Richard Branson ismét meghökkentő ötlettel rukkolt elő. Az angol milliárdos vállalkozó, a Virgin tulajdonosának cégénél bármikor szabadságra mehetnek a kollégák, amikor akarnak. Elsőre vonzónak tűnik ez a megközelítés. Második blikkre már árnyaltabb a kép…

Branson blogbejegyzésében taglalja lépését. Nem tagadja, hogy az ötlet mástól származik. Legidősebb lánya, Holly küldött neki egy újságcikket, ami a Netflix streaming szolgáltató rugalmas szabadságolási gyakorlatáról szólt. Ott egy ideje már a munkatársak döntik el, mikor, mennyi időt pihennek. Lánya megjegyezte, hogy egy barátja bevezette a cégénél. Néhány hét alatt látványosan megváltozott a munkahelyi élet: kreatívabb lett a csapat, nőtt a hatékonyság és motiváltabbak lettek a kollégák, elmaradtak az időrabló szokások.  

Bransonnak megtetszett az ötlet és lépett. A Virginnél már nem kell a felettestől kérvényezni a szabadságot. Bárki elmehet egy órára, egy napra vagy egy hétre, ahogyan jónak tartja. Branson szerint a fix munkaidő már úgyis a múltté, ezért a hagyományos szabadságkiadásnak sincs értelme. „Arra kell koncentrálnunk, hogy milyen feladatokat végeznek el a munkatársak és nem arra, hogy mennyi időt töltenek az irodában” – mondja.

A munkát el kell végezni, nem állhat le projekt

Az intézkedésnek azért van két korlátja. Egyrészt csak az angliai és az egyesült államokbeli Virgin Holding 170 munkatársára, Branson közvetlen kollégáira, a vagyonkezelésben és az alapítványnál dolgozókra vonatkozik. Ha azonban a lépés beválik, akkor Branson jelezte, hogy más cégekre, részlegekre is kiterjesztik.

A második már jelentősebb megkötés: a munkát 100 százalékosan el kell végezni, nem csúszhat és nem állhat le projekt a munkatárs szabadsága alatt, nem eshet csorba a cég hírnevén és a saját karriert sem hátráltathatja.  

Ez így már nehezen megfoghatónak tűnik. Branson azt is írhatta volna, hogy menj nyugodtan szabadságra, ha mersz. Hogy ezek után ki veszi a bátorságot, hogy az irodától távol pihenjen?

Iránymutató lehet az amerikai Evernote informatikai cég esete. Ott már korábban bevezették a „bármikor szabadságra mehetsz” elvet. Ám a céges mindennapokban ennek éppen ellenkező hatása lett. Némely kollégák éveken keresztül nem mentek nyaralni. Végül már a cég fizetett 1000 dollárt annak, aki évente egyszer egy hétre elment pihenni.

Nálunk egyelőre illúzió

Hogy működne-e egy ilyen (nem)szabályozás Magyarországon?

A távmunkához való gyakori vezetői hozzáállást ismerve („csak az dolgozik, akit látok”) attól tartok, hogy ennek semmilyen valóságalapja nincsen. Ha pedig mégis akadna ilyen kísérletezésre nyitott vezető, ahhoz megfelelő mentalitású vezetőkre, munkatársakra és megfelelő munkakultúrára van szükség. 

Olyan kollégákra, akiknek a munkája számokban mérhető, akik képesek önállóan, felelősségteljesen, a cég érdekeit ismerve és azt szem előtt tartva dolgozni. Emellé kell olyan közeg is, amely elfogadja ezeket a szabályokat és nem munkaidőközpontúan gondolkodik, nem irigykedve méregeti azt, hogy ki, mennyi időt van távol az irodától.

És az is lehet, hogy ezt a munkavállalók nem is szeretnék. Ezt inkább már tőletek kérdezem.