Érdekes kísérleti projekt startolt ma Németországban. Öt multinacionális nagyvállalat (Deutsche Post, Deutsche Telekom, L'Oréal, Maydays GmbH és a Procter & Gamble) vállalta, anonim önéletrajzok alapján toboroz munkaerőt a német állami munkaügyi központ közvetítésével. Olyan cv-k alapján hívja be interjúra a pályázókat, amelyek nem tartalmaznak személyes adatokat (név, nemzetiség, születési hely, idő, nem) csak az iskolai végzettség és a szakmai tapasztalat számít. A projekt a német kormány kezdeményezésére indult, a cél pedig a diszkrimináció csökkentése.

A szándék üdvözlendő és PR-szempontból is jó fogásnak tűnik ezeknek a cégeknek. Azt mutatják a nyilvánosság előtt, náluk nem a származás, hanem a tudás számít. A legalkalmasabbak bőrszíntől, nemzetiségtől függetlenül bejutnak hozzájuk.

A kérdés csupán az, ez a pályázási módszer megszünteti-e, vagy jelentősen csökkenti-e a diszkriminációt? Azonos esélyekkel szállhatnak-e harcba a kisgyermekes nők, az ötven év felettiek, a németországi törökök egy-egy állásért, ha valamikor az állam törvényileg előírná, álláshirdetésre jelentkezéskor nem kérhető személyes adat.

Attól tartok, hogy nem. Lehet, hogy tévedek, ám csak a realitásokból indultam ki. Aki diszkriminálni akar, az ettől függetlenül az állásinterjú alatt könnyedén megteheti. Aki kicsit is ismeri a kiválasztást, pontosan tudja, miként lehet egy elutasítást szakmai érvekbe csomagolni.

Egyébként a munkaadói oldal képviselői – főként a kis- és középvállalkozások – máris háborognak a projekt kapcsán. Nem szeretnének hasonlóban részt venni. 

Néhány vélemény:- Kevés az információ, semmi nem tudható meg így a pályázó személyiségéről, lassabbá, körülményesebbé válik a toborzás, nagyobb a HR-esre nehezedő adminisztrációs teher. Míg a nagy cégeknek erre van apparátusuk, az egyetlen HR-essel vagy anélkül működő kkv-k szinte megoldhatatlan feladat elé kerülnek. És az is elképzelhető, hogy az álláskeresőnek jobb ez a mostani állapot. Az anonimitással inkább kitolódna az elutasítás. Elképzelhető, lenne egy „nulladik” interjúkör, ami gyakorlatilag egy néhány perces pofavizitből állna.

Sok a kérdőjel. Ez a 12 hónap arra is jó lesz, hogy kiderüljön, működik-e.

Nyáron, amikor a projekt körvonalazódott, beszéltem magyar HR-esekkel, mit szólnak hozzá. Nem reprezentatív mintám alapján a többség inkább kétségeit fogalmazta meg. Mindenesetre majd beszámolok a német projekt tapasztalatairól.

Ha van erről véleményetek, írjátok meg. Kíváncsi vagyok.