalnál látom, hogy jó alaptudásuknak és gyors tanulási képességüknek köszönhetően fejvadászként, pályázatíróként, személyi asszisztensként, HR-, PR-, marketingasszisztensként vagy (magas szintű nyelvtudás esetén) multinacionális cég idegen nyelvű ügyfélszolgálatosaként kezdik pályafutásukat.

7. Belépés családi vállalkozásba. Ha a szülők vagy közeli hozzátartozók vállalkozást visznek, akkor ez is opció lehet. Látszólag könnyű megvalósítani, ám talán itt a legtöbb a nem várt „akna” (például személyes – üzleti kapcsolatok konfliktusa, nem tisztázott felelősségi körök, az alapító képtelen kiadni kezéből a hatalmat).

8. Irány külföld! Ugyanazt a munkát végezni a hazai fizetés többszöröséért Angliában vagy Németországban? Ez csak azoknak adatik meg, akik hiányszakmában dolgoznak és kiválóan beszélik a célország nyelvét (mérnökök, informatikusok, orvosok, diplomás ápolók, vendéglátóipari, építőipari szakmunkások). A többiek szakmájukhoz nem illeszkedő munkakörben kezdik kinti életüket. Például gazdasági vagy humán diplomásként többnyire fizikai munkával (persze ellenpélda itt is akad).

9. Teljesen más szakmába belefogni.

Ez az egyik legnehezebb és a legköltségesebb típusa a szakmaváltásnak.  

Alapos pénzügyi tervezést igényel és legalább 1-2 év, mire meg lehet belőle élni.

- Fel kell mérnünk, mi az, amit szeretnénk, ennek mennyire van piaca

- Ki kell tanulni a szakmát (Óraszám, tanfolyamdíj)

- Szakmai tapasztalatot kell szerezni (szakmai gyakorlat)

- Az ügyfél- vagy a munkaszerzéshez szükséges kapcsolatépítés hosszú folyamat. Mindeközben valamilyen forrásból (megtakarítás, más munka) élni kell.

Ha utóbbi opció mellett döntünk, és nincs több millió forint megtakarításunk, akkor érdemes új életünket meglevő munkahely mellett párhuzamosan építeni (levelezőképzés, esti órák). Amikor úgy érezzük, hogy beértünk az új területen, akkor szakíthatunk jelenlegi szakmánkkkal.

Kockázat nélkül nincs váltás. Talán közhely, de aki valami újat akar kipróbálni, ezt a tényezőt nem tudja megkerülni. Ehhez pedig bátorság és önbizalom kell. Alapos mérlegelés után e kettőt kívánom minden kedves olvasómnak.

Karácsony Zoltán

Emailben a karacsony.zoltan kukac jobb-allas.hu címen vagyok elérhető. Álláskereséssel kapcsolatos kérdéseiteket ide várom.

Blogom a jobb-allas.hu oldalon is elérhető.

ZÁRÁSKÉNT kérek tőletek egy kis visszajelzést, Ti hogy gondolkodtok a témáról. Fél perc alatt kitölthető az alábbi kérdőív és semmilyen mailcímet stb. nem kell megadni.