Jobb-Állás Blog

Az utóbbi egy hétben sok álláspiaci szereplővel beszélgettem. Mindenkivel más-más témában, ám mindebből néhány trend körvonalazódott számomra. Ezeket összegzem most. Várom visszajelzéseitek is. Mit gondoltok erről? Milyennek látjátok a helyzetet? Van más trend is szerintetek? Írjátok meg ide kommentbe, vagy facebook-oldalamra, esetleg a karacsony_zoltan@freemail.hu mailcímre.

1. Lelassult a kiválasztás.
Elsősorban a külföldi hátterű cégeknél figyelték meg forrásaim, hogy lassabban megy az új munkatársak felvétele. Több körben tesztelnek, hosszabb ideig mérlegelnek. Ennek egyik oka lehet a felelősség megosztása (több interjú több vezetővel), a másik a bizonytalan gazdasági környezet. 

2. Az álláskeresők mindenre lőnek.
A kevés álláshirdetés és a sok álláskereső jelenség következménye, hogy sokan minden szóba jöhető kiírásra pályáznak. Még azokra is, amelyeknél fontos feltételeknek nem felelnek meg. Ennek a következménye, egy-egy népszerűbb hirdetésre több száz pályázat érkezik. A mindenre lövő álláskeresőket pedig egy idő után frusztrálja a 30-40 sikertelen pályázat.

3. Nem akar váltani, akinek van munkája.
A fejvadászoknak egyre nehezebb dolguk van, ha állásban levő szakembereket akarnak elcsábítani. (Ezt hívják a szaknyelvben a direkt megkeresés módszerének). Vélhetően azért, mert túl kockázatosnak látják a váltást ebben a bizonytalan gazdasági helyzetben. Számukra most a stabilitás a legfontosabb. Korábban ez a réteg sokkal nyitottabb volt új lehetőségekre.

4. Hiánycikk a tanulni vágyó, ingyenmunkát is elvállaló gyakornok.
Hadd említsem meg a saját példámat: én az egyetemi évek alatt egy futballújságnak (Focivilág) dolgoztam. Külsősként írtam cikkeket a német labdarúgásról kéthetente. Négy év alatt egy fillért nem kaptam a munkámért, viszont láttam egy működő szerkesztőséget, visszajelzést kaptam cikkeimről, több nyugat-európai futballtúrán jártam a kollégákkal, interjúkat készítettem német futballistákkal, menedzserekkel. Egyszóval tanultam, kapcsolatot építettem. Fontos momentum volt ez az újságírói pályafutásom elindulásában.

Egyre több helyről hallom, hogy a mostani egyetemistákat nem érdekli az ingyenes gyakornoki munka. Ők azonnal pénzt akarnak látni, pedig a pályakezdés befektetés. Csak a megfelelő helyen kell kezdeni még az iskolás évek alatt. (Persze, értem, sokan vannak, akiknek egzisztenciális okokból szükségszerű a pénzhez jutás. Akiknek vannak megtakarításaik vagy némi szülői háttér, nekik érdemes a fent vázolt stratégia.)

5. A 45 év feletti álláskeresőknek és a kirúgott vezetőknek egyre nehezebb.
Erről korábbi posztomban írtam és az utóbbi napokban HR-esektől szerzett impulzusok csak megerősítettek. Hiába a szakmai tapasztalat, az iparági ismeret, a „fiatal, dinamikus” kell, mert ő kevesebb pénzért elvállalja. Ugyancsak pokoli nehéz az állásukat vesztett vezetőknek. Kevesebb a vezetői poszt, itt is racionalizálnak a cégek.

Tavaly november elején indult blogom két bejegyzésében is foglalkoztam az 50 év feletti álláskeresők helyzetével. Aki kíváncsi rá, itt és itt érhető el.

Most hadd osszak meg önökkel / veletek két példát, amelyet testközelből figyeltem az utóbbi másfél évben. Neveket a téma érzékenységére tekintettel hadd ne írjak, de biztosíthatok mindenkit valós személyekről és valós eseményekről van szó.

Két történet sok tanulsággal

Rokonsági körömben ketten is munkanélkülivé váltak 2010 elején. Mindketten 50 év felettiek, szorgalmas, szakmájukhoz értő emberek. Addig ismeretlen volt számukra ez a státusz. Annyi a hátrányuk, hogy egyikük sem beszél idegen nyelvet és életkorukból adódóan már nem is fognak megtanulni. A hölgy főkönyvelőként dolgozott, az úr mérnöki végzettségű és egy autójavító vállalkozás tulajdonosa volt. A hölgy a munkahelyi pszichés terror elől menekült felmondásba óvva egészségét, az úr a válság áldozata: eltűntek az ügyfelek, cége folyamatosan veszteséget termelt, amit egy idő után nem akart finanszírozni.

A hölgy nagy szaktudású, de rutintalan az álláskeresésben. Már a felmondása napján elkezdett állást keresni, de belefutott minden csapdába. Egy példa: Meglátott egy hirdetést, és mindenféle kísérősor nélkül elküldte önéletrajzát, majd két hétig ölbe tett kézzel várt a válaszra. Nem jött és eltelt 1 hónap előrelépés nélkül. Majd némi átképzés után (ebben az én kezem is benne volt), elkezdett intenzíven állásokra vadászni: naponta beadott két pályázatot, a kiírásra szabott kísérőlevelet írt és láss csodát, egyre több visszahívást kapott. Két hónapon belül el is tudott helyezkedni. Nem főkönyvelőként, hanem sima könyvelőként, de lett munkája és máig megbecsüli azt.

Az úr nehezebb helyzetből indult. Neki másfél évébe telt, míg munkához jutott. Az egyik gond abban leledzett, hogy kevés hirdetés szólt neki. Az autóipar vergődik, így az autószervizekbe elvétve keresnek új munkatársat. Mérnöki munkákra pedig feltétel a nyelvtudás. Szóba jöttek még a karbantartói, karbantartási vezetői, a logisztikai, a műszaki áruházakban végezhető munkák.  Körülbelül 40-45 helyre adta be összesen a pályázatot, összesen két helyről jött visszajelzés.

Munkaügyi központ: hiányzó humán segítség

Regisztráltatta magát álláskeresőként a lakhelyéhez tartozó munkaügyi kirendeltségen, semmiféle „humán” támogatást nem kapott, csak a neki egyébként is járó álláskeresési járadékot. Úgy látta, ennek oka, hogy a pult másik oldalán ülő tisztviselőknek nincs tapasztalata az álláskeresésben, nem tudják, hogy működik a piac, ők szimpla bürokraták.

Jártam vele a munkaügyi központok által szervezett egyik állásbörzén is júliusban. Itt többek között a hivatal álláskeresői tréningjére toboroztak embereket. Nem akartam hinni a szememnek, amikor azt láttam, hogy a tréning novemberben indul. Aki júliusban keres állást, az valószínűleg nem novemberbe szeretné fejleszteni ebbéli képességeit....

Nagy lelki megpróbáltatás a tartós munkanélküliség

Lelkileg pokoli nehéz megélni az állástalanságot. Egy idő után még a magabiztos ember önbizalma is csökken, és kezd az ember belesüppedni a munkanélküliségbe. Hogy nem kell senkinek. Hogy még válaszra sem méltatják próbálkozását. Hogy nem kap személyes bemutatkozási lehetőséget, és így nem tudja elmagyarázni, mire képes, mennyire motivált. Nem azért lett ő munkanélküli, mert nem akar dolgozni vagy összeférhetetlen figura.

Kellett a kapcsolat, de nem az döntött

Már úgy tűnt, hogy nem fog menni, amikor rámosolygott a szerencse. Meglátott egy műszaki vezetői állásajánlatot. Mint kiderült, van ismerőse a cégnél, aki szólt az igazgatónak még aznap. Csak annyit kért, hallgassa meg, hívja be interjúra. Semmi mást. Az igazgató sem ígért semmit. Sőt, jelezte, már nagyjából körvonalazódik, ki lesz a befutó, de azért jöjjön be. Fellépésével aztán meggyőzte a cégvezetőt. Őt vették fel. Most járt le a próbaideje és elégedett. Ahogyan vele az ügyvezető is.

Mindkét történet happy enddel végződött, de az odavezető úton nagyon sok akadály magasodott.

Mit lehet tenni, ha nem megy?

Sok kedves olvasó keres meg ebből a korosztályból is, hogy segítsek. Tanácsot tudok adni, merre érdemes elindulni, de személyre szabott tuti tippeket nem.

Hogy miért nem?
- Nem vagyok munkavállalási tanácsadó. Csupán egy ember, aki nagyon sok információt gyűjt és szintetizálva, sallangok és PR-máz nélkül továbbadja.
- Az utat mindenkinek magának kell kitaposnia, a külsős tanácsadó mindig külsős marad. Interjún nem tud súgni és az álláskereső lelkébe sem lát bele.
- Az 50 felettiekkel szemben sajnos sok az előítélet, ami ellen önmagában az álláskereső és a tanácsadó keveset tehet. Az már óriási siker, ha az ember eljut interjúig. Ha azonban még a cv-jét sem olvassák el, akkor az álláskereső egyszerűen tehetetlen

Hogy ne legyen annyira kesernyés ennek a posztnak a vége, hadd írjak néhány biztató szót.

1. Úgy látom, ebben a korosztályban azok a sikeres álláskeresők, akik a kapcsolatrendszerüket mozgatják meg és nem a hivatalos álláshirdetésekre pályáznak.

2. Sokszor a határozatlan idejű munkaszerződés helyett meg kell elégedni kevesebbel: vállalkozási szerződés, részmunkaidő, távmunka a kölcsönzötti státusz. Ha megéri, a távolabbi ingázást vagy netalántán a költözést is meg kell lépni. Aztán következő lépésben lehet ennél előnyösebb szerződést kialkudni.

3. Fontos szerepe van az önképzésnek. Nem hiszem, hogy 55 évesen érdemes a nulláról indulva nyelvtanulásba fektetni (a munkában legalább középfokú szint kell és ide 2-3 évnyi tanulás és folyamatos gyakorlás kell), de például a megkopott nyelvtudást még lehet csiszolni. Ennél látványosabb, ha számítástechnikai tudásunkat javítjuk (Excel, Powerpoint). Szakmánkban továbbképzésre is elmehetünk, akár saját zsebből finanszírozva. Ennek az előnye, hogy közösségbe kerülünk, ismerősöket gyűjtünk. És minél több info, annál több esély. És nagyon fontos az álláskeresési technikák megtanulása. CV-írás, interjúra készülés satöbbi: ez viszonylag könnyen elsajátítható, csak egy szakember kell hozzá.

Kérdéseim a döntéshozókhoz

Még egy utolsó megjegyzés, de ez már a kormányzati döntéshozóknak. A nyugdíjkorhatár emelése a következő évtizedekben elengedhetetlen lesz, Nyugat-Európában már 67 évről beszélnek.

Miért nincs komplex stratégia az 50 felettiek elhelyezésére? Hol vannak a munkaadókat az ötvenes álláskeresőkre felkészítő programok? Ha van „Családbarát”, „Legjobb női” munkahely díj, miért nincs olyan elismerés, ami az 50-55 év felettiek felvételét ismeri el?  
 
Ez a téma látszólag az ötveneseknek szól, ám a fiatalokat is érinti, beleértve magamat a 36 évemmel. Mert én is leszek egyszer 50 éves...

A facebookon is ott vagyok. Ha tetszett vagy követnétek/követnének, minden lájkot szívesen fogadok.

Mailben a karacsony_zoltan@freemail.hu címen vagyok elérhető.

Hétfőn a Tempus Közalapítvány konferenciáján jártam, amelyen egy pódiumbeszélgetést moderáltam. A gondolatébresztő vita az idegennyelv-tanulásról és a munkaadói nyelvi igényekről szólt. Jelen voltak cégek, oktatási intézmények képviselői. Rengeteg szempontról szó esett, pörgős kis beszélgetés lett belőle. Hadd emeljek ki ebből egy kisebb témát, a nyelvvizsgákat, pontosabban, mire is jó a nyelvvizsga az álláspiacon.

Nem vagyok nyelvvizsga-párti. Sőt…

Nem tagadom azonban, hogy bizonyos helyzetekben szükséges letenni.
Mikor jó a nyelvvizsga?
- Egy nyelvvizsga plusz pontot ér egyetemi felvétein,
kell a diplomához,
- a közszférában pedig státusztól függően nyelvpótlék jár érte
- külföldi egyetemre jutáshoz előfeltétel (példéul az USA-ba készülőknek a TOEFL, Németországban a Goethe Intézet viszgája).

DE ezeken az eseteken kívül más értelmét nem látom annak, hogy valaki nyelvvizsgázzon. A versenyszférában a cégek maguk mérnek (gyorsan és hatékonyan megtehető ez...) és az azonnal előhívható tudás számít. Nem az, hogyan beszéltünk németül, angolul 3 évvel ezelőtt.

Persze sokaknak kifejezett motivációt jelent az erőpróba. Célzottan és intenzíven készülnek rá és siker esetén az elégedettség érzése tölti el őket.

Nekem ellenben több kárt okozott a nyelvvizsga, mint amennyi hasznot hajtott és úgy vélem, nem vagyok egyedül.

A pódiumbeszélgetésen is elmondtam, 18 évesen két nyelvvizsgát tettem le sikeresen: egy felsőfokú „c”-t németből és egy középfokú „c”-t angolból. Mivel később németből felvételiztem az egyetemre, és német szakon is végeztem (a média mellett), nekem a némettel sohasem volt gondom.

Az angollal viszont annál inkább. Úgy látom ugyanis, hogy a nyelvvizsga elaltatja a nyelvtanulót. Hiába replikázik sok nyelvtanár ekként: „Nem úgy kell felfogni a nyelvvizsgát, hogy révbe értünk. Ez csak egy állomás, amelyet sikerrel vettünk.”
Kevés olyan embert ismerek, aki egy-egy nyelvvizsga után ne eresztett volna le. Mert a nyelvvizsgára készülés azt sugallja, céllal van dolgunk.  Ha pedig ezt elértük, utána automatikusan jön a motivációvesztés. A nyelvtanulásban ez a gondolkodás veszélyes.

Leereszt az ember nyelvvizsga után...

Én is leeresztettem az angol középfokú nyelvvizsga leltétele után. 6-7 évig azt hittem magamról, hogy tudok angolul, pedig egyre jobban kopott a tudásom. Néha elvétve a kezembe akadt egy-egy angol újság vagy belenéztem a tévébe, de igazából nem foglalkoztam a szinten tartásással. Kollégista lakótársaimra, akik a nulláról indultak és 2-3 év alatt kínkereservesen eljutottak középfokú szintre, magamban enyhe felsőbbrendűséggel tekintettem, pedig valójában ők már elhagytak engem.

A pofon az álláspiacra kilépve érkezett, amikor azt tapasztaltam, nagyon kevés az, amit tudok. Hiába áll a cv-ben a „Középfokú nyelvvizsa” megjelölés, hiába tudom díszes oklevelemet szkennelve elküldeni, a munkaadót az azonnal előhívható nyelvtudás érdekel. Semmi más. Nekem szerencsém volt, mert erős németemnek köszönhetően beslisszantam első munkahelyemre, ahol kínkeservesen hoztam vissza az angolomat. Ekkor tanultam meg, hogyan is kell nyelvet tanulni, miként lehet megszereni egy nyelvet (enélkül nem megy) és hosszú távú motivációt gyűjteni.

Hogyan tanulok én?

Sok évig tartott, amíg rájöttem erre. Manapság eszembe sem jut nyelvvizsgát tenni, ellenben hetente kétszer egy órát online tanulok a világ másik részén élő angol anyanyelvű tanártól webkamerán, mikrofonnal. Excelben szójegyzéket vezetek, amelyet hetente frissítek és minden héten  időt szánok ennek átnézésére. Reggelente a magyar kereskedelmi rádiók műsorai helyett a BBC World Service adását hallgatom az okostelefonomról autóban vagy buszon ülve. Nem sokat csak 20-30 percet. Mert a valódi nyelvtanulás nem nyelvvizsgára készülés, hanem a mindennapok szerves része. Olyan természetes elem, mint egy pohár ásványvíz...

Ha van vélemény, a karacsony_zoltan@freemail.hucímen várom, de írhattok ide is kommentet. És a facebookon is jelen vagyok. Ha tetszik,  lájkoljátok. Köszönöm előre is.:)

UPDATE: egy kedves olvasómtól kaptam nagyon jó tippeket az online nyelvtanulásra (főleg praktikus tanácsok.) Kíváncsian várom, kinek van még jó tippje, szívesen tesztelem, közzéteszem az ötleteket egy másik posztban.

Elhatároztam, hogy leszállok az egyetemi állásbörzék témáról, ám egy heti történés mellett nem tudok szó nélkül elmenni.

Ki ne ismerné Mark Zuckerberget, a facebook, alapítóját, felfuttatóját és máig ikonikus figuráját? Érdekes hírt olvastam róla a héten. Zuckerberg hétfőn átruccant Kaliforniából a keleti partvidékre, ahol kétnapos toborzókörúton vett részt. Amerika legjobb frissdiplomás programozóira vadászott. Több elitegyetemet keresett fel – egyebek között egykori alma materét a Harvadot, ahonnan diploma nélkül távozott, az MIT-t, a Carnegie Mellon University-t. Mindenhol rocksztárként fogadták, előadásaira csak a legszerencsésebbek juthattak be, az amerikai média pedig tudósított-tudósított.
 
Remek kis marketingakció volt. Jó példa arra, bármennyire erős egy brand, bármennyire is ismert egy vezető, a legjobb egyetemistákat helyben kell megdolgozni. Nehogy a Google-t, a Microsoftot vagy az Apple-t válasszák.

Öltözködésben Zuckerberg igazodott az egyetemista világhoz és oda-odaszúrt az ismert márkáknak. Csak egy példa: „A Microsoftnak, a Google-nak, az Amazonnak voltak olyan időszakai, amikor évről évre megduplázták az alkalmazotti létszámot. Így nagyon nehéz megtartani a céges kultúrát. Mi ezt másképp csináljuk, lassabban növekszünk.” És persze mindenhol volt egy elismerő szava az ottani oktatásról. „A CMU-ról vesszük fel a legtöbb frissdiplomást és ők a legjobb kollégák között vannak”.

Kell hozzá az első számú vezető is

Eddig Zuckerberg akciója. Hogy mi a tanulsága mindennek? Szerintem az, hogy a legjobb utánpótlás megszerzéséért az első számú vezetőt is be kell vetni. Nem csak a HR-asszisztensnek, a HR- vagy szakmai vezetőnek kell megjelenni a karrierrendezvényeken (céges nyílt nap, állásbörze), hanem magának a vezérigazgatónak. Ez jelenti ugyanis az igazi vonzerőt a pályázóknak és megtiszteltetés is egyben. (Zuckerberg egyébként elvitte magával a programozói részleg vezetőjét is.)

Tudom, egy első számú vezető mennyire elfoglalt, de ha Mark Zuckerberg tud erre időt szakítani, akkor ez másnak miért nem menne? Persze egy vezérigazgató sok esetben nem látja át ennek fontosságát. A HR, a marketing és a kommunikációs részlegek feladata őt meggyőzni és a megjelenéshez „nagy zajt csapni”. (Ezt egyébként az Audi felismerte: Martin Winterkorn a VW konszern első embere rendszeresen tart előadást a BME-n, igaz, nem az állásbörzéhez kapcsolódva.)

Kíváncsi vagyok, Csányi Sándor (OTP) vagy a többi topmenedzser mikor tűnik fel akár csak egy órára a Corvinus, a BME vagy a HVG állásbörzéjén a céges stand mögött, vagy a vállalati prezentáción... 

Stílszerűen a facebookon is jelen vagyok. :)

Október 22-én szombaton hatodik alkalommal tartják meg az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES) külföldi munkát népszerűsítő állásbörzéjét. Most 26 európai munkáltató / munkaerőközvetítő jön el és 19 uniós tagország EURES-tanácsadójával lehet találkozni. Kinek hasznos a rendezvény? Mi várható tőle? Egy kis szubjektív útravaló…

Jól ismerem a rendezvényt, amely ha jól emlékszem 2007-ben kezdődött. Akkor egy pénteki napon még egy esztergomi „kihelyezett börzét” is tartottak, majd szombaton a budapesti Benczúr Házban folytatták. Ezt követően néhány éven át a Magyar Telekom székház aulájába költöztek, míg idén tavasszal már a Corvin Bevásárlóközpontba invitálták a Nyugatra vágyókat. Idén áprilisban az osztrák és a német álláspiaci nyitás tette forróvá a témát.

Annyit leszögezek, nekem tetszik a rendezvény. Szeretem azt, hogy sok ország képviselőivel lehet találkozni, hogy minden előadó hozza a maga kultúráját, hogy színes kavalkád az állásfórum. Persze ez a saját újságírói szempontom. Én nem keresek külföldön munkát, nem akarom nyugati egzisztenciateremtésemet megalapozni, csupán szívom magamba az információt, az impulzusokat, amit aztán szintetizálva írásokban, riportokban továbbadok Kedves Olvasóimnak.

Kinek is szól?

Mivel a legtöbb állásbörze úgy hirdeti magát, hogy itt aztán mindenkinek terem babér, aztán a helyszínre érkezve a látogatók nagy része zavartan kering a standok között, érdemes pontosabban definiálni, kinek is szól ez a rendezvény, mi is hozható ki belőle.

Tanácsos az állásbörze oldalán az állásokat és a kiállító cégek listáját is átböngészni. Utóbbi nehezebb, ugyanis ezeknek a cégeknek a nagy részéről még nem hallottam (alaposabban megnézve nagy részük munkaerő-közvetítő, tehát nem saját állományba keresnek munkaerőt, hanem megbízóiknak közvetítik tovább a jelentkezőket).

Ha ezt megtettük, akkor a következő szakmák képviselői számára lehet érdekes a karrierfórum:

- Diplomások közül mérnököket és informatikusokat keresnek a cégek.
- A szakmunkások közül az építőiparban (például: asztalos, hegesztő) és a vendéglátóiparban (pincér, szakács) dolgozóknak szólnak állások.
- Máltán takarítói munkát ajánlanak, Angliába idősgondozókra vadászik egy ügynökség.

E felsorolásban számomra semmi meglepetés, ezek a klasszikus nyugat-európai hiányszakmák. Talán még az orvos és a diplomás ápoló hiányzik a felsorolásból. Így azt javaslom, aki ezeken a területeken helyezkedne el, neki érdemes kilátogatni, hiszen neki szólnak állásajánlatok.

Mi van, ha nincs állásajánlat?

Mit tegyenek azok, akik más területet céloznak meg? Számukra mit ad a börze? Nekik azt javaslom, ha van idejük, infogyűjtési céllal menjenek ki, ne várjanak sokat a rendezvénytől. Már az is hasznos, ha a célország egyik állásközvetítőjével szót váltanak. Mondják el bátran mi a végzettségük, kérdezzenek a szóba jöhető munkákról, kérjenek tippet weboldalakról, cseréljenek névjegykártyát a külföldi cég képviselőjével vagy hallgassanak bele az adott ország EURES-tanácsadójának előadásába. Utóbbiakat korábban óránként tartottak elég vegyes minőségben. Sajnos voltak többen, akik sok trivialitást említettek, kevés konkrétummal, olyan hivatalnokos érzése volt az embernek. Ám benyomás azért szerezhető az adott ország kultúrájáról és valami hasznosat mindig hall az ember.

Arra is jó ez a rendezvény, hogy az ember lássa, hol tart az idegen nyelvű kommunikációban. Ha gondok vannak a megértéssel vagy gondolataink kifejezésével, már azért megérte elmenni, hogy ráébredtünk, a versenyképességhez előbb be kell iratkozni egy angoltanfolyamra…

Szóval hajrá, én is kinézek 1-2 órára...

Végezetül hadd linkeljem be a legutóbbi, idén áprilisi EURES-börzén készített videóriportomat:

A héten két karrierrendezvényt tartanak. Hétfőn startolt és péntek estig tart a Monster állásportál virtuális állásexpója, amelyet a www.allasexpo.hu oldalon rendeznek. Szombaton pedig az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES) tart állásbörzét a külföldi munkára nyitott álláskeresőknek. Most a virtuális állásexpóról írok.

Tavasszal már volt a Monsternek egy hasonló karrierfóruma, most nagyjából ugyanannyi munkaadóval (33) és közel 1000 állásajánlattal várják az álláskeresőket.

Hogy mi is ez pontosan? Egy állásbörze, csak nem az egyetemi aulában, hanem az álláskereső monitorján. Olyan mint egy számítógépes játék, amikor az ember benéz a 3D-s grafikával kialakított standokhoz, elolvassa az álláskínálatot, chaten kérdez a cég képviselőjétől, majd leadja önéletrajzát. Az egyik munkaadó azt mondta, azért szereti ezt, mert itt senki sem fut felesleges köröket. Célirányos kérdésekre célirányos válaszok születnek. A látogatóknak nem kell kiöltözniük, elmenni a város másik végébe, ha pedig dolgoznak, akkor nem szükséges egy „hosszú ebédidőt” beiktatni; csupán regisztrálni és már lehet is lépegetni az egérrel a standok, az előadások között.

Annyiban bizonyosan kevesebb egy hagyományos állásbörzénél, hogy a személyes benyomás neten nehezen jön át és a standoknál sem lehet csokoládét, kávét vagy golyóstollat megcsípni és a kiadóvállalatok ingyenújságjai is hiányoznak…  

A legtöbb állásajánlat – ahogy az állásbörzéken – műszaki és gazdasági diplomásoknak szól, de például a Tesco aktívan toboroz Expressz üzleteibe és a Hungarocontrol is keresi a jövő légiirányítóit.

Mi tudható meg a standoknál?

Hasznos lehet benézni a céges előadásokra, tematikus chatekre, már csak az infogyűjtés miatt is. Kedden például a Deloitte könyvvizsgálót a munkaerőfelvétel egyik részéről, a tesztírásról lehet kérdezni; a Tesco a megváltozott munkaképességűek kiválasztásáról beszél; a Teva gyógyszergyárnál, a Bosch csoportnál, a Marsnál, az Avivánál, az SAP-nél a HR-es várja a kérdéseket. 

Tegnap bekukkantottam egy tematikus chatre, hogy benyomást gyűjtsek, milyen is ez. A Liszt Ferenc repülőtér légiirányításáért felelős Hungarocontrol standjához tévedtem, ahol légiirányítók válaszoltak a kérdésekre. Tetszett, hogy lazák, humorosak voltak, tömören és tartalmasan reagáltak. Megtudtam, a formális követelmények nem összetettek (angol középfokú nyelvvizsga, érettségi, betöltött 20. életév), a fő szűrő egy teszt, FEAST a neve, amely a munkához szükséges képességeket vizsgálja (stressz-, monotóniatűrés, határozottság stb.) Beszéltek nehéz helyzetekről, arról, mennyire megterhelő a munkájuk (nem lehet hibázni), és mennyire nagy élmény, amikor egy gépet lehoznak. Azt már csak én teszem hozzá, nagyon jól fizet a szakma, tapasztalattal 600-800 ezer forint bruttóban megkereshető, ám ennek ára van. És az is körvonalazódott, erre én nem vagyok alkalmas... Ha van kedvetek, nézzetek be, nem kerül semmibe sem, csak regisztrálni kell: www.allasexpo.hu.

A hét második felében a szombati EURES-börzéről írok előzetest.

A blogomnak van egy facebook-oldala: http://www.facebook.com/pages/Jobb-%C3%81ll%C3%A1s/164244410291306 Minden lájknak örülök... :)

A következő másfél hónapban nagyon sok hasznos rendezvény segíti a karrierépítést és az álláskeresést. Hadd ajánljak néhányat saját szemszögből kedves olvasóim figyelmébe.

Kezdem a legfrissebbel. Aki még ma (szerdán) olvassa e sorokat, az holnap (csütörtökön) kilátogathat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem állásbörzéjére, a Műegyetem rakpartra. Az egyik legrégebbi hazai állásbörze, idén 140 munkaadó keresi az utánpótlást. Annak ajánlom, aki mérnöki, informatikai területen tanul vagy éppen végzés előtt áll.

Szombaton a Millenárison második alkalommal rendezik meg a kormányzati karrierexpót Regeneráció címmel. Voltam a tavalyin: Jól szervezett esemény, de konkrét állásajánlatokat nem láttam. Így szerintem inkább infogyűjtésre alkalmas a miniszteriális szférába igyekvőknek. A rendezvény kommunikációja nagyon fiatalos, így vélhetően a frissdiplomásokra vagy még tanulókra lesz kihegyezve. A közszférás meglengetett leépítés pedig arra enged következtetni, hogy szűk kör érhet révbe. Azért akit érdekel, legyen ott!

Jövő hétfőn (október 17.) kezdődik a Monster állásportál „virtuális állásexpója” a www.allasexpo.hu oldalon, amely 5 napon át tart. Már most lehet rá regisztrálni. Mivel én is benne vagyok a projektben, csak annyit javaslok mindenkinek: ha van ideje nézzen be, próbálja ki, nem kerül semmibe. Szerintem ez  egy újszerű, látványos és hatékony módja az álláskeresésnek és a toborzásnak. A 3D-s grafikának köszönhetően az álláskeresők sétálhatnak a standok között, kérdezhetnek a HR-esektől, leadhatják önéletrajzukat, sőt skype-on is beszélgethetnek. Elég hozzá egy számítógép és internet. Több tucat ismert cég lesz ott, többekkel beszéltem, készülnek, várják a kérdéseket, önéletrajzokat. Előny, hogy rövid idő alatt, akár a munkahelyről... felkereshetőek az e-standok.

Október 22-én szombaton a külföldi munkát megcélzókat várják az EURES Állásbörzéjére a budapesti Corvin bevásárlóközpontba. Szinte minden évben kint voltam az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (ezt jelenti az EURES) állásfórumán. A börze főleg az építőiparba, az egészségügybe és a vendéglátóiparba készülő szakmunkásokra van kihegyezve, diplomásoknak szóló ajánlattal alig találkoztam. Itt is az infogyűjtést tartom hasznosnak. Az egyes országok EURES-tanácsadóinak az előadásai szerintem nem erősek, viszont jönnek valódi munkaadók is. A tavaszi hasonló fórumot az osztrák és a német nyitás előtt rendezték. Az osztrák stand előtt hosszú-hosszú sor kígyózott..

Október 26-27. Ekkor tartják a Budapesti Corvinus Egyetem állásbörzéjét, amely a gazdasági szakokon tanuló egyetemisták, főiskolások „etalonrendezvénye”. Általában nincs annyi kiállító, mint a BME-n vagy a HVG Állásbörzén, de nagyon jól szervezett, nívós fórum.  A főszervező Andrási Monika (aki egyébként a kilencvenes években először rendezett felsőoktatási állásbörzét Magyarországon) minden évben kitalál valami újat. Nekem nagyon tetszett a „Rapid randi” nevű szolgáltatás, amikor is az álláskeresők gyorsinterjúkon mutatkozhattak be a munkaadóknak rotációs rendszerben. Azóta már talán máshol is megjelent, de innen indult.

A november a vidéki egyetemekről szól majd. Lesz állásbörze Veszprémben (november 8.), Dunaújvárosban (november 15.), Győrben (november 21-22.) és Debrecenben (november 23.) is.

Tud még valaki valamiről? Ha igen, akkor kiegészítem.

Elnézést, hogy elmaradtam a bejegyzéseimmel. Jelentősen csökkentette blogolási energiáimat egy örömhír: szeptember 19-én megszületett első gyermekünk, Bálint, így a friss apukák életét élem, élvezem, tanulom…

Persze ezek a nagyszerű pillanatok nem veszik el a kedvemet a blogolástól. Azóta is naponta követem a híreket és rengeteg téma halmozódott fel bennem. Szerencsére sok levelet is kaptam, amelyekre igyekszem válaszolni és amelyek muníciót szolgáltatnak a folytatásra.

Most hadd emeljem ki egyik kedves olvasóim írását. Éva (nevezzük így a kedves levélírót) korábban HR-vezetőként dolgozott egy közepes méretű, külföldi tulajdonú cégnél. Két évvel ezelőtt a vállalat kivonult, azóta keresi helyét a HR-es szakmában. Hogyan látja ő a személyzeti szakemberek álláspiacát?

Milyennek látja a HR-es álláspiacot?

„A HR-es munkaerőpiacon elég rossz a felhozatal. Az ismerőseim gyakran mondják: “dehát annyi HR-es hirdetés van!”. Erre az a válaszom: a “személyzeti tanácsadó” címen meghirdetett állások inkább sales, mint HR, az ilyen-olyan nyelven beszélő HR contact center representative az SSC vagy call center, köze nincs a valódi HR-hez. Persze ezen felül keresnek sok ingyenes gyakornokot és asszisztenst, ez nekem kilőve a tapasztalatom és a korom miatt (a hölgy harmincas éveinek végén jár – K.Z.). Hallomásból tudom, hogy HR generalistának több helyre behívtak nullkilométeres pályakezdőt, vagy olyant, aki más területről jött. Sok cég HR-vezetője informatikus, vegyész vagy egyéb területről jött.”

Vezetőből adminisztrátor

Éva több hónapos sikertelen álláskeresés után lejjebb adta elvárásait, „lebutította” cv-jét. Kapott is állást az ex-HR-vezető, mégpedig bérszámfejtőként, majd a vezetőjével való konfliktusokat megelégelve egy munkaerő-kölcsönző céghez került, ahonnan jelenleg egy call center munkatársainak munkaügyi papírjait intézi.

Így folytatja: „Életem legstresszesebb munkahelye a mostani. Nem tudok olyan gyorsan és olyan mennyiségben dolgozni, hogy nekik az jó legyen. Szinte minden nap közlik velem, hogy örüljek, hogy állásom, van, és hogy nekik semmi nem elég. A kölcsönzött munkaerőkkel sem bánnak jobban: 60-100%-os (!) a fluktuáció egyes üzletágakon. Ez válasz lehet azokra a kérdésekre, hogy miért van folyton annyi álláshirdetés, és miért mindig ugyanazt hirdetik.

Sok helyen öregnek titulálnak, hiszen konkrét szakmai tudás nem annyira kell az egyre inkább tért hódító szolgáltatóiparban, ahol az átlagéletkor 24-25 év. Az kell nekik, hogy az ember tudjon napi 14 órát dolgozni egy katonai diktatúrára emlékeztető szervezetben. Olyan ember kell, aki nem szól vissza, nem kérdez, csak csinálja.

Mondanom sem kell, hogy január óta ismét állást keresek, és most jutottam el arra a szintre, hogy bármit elvállalok. Kezdi az egészségem látni a kárát.”

Mennyi HR-es állás van az állásportálokon?

Eddig Éva levele, amelyben biztosan szerepet játszik a kétségbeesettség, a sikerélmény hiánya. Biztosan nehéz feldolgozni, hogy közel 10 éves HR-vezetői munka után adminisztrátori feladatok jutnak neki.

A levél elolvasása után körülnéztem az interneten, valójában mennyi állásajánlat is található. A nagy állásportálok keresői 100-150 találatot dobtak ki és valóban, főként adminisztrátori, asszisztensi ajánlatokat (igaz, akadt néhány vezetői is, de körülbelül 15-ből 1). Ilyen pozíciónevek fordultak elő leggyakrabban: HR-asszisztens, tb-ügyintéző, HR-gyakornok, HR-koordinátor, bérszámfejtő, HR recruitment specialist, junior trainer. HR-generalista.

35 felett a kapcsolatok fontosabbak

S hogy mi lehet Éva leveléből a tanulság?

Meggyőződésem, hogy 35-40 éves kor és bizonyos szakmai tapasztalat felett nem az álláshirdetésre pályázás a leghatékonyabb megoldás. Inkább abból az ismeretségi körből kell meríteni, amit 10-15 évnyi munka alatt szerzett az ember. Éppen ezért arra bátorítok mindenkit, folyamatosan keresse a kapcsolatot szakmabeliekkel, járjon el szakmai klubokba, HR-es rendezvényekre és legyen aktív a netes közösségi fórumokon. Biztos vagyok benne, hogy a vonzó HR-es állások jelentős részét nem hirdetik meg, hanem ajánlások, ismeretségi körből való merítés révén találnak gazdára. Aki pedig nincs szem előtt, őt nem találják meg.

Én ennyit tudtam a témához hozzátenni. Ha valakinek van véleménye, kérem írja meg. Vagy ide kommentként vagy a karacsony_zoltan@freemail.hu címemre.

Tehát a kérdések: Vannak-e jó HR-es állások? Hogyan lehet ezeket megszerezni? Tényleg csak a fiatalok kellenek? Mit tehet az állástalan egykori HR-vezető?

A blog facebook oldala: http://www.facebook.com/pages/Jobb-%C3%81ll%C3%A1s/164244410291306

Két nappal ezelőtt ez a levél landolt a postaládámban blogom egyik olvasójától: „Kedves Zoltán! Tíz éves külföldi tartózkodás után készülök hazatelepülni.  Mivel nem ismerem a jelenlegi magyarországi álláspiacot, tanácsot szeretnék kérni az álláskereséssel kapcsolatban.”

A levelet olvasva két történet jutott eszembe a múltból.

2005 áprilisát írta a naptár, amikor az interneten böngészve figyeltem fel a Project Retour nevű civil szervezetre, amely a külföldről visszatérni akaró magyar munkavállalók beilleszkedését volt hivatott segíteni. Azon nyomban telefont ragadtam és hívtam a szervezet vezetőjét, Saphier Reginát, aki azonnal következő klubestjükre invitált. El is mentem a kötetlen beszélgetésre egy belvárosi teázóba, ahol tucatnyi szimpatikus fiatal hölggyel és úrral találkoztam. Közös vonásuk: diplomások, hazatelepültek, de nem találnak állást. Abban a 3-4 órában szembesültem a külföldről visszatérés nehézségével. Azzal, hogy a munkaadók idegenkednek tőlük. Azt gondolják róluk, túlzóak a fizetési elvárásaik, nagyképűek, nem értik a magyar munkakultúrát, ők akarják megmondani a frankót. Korábbi egyetemi tanulmányaik, munkahelyeik pedig egy magyar cégvezetőnek, HR-esnek nem mondanak semmit.

Néhány hónapnyi sikertelen keresés után aztán persze elmegy az álláskeresők többségének a kedve, önbizalma, és tovább egyre reménytelenebb lesz az álláskeresés. Ekkor toppantak be Reginához, aki próbálta egyengetni sorsukat.

A kellemes este tapasztalataiból cikk született, majd évekig követtem a szervezet sorsát. Regina próbált nyitni a kormányzati döntéshozók és a munkaadók felé, ám süket fülekre talált. Pedig ő csak abban akart segíteni, hogy visszajöjjenek a tehetségek. Néhány év után feladta a próbálkozást és ha jól tudom, teljesen kiszállt, és a Project Retour is eltűnt. Pedig most is égető szükség lenne ilyen vagy ehhez hasonló szervezetre, netán valamilyen állami kezdeményezésre…

A második történetem személyes ismerősi körből való. Amikor 11 évvel ezelőtt elkezdtem munkás életemet Budapesten, vidékről érkező srácként albérletben indítottam. Egyik lakótársam két hónap után jelezte, elköltözik, mert putnoki és ózdi barátai visszatértek az Egyesült Államokból. Megunták ugyanis kint, honvágyuk van, és itthon szeretnének boldogulni. Össze is bútoroztak, de egykori lakótársam három hónap után egyedül maradt. Barátai leléptek, ismét elhagyták az országot, ezúttal Londonba távoztak. Ők abba a csapdába estek, hogy szakképzettség nélkül vágtak neki a nagyvilágnak. Floridában szállodát takarítottak, gyermekekre vigyáztak, étteremben mosogattak, és ebből jól megéltek. Magyarországra visszatérve azonban azzal szembesültek, ezzel a munkával még a létminimumot sem lehet megkeresni albérletben élve. Bármennyire is visszahúzta őket a szívük, egyszerűen annyira hozzászoktak a magasabb életszínvonalhoz, hogy nem tudtak lejjebb adni az igényeikből, és vissza kellett menniük. Az itteni 70-80 ezer forint nekik aprópénz volt, többet pedig szakképzettség nélkül nem nagyon lehet keresni.

Nem az volt a célom e két történettel, hogy elkedvetlenítsek bárkit is a Magyarországra való visszatéréstől. Csupán annyi, ne gondolja senki, tárt karokkal várják őket a magyar munkaadók. Nekik is meg kell küzdeniük az állásért.

Aki azonban jól felépíti magát, megtalálja azt a kört, aki nyitott alkalmazásukra, értékes munkaerő, nem a nyugat-európai fizetésekből indul ki, az sikerrel jár. Például úgy, mint Zsófi, aki amerikai egyetemen végzett, kint fejvadász cégnél dolgozott, majd egy amerikai multi magyar leányvállalata igazolta le. Vagy Ági, aki Németországban egy világhírű kutatóintézet alkalmazásában állt, végül egy magyar egyetem kutatóintézetéhez szegődött.

Ők is ott voltak a teázóban Reginánál...

Augusztus 24-én távozott az első vonalból az informatika nagy alakja. Steve Jobs a világ második legértékesebb vállalatát, az Apple-t építette fel. Kétszer is. Érdemeiről, zsenialitásáról, munkabírásáról, maximalizmusáról cikkek százai jelentek meg a lemondás bejelentése utáni órákban. E blogban hadd idézzem fel hitvallását a karrierről, a jó állásról, ami őt hajtotta, és ami útravaló lehet a jövő szakembereinek.

A beszéd 2005-ből való, és az amerikai Stanford University-n tartotta a végzősök diplomaosztóján. A leirata a Wall Street Journal internetes oldalán elérhető.

Ebből egy részlet, saját fordításban:
(Hogy könnyebben érthető legyen a szöveg egy kis háttér: Steve Jobs 1976-ban alapította az Apple-t két társával. A semmiből futtatta fel, majd 1985-ben kirúgta őt a cégtől belső ellenzéke. Épített egy újabb vállalatot, a Nextet, amelyet 1996-ban az akkor hullámvölgybe került Apple felvásárolt . Jobsot pedig újra a cég élére nevezte ki. Innen íródik az Apple újabb sikertörténete.)

„Akkoriban nem érzékeltem, de utólag kiderült, a legjobb dolog, ami történhetett velem, az volt, amikor kirúgtak az Apple-től. Eltűnt a nyomás, hogy sikeresnek kell lennem, és helyette jött a könnyedség érzése, hogy újra kezdő vagyok, kevéssé vagyok biztos a dolgokban. Felszabadulva éreztem magam, és életem egyik legkreatívabb időszaka vette kezdetét.
…
Szörnyű íze volt ennek az orvosságnak, de úgy hiszem, a páciensnek erre volt szüksége. Néha az élet téglával ver fejbe. De ne veszítsétek el a hitet. Biztos vagyok benne, hogy az egyetlen dolog, ami engem előre vitt, az a munka szeretete volt. Meg kell találnotok, amit szerettek. Érvényes ez a munkára és a szerelemre egyaránt.

A munka életetek nagy részét fogja kitölteni, és az egyetlen módja annak, hogy elégedettek legyetek, ha azt csináljátok, amiről azt gondoljátok, hogy nagyszerű. És csak akkor tudtok nagyszerűt alkotni, ha szeretitek a munkátokat. Ha még nem találtátok meg, folytassátok a keresést. Ne alkudjatok meg! Tudni fogjátok, mikor találtátok meg. És mint minden nagyszerű kapcsolat, ez is csak jobb és jobb lesz az idő múlásával. Keressétek, amíg meg nem találjátok. Ne alkudjatok meg!”