Legutóbbi írásom, amelyben egy 52 évesen, minimális nyelvtudással Angliában munkát kereső és azóta gyárban dolgozó hölgyet mutattam be, aki szerény körülmények között él, de havi 100 ezer forintnak megfelelő fontot tesz félre, nos, az ő sztorija nagy visszhangot váltott ki. Kommentek a cikk alatt és a blog facebook-oldalán, emailek tucatjai a postaládámban Floridától Fehérvárig…

Kiderült az is, Klárán kívül vannak még ötvenesek, akik ennyi idősen vágtak neki életük nagy kalandjának.

Amikor a hölgy sztoriját megírtam, úgy gondoltam, néhány hétre lezárom ezt a témát, ám az olvasói reakciók egy része és néhány sajtóhír arra sarkallt, hogy néhány gondolatra maradjak még itt.

Voltak olvasók, aki felelőtlennek minősítettek engem. Úgy vélik, a hölgy példájával arra biztatok mindenkit, hogy szaktudás és nyelvtudás nélkül próbálkozzon. Bárki megtalálhatja a számítását és havi 100 ezer forintot félretehet. Ehhez csak annyi, én csak egy különleges sztorit írtam le, Klára minimálisan beszél angolul, angliai élet-és munkakörülményei pedig jelzik, mennyire kínkeserves is ez.

De van itt még sajtóhír az utóbbi napokból:

- A szoljon.hu megyei hírportál írta néhány napja, hogy több százezer forinttal károsított meg nehéz sorsú embereket egy csaló. Azt ígérte, Németországban majd munkát ad nekik, de a pénz befizetése után nyoma veszett. Egy duisburgi gyümölcscsomagoló üzemben kellett volna dolgozni, havi 1200 euróért (360 ezer forint), mindezeken túl a szállást ingyen biztosították volna, ám a csapat indulása előtt nyoma veszett. A szerkesztőség információi szerint a férfi korábban Spanyolországba szervezett munkákat. Ott narancsot kellett szednie a munkavállalóknak, akiket ki is utaztatott, azonban az elvégzett feladatokért pénzt nem kaptak. A kint rekedt munkásokat a rokonaik hozatták haza.

- A másik esetről a Blikk bulvárlap számolt be. Információik szerint busás fizetés ígéretével több tucat magyar férfit csaltak ki Mongóliába, majd ott embertelen körülmények között, rabszolgaként dolgoztatták őket. A hét minden napján, napi 10-12 órában kellett dolgozniuk a Góbi-sivatagban, megfelelő ellátás és szakszerű orvosi felügyelet nélkül, sőt ki sem fizették őket. Többen maradandó sérüléseket szereztek, és az egyik munkás, az 54 éves P. János egy éjszakai műszak előtt holtan esett össze. A Blikknek nyilatkozott Kasza József, aki a férfi szobatársa volt Mongóliában. Kasza szerint P. Jánost koordinátorként vették fel, de végül a többiekhez hasonlóan neki is napi tíz órát kellett "embertelen hidegben megfelelő ruházat és védőfelszerelés nélkül, a kőmorzsoló gépek mellett dolgoznia olyan porban, amiben két métert nem látott az ember".

Az esetek kapcsán felvetődik a kérdés, hogyan lehet kiszűrni a csaló munkaközvetítőket,  és ki találja meg a számítását külföldön.

1. Én mindig azt javaslom, ha valaki munkaközvetítőnek adja ki magát és vonzó ajánlattal áll elő, kérjük el a nevét, a cége nevét és nézzünk utána az interneten. Egy komoly munkaerő-közvetítőnek van weboldala és valamilyen múltja is. Sőt, nem bújik el, hanem hirdeti is magát. Ő ugyanis akkor kap pénzt a megbízótól, ha határidőre megfelelő képzettségű munkavállalókat kiközvetít. Ergo: érdekelt abban, hogy bővítse adatbázisát, hogy elérhető legyen. Még valami: az állásközvetítőknek regisztráltatniuk kell magukat, közvetítői számmal kell rendelkezniük. Ezt is el lehet kérni.

2. Irodai cím és vezetékes telefon. Aki csak mobilszámot ad meg, eleve gyanús. Megeshet, hogy annyira mobil a munkavégzése, hogy csak így elérhető, de céget székhely nélkül be sem lehet jegyeztetni.

3. Ne fizessünk a közvetítésért. Ezt már jogszabály írja elő, hogy álláskeresőtől nem kérhető pénz állásközvetítés címén. A munkaközvetítő „fizetős ügyfele” a (külföldi) munkaadó. Hogy milyen tarifákkal dolgoznak, nem tudom. Magyarországon belüli közvetítésnél az éves bér bizonyos százaléka (15-25) a díj, de ez nem a munkavállalót terheli. Az már más kérdés, hogy utazás és albérlet címén a közvetítő kérhet pénzt. Egyébként mindkettő megoldható saját szervezésben. De ha mégis a közvetítővel megy az ember, akkor is csak a buszra felszálláskor fizessük ki az útiköltséget.

4. Nyelvtudás nélkül ne menjünk. Kicsit szégyellem ideírni, annyira evidenciának tűnik. Gondoljunk csak bele, mennyire kiszolgáltatottak leszünk. Nem értjük a munkaszerződést, a vezetői utasításokat, nem tudunk beilleszkedni a többségi társadalomba. Céltáblái lehetünk visszaéléseknek (pl. pénzügyi viták albérlet ügyben)

5. Ne dőljünk be a mesés ajánlatoknak. Aki szakképzettséget nem igénylő munkáért több ezer eurós fizetést ígér, bizonyosan hazudik. Aki hisz az ilyen hirdetésekben, csalódni fog. Bárhol a világon az a munkaerő kapós és azt fizetik meg, akit a helyi álláspiacon nem találnak vagy nincsenek kellő számban. Ilyenek Nyugat-Európában a mérnökök, az informatikusok, az egészségügyi dolgozók, az építőipari szakmunkások, helyenként a vendéglátóipari szakmák képviselői. Klára, az előző cikkem szereplője, szakképzettség nélkül gyári munkát kapott. Nem volt ugyanis megfelelő mennyiségű munkaerő, és ő csak a brit minimálbérért dolgozik. Azért takarít meg 300 fontot, mert szerény körülmények között él.

6. Legyen pénzügyi tartalék. Még ha van állásígéret is, én nem mennék ki 3-4 havi megélhetés fedezete nélkül. Gondoljunk csak bele: eleve 1 havi albérlet + 1 havi kaucióval kell indítani.

7. Kell hozzá egy bizonyos személyiség. Csak a pénz miatt ne menjünk. Nyitottság és kalandvágy. Szerintem e kettő mindenképpen kell hozzá. Pár éve találkoztam két, külföldet megjárt hölggyel, akik kérdőíves kutatásukat mutatták be nekem. A világ különböző részeire kivándorolt magyar munkavállalókat kérdezték. A legérdekesebb megállapítás: a többség a pénzkeresés miatt ment ki, de több év távlatából a kintlétnek nem ez a fő hozadéka. Sokkal inkább a személyiségbeli változás; toleránsabbak, határozottabbak, talpraesettebbek lettek, jobb lett a problémamegoldó, önérvényesítő képességük.

Megígértem, Kláráról időnként hírt adok. Nos, folytatja gőzerővel az angoltanulást. Most egy magyar hölgyet is talált, akitől a nyelvtant jobban meg tudja tanulni. Nagyon motivált és köszöni a drukkolást. ?

Ha van kedvetek, lájkoljatok a facebookon.
Kérdés esetén a karacsony_zoltan@freemail.hu címre írjatok.

UPDATE:

E poszt megjelenése után írt nekem Pári Zsolt munkaerő-közvetítő, aki egy évtizede van a szakmában. Idézek leveléből szerkesztve:

"Az ön által írt cikk segítség lehet kikerülni ebből a csapdából, ami a külföldi közvetítések esetében még rosszabb, mintha itthon próbálnák meg "eladni" őket. A felsorolt ismérvek nem minden esetben megbízható támpontok azonban.  5 éve foglalkozom közvetítéssel a saját cégemben és az előtt 6 évig voltam nagyobb cégek vezetője. Most, mivel kis cég vagyok és nem vagyok tőkével eleresztve, nincsen weboldalam.

Érdekes módon nincs is rá szükségem. A megbízóimat nem zavarja, sőt.
A jelölteket elég kreatív módon még is megtalálom és olyan pozíciókat töltök be sikeresen mint IT fejlesztők, vagy Key Account Manager, vagy kereskedelmi igazgató stb.

Van egy nagyon fontos ismertető jegye a szakszerű, a törvényt betartó közvetítő és kölcsönző cégeknek:

A területileg illetékes munkaügyi központtól kért és kapott működési szám. Ezt is kötelező. Vagyis minden levélben, (nyomtatott, on-line), szerződésben szerepelnie kell. Emellett be kellett fizetnem egy vagyoni biztosítékot. E nélkül már visszavonták volna ezt az előbb említett számot.

Aki külföldre közvetít, azoknak millió forint nagyságrendű összeget forintot kell befizetnie vagyoni biztosíték gyanánt egy bankba. Ezt a pénzt nem tudja az adott cég felvenni, csak akkor, ha visszamondja a közvetítői jogokat és eltelik fél év. Ha ezzel a működési engedély számmal nem rendelkezik az adott cég, akkor biztos (100%), hogy csalókról van szó."