Jobb-Állás Blog

Hétfőn kaptam meg e-mailben a Work Force munkaerő-közvetítő sajtóanyagát, amelyben két hónapon át tartó, nyolc várost érintő karrier roadshow-juk tanulságairól számoltak be. Jobban szeretem az ilyen közleményeket, mint a kétes hitelű online felméréseket (igaz, azért nem írnám le a műfajt), mert az álláskeresőkkel való személyes találkozás Győrtől Debrecenen át Szegedig mégis "életszagúbb", ott tényleg az aktív álláskeresők valós problémáit lehet látni.

Néhány érdekes megállapítás:

Alulmotiváltság, önbizalomhiány, de aránylag jó önéletrajzok jellemzik a magyar munkavállalót.

Az álláskeresők még mindig nem szívesen költöznének a munka után, inkább a rosszabbul fizető, alacsonyabb kvalitású pozíciókat választanák, ha ezzel helyben maradhatnak.

Sokszor apró korrekciók is elegendőek az önéletrajzban, és máris jelentősen javulnak az elhelyezkedési esélyek. Jellemző probléma, hogy az álláskeresők a cv-ben a korábbi pozícióknál nem részletezték konkrétan a munkát, így a munkaadó nem tudhatta meg, mit is csinált például egy asszisztens ténylegesen az adott helyen.

Ez számomra a három legfontosabb tanulság.

Mindebből a legnagyobb problémának az alulmotiváltságot és a kis mobilitási hajlandóságot látom. Az álláskeresési technikákon lehet javítani, az önbizalom is növelhető tanácsadói segítséggel. De ha valakiben nincs meg az a hajtóerő, hogy egy (jobb) állás reményében várost váltson, azon nagyon nehéz segíteni.

Néhány héttel ezelőtt hallottam egy mini prezentációt a hatvani Bosch-gyár egyik munkatársától. Azt panaszolta, hogy 50 kilométernél távolabbról nem tudnak megfelelő képzettségű munkaerőt toborozni. Még akkor sem, ha albérleti támogatást ajánlanak fel. Nyugatról kelet felé pedig egyáltalán nem működik a migráció. Budapestről, annak vonzáskörzetéből az álláskeresőknek valahogy ciki kelet felé venni az irányt (ezt már saját hallomásból én teszem hozzá).

Bizonyára sok szempont a szülővárosában tartja az álláskeresőt (gyermekek iskolái, rokoni kötelék). De azt tudomásul kell venni, az állás nem megy házhoz. Ha pedig nincs helyben, akkor költözni kell vagy a hosszabb ingázást vállalni.

A következő kérdést kaptam egy olvasómtól: „Jelenleg egy kisebb fejvadász cégnél dolgozom. Megbízás-, továbbá jelöltszerzéssel is foglalkozom, az interjúztatásba némileg besegítenek, a többi feladatot egyedül csinálom. Azt szeretném kérdezni, mi az a reális jövedelem, amit ebben a tevékenységben kereshetek? Úgy érzem, keveset keresek.”

Mivel nem vagyok fejvadász, így utána kellett kérdeznem. Több, egymástól független forrásból tájékozódtam. Nem tudom, Ön most mennyit keres, de mindegy is, Önnek lesz viszonyítási alapja. Nos, amit hallottam: A fizetés alapbérből és teljesítményfüggő jutalékból tevődik össze. Egy kezdő fejvadász/személyzeti tanácsadó alapfizetése körülbelül bruttó 220 ezer forint, ami az első években 40-50 ezer forinttal emelkedik. Tehát 3 éves tapasztalattal már bruttó 400 ezret is meg lehet keresni. Növeli a fizetést, ha az ember csoportvezetői szintre jut (kb. 450 ezer forint). Hogy mennyi a jutalék? Ez cégtől függ és megállapodás kérdése. Valahol ügyfelekre bontva kap az ember plusz pénzt egy-egy behozott és sikeresen kiközvetített ügyfél után. Máshol célszámot határoznak meg, és ennek függvényében lehet az éves jutalék 3-4 havi fizetésnyi összeg.

Nem a kérdéshez kapcsolódik, de érdekes, mennyiért dolgoznak a fejvadász cégek. A betöltendő álláshoz kapcsolódó fizetés alapján határozzák meg a díjat. Alacsonyabb pozícióknál az éves fizetés 15-20 százaléka a fejvadász megbízása díja, felsőbb vezetői munkaköröknél pedig ez felmehet 25-30 százalékra.

Néhány (elsősorban nyugati gyökerű) vállalatnál már kultúrája van annak, hogy a cégvezetés kikéri a dolgozók véleményét, miben lehetne hatékonyabb a munka. A menedzsment pedig a legjobb javaslatokat valamilyen módon jutalmazza.

A közszférából eleddig még nem hallottam ilyen kezdeményezésről. Érdemes lenne a hazai döntéshozóknak figyelni egy ősszel indult kanadai kormányzati kezdeményezésre. A két évre tervezett Employee Innovation Program (Munkavállalói Innovációs Program) lényege: a résztvevő állami szervek alkalmazottai javaslatokat tehetnek, miként lehet (például egységükön belül) csökkenteni a költségeket, és ezzel együtt javítani a szolgáltatások színvonalát. Ha módosításaikkal valóban kevesebb pénzt kell kiadnia az államnak, akkor a megtakarítás 10 százalékát (maximum 10 ezer kanadai dollárt – 2 millió forintot) a javaslatot tevő dolgozó vagy a csapat kapja. Ha a javulás számokkal nem mérhető, de érezhető a változás, akkor is jár valamilyen jutalom.

A kezdeményezés mögött szerintem egy követendő vezetői filozófia húzódik meg. Egy nagy szervezet vezetője nem tudhat mindent és ennek tudatában is van. Nem felülről mondja meg a tutit, hanem kikéri még a legalsó szinten dolgozó alkalmazott véleményét is. Az alsóbb szinteken tevékenykedők ugyanis pontosan látják, hogyan lehetne saját egységükön belül jobban megszervezni munkát, okosabban gazdálkodni az erőforrásokkal. Ha pedig anyagilag is érdekeltté tesszük őket az ötletelésben, akkor valóban olyan javaslatokat hallunk, amivel egyszerre költséget lehet csökkenteni és minőséget növelni.   

Nálunk nem lehetne kipróbálni közhivatalokban vagy állami nagyvállalatoknál? Vagy ez inkább illúzió? Ha az, miért is?

Úgy is mint egykori nyelvtanár, első kézből tudok válaszolni erre a kérdésre. Szerintem nyelvet nem a nyelvvizsga miatt kell tanulni (legfeljebb, ha diplomához, egyetemi felvételi előtt a többletpontokhoz vagy a közszférában a nyelvpótlékhoz kell), hanem ez csak egy motivációs eszköz ahhoz, hogy egyre jobban beszéljünk. Sokan vannak, akiknek ezek a mérföldkövek szükségesek a feljebblépéshez.

A versenyszférában nem számít, ki milyen nyelvvizsga-bizonyítványt szerzett. A nyelvtudás szintje ugyanis állásinterjún egy 10 perces beszélgetéssel azonnal és nagy pontossággal kideríthető (ezért sincs értelme lódítani erről az önéletrajzban).

Ebből következik, hogy versenyszférás álláskeresőknek megfelelő belső motiváció esetén nem javaslom a nyelvvizsga letételét, viszont a nyelvtudást nekik is folyamatosan karban kell tartaniuk. (Utóbbihoz elég lehet angol tévéműsorok, podcastok hallgatása, internetes újságolvasás)

A már említett élethelyzeteken kívül vannak esetek, amikor a vállalati világban dolgozóktól is nyelvvizsgát kérnek. Például TOEFL-vizsgát MBA (vezetőképzői) tanulmányok esetén illetve amerikai egyetemi felvételi előtt, a Goethe Intézet/Osztrák Intézet nyelvi papírját német/osztrák munka esetén, a Cambridge rendszer vizsgája pedig Angliában mutat jól.

Még 2 fontos megjegyzés:

Akire idegen nyelvű állásinterjú vár (illetve ha erre a pályázás során van esély), annak érdemes egy 1-2 napos felkészítő tréninget elvégeznie. Még akkor is, ha megfelelő szinten beszéli a nyelvet. Ők ugyanis ezzel a célzott gyakorlással jelentősen javíthatnak teljesítményükön.

Idegen nyelvre váltásnál ne ijedjünk meg. Sokkal jobb értékelést kap az a pályázó, aki ha hibákkal is, de mer beszélni, folyamatosan kommunikál, mint aki nyelvtanilag helyesen beszél, ám tőmondatokban és nehézkesen.

A nyelvvizsga/nyelvtudás egyébként szerteágazó témakör. Ha erről vagy bármilyen álláspiaci kérdésről kérdeznétek/kérdeznének a karacsony_zoltan@freemail.hu címre írjatok/írjanak.

Aki korán kel, nagyobb eséllyel épít karriert. Sőt, már középiskolában jobb jegyeket szerez, így nagyobb sansszal jut be egyetemre, ahonnan kikerülve jobban fizető pozíciókat tölthet be. Ráadásul a korán kelők a munkában aktívabbak, lelkiismeretesebbek, nagyobb a teherbíró képességük és jobbak a problémamegoldásban, mint későn ébredő, és más bioritmusú kollégák.

Mivel jómagam is a korán kelők táborba tartozom, elégedett mosollyal nyugtáztam e sorokat. Sokan talán brit kutatós kamufelmérésnek hiszik az eredményt (akkor meg sem említettem volna), ám minderre egy tekintélyes üzleti lap (Harvard Business Manager) német kiadásában akadtam. A konklúzió pedig Christoph Randler, heidelbergi biológiaprofesszor kutatási eredményein alapul, akivel az interjú készült.

Persze nem kell a sokáig alvóknak sem kétségbe esniük, náluk másban rejlenek az erősségek: ők kreatívak, humorosak, intelligensek, extrovertáltak. És ezek csak átlagok, így kivételek bőven akadnak.

Hogy mi az oka a későn kelők versenyhátrányának a karrierépítésben?

Csak feltevések léteznek: A munka világa a korai kezdésre van kihegyezve, az 5-6 körül ébredők pedig jobban rá tudnak hangolódni a munkára. Randler professzor megjegyzi, vannak már egyetemek, ahol figyelembe veszik a hallgatók más-más bioritmusát és rugalmas órákat ajánlanak.

Ezt már én teszem hozzá: vannak munkahelyek is, ahol nem a reggel 8 órás munkakezdés, hanem az asztalra letett teljesítmény számít. Igaz, a munkaadók többsége még a szigorú 8 vagy 9 órás starthoz ragaszkodik.

Ami számomra előny a korai kezdésben: a reggeli órákban nyugodtabb az iroda, hatékonyabban lehet dolgozni, tehát rövidebb idő alatt több feladatot meg tudok oldani. És persze heti kétszer reggel 7-kor kezdődnek a webkamerás online angolóráim, ami nagyon fekszik nekem. Este már nehezen fogna az agyam. 

Aki tud németül, olvassa el a teljes interjút, mert tanulságos, szerintem sok igazság van benne.

Hogy miért angol névvel (sales manager, account manager, pricing specialist stb.) látják el pozícióneveiket a cégek? Úgy gondolják, ez presztízst ad és szűrő is egyben. Azok úgysem jelentkeznek account managernek, akik nem tudnak angolul. Emellett multi cég esetén az anyavállalat előírása is szerepet játszik, a helyi HR pedig vagy nem tudja vagy nem meri lefordítani.

Key account manager

Szintén trend: egyre több magyar kkv-nél látom, hogy munkatársaik angol nevekkel operálnak. Mert milyen jól is néz ki egy névjegykártyán a key account manager – mint a vezető/kiemelt értékesítő… Főleg akkor, ha egy multi ügyfelet szeretne behálózni. (Ha már a címben feltettem a kérdést ennek a pozíciónévnek a jelentésére vonatkozóan, hadd magyarázzam meg pár szóval. A key account manager általában az értékesítési csapat ranglétrájának felsőbb régióiban található. Olyan tapasztalt ügyfélmenedzser/értékesítő, aki a nagyobb, kiemelt ügyfelekkel foglalkozik. Lejjebb van nála az account manager és feljebb a sales manager, utóbbi az értékesítési csapat vezetője.)

Key account manager állások a Monster állásportálon erre a linkre kattintva érhetőek el.

Tanácsom álláskeresőknek: ha nem biztosak az angol pozíciónév pontos jelentésében, kérdezzenek utána a cégnél, nem szégyen. Én például majdnem ezért maradtam le egy állásról, amelyet végül megkaptam. „Content manager” szerepelt a kiírásban. Szinte már értetlenül átsiklottam rajta, amikor az „Elvárások” rovatban láttam, az újságírói végzettség előny. Ez volt számomra a hívó szó, ekkor tudatosult, hogy ez internetes tartalomfejlesztés, ami újságírói tudást kíván, tehát nekem szól.  Pedig már akkor középfokú szinten tudtam angolul.

Tipp: vannak az interneten angol állásneveket magyarázó cikkek, például itt (jobpilot karriermagazin), és a kapcsolódó cikkeknél tovább lehet kattintani.

A Google 10 százalékkal emeli minden amerikai munkavállalójának a fizetését, és 1000 dolláros (200 ezer forint) karácsonyi bónuszt fizet mindenkinek – olvashattuk néhány napja. A hír önmagában azt jelzi, a Google-nál jó dolgozni, ebben a nehéz gazdasági helyzetben is bőkezű dolgozóival. A színfalak mögé pillantva azonban merőben más mozgatórugók jelennek meg.

A háttérben kőkemény harc zajlik a kaliforniai Szilikon-völgy informatikai óriásai – főként a Google és a Facebook között a tehetségekért, a vezetőkért és az image-ért. Míg korábban egyértelműen a Google-nál volt trendibb dolgozni, és ez a cég szívta el a legjobbakat a Yahoo-tól, a Microsofttól, az IBM-től, mostanára úgy tűnik, változott a helyzet. Megjelentek az új trónkövetelők, a Facebook és a Twitter: a Facebook sok Google-felsővezetőt és alkalmazottat elcsábított (nyilvános cv-k alapján több százat) és a frissdiplomásoknál is Zuckerberg cége tűnik az első választásnak.

A Google számára a fizetésemeléses húzás inkább kényszerűség: a csapat egyben tartásáért üzenni kellett: erősek vagyunk, bőven infláció felett tudunk emelni, mi vagyunk a legjobb munkahely, ne menjetek el. Egyébként annyira vadásszák a Szilikon-völgyben a mérnököket, hogy a Wall Street Journalnek nyilatkozó fejvadász elmondta, egy frissdiplomást évi 125 ezer dolláros (26 millió forint) kezdő fizetéssel helyezett el, de a konkurencia már most 175 ezer dollárt ígér neki.

Hogy mi a tanulság a magyar álláspiacra nézve? Ha álláskeresőként ez nem is látszik, de nálunk is ugyanez a helyzet. Mérnöki és informatikai területen – vagy más hiányszakmában - a cégek vadásszák a tehetséges munkaerőt. Tudom, hogy ez egy veszélyes játék, de - ha kapósak vagyunk - ne adjuk magunkat olcsón, mérjük fel alaposan piaci értékünket. Nem véletlenül csábítanak a nagy multik egyetemi állásbörzéken vagy toboroznak szakmai gyakorlatra.

Ja, és még egy tanulság: Kezeljük bizalmasan a céges fizetési adatokat. A munkatársat, aki Schmidt Google-vezér béremelésről szóló e-mailjét a sajtónak kiszivárogtatta, kirúgták. Valahogy kinyomozták. A Google-nak nem volt nehéz…   

A napokban akadtam a http://www.escapethecity.org/ oldalra, amely több, mint egy karrierváltást segítő weboldal. Egy életérzés, válasz egy tehetséges munkavállalói réteg problémájára.

Az oldal jelentése: „menekülés a Cityből”, azaz London pénzügyi központjából. Azoknak (a tehetséges fiataloknak) készült, akik néhány év után kiégtek a nagy, multinacionális pénzügyi cégek világából és valami újra vágynak. Egy olyan dologra, ami kielégíti érdeklődésüket és boldoggá teszi őket a munkában.

Az oldal videója szerint a multik diplomás dolgozóinak 70 százaléka elégedetlen munkájával, 30 százalék aktívan keres alternatívát. Ám sokan közülük vagy nem mernek váltani vagy hiányoznak a segítő társak, a követendő példák. A weboldalt alapító két fiatalember szintén a Cityből menekülve találta meg önmagát. Erre a tapasztalatra alapozva közösséget alapítottak. Eddig közel 18 ezren regisztráltak az oldalra, akiket csak „Hero”-ként (hős) hívnak itt.

Ez eddig egy angol vagy amerikai történet is lehetne. Ám saját ismeretségi körből tudom, több száz, talán több ezer magyar küzd hasonló problémával. Hiába szereztek piacképes diplomát, hiába kaptak állást egy nagy multinál (például könyvvizsgáló vagy gazdasági tanácsadó cégeknél), hiába keresnek átlag felett, beleuntak a napi taposómalomba: a riportolásba, a túlórákba, a napi teljesítménykényszerbe, a felülről jövő direktíváknak való megfelelésbe. Alig látják szeretteiket, kiégtek, munkájuk rabjai. A szerencsések még ép egészséggel lépnek be reggel munkahelyük ajtaján, a pechesek alvászavarral küzdenek, a még pechesebbek…. ne is folytassuk… Hiányzik nekik egy utolsó lökés, de nem merik meglépni. Ez az oldal nekik szól.   

Mert milyen jó lenne saját vállalkozást indítani, ahol a magunk urai vagyunk. Vagy career break-et (karrierszünet) tartani és 30 évesen önkéntes munkát vállalva megismerni Ausztráliát, Thaiföldet vagy akár Chilét. Vagy egyszerűen megtalálni azt a munkát, ami igazán boldoggá tesz. A http://www.escapethecity.org oldalon sokféle élethelyzet és sokféle lehetőség szerepel. Csak körül kell nézni, kérdezni és tanulni mások példájából. Van ugyanis kiút a mókuskerékből.  

Nem láttam még hasonló magyar kezdeményezést. Valószínűleg nem is profitábilis vállalkozás ilyen oldalt elindítani. De ha valaki már ezzel az inspirációval jobbá tudja fordítani kiégett életét, és közösséget teremt, már megéri. Szóval?

„Szeretnék kérdezni valamit az állásinterjúról. Ha mondják az elején, hogy jellemezzem magamat, akkor ilyeneket kell mondani: - Kedves vagyok, megbízható, nyugodt, társaságkedvelő. Szeretek csapatban dolgozni. Vagy beszéljek arról is, hogy most végeztem itt meg itt....? El lehet mondani a hobbikat is ilyenkor? – Tamás”

Egy kedves álláskereső olvasóm kérdezte ezt tőlem. Megpróbálok röviden és praktikusan válaszolni.

Valóban, gyakran előjön ez a kérdés, sokszor már az írásbeli pályázatban. Sok múlik a válasz csomagolásán. Én nem javasolnám az összes pozitív tulajdonságot egymás után felsorolni (ez üres közhelyparádénak tűnik), inkább mindent példákkal alátámasztva. Önnek melyik megfogalmazás tetszik? „Szeretek csapatban dolgozni” vagy „Szeretek csapatban dolgozni. Előző cégemnél egy öt fős team része voltam. Csak közös munkával lehetett sikert elérni. Három év alatt a kétszeresére növeltük a csapat bevételét.” Ugye, az utóbbi meggyőzőbb…

A „Megbízható vagyok” megfogalmazás helyett pedig el lehet mondani (ha igaz): „Előző munkahelyi vezetőm megbízhatónak tartott. Nem késtem a tárgyalásokról, a munkakezdésről, határidőre teljesítettem a feladatokat.”

A lényeg: az önjellemzés akkor lesz hitelesebb, ha mások rólunk alkotott véleményét idézzük vagy példákkal támasztjuk alá a megadott tulajdonságot. A leghatásosabb, ha azt is jelezzük, „ha gondolja, megadom volt főnököm elérhetőségét, akit megkérdezhet, milyen voltam a munkahelyen”. Így lesz ugyanis igazán hiteles a kép. (Utóbbit akkor érdemes bevetni, ha biztosak vagyunk abban, hogy ex-vezetőnk is hasonlóképpen vélekedik rólunk.)

Persze, a hobbijáról is beszélhet, ugyanis ez szintén sokat elárul személyestulajdonságairól. A hosszútávfutás a kitartásról árulkodik, a futball a csapatjátékos énről és még sokáig lehetne sorolni... A hobbival kapcsolatban két megjegyzés: 1. ne ezzel kezdje az önjellemzést, inkább a munkával kapcsolatos dolgokkal.  2. Csak olyasvalamit említsen hobbiként, amivel valóban foglalkozik. Kínos, ha a HR-esnek éppen az a hobbija és a pályázó alig tud erről valamit mondani.

Ha bárkinek van kérdése, témajavaslata, kérem a karacsony_zoltan@freemail.hu címre írja meg. Mindenkinek válaszolok.

A csütörtök estét és a péntek nagy részét Bécsben töltöttem. Az osztrák fővárosban tanuló magyar egyetemisták egyesülete (www.mde.hu) hívott meg egy álláspiacról, álláskeresésről szóló beszélgetésre a Collegium Hungaricum egyik előadótermébe. Másfél órát terveztünk, majd’ három órás, nagyon izgalmas eszmecsere kerekedett belőle.

Talán kevesen tudják, hogy magyarként szinte mindenféle szűrő nélkül be lehet kerülni az osztrák felsőoktatásba. Ha van magyar érettségi, megfelelő némettudás, akkor 2-3 szak kivételével el is lehet kezdeni a tanulmányokat, ugyanis nincs felvételi vizsga. Az is meglepő lehet, hogy a képzés nem sokkal drágább, mint Magyarországon, ugyanis Ausztriában nincs tandíj az EU-tagországok diákjai számára. Az igazi költség a megélhetés, ami Bécsben valóban húzós. És persze mentálisan az első vizsgák, amelyek az első igazi rostát jelentik.

Szóval több száz magyar fiatal tanul a bécsi egyetemeken. Akik eljöttek erre a beszélgetésre, álláskeresésre készülnek és még nincs konkrét munkahelyük. Közös bennük, hogy nem tervezik a visszatérést Magyarországra (talán nem meglepő…) és nagyon várják 2011. május elsejét. Miért is? Nem, nem a „munka ünnepe” ottani rendezvényei miatt, hanem mert ezen a napon nyílik meg a német és az osztrák álláspiac a magyar állampolgárok előtt.

Többen is említették, hiába szerezték meg az Universitat Wien vagy a Wirtschaftsuniversitat (az ottani közgazdaságtudományi egyetem) diplomáját, az osztrák munkaadókat visszatartja a felvétellel járó extra procedúra, a munkavállalási engedély igénylése. Most ugyanis az osztrák cégvezetőknek bizonyítaniuk kell az állami hatóságok előtt, hogy a magyar pályázót azért alkalmaznák, mert az adott állásra nincs alkalmas osztrák munkavállaló. Ez pedig macerás számukra.

Azért óva intenék mindenkit attól, hogy azt gondolja, jövő májustól itt a Kánaán, hogy bárki könnyen álláshoz juthat Ausztriában. Szerintem Ausztria mindent elkövet, hogy mérsékelje a keletiek rohamát, akár csavaros, adminisztratív, bürokratikus eszközök bevetésével.

Mit jelent a jövő májusi osztrák álláspiaci nyitás a magyar álláskeresők számára?

- Hiányszakmában dolgozóknál (például mérnök, informatikus, építőipari szakmunkás) és németül jól tudóknál nem lesz változás. Őket ma is várják az osztrák munkaadók, a munkavállalási engedélyt is könnyített úton kapják meg.

- Nyertesek lesznek az Ausztriában élő – nem hiányszakmában dolgozni akaró - magyar állampolgárok (akikkel csütörtök este beszéltem). Nekik ugyanis kiváló a nyelvtudásuk, vannak helyi és kulturális ismereteik, könnyebben jutnak állásinfókhoz, állásinterjún is könnyebben vesznek részt. Eddig legálisan még diákmunkát sem tudtak vállalni. (Egyébként egyszerűbb lesz még a kinti tanulmányok finanszírozása is a diákmunkával.)

- Ugyancsak nyertesek lesznek azok a határ mellett élő, németül tudó magyarok, akik eddig kimaradtak az államközi szerződésben meghatározott kvótából. Ők a napi ingázással osztrák fizetést kapnak és Magyarországon élnek, magyar rezsiköltségekkel. Remek kombináció. :)

- Szakképzettség és nyelvtudás nélkül a pályázón a nyitás sem segít igazán.

Tippem Magyarországon tanuló magyar egyetemisták számára: Ha Ausztriában szeretnének hosszú távon karriert építeni, az egyetem alatt menjenek ki egy félévre valamelyik bécsi egyetemre az Erasmus-program keretében. Itt megszerezhetik azt a helyi tudást és kapcsolatrendszert, amire az álláspiaci nyitás után építhetnek.