Jobb-Állás Blog

Egyre több helyről hallom, az „Y-generációs” álláskeresőké a világ. A cégek körüludvarolják őket, ők pedig magabiztosak, nem szeretik a kötöttségeket, elvárásaik vannak a munkaadó felé. Egyszerre lógnak a facebookon és írnak céges prezentációt. Ha pedig elégedetlenek a munkaadóval, sebesen odébbállnak. Mi igaz ebből és mi hamis illúzió?

Az utóbbi egy évben 15-20 karrier témájú rendezvényen (állásbörze, szeminárium, fejvadász prezentáció, díjátadó) jártam. Ennek körülbelül felén téma volt az „Y generáció”, mint új álláskeresői réteg. Már rég terveztem, hogy írok erről néhány gondolatot, a végső lökést a Corvinus Egyetem mai karriermenedzsment rendezvénye és az ott kibontakozó apró „csörte” indította el.

Hogy kik is tartoznak az Y generációba?

Azok az 1980 után született egyetemisták, frissdiplomások, néhány éve dolgozók, akik nem ismerik a mobiltelefon és a számítógép nélküli világot. Akik úgy nőttek fel, hogy állandóan elérhetőek, akik szinte soha nem vettek papír alapú újságot, hanem az internetről tájékozódnak, akik naphosszat a közösségi oldalakon lógnak, és akiknek ez a virtuális pörgés lételemükké vált.

Milyen is az Y álláskereső?

Amerikai, nyugat-európai, magyar HR-szakemberek a következő jellemzőket állítják róluk: éhesek az információra
erős az önérdekképviseletük
fontos számukra a munka-magánélet egyensúlya;
jól akarják magukat érezni a munkahelyen (fontosak a munkahelyi emberi kapcsolatok);
egyszerre több tevékenységet képesek végezni (multi tasking);
kockázatvállalóak;
türelmetlenek;
a rugalmas munkaidőt szeretik, nem munkaidő-központúan dolgoznak;
elvárják a munkaadó megbecsülését, máskülönben gyorsan odébbállnak;
nehezen tűrik a kötöttségeket, nem szeretnek konvencionálisan öltözködni;
magas szintű informatikai ismereteiknek köszönhetően hatékonyabban szereznek információt; gyorsabban képesek egy-egy munkafolyamatot elvégezni, mint egy idősebb munkatárs;
a kihívást jelentő munkát keresik.

Egy magabiztos, pörgős, a cég felé elvárásokat támasztó réteg képe rajzolódik ki.

„Előttem hever a céges világ?”

A végső kicsengése ezeknek a leírásoknak: ehhez az álláskeresői réteghez a cégeknek másképp kell közelíteniük. Őket nem falragaszokon, újságok apróhirdetéseiben, hanem a facebook-on kell keresni. Csábító céges karrieroldal, tudatos munkaadói brandépítés, vonzó juttatási csomag és a web kettes lehetőségek kiaknázása nélkül reménytelen becserkészésük.

Nem tudom, hány Y-generációs álláskereső hallotta már ezt a gondolatmenetet. Ha frissdiplomás álláskereső lennék, akkor ez alapján azt gondolnám, enyém a világ. Én vagyok az álláspiac sztárja, előttem hever a Coca Colától a GE-ig mindenki.

Csak kevesen vannak alkupozícióban

Nem vitatom azt, hogy a digitális forradalom új munkavállalói típust teremtett, hiszen aki az anyatejjel szívta magába az informatikát, a közösségi oldalakat, más dimenzióban használja azokat, mint aki felnőtt korában tanulgatja. Az is világos, hogy huszonévesen az ember kevéssé hűséges munkaadójához, könnyebben vált munkahelyet, család-gyermek híján kockázatvállalóbb.

Inkább csak óvni szeretném a mai huszonéveseket, ne legyenek hamis illúzióik. A munkaadók között a legnagyobb harc a legtehetségesebb fiatalok megszerzéséért dúl, ez pedig a végzősök 10-15 százalékát jelenti (ez a múltban is így volt). A műszaki, pénzügyi, informatikai diplomások valóban alkuhelyzetben vannak, ők a mai álláspiac sztárjai. Nyelvtudással, meggyőző fellépéssel válogathatnak a lehetőségek között.

A maradék 85-90 százalék azonban egyáltalán nem tud diktálni, hiába Y-generációs. Nekik igenis alkalmazkodni kell a munkaadói igényekhez. És minden fiatalra igaz: alázat, szorgalom, tanulási vágy, önfegyelem és etikus magatartás nélkül bajosan találják meg helyüket a munka világában. Bármennyire is trendi diktálni, a munkát nem a munkavállaló adja. 

Egy május végi MTI-hír, amely elgondolkodtatott a tartósan állás nélküli diplomásokról, és a munka értékéről.  

Íme a hír: "Júniustól szaporodni fog a debreceni közterületi segédmunka-programban résztvevő diplomások száma - közölte az önkormányzati közmunkaprogramokat szervező cég igazgatója.

Pethe Tamás, a Debreceni Humán Szolgáltató Nonprofit Kft. vezetője elmondta, hogy idén januártól az önkormányzati bérpótló juttatásban résztvevő állástalanoknak - iskolai végzettségtől függetlenül - kötelező elvállalniuk a regionális munkaügyi központ által felajánlott munkát.

Pethe Tamás ismertetése szerint májusban 400 állásközvetítői nyomtatványt küldtek ki, júniustól pedig 170 embert kívánnak felvenni közterületi segédmunkásnak. A kiküldött 400 értesítés mintegy 10 százalékát diplomásoknak kézbesítették, de azt még nem tudni pontosan, hogy közülük mennyien állnak munkába júniustól - tette hozzá.    
Az igazgató a tapasztalataikról elmondta, volt olyan fiatal diplomás, aki öngyilkossággal fenyegetőzött arra az esetre, ha utcaseprőként kell majd dolgoznia. Jellemzően a diplomások fele igyekszik valamilyen orvosi alkalmatlansági indokkal, vagy egyéb módon elkerülni az általa megalázónak tartott feladatot - fogalmazott Pethe Tamás."

Eddig a hír, most néhány megjegyzés.
Még mielőtt bárki is megijedne, hogy (ne adj’ Isten) munkahelye elvesztése után az állami segély feltétele az utcaseprés lesz, egy kis megnyugtatás: ez nincs így. A munkanélkülivé válás első szakaszában az álláskereső álláskeresési járadékot kap maximum 9 hónapon át (ez rövidül le jövőre 3 hónapra, de idén még a régi szabályok élnek). Itt csak az álláskeresést kell igazolni, közmunkát nem kell vállalni.

A cikkben említett bérpótló juttatást igénylők kimerítettek minden lehetőséget, jó ideje nem tudnak vagy nem akarnak elhelyezkedni. És az állam ezt a havi 28 500 forintos juttatást köti közmunkához, ami ebben az esetben utcaseprés is lehet.

Természetesen annak a pártján állok, hogy egy diplomás álláskereső kapjon szakmájához közeli közmunkát, ám mi van, ha nincs? És egyébként is miért szégyen utcaseprőként dolgozni?

Egy hete készítettem interjút egy diákmunkás fiatallal, aki Corvinus Egyetem hallgatója és 4 éve vállal diákmunkát. Ő azért csinálja, hogy ne szoruljon a szülők pénztárcájára. Először utcát sepert, kerítést festett a Városligetben, télen havat lapátolt a városban, raktárakban árut pakolt, majd jöttek az egyre jobb munkák. Szerinte nincs szégyellni való munka.

Azt már én teszem hozzá: nagyobb szégyen az, aki nem is próbálkozik állást keresni, hanem otthon ülve az állam segítségére vár és különféle orvosi igazolásokkal menekül a (köz)munka elől. Különösen fiatal diplomásként….

Persze elismerem, pszichésen diplomával a kézben nem könnyű beállni fizikai munkára. Az egyetemi lét azt sugallja, bekerültünk az elitligába, egy bizonyos szint alá nem mehetünk, diplomával a kézben jönnek a jól fizető állások, az ideális munkakörülmények. Annyit jegyezzünk meg: mindenkinek magának kell kitaposnia az ide vezető utat a diploma átvétele után. Nincsenek automatikus felvételek. Persze minden statisztika azt mutatja, hogy a felsőfokú végzettségűek között kisebb a munkanélküliség, magasabb az átlagkereset, de ez sem automatikus.

Ha nem építjük fel magunkat az álláspiacon, ha túlzottak az elvárások, ha nem vagyunk hajlandóak költözni, ha azt várjuk, hogy a munkaadó találjon meg bennünket, akkor előfordulhat, hogy munka nélkül maradunk. Akár tartósan. És ha pénzt akarunk az államtól, akkor az egy idő után utcasepréshez köti. Igazságtalanul?

A facebookon itt vagyok megtalálható: http://www.facebook.com/pages/Jobb-Állás/164244410291306

Lesújtó képet fest egy napokban napvilágot látott nemzetközi felmérés a 18-29 év közötti magyar munkavállalók elkötelezettségéről és munkahelyi elégedettségéről. A Gfk piackutató cég 29 ország 30 ezer fiatal munkavállalóját kérdezte munkája és munkáltatója iránti elkötelezettségéről. A magyar fiataloknak csak 6 százaléka „erősen elkötelezett” munkáltatója felé, és mindössze tizenegy százaléka érzi úgy, hogy nyitva állnak számukra karrierlehetőségek. Ezzel a nemzetközi összevetésben az utolsók között kullogunk. A környező országokban valamivel kedvezőbb a kép, de még ők sem érik el a nemzetközi átlagot: a cseh fiatalok huszonkilenc százaléka, míg a lengyelek negyvennyolc százaléka látja munkaerőpiaci helyzetét pozitívnak.

Elgondolkodtató, hogy honfitársaink 45 százaléka nyitott lenne a külföldi munkavállalás felé.
A fiatal munkavállalóknak emellett a munkahely-magánélet egyensúlya jelent az átlagosnál nagyobb problémát.

Hogy miért nem érzik jól magukat a fiatalok a munkahelyen? A válasz szerintem összetett, hadd emeljek ki néhány szempontot.

1. Hiú ábrándok a pályakezdők körében (ebben az iskola is hibás). Erre hadd szolgáljak egy példával. Tavasszal jártam a BME állásbörzéjén, ahol egy műszaki menedzser szakos hallgatót csíptem mikrofonvégre. Amikor pályakezdői karrierterveiről kérdeztem, azt mondta, multinacionális cégnél szeretne elhelyezkedni menedzseri szinten. Tény: a BME az ország egyik legnevesebb iskolája, ám pályakezdőként hiú ábránd menedzseri szintet megcélozni. Legfeljebb az asszisztensi, a junior vagy a kezdő szintek jöhetnek szóba. Az egyetemek persze igyekeznek hangzatos neveket adni szakjaiknak, ám ott nagy a gond, ha valaki 3-4 évnyi tanulás után ilyen célokkal vág neki az álláspiacnak. És valószínű, hogy ebben az iskola is hibás, amelynek az álláspiacra is fel kell(ene) készítenie végzőseit.

2. Munkaadói kizsákmányolás. Hány példát hallok ismeretségi körben, hogy szerződés nélkül vagy minimálbérért alkalmaznak pályakezdőket, ügyvédi irodák egy részénél még a jelöltnek kell fizetnie, hogy ott lehessen… Aztán a próbaidő végeztével indoklás nélkül elküldik őket. Az a cég, amely így bánik a fiatalokkal, ne csodálkozzon, hogy munkavállalói oldalról is hasonló hozzáállást kap vissza. Szintén csökkenti az elkötelezettséget, ha a túlórákat nem fizetik ki, ha a képzettséghez képest alacsonyabb szintű munkákat adnak.

3. Munkahelyi légkör. Ahogyan tapasztaltam, a fiatal munkavállalókat gyanúsan méregetik az idősebb kollégák. Utóbbiak féltik munkahelyüket, pozíciójukat, így megpróbálják visszafogni a fiatalokat. Egy jó vezető ezt a helyzetet képes kezelni és fel tudja mérni, a fiatal tehetségek egy-egy vállalat fontos utánpótlásbázisát jelenthetik. Az irigység, a fúrás, a fiatalok lekezelése azonban sok munkahelyen létező feszültségforrás.

4. Fiatalos hév. Nem magyar unikum, hogy a fiatalok elégedetlenebbek, mint az idősek. A korosabbak jobban megbecsülik munkájukat, a fiatalok család, gyermekek híján hajlamosabbak kockáztatni, egy-egy sérelem után felmondani. Ebből a kutatásból is ez a trend rajzolódik ki minden országban. Igaz, eltérő nagyságrendben.

5. Irreális munkaadó elvárások. A munkaadók hajlamosak az álláshirdetésekben a tökéletes munkavállalót keresni. Legyen dinamikus, kreatív, terhelhető, precíz, több éves szakmai tapasztalattal, beszéljen 2-3 nyelvet felsőfokon, legyen birtokában vezetői képességeknek. A cégek Supermant keresnek, de csak esendő álláskeresők léteznek. Az „Amit nyújtunk” rovatban pedig alig-alig egy-két bejegyzés… Ezek az állásajánlatok inkább elveszik az álláskeresők kedvét, fokozzák a bizonytalanságot.
 
6. Karrierterv hiánya. Ez kapcsolódik az első ponthoz. Nem érzem még azt, hogy a fiatalok tudatosan építenék karrierjüket, sokan csak sodródnak az árral. Nem vitatom, hogy a felsőoktatási karrierirodák felállításával elindult valami. De egy karrierterv nem csupán a pályázási technikák megtanításából áll. Hol vannak az egyetemeken a puha képességeket fejlesztő kurzusok (prezentáció, asszertív viselkedés, kommunikáció, öneladás, kapcsolatépítés), amelyek legalább olyan fontosak egy-egy jó állás megszerzésében? Ki az, aki tudja, hogy szakterületén melyik a top 20 munkaadó? Vagy a szűk szakmán kívül merre kínálkozik kitörési lehetőség? Ha diplomázás után idő nyomása alatt kezdünk neki az álláskeresésnek, nagy valószínűséggel rossz első munkahelyre kerülünk.     

És még lehetne folytatni a felsorolást… Ha van kedvetek, írjátok meg, miért elégedetlen a fiatal magyar dolgozó a karacsony_zoltan@freemail.hu címre és én hozzátoldom.

Elnézést, hogy az utóbbi hetekben elmaradtam a bejegyzésekkel. Sok minden jó történt a magánéletemben (esküvő…) Mostantól ismét aktív leszek. Ha esetleg van témajavaslatotok, írjátok meg azt is. 

A megkérdezettek 12 százaléka kipróbálná a külföldi munkavállalást - áll az origo.hu friss cikkében, amely egy Tárki-felmérésről szól. Erre rímel egy közelmúltban kapott olvasói kérdés. Válaszomban néhány általános tanáccsal szolgálok.

„Arra szeretnék választ kapni, hogy milyen álláslehetőségek vannak külföldön, hol lenne érdemes "kezdeni". ? Valamilyen segítség, akire lehet "számítani", gondolok itt állásközvetítő cégekre, vagy valami ehhez hasonlóra. Nem igazán vagyok tisztában a "hivatalos" és "biztonságos" meneteiben a külföldi munkavállalásnak. Ezekhez kapcsolódó segítségét kérném. Erika”

Kedves Erika! Mivel nem ismerem szakmáját, végzettségét, nyelvtudását és a célországot, ahová menne, nehéz konkrét választ adni kérdésére. Inkább az utóbbi tíz évben tett megfigyeléseimet összegzem.

Mielőtt bármit is elkezdene, tisztázza magában, mi az, amiért szeretne kimenni. Ha például kizárólag a pénz motiválja és kötődik Magyarországhoz, akkor nem valószínű, hogy megtalálja a számítását. A külföldi munkához kell egyfajta személyiség: nyitottság, tanulási vágy, motiváltság, jó alkalmazkodókészség, problémamegoldó képesség.    

Álláspiaci helyzet. Érdemes ezt országra lebontva megnézni. A magyarok többsége az Egyesült Királyságba ment, sokan választották – szintén az angol miatt – Írországot. 2008 óta egyértelműen kevesebb az állás, az ír gazdaság válsága miatt pedig ott különösen nehéz új munkaerőként álláshoz jutni. Ugyanez a helyzet Spanyolországban is. A másik véglet Ausztria és Németország, amelyek májustól kinyitották álláspiacukat. Az osztrákoknál rendkívül alacsony a munkanélküliségi ráta és 32 ezer üres álláshely van, így itt nagyobb lett a sansz. Erről korábbi blogbejegyzésemben részletesen írtam.

Álláskeresési csatornák. Szellemi munkáknál az internetet ajánlom. Például a Monster állásportál nyugat-európai oldalait. De minden országban vannak helyi állásportálok is. A nyomtatott sajtó ezzel szemben jelentősen visszaszorult az álláshirdetési piacon. Érdemes még az állami munkaügyi központokba (Angliában: Job Center) is ellátogatni. Fizikai munkáknál működhet a helyben keresés (pincéri állásra pályázva végigjárni egy-egy város kocsmáit, éttermeit – különösen Angliában van ennek hagyománya). Emellett ajánlom még vendéglátós és szakipari munkákra pályázóknak a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (www.afsz.hu) weboldalát, ahol bizonyos időközönként hírt adnak toborzásokról. Az utóbbi években a német és az osztrák munkaügyi kirendeltségek évente többször jöttek Magyarországra, hogy szezonális munkákra keressenek magyar álláskeresőket.

Tervezze meg a kimenetelt! Az itthoni élet feladása nem egyszerű. Főleg ha jelzáloggal terhelt a lakás, ha gyermekek vannak. Még a hitel nélkül élő egyedülállóknak is készülni kell, megfelelő anyagi tartalékkal. Ha nincs állás, akkor legalább 400-500 ezer forint és egy retúrjegy feltétlenül kell egy angliai álláskereséshez. Még annak is, aki gyorsan talál állást, ugyanis az első fizetés csak az első munkanap után egy hónappal érkezik, az albérlet lefoglalása kaucióval és a kinti élet nem olcsó…    

Legyen óvatos a munkaerő-közvetítőkkel! Rendszeresen felröppennek hírek, hogy „közvetítők” pénzt csalnak ki álláskeresőkből azzal az ígérettel, hogy 100-200 ezer forintért vagy még többért nyugat-európai állást szereznek. Már többször leírtam, de nem lehet eléggé hangsúlyozni: álláskeresőtől közvetítés címén nem kérhető pénz. A munkaerő-közvetítő „fizetős” ügyfele az a cég, amely megbízza őt új munkatársak toborzásával.

Külföldi szállás ígéretével vagy nyelvoktatás szervezésével már kérhető pénz, ám mindig ellenőrizzük a közvetítő cégek. Már az segíthet, ha megnézzük weboldalát, megkeressük a pontos elérhetőségét (ha csak mobilszámot adnak meg, az már gyanús). Félreértés ne essék: nincs bajom a munkaerő-közvetítőkkel: a többség nagyon korrekt és alapos munkát végez, de legyünk résen.

Nyelvtudás nélkül inkább ne. Ez is egy gyakori fordulat részemről. Persze, eperszedésre vagy takarítói munkára nem kell feltétlenül nyelvtudás, ha van egy nyelvet tudó csapatvezető, aki közülünk való. Ennek ellenére nagy a kiszolgáltatottság, ha nincs nyelvtudás.

Külön kategóriát képviselnek az Európai Unió intézményeinek állásajánlatai. Ide a bejutás versenyvizsga alapján történik. Főleg diplomás álláskeresőknek szólnak a toborzási akciók. A legközelebbiben fordítók és tolmácsok jelentkezését várják valamikor nyáron. Minden info itt: http://europa.eu/epso/ Ennek előnye, hogy az EU biztos munkaadó, bruttó 1,3-1,5 millió forintnak megfelelő euró a diplomás kezdő fizetés, bőséges a juttatási csomag, viszont rendkívül nehéz bejutni.    

Belinkelem még ide az osztrák nyitás kapcsán készített videóriportomat, amelyben megszólal az osztrák állami munkaügyi hivatal vezetője is.

Nagyvonalakban ennyit útravalót tudok adni. Remélem, tudtam segíteni.

Üdvözlettel:

Karácsony Zoltán

Az utóbbi hetekben rengeteg időt foglalkoztam az osztrák álláspiaci határnyitással. Bújtam a statisztikákat, beszéltem kint dolgozó magyarokkal, az osztrák munkaügyi szervezet egyik vezetőjével valamint a bécsi magyar egyetemisták szervezetének vezetőjével. Ennek utolsó állomása a múlt pénteki, budapesti EURES nemzetközi állásbörze volt.

Amit érzékeltem: Magyarországon – főleg Budapesten és a nyugati határszélen – nagy volt a várakozás. Például a budapesti állásbörzén egész nap 15-20 méteres sor kígyózott az osztrák munkaügyi stand előtt, míg az összes többinél egy-két percen belül sorra lehetett kerülni. A határ mentén élő munkavállalási tanácsadók ugyancsak élénk érdeklődésről számoltak be. A jelenséget a megkérdezettek részben a kiemelt médiaérdeklődéssel magyarázták. Szinte nem lehetett olyan híroldalra tévedni, ahol nem foglalkoztak (-tunk) volna a munkaerőstop feloldásával, a nagyobb portálokon pedig terjedelmesebb anyagok jelentek meg a kint elérhető mesés fizetésekről. A másik tényező pedig a csodavárás.

Kevés új munkavállalóval számolnak az osztrákok

Egy hete még csak sejtettem, most már tudom: az egésznek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Múlt pénteken sikerült mikrofonvégre csípnem az osztrák állami munkaügyi szervezet nemzetközi osztályának vezetőjét, aki meglehetősen kimérten és nyugodtan reagált a „magyar rohamot” firtató kérdésemre. Elmondta, alaposan felmérték a helyzetet és Magyarországról, Szlovákiából, Szlovéniából és Csehországból összesen 20-25 ezer munkavállaló érkezésével számolnak a következő 1 évben, amit „szerény számnak” minősített.

Inkább attól félnek, hogy azok a szakemberek, akik a korlátozások miatt az utóbbi 7 évben nem jöttek, már más országban dolgoznak. És egyébként is Ausztria a hiányszakmákban dolgozókat eddig is beengedte, szinte automatikusan. Akit még ez sem nyugtatott volna meg, annak a politikusok azt mondták, szigorúbb munkaügyi ellenőrzésekkel, a kollektív szerződésekben rögzített minimális bérkorlátok betartatásával garantálják, hogy a keletiek alacsonyabb bérigénnyel ne halásszák el az állásokat. 

Ma kora délután körbenéztem az osztrák médiában, milyen visszhangja volt az álláspiaci nyitásnak és szinte semmi. Kisebb cikkek elrejtett helyeken, miniszteri interjú a szigorú ellenőrzésekről, csak ennyi. 

Illúziók nélkül: a munka nem jön házhoz

Hogy miért volt nagyobb a füst, mint a láng? Nem akarok senkit sem elkedvetleníteni, csupán az illúziókat szeretném eloszlatni. Az állás - és a több ezer eurós havi fizetés - nem jön házhoz. Hiába nem kell munkavállalási engedély a magyaroknak Ausztriában, az álláshoz vezető utat az álláskeresőnek kell kitaposnia: az állások felkutatásával, a munkaadók feltérképezésével, a német nyelvű pályázati anyag összeállításával és a sikeres német állásinterjús szerepléssel.

Ez azt is jelenti, a szakképzettséggel nem rendelkezők és nyelvet nem beszélők számára továbbra sem lesz munkalehetőség.

Ha van diploma és/vagy szakképzettség, akkor sem sétagalopp a karrierépítés. A hiányszakmák és a telített munkakörök ugyanis hasonlóságot mutatnak mindkét országban. Jogászként, a médiában, a marketingben, tanárként nincs esélyünk felvenni a versenyt az osztrákokkal (legfeljebb multinacionális cégen belül), informatikusként, orvosként, pincérként, szakácsként, hidegburkolóként viszont eddig is voltak lehetőségek.

Előnyök és veszélyek

Ettől függetlenül több ponton is előnyösnek tartom a magyarok számára a nyitást.

- Több száz (vagy ezer?) – eddig feketén dolgozó - magyar munkavállaló legalizálhatja munkáját, így csökken kiszolgáltatottságuk

- Az Ausztriában tanuló több ezer magyar fiatal könnyebben finanszírozhatja tanulmányait diákmunkával/szezonális munkával. Eddig ide is kellett munkavállalási engedély.

- Egyszerűbb lesz a magyar fiataloknak a munkatapasztalat megszerzése. Egy soproni, szombathelyi vagy győri egyetemista munkavállalási engedély beszerzése nélkül német nyelvterületen szerezhet szakmai gyakorlatot, ami a pályakezdésnél nyerő lehet. Egy Bécsben, banki szektorban dolgozó – magyar fiatalembertől hallottam, a nagy multi (pénzügyi, gazdasági) tanácsadó cégeknél sok magyar, cseh, szlovák frissdiplomás fiatal dolgozik.

Feszültséget látok a nyugat-dunántúli régióban az Ausztriába távozó munkaerő pótlásában. Éppen ma olvastam, hogy szemfüles kőszegi közgazdász fiatalok a burgenlandi Alsópulyán tanácsadói irodát nyitottak magyar munkavállalóknak. Bizonyára több személyzeti tanácsadó cég szakosodik majd ausztriai közvetítésre. Már csak azért is, mert az osztrák idegenforgalom, vendéglátás, építőipar, egészségügy tényleg munkaerőhiányban szenved. Ennek pedig előbb-utóbb a nyugat-dunántúli munkaadók fizetik meg az árát...

Hadd hívjam fel a fiatal álláskeresők figyelmét két rendezvényre, ami segítheti álláskeresésüket. Április 29-én pénteken én is ott leszek a „Fiatalok Európai Állásbörzéje” címet viselő egynapos karrierfórumon és minden olyan (fiatal) álláskeresőnek ajánlom a részvételt, akit érdekel a külföldi munkavállalás. Különösen a május elsejei osztrák és német álláspiaci nyitás adhat jó apropót a tájékozódásra.

Hogy én milyen hasznát látom álláskeresői szempontból a részvételnek?

Egyrészt az információgyűjtés miatt érdemes kijönni. Fel lehet venni a kapcsolatot a célországok munkavállalási tanácsadóival. Budapestre például 16 uniós tagországból érkeznek EURES-tanácsadók, akiknél az adott ország álláspiacáról, a munkakeresés fortélyairól lehet érdeklődni.

Másrészt a beharangozó anyagok szerint nyugat-európai munkaadók is eljönnek Budapestre, akiktől lehet kérdezni és elindítható egy-egy pályázat is. A www.afsz.hu oldalról érhető tájékoztató szerint Belgiumba egészségügyi, Németországba építőipari, vendéglátóipari, Hollandiába építőipari, Görögországba, Spanyolországba animátori, Angliába egészségügyi és szociális területre keresnek új munkaerőt a kiállító cégek. Szólnak még állásajánlatok Hollandiába, Máltára, Svájcba. Sőt, aki Szlovákiába és Bulgáriába (!) is keresnek informatikusokat.

Az állásbörzére Budapesten a Corvin Bevásárlóközpontban kerül sor. Pénteken 10 órakor startol és 18 órakor zárja kapuit.

Akit főként a nyugat-európai továbbtanulási lehetőségek vagy az önkéntes munka érdekel, annak az április 29-30-i „Youth on the move” (Mozgásban az ifjúság) rendezvénysorozat ajánlott, amelyre ugyancsak a Corvin sétányon kerül sor.

Jövőre 9-ről 3 hónapra csökken az álláskeresési járadék („munkanélküli segély”) folyósításának időtartama. Ezt Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter jelentette be a közelmúltban. Mire elég ez a három hónap? Lehet ennyi idő alatt állást találni manapság? – teszem fel a kérdést sok százezer álláskereső nevében.

Ha KSH statisztikái nézzük, akkor meglehetősen borús a kép. December és február között a munkanélküliek 52 százaléka egy éve vagy annál régebben keresett állást, a munkanélküliség átlagos hossza pedig másfél év (egészen pontosan 18,3 hónap).

Hogy ez a 3 hónap mind európai, mind amerikai összevetésben nagyon kevés, azt nem részletezem. Az origo-n Galambos Péter kollégám készített erről egy összeállítást. 

Személyzeti tanácsadókkal beszélve ugyancsak az a kép körvonalazódik, hogy még ideális esetben is 2-3 hónapos keresés szükségeltetik. Ha pedig olyan szakmában dolgozik valaki, ahol nagy a túljelentkezés, kevés az állásajánlat vagy ötven év feletti, akkor fél évnél is tovább tart.

Ezek persze a makacs tények, ami az álláskeresőket nem vigasztalja. Éppen ezért összeszedtem 7 útravalót, ami ugyan nem garantál állást, ám kikerülhetőek hibák, és meggyorsítható a munkakeresés folyamata.

- Időben kezdjük el a keresést. Ha úgy érezzük, rossz piaci pozícióban van munkaadónk, nincs fizetés hónapok óta vagy „kifelé áll a rúdunk”, azonnal nézzünk szét az álláspiacon. Ha még munkavállalóként pályázunk, kisebb rajtunk a pszichés teher, hogy „állást KELL találni”, jobban teljesítünk állásinterjún. Akkor is előrébb járunk, ha a felmondási idő alatt vetjük bele magunkat a keresésbe.

- Az álláskeresés főállás. Előforduló tévhit, hogy az álláskeresés egyen önéletrajzok „copy-paste” módon történő elküldéséből áll. Valójában azonban az álláskeresés kemény munka. Ha nagyon kell az állás, akkor napi 8-10 órát foglalkozzunk vele. Az állásajánlatok felkutatása, a cégre, pozícióra szabott önéletrajzok és kísérőlevelet megírása, az állásinterjúkra készülés, az adminisztrálás rengeteg időt vesz igénybe.

- Ne állunk le az első pályázatok után. Gyakori hiba álláskeresőknél, hogy 1-2 pályázat elküldése után leállnak, várnak a válaszra, a napok-hetek pedig telnek. Sajnos sok esetben válasz nem érkezik, csak annak, aki továbbjut az első válogatáson. Éppen ezért folyamatosan küldjük pályázatainkat cégekhez.

- „Elmegyek a munkaügyi központba, ők majd szereznek nekem állást”. Vannak álláskeresők, akik itt is az állam mindenhatóságában bíznak. Ugyan az álláskeresési járadék folyósításának feltétele a hivatali regisztráció és az álláskeresés igazolása (ezt már annyira nem veszi komolyan a hivatal, elég 2-3 állásajánlatot beírni), mindenkinek magának kell kitaposnia a karrierútját. Ráadásul a munkaügyi hivatalok adatbázisaiban főleg szakipari és kisegítő munkák találhatóak, így diplomásként eleve hiba rájuk építeni az új állás megtalálását. Ugyancsak csalfa remény a személyzeti tanácsadókban/fejvadászokban bízni. Ugyan érdemes hozzájuk bejelentkezni, de ez még messze nem jelent állást.

- A megfelelő csatornát használjuk. Mindegyik szakmának megvan a maga toborzási csatornája/csatornái. Érdemes ezt feltérképezni és ezen az úton elindulni. Mérnököket, informatikusokat, pénzügyi diplomásokat például az interneten keresnek, a PR, az újságírás, a minisztériumi pozíciók viszont már sokkal inkább a személyes ismeretségen múlnak, felsővezetői pozícióra pedig a kapcsolatok és a fejvadászokkal való jó viszony könnyítheti meg az utat. Szakmunkáknál a munkaügyi központnál lehet érdeklődni, ám itt a munkaadók személyes megkeresése is nyerő lehet.  

 - Csak aláírt munkaszerződés (vagy szándéknyilatkozat) után álljunk le a pályázással. Sajnos előfordulhat, hogy egy sikeres állásinterjú után a szóbeli állásígéret nem válik valóra. Így csak akkor hagyjuk abba a pályázást, ha valóban megkaptuk a munkát. Vannak cégek, amelyek szándéknyilatkozatot adnak, hogy az álláskereső biztonságban érezze magát. Egy közeli kezdési időpont szintén megnyugtató lehet.  

 - Ha kell, adjuk lejjebb igényeinket. A rugalmasság fontos erénye az álláskeresőnek. Ha töb hónap sikertelen keresés után úgy látjuk, reménytelen a helyzet, ám kell a pénz, merjük lejjebb adni igényeinket. Például vezetői posztról beosztottira (főkönyvelőről könyvelő).

Ha van észrevételetek, tuti recept, bejött húzás, kérlek, írjátok meg a karacsony_zoltan@freemail.hu címre.

Blogom Facebook-oldala: http://www.facebook.com/pages/Jobb-Allas/164244410291306

Örülnék, ha lájkolná, akinek tetszik:) Közelítünk a százhoz...

Már harmadik napja követem a virtuális állásexpót (www.allasexpo), azért is akadoznak az utóbbi időben a bejegyzéseim. Három munkanap után már kezd határozott vélemény körvonalazódni bennem az álláskeresés és a toborzás e formájáról. Annyit a tisztánlátás kedvéért hadd írjak: nem vagyok ebben a szerepben „független elemző”, részt veszek a szervezők oldaláról a kommunikációs munkában.

Azért is merek írni az eseményről, mert jónak tartom, a belülről jövő véleményem és amit hivatalosan képviselek, ugyanaz.

A hétfői start előtt semmilyen személyes tapasztalatom nem volt arról, hogyan zajlik egy virtuális állásexpo. Éppen ezért elhatároztam, kíváncsiságból „mezei felhasználóként” jártam/járom a standokat, úgy is mint infogyűjtő, érdeklődő újságíró. (Kontroll egyébként bárki lehet, aki ellátogat az oldalra és leírja ide kommentbe a véleményét. Ezt egyébként megköszönöm és csak a trágár hozzászólásokat moderálom.)

Aki most hall először a virtuális állásexpo, -állásbörze fogalmakról, annak egy rövid magyarázat: a hagyományos állásbörze és az internetes állásportálok ötvözete az ilyen, több napos esemény, amely olyan, mint egy számítógépes játék. A 3D-s grafikával megrajzolt, térhatású standok mögött HR-esek/ a munkaadók képviselői várják a kérdéseket, az önéletrajzokat.

Jómagam az első nap délelőttjén még csak kerestem a helyemet a virtuális térben. A regisztráció és a belépés után próbálgattam a funkciókat, benéztem egy-egy céghez, „vaktölténnyel” lövöldöztem a kérdéseimet, a „Programok” menüpontot frissítgettem. Nem csak én voltam így, a munkaadók is hasonlóképpen ízlelgették a „virtuális álláspiacot”.

Ezt követően kezdtem ráérezni a rendezvény ízére, különösen a HungaroControl standjánál, ahol kétóránként más-más légiirányító válaszolt chaten a kérdésekre. A cég ugyanis erre a posztra keresett pályázókat és úgy gondolták, úgy tudják még közelebb hozni a munkát, ha nemcsak a HR, hanem a munka valódi gyakorlói - maguk a légiforgalmi irányítók - mutatkoznak be. Nagyon érdekes életpályák rajzolódtak ki a kérdésekre adott válaszokból. Előjöttek a szükséges képességek, a szakma szépsége, a nagy felelősségű munkában felgyülemlő stressz kezelése és persze az átlagnál sokkal magasabb fizetés (bruttó 664 ezer forint a havi átlagos alapfizetés). Ugyan számomra - humán értelmiségi számára - hiányzott a személyes kapcsolat a stand mögött ülő/álló szakemberrel, mégis információban rengeteget megtudtam a munkáról.

Szintén érdekes és hasznos volt a céges előadás műfaj, amikor videón beszélt a Procter & Gamble képviselője, majd a résztvevők chaten kérdezhettek, és ő az előadás végén mindenkinek szóban válaszolt.

Úgy látom, a virtuális karrierfórumok hozadéka álláskeresői szempontból az infogyűjtés, a munkaadóval az első kapcsolat felvétele, az időspórolás. Munkaadói szemszögből pedig az önéletrajz-gyűjtés, a márkaépítés, a tehetséges álláskeresők elcsábítása.

Amire a virtuális tér viszont nem alkalmas: személyes benyomás kialakítására (hiányoznak a gesztusok, a nonverbális jelek, a fizikális megjelenés) erre később, állásinterjún kerülhet sor.

A virtuális állásexpón 32 multinacionális céggel lehet találkozni, amelyek elsősorban mérnöki, informatikai, ügyfélszolgálati munkákra keresnek nyelvet vagy nyelveket beszélő fiatalokat, szakembereket. A magyar kkv-k és más munkakörök meghirdetői egyelőre távol maradnak a virtuális toborzástól. Aki kíváncsi rá, próbálja ki (www.allasexpo.hu), és ahogyan fent jeleztem, írja le nyugodtan a véleményét. Kíváncsi vagyok minden reakcióra!

Nem szoktam aktuális napi munkámmal terhelni Kedves Olvasóimat, ám most úgy érzem, érdemes kivételt tennem. „Virtuális állásexpóra” készülök illetve készítem fel az álláskeresőket.

Hogy mi is ez pontosan? A Monster állásportál rendezvénye, amely ötvözi a hagyományos állásbörzét az internet adta lehetőségekkel.

Úgy kell ezt elképzelni, mint egy videójátékot: regisztráció után az álláskereső egy virtuális kiállítótérben találja magát, ahol „sétálhat” a standok között, leadhatja önéletrajzát és chaten kérdezhet a kiállító – főként nagy, multinacionális – munkaadóktól, meghallgatja/megnézheti előadásaikat. Egyszóval kapcsolatot építhet, információt gyűjthet, és ehhez nem kell ellátogatnia más városba. Sőt, ki sem kell mozdulnia a nappalijából.

Bizonyára elfogult vagyok a rendezvénnyel, de biztos vagyok benne, hogy kíváncsi álláskeresőként jómagam is kipróbálnám. A részvétel ingyenes, számítógép és netkapcsolat kell csupán hozzá.

Az állásexpo április 11-én kezdődik és hét napon át tart, a www.allasexpo.hu oldalon lehet rá regisztrálni. S hogy kik lesznek jelen? Főleg nagy, multinacionális vállalatok, akik gazdasági és műszaki frissdiplomások és tapasztalattal rendelkezőket vadásznak majd. Például: a Bosch, a Magyar Telekom, a Mars, a Procter & Gamble, a Vodafone stb. Néhányukkal személyesen beszéltem, jönnek, toboroznak, várják az álláskeresőket.

A börze hét napján figyelem a történéseket és beszámolok a tapasztalatokról. És persze a visszajelzéseket is várom.

A minap olvastam egy érdekes cikket az egyik legtekintélyesebb német napilapban, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, amely az 50 év feletti álláskeresők problémáiról szólt. A kiindulópont az Xing nevű közösségi kapcsolatépítő portálon zajlott vita, amelyben egy személyzeti vezető nem is palástolja, hogy az időseknek kicsi az esélye, ugyanis „a pályázatokat első körben frissdiplomás fiatal HR-esek bírálják el”. Ezt követően a lap újságírója szeretett volna interjút készíteni a HR-vezetővel, aki ettől elzárkózott, munkaadójának sajtóosztálya úgysem adna erre engedélyt… Pedig egy nagy német multinacionális cégről van szó.

Ebből történetből kitűnik, hogy az ötvenesek álláspiaci diszkriminációja nem hungaricum, a fejlettben tartott nyugat-európai álláspiacokon is ugyanúgy jelen van. És - ezt már csak újságíróként teszem hozzá – a sajtó része is ugyanaz. A cégek személyügyben nálunk is szeretnek szépíteni, kínosan ügyelnek arra, hogy egy szóval se legyenek megosztóak, diszkriminatívak, mindenki felé a tökéletes munkaadó képét sugározzák. Aztán ha lenne rá lehetőség megnézni az ötven feletti pályázók és az ötven feletti felvettek arányát, gyanítom érdekes számokat látnánk…

No, de ez még nem ér meg egy posztot, mert sok újdonságot ezzel nem mondtam. Ami számomra érdekes, ennek a pszichológiai vetülete, amivel ebben a cikkben foglalkoznak. Miért idegenkedik egy 25 éves HR-es egy 53 éves pályázótól? Az egyik okot „hasonlósági effektusként” (Ähnlichkeitseffekt) írják le. Az emberek azokhoz vonzódnak, akik hasonlóak hozzájuk. A fiatal HR-es azért idegenkedik az idősebb pályázótól, mert más korosztály. Az apját látja benne és akár tudat alatt elutasító a reakciója.

A másik ok a sztereotípia, amelyek az idősekről a köztudatban keringenek. Lassúak, nehezen tanulnak, fiatalabb csapatba nem illenek stb. És ha egy pozícióra több tucat vagy akár száz pályázat érkezik, máris velük kezdik a szelekciót. Akad olyan vélekedés is, hogy nem az előítélet, hanem az üres pozíció pontos ismeretének a hiánya az elutasítás oka. Mert nem tudja a tapasztalatlan, fiatal HR-es, hogy pontosan milyen profilt keresnek.

A cikkben megszólaló HR-esek szerint a jó HR-es munkához nem csak szakmai tudás, hanem élettapasztalat is szükséges. Vannak cégek, amelyeknél a kiválasztás összetettebb, több a kontroll, rutinosabb kollégán is átmegy minden beadott pályázat.  

Gyógyszerrel vagy tuti megoldással sajnos nem szolgálhatok. Ha bárkinek van kérdése, a karacsony_zoltan@freemail.hu címre küldje. Elnézést, hogy elmaradtam a posztolással, most újra igyekszem belelendülni…

Blogom Facebook-oldala: http://www.facebook.com/pages/Jobb-Allas/164244410291306

Örülnék, ha lájkolná, akinek tetszik.:)