Aki korán kel, nagyobb eséllyel épít karriert. Sőt, már középiskolában jobb jegyeket szerez, így nagyobb sansszal jut be egyetemre, ahonnan kikerülve jobban fizető pozíciókat tölthet be. Ráadásul a korán kelők a munkában aktívabbak, lelkiismeretesebbek, nagyobb a teherbíró képességük és jobbak a problémamegoldásban, mint későn ébredő, és más bioritmusú kollégák.

Mivel jómagam is a korán kelők táborba tartozom, elégedett mosollyal nyugtáztam e sorokat. Sokan talán brit kutatós kamufelmérésnek hiszik az eredményt (akkor meg sem említettem volna), ám minderre egy tekintélyes üzleti lap (Harvard Business Manager) német kiadásában akadtam. A konklúzió pedig Christoph Randler, heidelbergi biológiaprofesszor kutatási eredményein alapul, akivel az interjú készült.

Persze nem kell a sokáig alvóknak sem kétségbe esniük, náluk másban rejlenek az erősségek: ők kreatívak, humorosak, intelligensek, extrovertáltak. És ezek csak átlagok, így kivételek bőven akadnak.

Hogy mi az oka a későn kelők versenyhátrányának a karrierépítésben?

Csak feltevések léteznek: A munka világa a korai kezdésre van kihegyezve, az 5-6 körül ébredők pedig jobban rá tudnak hangolódni a munkára. Randler professzor megjegyzi, vannak már egyetemek, ahol figyelembe veszik a hallgatók más-más bioritmusát és rugalmas órákat ajánlanak.

Ezt már én teszem hozzá: vannak munkahelyek is, ahol nem a reggel 8 órás munkakezdés, hanem az asztalra letett teljesítmény számít. Igaz, a munkaadók többsége még a szigorú 8 vagy 9 órás starthoz ragaszkodik.

Ami számomra előny a korai kezdésben: a reggeli órákban nyugodtabb az iroda, hatékonyabban lehet dolgozni, tehát rövidebb idő alatt több feladatot meg tudok oldani. És persze heti kétszer reggel 7-kor kezdődnek a webkamerás online angolóráim, ami nagyon fekszik nekem. Este már nehezen fogna az agyam. 

Aki tud németül, olvassa el a teljes interjút, mert tanulságos, szerintem sok igazság van benne.