Az utóbbi 24 órában két történet is eljutott hozzám, miként lehet állásra vágyó, elkeseredett munkanélkülieket rászedni.

Egy hölgy azt panaszolta, egy budapesti irodának 6 ezer forintot fizetett olyan cégek címeiért, amelyek állítólag állást ajánlanak. Nyugtát nem kapott róla, és a cégek hívásakor derült ki, hogy vagy nem jó a telefonszám, vagy nincs üres pozíciójuk. Valószínűleg a cégnevek nyilvános adatbázisból valók és ezt tette pénzzé egy csaló „munkaközvetítő”.

Tegnap az MTI egy 31 éves szabolcsi férfiról adott hírt, aki egy kft. nevében biztonsági őri állást hirdetett és a jelentkezőktől tanfolyami díj címén 11 ezer és 40 ezer forint közötti összeget szedett be, de se oktatást nem szervezett, se munkát nem szerzett a jelentkezőknek…

Mindkét történet jelzi, legyünk résen. Állásközvetítésért ne fizessünk senkinek.

Jogszabályellenes ugyanis állásközvetítés címén az álláskeresőtől pénzt kérni. Az állásközvetítő „fizetős” ügyfele ugyanis a megbízó, tehát az állást meghirdető vállalat. Érdemes egy pillantást vetni a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat weboldalán a magán munkaerő-közvetítőket tartalmazó listára, amely a hivatalosan nyilvántartásba vett ilyen profilú vállalkozásokat tartalmazza. http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=allaskeresoknek_magan_munkakozv_listaja

 Szintén a csalások közé tartozik az a jelenség, amikor formálisan ugyan meghirdetnek egy állást, de valós munkaerőigény nincs mögötte. Legtöbbször jól hangzó pozíciónevet adnak, amire a lehető legtöbben pályáznak – például marketingasszisztens, majd a beérkezett önéletrajzokban található személyes adatokat (e-mail cím, telefonszám, lakcím) kereskedelmi célokra használják, például termékeket ajánlanak.

Hogy mit lehet ezek ellen tenni? Érdemes nagy állásoldalakon próbálkozni, az már egy szűrő. Magát felfedni nem akaró munkaadóhoz pedig csak akkor pályázzunk, ha a közvetítéssel megbízott vállalkozás ismertnek és megbízhatónak számít.

Ha valakinek van rossz tapasztalata, ossza meg, kérem. Kíváncsi vagyok, mivel próbálkoznak még...