Jobb-Állás Blog

Itt egy közelmúltban publikált lista az Egyesült Államokból. Magyar szemmel akadnak meglepetések mind a legjobbak, mind a legrosszabbak között. Arra azonban alkalmas egy ilyen lajstrom, hogy differenciáltabban nézzünk a munkákra: a pénz és a társadalmi presztízs mellett a karrierkilátás, a munkakörülmény és a stresszfaktor is fontos szempont. Íme a lista és a végén kommentem.

Ismét, immáron 25. alkalommal állította össze a „Legjobb állások” listáját a a Careercast.com amerikai portál. Összesen 200 szakmát vettek nagyító alá négy fő szempont alapján: munkakörnyezet, fizetés, karrierkilátások, stressz. Az összesített rangsort pedig a négy tényező súlyozásával állították össze. Ebben a fizetés és a karrierkilátások nagyobb, míg a munkakörnyezet és a stressz kisebb súlyt kapott.

Nézzük, melyik a 10 legjobb szakma az Egyesült Államokban: (a teljes lista itt érhető el)

1. Aktuárius - pénzügyi kockázatértékelő (éves fizetés: 91 211 dollár, 1 dollár = 229 forint)
2. Orvosbiológiai mérnök (85 163 dollár)
3. Szoftverfejlesztő mérnök (89 147 dollár)
4. Hallásspecialista (szakorvos) (68 135 dollár)
5. Pénzügyi tanácsadó (107 222 dollár)
6. Fogászasszisztens (69 107 dollár)
7. Munkaterapeuta (74 108 dollár)
8. Optikus (95 254 dollár)
9. Gyógytornász (78 102 dollár)
10. Számítógépes rendszerelemző (79 145 dollár)

Néhány érdekesebb szakma helyezése:

14. Egyetemi tanár
15. Állatorvos
19. Szociológus
24. Webfejlesztő
25. Történész
31. HR manager
40. Piackutató
47. Könyvelő
58. Pszichológus
66. Vízvezetékszerelő
73. PR-szakember
75. Menedzserasszisztens
78. Biztosítási ügynök (tanácsadó)
86. Recepciós
99. Betegápoló
105. Biztonsági őr
106. Fitnesstréner
108. Kamionsofőr
129. Pilóta
135. Reklámértékesítő
146. Taxisofőr

… és a 10 legrosszabb szakma

1. Újságíró - nyomtatott sajtóterméknél (36 000 dollár)
2. Favágó (32 870 dollár)
3. Katona (41 998 dollár)
4. Színművész (17,44 dollár/óra)
5. Olajipari munkás (37 640 dollár)
6. Mezőgazdasági munkás (60 750 dollár)
7. Óraleolvasó (gáz, víz, villany) (36 400 dollár)
8. Postás (53 090 dollár)
9. Ács (34 220)
10. Utaskísérő (repülő) (37 740 dollár)

Kommentem:

Látványosak az ilyen listák. Ám szerintem pályaválasztásnál vagy -módosításnál érdemes ezekkel óvatosan bánni. Nincs ugyanis olyan, hogy ’a’ legjobb szakma, hanem mindenkinek más a legjobb. Úgy gondolom, hogy hosszú távon csak olyan munkában leljük örömünket, amit szenvedéllyel végzünk, amely során repül az idő.

Arra azonban alkalmas egy ilyen lista és annak szempontrendszere, hogy kicsit differenciáltabban tekintsünk a szakmákra. Ne csak a fizetést vagy a társadalmi presztízst vegyük alapul, hanem a karrierkilátásokat, a stresszfaktort, az egészségügyi kockázatot. 

Biztos vagyok benne, hogy egy hasonló lista Magyarországon teljesen másként nézne ki. Például az USA-ban az egészségügyben, a kutatás-fejlesztésben sokkal nagyobb pénzek mozognak, és lehetőségek kínálkoznak, mint nálunk. Ott az első húszban hemzsegnek az ilyen szakmák, míg nálunk ezeket inkább alacsony fizetéssel és stresszel azonosítják (nem alaptalanul), a kutatás-fejlesztésben kínálkozó munkák pedig erősen korlátozottak.

Nálunk eddigi tapasztalatom alapján mérnöki, informatikai, pénzügyi munkakörök kerülnének top pozícióba, míg az egészségügyhöz, oktatáshoz kapcsolódók a lista második felébe. A "legjobb" amerikai szakma, az aktuárius viszont nálam is a legjobbak között szerepelne...

Karácsony Zoltán

u.i.: A facebookon itt vagyok fent. Ha van kedvetek, egy like-kal csatlakozzatok. Kérdés vagy témajavaslat esetén a karacsony.zoltan75 kukac gmail.com címen várom észrevételeiteket, impulzusaitokat.

Örömmel olvastam a minap az MTI hírei között, hogy szenior gyakornoki programot indít az uniós pályázatkezeléssel foglalkozó ESZA Nonprofit Kft. Azokat keresi, akiknek minimum 15 éves munkatapasztalata van, tartósan munkanélküliek és pályát módosítanának. A program egy óriási álláspiaci problémára világít rá. A cégek zöme ugyanis nem tud mit kezdeni a szenior pályakezdőkkel.

Három évvel ezelőtt elkísértem Tibor barátomat a Corvinus Egyetem állásbörzéjére. Tibor pályát akart  váltani. Akkor 38 éves volt, informatikusként dolgozott 15 éven át, majd munka mellett elvégezte a Corvinus pénzügy szakát. Éppen akkor szerezte meg közgazdász diplomáját és úgy gondolta, pénzügyi elemzőként szeretne dolgozni multinacionális cégnél.

Csak huszonéves lehet frissdiplomás?

Erre az egyetem állásbörzéjét gondolta ideális terepnek, hiszen ő is az intézmény kapuin belül szerezte diplomáját. Legalább 15 olyan standhoz lépett oda, ahol pályakezdő közgazdászokat kerestek. Mellette állva végig figyeltem a munkaadók tekintetét és (meta)kommunikációját. Érdekes tanulmány volt. A standok egy részénál a kiállítók arcáról eltűnt a mosoly és jött a bevett szöveg („Nézze meg a weboldalunkon található állásokat, töltse fel önéletrajzát, pályázzon az állásokra”). Látszott rajtuk, hogy egyszerűen nem tudnak mit kezdeni Tiborral. Hiába mondta, hogy ő pályakezdő, egyszerűen 38 éves kora miatt nem annak kezelték. A legárulkodóbb egy olyan stand volt, ahol egy huszonéves HR-es – még mielőtt Tibor bármit is mondott volna magáról – azzal kezdte, hogy ők csak pályakezdőket keresnek. Számomra akkor és ott egyértelmű volt: a munkaadók jó része sablonokban gondolkodik: számukra a frissdiplomás 21-25 év közötti fiatal.

Azóta sokakkal beszéltem, akik hasonló cipőben járnak. Többségük tehetetlen. Ők 35, 45 évesen kitanult új szakmájukban nem találnak állást, mert a piac képtelen őket pályakezdőként kezelni.

Előítéletből nincs hiány. „Nem képesek fejlődni”, „Családjuk van és ezért sok pénzt kérnek”, „Rugalmatlanok” és még sorolhatnám a stigmákat.

A munka- és élettapasztalatra lehet építeni

Való igaz, hogy mások, mint a huszonévesek. Nem kevesebbek, hanem mások. Elképzelhető, hogy lassabban tanulnak, mint a fiatalok, ám rengeteg olyan elem van (élettapasztalat, munkahelyi múlt, emberi kapcsolatok kezelése), amelyben erősebbek, amire építeni lehet.

Az igazi gond azonban az, hogy esélyt sem kapnak a bizonyításra. És nincsenek (vagy nagyon elvétve vannak) minták az ő pályakezdőként való kezelésükre.

Ezért olvastam örömmel az uniós pályázatkezeléssel foglalkozó ESZA Nonprofit Kft. kezdezményezését. Ők kifejezetten „szenior” (a munkaerőpiacon legalább 15 évet eltöltött) álláskeresőket vesznek fel gyakornoki programjukba. Ez is jelzés, hogy a negyvenesek is lehetnek gyakornokok. A kiválasztás után 15 főnek adnak fél éves munkaszerződést, akik így beletanulhatnak az uniós pályázatkezelésbe, majd ha megfelelnek, akkor szerződést hosszabbítanak velük.

Hadd csináljak egy kis reklámot ennek a programnak. Az érdeklődők május 31-ig jelentkezhetnek, amelyről további részletek az ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. honlapján  - http://www.esza.hu/esza_nonprofit/karrier. Több ilyen kezderményezésre lenne szükség.

Multin belül működik a pályamódosítás

Ugyan az elején szaapultam a multi munkaadók hozzáállását, ám házon belül azért ők nagyon profin kezelik a karrierváltást. Nem egy cégnél működik a „job rotation” nevű HR-es eszköz. Ebben a munkatársak cégen belül 5-6 évente pályát válthatnak, például a pénzügyből a HR-be, a jogról a logiszikába. Ők is tudják, hogy még a legtehetségesebb munkaerő is kiég, ha huzamosabb ideig ugyanazt a munkát csinálja. A hosszú távú megtartáshoz pedig kell a váltás. Csak a kívülről pályázó gyakornokjelöltekkel nem tudnak mit kezdeni.

Azért felteszem a kérdést: Halott valaki az ESZA-hoz hasonló programról? Ha igen, írja meg nekem a karacsony.zoltan75 kukac gmail.com címre

A facebookon itt vagyok fent. Ha van kedvetek követni, minden like-nek örülök.

„Munkaerőt hívtunk és emberek jöttek.” Max Frisch német író szavai („Wir haben Arbeitskräfte gerufen, und es sind Menschen gekommen”) ugrottak be azonnal, amikor néhány héttel ezelőtt a bevándorlás várható szigorításairól érkeztek hírek az Egyesült Királyságból. Mi történik a brit álláspiacon? Miért bírálja a 2004-es kelet-európai nyitást mindkét nagy párt?

David Cameron konzervatív brit miniszterelnök március végén hibának nevezte a 2004-es álláspiaci nyitást az új EU-tagállamok polgárai – így a magyarok – előtt  és kilátásba helyezte a kelet-európai uniós bevándorlás szigorítását. Ezzel gyakorlatilag egy platformra került a legnagyobb ellenzéki párttal. Ed Miliband, a Labour vezetője már egy ideje kritikus szavakkal illeti párttársai, az akkori Blair-kormány döntését. Néhány nappal később a két nagy párt befolyásos parlamenti képviselői kezdtek el hangosan gondolkodni, miként lehetne elzárni a kelet-európai munkavállalók elől a brit jóléti rendszer forrásait. A cikk itt. Jövőre ugyanis jön a román és a bolgár álláspiaci nyitás és akkor még nagyobb lesz a nyomás a brit ellátórendszereken.

Hiába, a brit szigeteken is érződik a válság. A 24 év alatti munkaképesek több mint ötödének nincs munkája, összességében pedig 2,5 millió brit keres mindhiába állást. A politika érzi ezt a feszültséget és a leggyengébb láncszemet támadja. Ők pedig most a „kelet-európaiak”.

Ugyanaz a jelenség kezd megelevenedni, mint ami Németországban a nyolcvanas években a törökök irányába, és amelyet Max Frisch fentebb fogalmazott meg zseniális tömörséggel.

Gazdasági racionalitásból nyitottak 2004-ben

Senkinek ne legyen illúziója: 2004-ben a brit politika nem szolidaritásból, hanem kőkemény gazdasági érdekből nyitotta meg álláspiacát. Egyszerűen friss, tehetséges, dinamikus munkaerőre volt szüksége a munkaerőhiánnyal küzdő gazdaságnak. Ráadásul a német-holland-francia-osztrák munkaerőstop miatt szinte minden bátor, vállalkozószellemű munkavállalót elszívtak.

A keletiek pedig jöttek. Mihály nevű ismerősöm kilenc évvel ezelőtt 25 évesen, frissdiplomásként hagyta itt Magyarországot. Ott teljesen alulról, gyári munkásként kezdte, most egy 10 egységből álló pizzériahálózat tulajdonosa Hartlepoolban, több tucat embernek ad munkát. Mi lett volna a londoni Cityben a magyar-lengyel-balti-cseh-szlovák pénzügyi szakemberek, az építőiparban a szakmunkások, a vendéglátásban a pincérek, szakácsok, recepciósok, a pizzafutárok vagy az egyszerű gyári összeszerelő munkások nélkül? Ahogyan a német gazdasági csoda sem lett volna elképzelhető a kelet-poroszországi, NDK-s és szudétanémet menekültek, majd később a török és észak-afrikai vendégmunkások nélkül, úgy a brit gazdaság növekedéséhez is jelentősen hozzájárultak a kelet-európaiak.

Az új munkavállalók után fizetett járulékokból, a fogyasztásukból nőttek a költségvetési bevételek, megmozgatták az ingatlanbérleti piacot, az őket alkalmazó munkaadók pedig többet termeltek, szolgáltattak és így szintén nem csekély hasznot húztak.

Nem szavaznak, szervezetlenek, kicsi a lobbierejük

Ám NEM MUNKAERŐ érkezett a szigetországba, hanem több százezer EMBER. Akik hozták magukkal kultúrájukat, sajátos akcentusukat, habitusukat, egy idő után családtagjaikat vagy éppen családot alapítottak a szigetországban. Amíg megy a szekér, addig a politika számára észrevétlenek, ám mihelyst beköszönt a recesszió, változik a helyzet. Ugyanis közülük is sokan elveszítik állásukat, harcolnak az egyre szűkösebb álláspiacon, gyermeket nevelnek vagy éppen egészségügyi ellátásra szorulnak. 8-9 évnyi távollét után már nincs vagy nehéz a visszaút szülőhazájukba. A tősgyökeres munkanélküli angolok pedig hajlamosak az ő jelenlétükre fogni bajaikat. Könnyű őket támadni. Nincs szavazati joguk, lobbierejük minimális, sztrájkkal sem fogják megbénítani az országot.

Félreértés ne essék: jogosnak tartom, ha a britek távol akarják tartani maguktól a „megélhetési bevándorlókat”.  Azokat, akik igazából nem dolgozni akarnak, hanem visszaélve a brit szociális ellátórendszerrel - különféle segélyekből szaktudás, nyelvtudás és motiváció nélkül elevickélni. Ám attól tartok, hogy a brit politikusok szavai olyan irányba terelik a közhangulatot, hogy az már a dolgos, érvényesülni akaró, de éppen hullámvölgybe kerülő külföldieket is sújtja.

London főpolgármestere a másik pólus

Azért legyünk igazságosak. Akadnak a brit politikában másféle hangok is. A hét elején olvastam Boris Johnson, London főpolgármesterének (korábban újságíró és oktatási szakpolitikus) cikkét egy angol napilapban. Itt érhető el.

Felidézi egy közelmúltbeli beszélgetését egy helyi fejvadász hölggyel, aki a vendéglátóiparba helyez el álláskeresőket. Ő azt mondta a főpolgármesternek, hogy tízből egy az alkalmas brit pályázó. A többi helyet külföldi származásúakkal töltik fel. Egyszerűen azért, mert jobbak: munkamorálban, kitartásban, felkészültségben.

És akkor most Johnson eszmefutatása (nem szó szerinti fordítás csak a lényeg): Nem rúghatunk ki az országból olyan embereket, akik jogszerűen itt tartózkodnak és dolgoznak. Ráadásul közgazdaságilag teljesen értelmetlen azért bírálni a kelet-európaiakat, mert korábban felkelnek, keményebben dolgoznak, udvariasak, segítőkészek és hozzájárulnak ahhoz, hogy Londonban a vendéglátás virágzó üzletág legyen.

Szerinte az sem igaz, hogy ha nem lennének itt a keletiek, akkor ugyanazt a munkát a britek el tudnák végezni. A szolgáltatás színvonala ugyanis alacsonyabb lenne, kevesebb turista jönne, kevesebbet költene stb.  Aztán a cikk végén nem felejti el bírálni a korábbi munkáspárti oktatáspolitikát…

No hát, lám, versenyképesség-növelő hatása is van a bevándorlásnak, amiből pedig hosszú távon a brit oktatási rendszer is profitálhat. Johnson érvelése azonban vélhetően kevés szavazatot hoz a konzervatívoknak…   

Hogy mi ebből a tanulság?

1. A brit álláspiacon kelet-európaiként most némi ellenszéllel kell megküzdeni. Különösen az alacsonyabb képzettséget igénylő szakmákban. Ugyan 2015-ben tartják a következő parlamenti választásokat, ám annak közeledtével a politika eredményt akar felmutatni. Valamilyen korlátozást foganatosítani fog az egyébként is euroszkeptikus Tory-kormányzat.

2. A britek jobban megnézik, kik is akarnak náluk dolgozni. Cameron miniszterelnök már jelezte, hogy ellenőrzik mennyi esélye van a külföldről érkező uniós álláskeresőknek. Pl. a nyelvtudás hiánya kizáró ok lesz.

3. Hiányszakmákban továbbra is várnak új munkaerőt.

Karácsony Zoltán

Szolgálati közlemények:

1. Pénteken 9-10 óra között chaten lehet tőlem kérdezni illetve megosztom gondolataimat a Virtuális Állásexpón a németországi munkavállalás témában, a www.allas-expo.hu oldalon. A Programok menüpontban látjátok a paramétereket. (és egyébként itt 27, főleg multinacionális munkaadóval is lehet találkozni, akik több száz állásra keresnek új munkatársakat péntek estig.)

2. A facebookon itt vagyok fent. Ha van kedvetek, egy like-kal csatlakozzatok. Kérdés vagy témajavaslat esetén a karacsony.zoltan75 kukac gmail.com címen várom észrevételeiteket, impulzusaitokat.

Itt a nemzetközi nőnap. Gondoltam, március 8-a apropóján összegyűjtök néhány érdekes álláspiaci statisztikát, hol is tart Magyarország és Európa női-férfi összehasonlításban. Eurostat, KSH és más kutatócégek adatai némi magyarázattal.

17 százalékkal keresnek kevesebbet

Magyarországon a nők 17,6 százalékkal keresnek kevesebbet az Eurostat egy hete közölt adatai szerint. Ez a 27 tagú EU-ban a 10. legnagyobb differencia. Még nálunk is nagyobb a rés a hollandoknál, a briteknél, a finneknél, a szlovákoknál, a cseheknél, a görögöknél, a németeknél, az osztrákoknál és az észteknél. A lista másik végén a szlovénok állnak 0,9 százalékkal. (A Fizetések.hu még ennél is nagyobb, 21 százalékos bérhátrányt mért.)

A különbség nagyobb része azzal magyarázható, hogy a férfiak a jobban fizető szakmákban nagyobb arányban vannak jelen, közülük többen jutnak el vezetői munkakörökbe. Ám akadnak esetek, amikor egy-egy munkavállaló bérének meghatározásakor a neme is szerepet játszik (az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál jogesetek is találhatóak). Hogy ez utóbbi jelenség mekkora kört érint, arra viszont nincs megbízható adat. 

 35 éves kortól tágul a bérolló

A férfi-női fizetési különbség nagy eltéréseket mutat az egyes korcsoportokban, ám minden kategóriában többet keresnek a férfiak. 25 éves kor alatt csak 4 százalék a nők bérhátránya, 25-34 év között már 8,9. Az igazi ugrás 35-44 év között érzékelhető (23,2 százalék). Ennek magyarázata, hogy a nők ekkor jellemzően gyesen vannak/onnan érkeznek vissza. A férfiak mindeközben karrierjüket építik, sokan közülük közép- vagy felső vezetői posztra jutnak. 45-54 között 21,2 százalék, míg afölött 18,4 százalékot mértek a kutatók.

 Csökkent a bérhátrányuk Európában, de…

Az Eurostat adatai szerint Európában átlagosan 16,2 százalék a nők bérhátránya. Azaz évente 59 nappal kell többet dolgozniuk, hogy ugyanazt a fizetést kapják, mint a férfiak. A trend csökkenő (tavaly 17 százalék volt). Ám mindebben az is közrejátszik, hogy a válság miatt a férfi foglalkoztatottak által uralt ágazatokban (például építőipar, gépipari szektor) jelentősebb volt a bérek csökkenése és nőtt a férfi részmunkaidősök száma. Tehát inkább a férfi bérek csúsztak lefelé, mint a nőké felfelé. Ha az európai gazdaságok növekedésbe váltanak, akkor várhatóan a különbség is visszaáll.

 Tízből négy vezető közülük kerül ki

Viszonylag jól áll Magyarország, ha az összes vállalkozás mindenféle vezetői pozícióját vesszük számba. A 27 tagállamban egyharmad a női vezetők aránya. A legnagyobb arányban Lettországban (45 százalék). Magyarországon (41), Franciaországban (40) kerültek menedzseri munkakörbe, míg a legalacsonyabb arányban Cipruson (15), Görögországban (23) és Máltán (24). Minél nagyobb azonban a vállalat, annál kevesebb a női topmenedzser. A Budapesti Értéktőzsdén jegyzett „A” kategóriás cégeknél (igazgatóság és felügyelőbizottság) már 5 százalék alatti a részarány.

 Fehér hollók a politikában

A 386 fős magyar parlamentben 8,8 százalék a női arány, ami az Inter-Parlamentary Union statisztikája szerint a 117. helyhez elég (a legmagasabb arány az első helyet jelenti a listán) a vizsgált 143 országban. Európában csak Máltában kisebb a nők részaránya (8,7 százalék).

 Alig dolgoznak rugalmas munkaidőben

A munka-magánélet összehangolásában kulcsfontosságú rugalmas munkaidő csak a magyar nők 6 százalékának adatik meg. Észak-Európában minden második nő így dolgozik. (Finnország: 53 százalék, Svédország: 49 százalék, Dánia 43 százalék).

 Csökkent körükben a munkanélküliség

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat januárra vonatkozó adatai szerint a regisztrált női munkanélküliek száma 303 893 fő, míg a férfiaké 344 558. A nők létszáma az előző év azonos időszakához képest 1,4 százalékponttal csökkent, míg a férfiaké 1,3 százalékponttal emelkedett.

10 százalékpontos elmaradás a foglalkoztatásban

A 15-64 év közötti magyar nők foglalkoztatási rátája 51,8 százalék, a férfiaké 62,5 százalék a KSH 2012- november-2013-január közötti mérése szerint. A közel 10 milliós lakosságból 1,76 millió hölgy és 2,05 millió férfi áll alkalmazásban.

Egészségügy-oktatás-pénzügy: itt vannak a legtöbben

A nemzetgazdasági ágak közül a legmagasabb a nők részaránya az egészségügyben, az oktatásban (77-77 százalék), a pénzügy-biztosításban (64 százalék), és a vendéglátásban (59). Legkisebb arányban az építőiparban (7 százalék), a bányászatban (15 százalék), a mezőgazdaságban, a vízellátásban (25-25 százalék) vannak jelen (forrás: KSH).

A humánus munkahelyi légkör fontosabb nekik

Az Aon Hewitt tanácsadócég 14 ezer fős álláskeresők körében készült kutatása szerint a nőknél hangsúlyosabb a vezetés emberközpontúsága, a munka-magánélet egyensúlya és a munkahely megközelíthetősége, míg a férfiak jobban figyelembe veszik a vállalat sikerességét, innovativitását, a szakmai fejlődési lehetőséget, a vezetői szintre jutás esélyét.

Becsületesebb vezetők

A nőket jobb vezetőknek tartják a Magyarországon dolgozó külföldi menedzserek. Ez a megállapítása a Target International fejvadászcég 1200 menedzser körében végzett, hat kelet-európai országot átfogó 2010-es menedzserkutatásának. A feltett 44 kérdésből a női vezetőkre vonatkozó volt a 6., amiben leginkább egyetértés volt a válaszadók között. A többség szerint a nők keményebben dolgoznak, becsületesebbek és elkötelezettebbek.

Ezúton kívánok boldog nőnapot minden kedves hölgy olvasómnak.

Karácsony Zoltán

A facebookon itt vagyok elérhető. Ha van kedvetek, csatlakozzatok.

Nagy port kavaró lépésre szánta el magát a Yahoo internetes keresőóriás vezetője. Marissa Mayer úgy döntött, hogy a jövőben nem lehet otthonról dolgozni. A lépés kapcsán érdemes áttekinteni, hol is tart a távmunka Magyarországon.

A Yahoo-nál mind a 11 500 dolgozónak be kell járnia a munkahelyre, mondván, így könnyebb lesz az együttműködés és a kommunikáció. “Yahoo-alkalmazottnak lenni nemcsak azt jelenti, hogy naponta elvégezzük a saját munkánkat. Hanem azt is, hogy kommunikálunk egymással, megosztjuk tudásunkat, ami csak az irodában ülve lehetséges" - ekképpen védte a döntést Jackie Reses, a cég HR-vezetője. A döntés azért is érdekes, mert a trend éppen fordított, főleg az Egyesült Államokban. A versenytárs Google például igyekszik bővíteni a távmunkások számát.

A távmunka témaköre Magyarországon is legalább egy évtizede benne van a levegőben. Emlékszem, 2002 őszén Kiss Péter akkori szocialista munkaügyi miniszter a távmunkában látta Magyarország kitörési esélyeit. Olyan jövőt vizionált, amelyben az ország elmaradottabb régióiban távmunkások tízezrei jutnak munkához – például adatot rögzítenek, adminisztrációs munkát végeznek és ezzel megnyílik számukra is a felemelkedés útja.

A politika zsákutcába jutott

Rendeztek is nagyszabású konferenciákat, meghirdettek távmunka-pályázatokat informatikai beszerzésre és távmunkás felvételére, ám áttörést távmunka-fronton eddig nemigen látok. Az akkori kormányzati filozófiát már akkor is zsákutcának éreztem. A gondolatmenet azonban máig nem tűnt el, így érdemes néhány illúziót újra eloszlatni.

1. A világ fejlettebb részein a távmunka egy magasan képzett munkavállalói réteg munkaformája. Ők azok, akik mindenfajta segítség nélkül képesek egyedül értékteremtésre. Például informatikusokra, tolmács-fordítókra, marketingesekre, újságírókra vagy olyan projektmunkát végző diplomásokra jellemző, akiknek csak egy-egy megbeszélésre szükséges összegyűlni.

2. A 100 százalékban otthonról végzett távmunka Nyugat-Európában sem működőképes. Az ottani távmunkások túlnyomó része heti 1-2 napot bent van a cég irodájában, mert kell az interakció, a közös gondolkodás, egymás bátorítása (ebben a Yahoo-s HR-esnek véleményem szerint részben igaza van). Egy Kisvárdán élő munkavállaló nehezen tud egy Budapesten működő cégbe úgy beilleszkedni, hogy nem találkozik feletteseivel.

3. A megoldás kulcsa a cégvezetők kezében és a legfőbb érv nem a költségek csökkenése. Akárhány távmunkát bevezető vezetővel beszéltem eddig, mindig azt hallottam, nem lett alacsonyabb a működési költség, inkább a munkavállalók elégedettsége, produktivitása és lojalitása nőtt.

4. A fentiekből következik, hogy a működő modellekben a távmunkások nem új munkavállalók, hanem olyanok, akik már bizonyítottak, sokan közülük vezetői szintre jutottak, ismerik a cég értékeit, érdekeit és saját akaratból vállalták a (részbeni) távmunkát.

Dilemmák a döntés előtt

Aki a távmunkára való átállással kacérkodik, érdemes tanácsadói segítséggel felmérni, hogy mi kell hozzá, mert nagyon könnyű egy céget tönkretenni. Nem minden munkatárs alkalmas ugyanis erre: valakinek kifejezetten kell a fizikai jelenlét az irodában, csak így tud motiváltan dolgozni. Emellett újra át kell világítani minden munkakört: meg kell nézni, egyáltalán ki lehet-e azt vinni az irodából. Meg kell határozni a mérhetőséget, a munkatársak elérhetőségét, a kontrollt, gondoskodni kell az adatbiztonságról. Fel kell mérni, hogy a dolgozók otthona alkalmas-e a távmunkára. Meg kell felelni a munkavédelmi előírásoknak stb. Tehát „babrás”, de nem lehetetlen küldetés.

Munkavállalói részről pedig azt érdemes mérlegelni, hogy erre alkalmas vagyok-e és ez előrébb visz-e a karrierben. Az előnyök között szerepel az ingázási költségek csökkenése, a nyugodtabb munkavégzés, az irodai fúrásokból való kimaradás. Ám a távmunkások a legtöbb mérés szerint többet dolgoznak (a vezetés többet vár el tőlük és alaposabban mérik a teljesítményt), kisebb eséllyel kapnak előléptetést (hiszen nincsenek képben) és nagyobb a kiégés kockázata. Annyi bizonyos, egy távmunkásnak az átlagosnál nagyobb önmotivációs képességgel, önfegyelemmel kell rendelkeznie. El kell különítenie saját otthonában a munkát és a magánéletet.

Átverős hirdetések

Érdemes még egy illúzióval leszámolni, az álláshirdetésben „Távmunkást keresek” felhívással, amelyben főként telemarketingeseket, telefonos értékesítőket keresnek. Az álláskeresői várakozások ellenére alkalmazotti státusz és fix bérelem helyett a munka többnyire egyéni vállalkozóként történik, a „fizetés” pedig a megkötött üzletek utáni jutalék. Tehát: ha egy hónapban nulla az eredmény, akkor a fizetség nem a minimálbér, hanem nulla forint. Lehet ezt „távmunkának” nevezni, ám valójában a klasszikus távmunkához semmi köze.

Amikor észre sem vesszük a távmunkát

Ettől függetlenül akadnak cégek, ahol működik a távmunka. És sokan vannak, akik észre sem veszik, hogy valójában ők is távmunkások. Ők azok, akik hivatalosan rugalmas munkaidőben dolgoznak. Néha korábban mennek haza, de akkor este 8-kor vagy reggel 7-kor is a gép előtt ülnek: üzleti emaileket válaszolnak meg, elkészítenek még egy riportot, prezentációt, utánanéznek néhány infónak a neten. A távmunka sikerének a titkát ez utóbbiban látom. Amikor megvan a vezetői bizalom és a munkakapcsolat észrevétlenül átlép részleges távmunkába. Sokan vagyunk így ezzel?

A facebookon itt vagyok elérhető. Ha van kedvetek, csatlakozzatok.

Karácsony Zoltán

Rohamosan közeledik az egyetemi, főiskolai felvételi március 1-i határideje. Milyen szakot érdemes választani? Mely iskolák diplomája ér sokat az álláspiacon?

Az utóbbi két hétben alig volt nap, amikor ne hívott volna valamelyik közeli vagy távoli ismerősöm. „Idén érettségizik a gyerek. Merre lenne érdemes továbbtanulni?” - hangzott a kérdés. Vélhetően még sokan így vannak ezzel, így igyekszem összefoglalni mindazt, ami bennem az utóbbi 20 évben – részben ELTE német és média szakos hallgatóként, részben dortmundi és berlini egyetemi ösztöndíjasként, részben álláspiaci szakújságíróként felhalmozódott.

1. „Megéri-e diplomát szerezni?”
Egyértelműen igen. Minden statisztikai adat azt mutatja, hogy diplomával kisebb az esély a munkanélküliségre, magasabb az átlagfizetés és nagyobb a sansz a vezetői posztra jutásra. (Csak egy friss statisztikai adat: az 570 ezer magyarországi munkanélküli közül összesen 30 ezer a diplomás.) Persze nem mindegy, hogy mely szakot és milyen eredménnyel végezi el az ember, beszél-e idegen nyelvet stb.

2. „Mi alapján válasszak szakot?”
A személyes érdeklődés legyen a legfontosabb. Hosszú távon akkor érezzük jól magunkat a munkahelyen, ha azt csináljuk, amit szeretünk. Nemrég találkoztam egy művészi érzékkel megáldott érettségiző lánnyal. Ő imád rajzolni, imádja az animációs munkákat. Neki hiba lenne közgazdasági vagy orvosi pályát választani csak azért, mert azzal biztosan el fog tudni helyezkedni.

3. „Mi az, amivel nem fogok mellé?”
A nyelvtanulás mindig jó befektetés. Én két nyelvet (német és angol) tanultam meg felsőfokú szinten. Aki nem tudja, mivel szeretne foglalkozni, neki egy nyelvszak elkezdése jó befektetés. Hogy visszatérjek saját példámhoz: annak idején a némettel kezdtem, aztán az egyetem alatt alakult ki, hogy az újságírás az én pályám. Harmadévesen elkezdtem a média szakot is és itt kötöttem ki.
Emellett mindig jó döntés hiányszakmát választani, ha ehhez megvan az affinitás. Manapság a villamos-, gépészmérnökök, az informatikusok, a több idegen nyelven magas szinten beszélők, az orvosok,  a pénzügy-számviteli szakemberek, a logisztikai területen végzettek számítanak kapósnak az álláspiacon és ez várhatóan 3 év múlva is így lesz.  

4. „Mely intézmény mellett érdemes dönteni?”
Egyáltalán nem mindegy, hogy ki, hol végez. A neves egyetemeket érdemes megcélozni. Nem csupán az oktatás színvonala miatt: az egyetemi évek alatt olyan kapcsolatrendszer építhető, amely évtizedeken keresztül végigkísér. Ráadásul a döntéshozók előszeretettel vesznek fel abból az iskolából utánpótlást, ahol ők is végeztek. Nálam a legjobban csengő intézmények: műszaki, informatikai: BME, Óbudai Egyetem Neumann kara; jog: ELTE; pénzügy-számvitel: Corvinus, BGF-PSZF. A vidéki intézményeknél a nagy tudományegyetemek a régió fontos utánpótlásbázisa. Érdemes még figyelni az iskolák ipari kapcsolatait. A győri Széchenyi Egyetem az Audi, Kecskemét a Mercedes, Miskolc a Bosch miatt vonzó a leendő villamos-, gépészmérnököknek. A tévés riporteri, rendezői pályára készülőknek pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetemet ajánlom. Nagyon nehéz bejutni, de a felvetteknek egyenes a karrierútja.
Természetesen nem állítom, hogy máshol nincs minőségi képzés. Éppen ezért tanácsos az egyetemi, főiskolai nyílt napokon infót szerezni, az adott szakon tanítók listáját és az iskola vállalati kapcsolatait átböngészni.

5. „Érdemes-e jelentkezni, ha nincs elég pénz a családi kasszában?”
Igen. Vallom azt, hogy a legjobb befektetés a tanulás. A mi családunkban is rezgett a léc, amikor szülőfalumból, a Veszprém megyében található Farkasgyepűről 1993-ban Budapestre költöztem és az ELTE hallgatója lettem. De kaptam kollégiumot, tanulmányi ösztöndíjat, az egyetem mellett németet tanítottam, ösztöndíjat nyertem a külföldi tanulmányokra, újságoknak írtam. Úgy látom, hogy elszántsággal, szorgalommal sok mindent el lehet érni. Az én időmben még nem létezett, de nem kell idegenkedni a diákhiteltől sem. Ebben a helyzetben azonban érdemes a szakma kereseti viszonyait és keresettségét is jobban mérlegelni.    

6. „Megéri külföldön tanulni?”
Egy féléves-éves külföldi ösztöndíj fontos része  a tanulmányoknak, ami kell a későbbi versenyképességhez és élettapasztalatban is rengeteget lehet belőle profitálni. Az én berlini és dortmundi vendéghallgatói tanulmányaim máig hatással vannak rám és ezek nélkül bizonyára kevesebb kapu nyílt volna meg előttem.

7. „Megéri külföldön végezni a teljes egyetemet?”
Nem mindenkinek.  Aki hosszú távon külföldön képzeli el a jövőjét, neki hasznos lehet, ugyanis könnyebben beilleszkedik az ottani életbe és pályakezdőként nagyobb előnnyel indul neki az álláskeresésnek, mint aki Magyarországról próbálkozik. Ha azonban a cél a magyarországi munkavállalás, akkor egy Corvinus-diplomát erősebbnek érzek, mint egy bécsi közgazdaságit. Részben a helyi viszonyok jobb ismerete, a már említett kapcsolatrendszer és a döntéshozók tapasztalatai okán. Természetesen a világ legjobb egyetemeinek diplomája más kategória, ám azoknak borsos is az ára.

8. „Mennyibe kerül a diplomaszerzés?”
Erről készítettem korábban hozzávetőleges számításokat. Egy vidékről Budapestre költöző fiatal szerény körülmények között körülbelül 4,1 millió forintért szerezhet 3 éves bachelor-diplomát nevesebb magyar egyetemen (tandíj + megélhetés). Ugyan Bécsben nincs tandíj, de a drágább megélhetés miatt ott 6,3 millió egy bsc-dipoma. A „tandíjas” országok közül Hollandiában 7,8 millió, míg az Egyesült Királyságban  15 millió forint befektetés a diploma. Igaz az is, hogy nyugat-európai diákmunkával csökkenthető a differencia.

9. „Mi kell ahhoz, hogy diplomával a kézben karriert építsek?”
A szaktudás mellett a nyelvtudás (angol és még egy idegen nyelv), a munkához kötődő „puha képességek” (jó kommunikáció, proaktivitás, stressztűrés, munka iránti alázat, rugalmasság stb.) és a minél értékesebb munkatapasztalat a siker kulcsa. Már az egyetemi évek alatt bele kell kóstolni a munka világába – például szakmai gyakorlatosként jó nevű cégnél. Emellett a külföldi tapasztalat is növeli az esélyt.

10. „Mit tehet az, akit nem vesznek fel vagy nem akar egyetemen továbbtanulni?”
Szakmát kell tanulnia, ugyanis „sima” érettségivel semmire sem megy. Például építőipari, műszaki, vendéglátóipari szakmunkásokból, egészségügyi szakdolgozókból hiány van nemcsak Magyarországon, hanem Nyugat-Európában. Németországban például szinte ingyen kitanulható egy-egy hiányszakma, és utána – a duális szakképzés következtében – szinte garantált az állás. Magyarországon az OKJ-s képzést tanácsos választani.

A facebookon itt vagyok elérhető. Ha van kedvetek, csatlakozzatok.

Úgy tűnik, hogy Németország ráhajtott a dél- és kelet-európai tehetséges fiatalokra. Ingyenes képzés, nyelvtanfolyam, ösztöndíj várja a szakmunkás-hallgatókat, valamint sok kedvezmény a hiányszakmákban dolgozókat. Ennek persze az érintett országok nem örülnek... (időközben vannak újabb hírek, a cikk alján...)
 
Németországban szakmunkás tanulói helyek tízezreit nem tudják betölteni a vállalkozások. A szakemberhiány már most lassítja a gazdasági növekedést. Miként lehet ezen változtatni? A német kormány hosszú távú stratégiát dolgozott ki, és erre sok pénzt mozgósított. Tehetséges fiatalokat akar az országba csábítani Európa más részeiről, akiket kitaníttat és a duális szakképzéssel a versenyszférába integrál. Ennek egyik mérföldköve a hétfőn indult  „The job of my life” (Életem állása - www.thejobofmylife.de) weboldal, amelyet a német állami munkaügyi hivatal (Bundesagentur für Arbeit) indított útjára. Csak erre a projektre 140 millió eurót (42 milliárd forint) ad a német állam.

Jól mutatja a lehetőségeket a weboldalon található felsorolás a legkeresettebb szakmunkás pozíciókról (ezekben a legnagyobb a tanulói hiány)

Íme néhány:
Pék
Teherautósofőr
Ács
Szakács
Betegápoló
Nagykereskedelmi értékesítő
Fémipari szakmunkás
Vendéglátóipari szakmunkás
Szakeladó (húsipar)
Műszertechnikus
Fogászati szakasszisztens

A rendszert németes precizitással építették fel. A lépcsőfokok.

1.A jelentkezés beadása után az előszűrést az adott ország EURES-tanácsadói végzik, de lehet közvetlenül a német munkaügyhöz is jelentkezni.

2. Nyelvi kurzus mindenkinek a saját hazájában

3.Nyelvi kurzus Németországban (4 hetes, a beilleszkedés első lépcsőjéül szolgál)

4. Kéthónapos gyakorlat (belekóstolás a tanulmányokba)

5. A tanulmányi szerződés aláírása

6. A szakképzés elvégzése (2013. szeptember-2016. szeptember)

A fiatalok számára a legfontosabb info: a szakma szinte ingyen kitanulható annyi támogatás jár különféle címeken (már az 1. lépcsőben bemutatott hazai nyelvtanulást is támogatják, emellett az állásinterjúra jutást, a lakhatást stb.)
A program olyan 18-35 év közötti fiatalokat céloz meg, akiknek nincs szakképzettségük (például csak érettségizettek), önállóak, nyitottak alkalmazkodóképesek.

Keresik a szakképzetteket is

A projekt másik célcsoportja a szakképzett, ám hazájában állástalan munkaerő megcélzása. Közülük is azok érkezését támogatják, akik Németországban hiányszakmának számító területen végeztek (egészségügyi, műszaki-informatikai,vendéglátóipari szakemberek). Ők szintén sikeres pályázás után a német állam pénzén még hazájukban nyelvi kurzuson készülhetnek fel a németországi munkára.

Hogy mekkora érdeklődés lesz a program iránt? Az a tény, hogy Dél-Európában minden második 25 év alatti fiatal állástalan, azt sugallja, hogy óriási. A német munkaügy vezetője azonban megpróbálja hűteni a csodavárást. Néhány száz közvetítéssel számol. Az induláskor egyébként 40 cég 400 betöltetlen tanulói helyet jelentett.

A németek akciójának nem örülnek a gazdasági nehézségekkel küzdő európai országokban. Hiszen ha egy ország a tehetséges fiataljait veszíti el, akkor egyben a jövője is odalesz.

Erre persze azt mondhatják a németek: A munkaerő szabad áramlása az EU egyik alappillére. Olyan országot kell építeni, ahonnan nem érdemes elmenni...

A facebookon itt vagyok elérhető. Ha van kedvetek, csatlakozzatok.

Fekete év volt a tavalyi a foglalkoztatáspolitikában. Csökkenő reálbérek, növekvő munkanélküliség ráták, szétszakadó Európa. Egy kis pillantás a számokra és azok mögé.

A facebookon itt vagyok elérhető.

"2012 nagyon rossz év volt Európa számára a munkanélküliség és a romló szociális helyzet miatt" – összegzett Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatáspolitikáért és szociális kérdésekért felelős tagja a minap. A Bizottság jelentése megállapítja, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázata az egész Európai Unióban emelkedett 2012-ben. Mindez főként a fiatal felnőtteket, a munkanélküli nőket és a gyermekeiket egyedül nevelő anyákat fenyegeti a leginkább.

18 tagállamban csökkent a reálbér

2009 és 2011 között az Európai Unió tagállamainak kétharmadában csökkent a háztartások által szabadon elkölthető jövedelem reálértéke; a legnagyobb mértékben, 17 százalékkal, Görögországban. Spanyolországban 8 százalékos, Cipruson 7, Írországban és Észtországban például 5-5 százalékos volt a visszaesés - ismerteti az Európai Bizottság. Magyarországon ugyanakkor négy százalék fölötti volt a csökkenés. Mindeközben Franciaországban, Németországban és Lengyelországban a munkaerőpiac ellenállóbb szerkezetének és a jóléti rendszernek köszönhetően a háztartások bevételei a válság alatt is növekedni tudtak.

Németország és Görögország: csak a valuta közös

A dokumentum arra is rámutat, hogy az eurózóna tagállamai között jóval nagyobb a különbség a munkanélküliség szintjében, mint az övezeten kívül. Az északi és déli eurózónatagok között 2000-ben 3,5 százalékpontos volt a különbség a munkanélküliségi rátában, ez 2007-re nullára csökkent, majd 2011-ben 7,5 százalékra nőtt - ismerteti a bizottság.

Három részre szakadt Európa

Ezt erősíti az Eurostat friss statisztikája. Ha egy pillantást vetünk a rátákra, gyorsan láthatóvá válik, hogy Európa ki egyszerűsítéssel legalább 3 részre szakadt.   Az első csoportot a német-osztrák-luxemburgi-holland négyes alkotja, ahol rekord alacsonyak a mutatók, majd a Kelet-Európa, Skandinávia országcsoportok jönnek, a végén a dél-európai (görög, spanyol, portugál)  „válságországok” következnek a szintén bajban levő írekkel kiegészítve.  A trend sem biztató: Egy éves távlatban 7 tagországban - főként a 3 balti országban javult a helyzet, kettőben (Dánia, Magyarország) stabil maradt, míg 18 tagállamban (!)  romlott. Görögországban 7, Cipruson 4,5, Spanyolországban 3,6, míg Portugáliában 2,2 százalékponttal növekedett a ráta.

Fiatal munkanélküliség: még súlyosabb probléma

Hogy tovább szaporítsam a negatív tendenciákat, érdemes pillantást vetni a 25 év alattiak munkanélküliségi rátájára. Görögországban és Spanyolországban 56 százalékos (!) az állástalanok aránya. Olyan fiatalokról van szó, akik befejezték tanulmányaikat, készen állnak a munkára, ám nem kapnak állást. E tekintetben Magyarországon sem rózsás a kép: itt legutóbb 29 százalékos rátát jelentett a KSH, a pályakezdő állástalanok száma pedig új csúcsra, 60 ezer főre nőtt tavaly szeptemberben.

Németül tanul Dél-Európa

Nem nehéz megjósolni ennek a következményét. Az egyes országok a jövő szakembereit veszítik el, ugyanis a pályakezdők zöme mindenképpen dolgozni akar. Egzisztenciát teremteni, szakmailag fejlődni, családot alapítani, a tanulásba fektetett pénzt viszontlátni. Így ha otthon nincs munka, irány külföld. Most úgy tűnik, elsősorban Németország. A spanyolországi, az olasz, a görögországi, de még a frankfurti Goethe Intézetek igazgatói arról számoltak be néhány hónapja, tele vannak nyelvi kurzusaik. A termek pedig nem képzetlen, csodaváró álláskeresőkkel telnek meg. Németül tanul a spanyol mérnök, az olasz közgazdász, a görög orvos, a portugál informatikus vagy éppen a magyar CNC-esztergályos.

Jelenleg itt tartunk 2013 januárjában. A lecke fel van adva minden tagországban és Brüsszelben. Kíváncsi leszek a gyógymódra.

Munkanélküliségi ráta az EU-ban (százalék)
Ausztria 4,5
Luxemburg 5,1
Németország 5,4
Hollandia 5,6
Románia 6,7
Málta 6,9
Belgium 7,4
Csehország 7,4
Egyesült Kir. 7,8
Dánia 7,9
Finnország 7,9
Svédország 8,1
Észtország 9,5
Szlovénia 9,6
Franciaország 10,5
Lengyelország 10,6
Magyarország10,9
Olaszország 11,1
Bulgária 12,4
Litvánia 12,5
Ciprus 14,0
Lettország 14,1
Szlovákia 14,5
Írország 14,6
Portugália 16,3
Görögország 26,0
Spanyolország 26,6

(A statisztika forrása: Eurostat, 2012. novemberi adat, 2013. január 8-án publikálva)

2013-ban újra pörög a Jobb Állás blog. Boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasómnak! Továbbra is várok minden észrevételt, kérdést, javaslatot, meglátást. Szeretném, ha ez a blog továbbra is a hasznos tippek, a friss gondolatok helye lenne. Nyitó posztként számomra a legfontosabb kérdések és ahogy én látom.

1. Lesz-e több munkahely?
„Papíron” valószínűleg igen. Ahány előrejelzés, annyi számadat, ám szinte mindegyik közös vonása: nulla körüli (vagy kicsivel afeletti) gazdasági növekedés, minimális céges beruházási kedv, stagnáló vagy csökkenő versenyszférás foglalkoztatottság. Ennek ellenére az előrejelzések nemzetgazdasági szinten 0,3 százalékpontos bővülést jeleznek – főként a közfoglalkoztatás növekedése miatt. Az állami erőből teremtett – „közmunkás” – munkahelyek azonban inkább a képzettség nélkülieknek jelentenek – nekik is inkább átmeneti – megoldást és a statisztikát kozmetikázzák. Szóval versenyszférás, jól fizető munkahelyből nem lesz több.

2.  Hol vannak az üres állások?
A nagy állásportálokon (monster.hu, profession.hu, jobline.hu, cvonline.hu) már most több ezer  üres állás (az átfedéseket leszámítva összesen 10-12 ezer) elérhető. Ezen kívül a munkaügyi központok adatbázisában lehet még keresgélni. Mivel az állások legalább felét meg sem hirdetik, így a valóságban még ennél is több a lehetőség. Jók még az esélyek prosperáló cégeknél (szerencsére ilyenek is akadnak)  valamint „kormányközeli”, a közbeszerzéseken jól szereplő vállalkozásoknál.

3.  Mely szakmákban a legkönnyebb az elhelyezkedés?
Nincs változás az utóbbi évekhez képest. A legkapósabbak továbbra is a gépész-, villamosmérnökök, a minőségbiztosítási mérnökök, a szoftverfejlesztők, a könyvelők, az  idegen nyelven beszélő ügyfélszolgálatosok, a logisztikai szakemberek, az orvosok, a betegápolók.

4.  Könnyebb lesz-e a munkakeresés a fiataloknak, a kismamáknak és a nyugdíj előtt állóknak?
Sok a kérdőjel. Az állam jelentős járulékkedvezménnyel igyekszik helyzetbe hozni a 25 év alatti, az 55 év feletti és a gyesről visszatérő álláskeresőket/munkavállalókat. Az őket alkalmazó cégeknek olcsóbb lesz az ő alkalmazásuk. A munkaadónál azonban nem ez az elsődleges szempont, hanem a munkára való alkalmasság (szakképzettség, munkatapasztalat, megfelelő személyiség, nyelvtudás). A költségelőny csak két ugyanolyan kvalitású jelölt esetén lehet döntő.

5.  Kinek lesz nagyobb esélye az állásszerzésre?
Akik nem hiányszakmában dolgoznak, nekik már nem elegendő a szaktudás még nyelvtudással megspékelve sem. A munkavégzéshez kapcsolódó készségek – pontosság, asszertivitás, rugalmasság, stresszkezelés, jó kommunikáció, ügyfélközpontúság – legalább olyan fontosak.
Emellett nem lehet eléggé hangsúlyozni a kapcsolatépítés fontosságát, a költözési hajlandóságot és az álláskeresési technikák megtanulását (CV-írás, interjúra készülés, bértárgyalás).
A közösségi média térnyerésével az online image-építés szerepe is növekszik. A linkedin, a facebook, a twitter, a facebook karrier alkalmazásai (beknown, branchout) egyre inkább a karrier- és kapcsolatépítés eszközei lesznek.
Diplomás pályakezdőknél pedig még fontosabb lesz, ki, mely intézményben végzett és hol dolgozott szakmai gyakorlaton.

6.  Hol a legjobb az álláshelyzet Európában?
Európa gazdaságai közül egyedül Németország zakatol.. Nem véletlenül lett egyre több képzett álláskereső célpontja. Az új munkavállalók elsősorban a válság által leginkább sújtott Dél-Európából érkeznek, de 25 ezer fővel  rekordot döntött a magyar bevándorlás is.

7. Kinek éri meg a külföldi munkavállalás?
Nyugat-Európában (ahogyan máshol is) egy külföldi munkavállaló akkor kap állást, ha nincs elég szakember az adott területen vagy a helyi álláskeresőknél többet tud.
Emellett kell a helyi nyelv legalább középfokú ismerete és a helyi kultúrához, szokásokhoz való alkalmazkodás is. Úgy érzem, sokan csodát várnak a kimeneteltől, pedig az esetek többségében a kinti megkapaszkodás kemény harc és személyiségfejlődés eredménye. Vannak, akik erre nem alkalmasak.

8.  Emelkednek-e a bérek?
A Magyar Nemzeti Bank prognózisa szerint a minimálbér 5,4 százalékos emelése következtében valószínűleg a felsőbb bérkategóriákban is lesznek emelések, így a lakosság reáljövedelme 0,2 százalékkal nőhet.
Saját véleményem az utóbbi évek történései alapján: sok helyen a válságra vagy a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozással elmarad az emelés.

9. „Merjek-e váltani?”
Sok fejvadász panaszkodik arra, mennyire lecsökkent a jó szakemberek váltási szándéka. A váltás mindig kockázattal jár, különösen gazdaságilag nehéz helyzetben. Új munkahely, új cégkultúra, új munkatársak, új feladatok. Néha azonban szükségszerű. Egyéni mérlegelés és kockázatvállalás kérdése a válasz. Érdemes a feladatkör és az ígért bér mellett a cég piaci helyzetét, gazdálkodási adatait valamint az iparág jövedelmezőségét is nagyító alá venni.

10. Milyenek az esélyek vezetőként?
A válság egyik következménye, hogy a cégek racionalizáltak, laposabbá tették szervezetüket, ezzel csökkent a vezetői pozíciók száma is. Éppen ezért manapság nagyon nehéz helyzetben vannak az állásukat veszített vezetők. Személyes márkaépítéssel javíthatnak esélyeiken. Vagy tapasztalatukat felhasználva vállalkozást alapíthatnak, tanácsadóként dolgozhatnak, esetleg a coaching is szóba jöhet.

Továbbra is várom észrevételeiket, kérdéseiket a karacsony.zoltan75@gmail.com e-mail címre vagy facebook-oldalamra.