Jobb-Állás Blog

Tegnap szólt az alattam lakó szomszéd, hogy ázik illetve áztatom. Gyorsan kiderült, hogy csöpög a radiátorom, így szakembert kellett hívnom. Egy órán belül meg is érkezett egy 45 év körüli szerelő. Fél órájába telt a probléma megoldása, közben beszélgetésbe elegyedtünk.

Mint kiderült, a budapesti fűtésszerelés csak átmeneti állapot számára. Eredeti szakmája ugyanis hegesztő, most éppen a TÜV-minősítésén dolgozik és valószínűleg fél éven belül irány Németország, ahol havi 600 ezer forintnak megfelelő eurót fog keresni. Néhány napja volt egy hollandiai hegesztői munkára közvetítő cégnél, ahol már munkát is ajánlottak, de ő igazából Németországba vágyik.

Azon morfondíroztam, mennyire rossz kép él a köztudatban erről a szakmáról. Pedig a valóság az, hogy keresett, jól megfizetik Nyugat-Európában és biztos egzisztencia teremthető vele. A mesterember elmondta, amit egyébként kamarai oldalról naponta hallok, mennyire kevés fiatal választja a szakmát, szinte nincs jó minőségű utánpótlás, az igazán jók pedig Nyugat-Európa felé veszik az irányt vagy már ott is vannak. Elmesélte, hogy egy éve dolgozott egy budapesti irodaház építésén is, ahová Németországból (Kölnből) hozták a magyar hegesztőket, akiknek akkor éppen a válság miatt nem volt munkájuk. Aztán már vissza is tértek, ugyanis újra megszaporodtak munkák.

Az interneten böngésztem és tényleg keresnek hegesztőket Németországba és Hollandiába. A bruttó órabérek 12-14 euró (3300-3800 forint) között mozognak, sok helyen lakhatást is biztosítanak. Így a havi 600 ezer forintos bér is elérhető, akár nettóban. Általában próbamunkát kérnek, és jól veszi ki magát valamilyen minősítés beszerzése.  

Csütörtökön kiderül, mely cégek kapják meg a Hewitt humán tanácsadó cég „Legjobb munkahely” díját. Valószínűleg sok médium foglalkozik a témával, a vállalatok nevei pedig forognak a sajtótermékekben sugallva azt, hogy ezeknél a cégeknél a legjobb dolgozni.

Nem szeretném kicsinyíteni a felmérést végző cég érdemeit, mert több évtizedes módszertan áll mögötte. Alaposan átvilágítják a versenyben résztvevő és ezért fizető vállalkozásokat. Aki elöl végez, az jó munkahelynek számít, legalábbis az ott dolgozók jól érzik magukat. Hogy a legjobb-e? A felmérésben résztvevő néhány száz cég közül bizonyosan. Az ország összes munkahelye közül? Ez nem tudható.

Úgy vélem, a „legjobb munkahely” fogalma egyéni szinten értelmezhető, relatív és én inkább a jó munkahely kifejezést használnám. Rengeteg tényezőtől függ a jó választás. Például elképzelhető, hogy egy ideálisnak gondolt munkahely azon bukik meg, hogy az új dolgozó a kollégákkal egyszerűen emberileg nem tud kijönni. Vagy divatos manapság jónak mondani olyan céget, amely nagyobb egyéni mozgásteret ad a dolgozóknak. Mi van akkor, ha valaki kevesebb egyéni felelősségre és folyamatos utasításokra vágyik? Számára ez nem jó munkahely.

A legfontosabb önvizsgálatot tartani, mit várok el a munkahelyemtől, számomra mi a fontos a munkában és ezt a jelenlegi munkahely miként teljesíti. Ha pozitív az összkép, akkor ez számunkra a "jó" vagy talán "legjobb" munkahely.

Néhány segítő kérdés a megítéléshez:

Mennyire becsülnek meg anyagilag és erkölcsileg?

Mennyire elégítik ki igényeimet a napi feladatok?

Milyennek találom a munkahelyi hangulatot/csapatot?

Karriercéljaim megvalósítását milyen mértékben támogatja a cég?

Mennyire stabil a munkaadóm? Jó irányba mennek-e a dolgok?

Jó vezetőnek tartom-e a főnökömet?

Majd állítsunk fel prioritási listát (mi a legfontosabb, mi kevésbé) és úgy értékeljük a helyzetet.

Ne a hagyományos szakmákban, sémákban gondolkodjunk a "web kettes" világban.

Számomra ez az üzenete egy szemfüles, huszonéves amerikai hölgy (Laurie Davis) sikersztorijának, aki vállalkozásával új foglalkozásnevet (is) alkotott. "E-flirt expert", tehát az internetes flörtölés, párkeresés, ismerkedés szakértője – így nevezi magát.

Honorárium fejében segít a partnerkeresőknek az interneten megtalálni a boldogságot. Ahogyan az álláskeresés, úgy a párkeresés is a jó önmarketingről szól: hogyan nézzen ki a bemutatkozó oldalam, milyen szöveget írjak magamról, miről ne tegyek említést, milyen fotót töltsek fel, hogyan reagáljak a megkeresésekre? És még egy sor más kérdés szóba jöhet: Milyen szempontok szerint keressek mely weboldalakon, hogyan szűrjem ki a hozzám nem illőket...

Sok csapdát kikerülhetünk, ha tapasztalt szakértő ad útravalót vagy segít a dilemmák megoldásában.

Magyarországon is egyre többen ismerkednek az interneten. És biztos vagyok benne, nálunk szintén sokan küzdenek ilyen kérdésekkel. Hogy ezért hajlandóak lennének-e pénzt is fizetni? Ki kell próbálni. Mindenesetre a netes ismerkedésben tapasztaltak, elindíthatják karrierjüket tanácsadói szolgáltatással. Online marketing tudás azért kell mellé.

Bővebb infó Laurie weboldalán: www.eflirtexpert.com

Két hónapja regisztráltam a Corvinus Egyetem bárki számára nyitott angol nyelvű beszélgetőklubjába, az American Cornerbe. Tegnap kaptam tőlük egy mailt, hogy a jövő héten lesz a Nemzetközi Oktatási Hét. Az amerikai ösztöndíjprogramokat koordináló Fullbright 2 érdekes rendezvényt is tart ennek keretében.

November 17. 15 óra: előadások az amerikai ösztöndíjprogramokról

November 18. 16 óra: Külföldi tanulási börze

Regisztrálni kell a részvételhez ezen az oldalon (egyébként ingyenes a részvétel): http://www.fulbright.hu/iew2010.htm

Hogy miért hasznos a külföldi ösztöndíj a karrierépítésben? Biztos nyelvtudást ad, és erősíti azokat a személyes kompetenciákat (magabiztosság, nyitottság, problémamegoldás), ami fontos a munkahelyi érvényesülésben.

Írtam erről egy cikket a Monster karriermagazinban pár hete egy rendezvény kapcsán. A Haszon Magazin aktuális számában pedig a vállalkozói ösztöndíjprogramról szól egy írásom.

Alább egy linkgyűjtemény néhány hasznos weboldalról:

www.tka.hu – a Tempus Közalapítvány weboldala (Erasmus, Tempus, Leonardo, Comenius stb. ösztöndíjak kezelője)
www.mobilitas.hu - a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat oldala (ösztöndíjak önkéntes munkára)
www.scholarshipportal.eu – európai ösztöndíjkereső, 800 ajánlat
www.scholarship.hu – a Magyar Ösztöndíj Bizottság portálja
www.erasmus-entrepreneurs.eu – Erasmus Fiatal Vállalkozóknak ösztöndíjprogram
www.haesf.org – a Magyar-Amerikai Vállalkozói Ösztöndíjalap oldala
www.fulbright.hu – magyar-amerikai oktatási csereprogramok
www.pafi.hu – magyar pályázatfigyelő
www.kulturpont.hu – kulturális ösztöndíjkereső

„Szeretném megkérdezni, hogy ha kérik a motivációs levélben a fizetési igényt, akkor hogyan adjuk meg? Legyen alsó és felső határ vagy min. vagy kb.? Bruttóban vagy nettóban? Köszönöm. Tamás” – Egy kedves olvasómtól kaptam a fenti kérdést.

Elismerem, nehéz kérdéskör, sok a dilemma.

Ha nincs az álláshirdetésben erre vonatkozó kérdés, akkor az írásos pályázatba erről ne írjunk semmit. Érdemes erről a pozíció és az elvégzendő munka pontos ismeretében az állásinterjún nyilatkozni.

Ha kifejezetten kérik – például ezzel a formulával: „Pályázatát fizetési igény megjelölésével az alábbi e-mailre várjuk…” – akkor már írni kell valamit. Ön azt írta a motivációs levélben kérték megadni. Ebben az esetben ott tegye. Ám a leggyakrabban a cv-ben a Hobbi rovat alatt van ennek a helye.

Első körben gondolja át, mekkora nettó összeg kell a megélhetéséhez, ami alatt nem tudja elvállalni a munkát vagy mennyiért éri meg Önnek váltani. Ezt követően bruttóban adjon meg egy sávot, ami tárgyalási alap lehet (egy picit lehet magasabb a reméltnél, hogy tudjon engedni... De ha nagyon kell a munka és a pénz, akkor más a helyzet.) Ha lehet, ne legyen 50 ezer forintnál nagyobb ez a tartomány. Az összeg után zárójelbe oda lehet írni, hogy „a pozíció és a munka pontos ismeretének függvényében”. Nem probléma az sem, ha nettó összeget jelöl meg. A fizetési igénynél annyi kérdés vetődik fel, hogy nem lehet elsőre véglegesen nyilatkozni és ezt a legtöbb munkaadó is tudja. Nem tudható, van-e cafeteria, az mekkora összeg, mennyi a fix fizetés/jutalék aránya, milyen egyéb költségtérítés van stb.

Ha nem adunk meg összeget, annak rossz az üzenete: például nem olvastuk el alaposan a hirdetést vagy nem vagyunk tisztában piaci értékünkkel stb.

Ha van valakinek még kérdése, kérlek a karacsony_zoltan@freemail.hu e-mail címre küldjétek.

Olvasom a tekintélyes Spiegel magazin online kiadásának a cikkét, amelyből kiderül, a német minisztériumok többsége egyáltalán nem fizet a szakmai gyakorlatért a fiataloknak. Csak a belügy- és az igazságügyi tárca ad fizetséget, havi 50-500 euró közötti összeget. A többiek vagy semmit sem fizetnek vagy jelképes juttatásokkal (étkezési jegy, utazási költséghozzájárulás) tudják le a munka ellentételezését. Hogy mi a helyzet magyar minisztériumokban, nem tudom. Amit én látok: a cégek jelentős része előszeretettel kihasználja a gyakornok munkaerőt. A tanulók élethelyzetükből fakadóan minimális összegekkel beérik, pedig többségük remek szellemi képességekkel rendelkezik.

Kérdés, mit tehet meg a munkaadó a gyakornokokkal? Dorofejev Tamara kolléganőm írt erről a Monster.hu karriermagazinjában egy jó cikket.

A lényeg: 6 hétig az egyetemista szakmai gyakorlat keretében ingyen foglalkoztatható, annál hosszabb idő esetén heti 11 ezer forint a minimális fizetség, azaz havi 44 ezer forint. Hát ez még bulira is kevés lehet...

Ugyan Európában (elsősorban Zöld párti) és főként fiatal képviselők harcolnak a szakmai gyakorlatosok „rendes” megfizetéséért, ebben nem érzem a radikális változás lehetőségét. Részben jogosnak érzem a munkaadók ellenérvét, hogy ők is áldoznak, tanítják, a munkában képzik a fiatalt. Már persze akkor, ha valóban ezt teszik, és nem takarításra, a főnök privát ügyeinek intézésére használják az olcsó és értelmes munkaerőt.

Ezek alapján:

Öt tanácsom (leendő) gyakornokoknak:

Ne a pénzt nézzük a gyakorlati hely kiválasztásakor, hanem a fejlődési lehetőséget

Ne a „könnyű megúszás/átvészelés” irányába menjünk. Rövid távon ugyan előnyös, hosszú távon kevésbé.

Ha tehetjük, jó nevű céget célozzunk meg (amelynek neve van az iparágban)

Csak olyan gyakornoki időt csináljunk végig, ahol foglalkoznak velünk

Legyen bennünk alázat a cég és a munka iránt. A legjobbaknak sok esetben munkaszerződést ajánlanak. A szakmai gyakorlat meghosszabbított próbaidő is egyben.

+ Tippem weboldal-fejlesztőknek:

Németországban már van olyan oldal, ahol az egykori gyakornokok értékelhetik a cégeket, ahol dolgoztak. Így a leendő gyakornokoknak könnyebb a választás. Például ezen az oldalon: http://www.prakti-test.de/

Miért nincs még ilyen magyar oldal?

A modern kori karrierépítés egyik kulcsfogalma a nyelvtudás, annak folyamatos fejlesztése és szinten tartása. Augusztus közepén cikket írtam erről, saját bőrömön teszteltem a módszert, és ekkor nyílt meg előttem a nyelvtanulás új dimenziója, amelynek máig a rabja vagyok.

Az interneten kutatva láttam, hogy vannak online nyelvtanárok, akik skype-on mikrofon, fejhallgató és webkamera segítségével órákat adnak. Első olvasásra nem hittem ennek hatékonyságában.

Aztán megtaláltam egy közvetítői oldalt (www.buddyschool.com), ahol a világ bármely részéről lehet választani nyelvtanárt. Regisztráltam, ami nem került semmibe. A kiválasztott tanárnál a próbaóra is ingyenes, így gyakorlatilag nincs kockázat. Némi keresgélés után Jem mellett döntöttem, aki a Fülöp-szigeteken él, állítása szerint kiválóan beszéli az amerikai angolt, 7 dollárért (1400 forint) ad egy 60 perces órát és a tanulói értékelésekben (ez is látható) a legjobbak között szerepel. Mivel böngészésem idején online volt, üzentem neki, elküldtem skype nevemet, majd 10 percen belül jelezte, akár kezdődhet az ingyenes próbaóra. Beszélgettünk 20 percet, tényleg kiválóan beszélt angolul, szinte akcentus nélkül, kedves volt. 3 órán belül küldött e-mailben egy írásos értékelést produkciómról, ami megfelelt a valóságnak (kicsit zavarban voltam). Visszajeleztem, egy hét múlva kezdődhetnek az órák, heti kétszer egy óra (szerda-péntek).

A mérleg két és fél hónap után: sokkal magabiztosabban beszélek angolul, 400 új szót és kifejezést tanultam, 10 témát beszéltünk át az álláspiactól az öregedő társadalomig és hihetetlenül élvezem. Azóta 3 angol nyelvű szakmai fórumon voltam, ahol sokkal oldottabban mertem angolul beszélni (eddig inkább passzív szinten álltam erős középfok körül, most ezt aktivizáltam).

Külön előny számomra, hogy a reggeli 6.30-as kelés után már 7 órakor indulhat az óra. Nem kell a lakásban fogadni a tanárt, és külön utaznom sem kell. 8.10-kor pedig már el tudok indulni dolgozni, munka után privát életet élhetek. Jemnek nem probléma a reggel 7 órás óra, ugyanis 6 óra az időeltolódás, így neki helyi 13 órakor indul a tanítás.

 Ha van kedvetek, próbáljátok ki. Nagy kaland!

Mi az előnye az online nyelvtanulásnak?

 Sokkal nagyobb a nyelvtanári kínálat, a „világpiacról” lehet válogatni.

Olcsóbb. Nekem paypal internetes fizetéssel egy óra 7,3 dollárra jön ki (1500 forint). Ez nagyon jó egyéni óradíjnak számít. Az amerikai nyelvtanárok persze drágábbak, de nekem a fülöp-szigeteki bejött.

Sokkal inkább az egyéni életvitelhez igazítható. Nekem a legjobb reggel 7-8 között és kiválóan működik.

Megnyílik egy más kultúra. Korábban szinte fogalmam sem volt a Fülöp-szigetekről (csak annyi, hogy Manila és katolikus ország), mára sok mindent tudok.

Rá van kényszerítve az ember, hogy csak idegen nyelven beszéljen, úgy tudja csak megértetni magát.

Mi kell hozzá?

Számítógép

Szélessávú internet (ez a biztos. Lehet, hogy kisebb sávszélességgel is megy)

Skype-szoftver. Ingyen letölthető a skype.com oldalról

Fejhallgató mikrofonnal és webkamera (utóbbi nem feltétlenül, de én szeretem látni, akivel beszélek)

Hitelkártya vagy bankkártya (a paypal rendszeren át történik a pénz utalása)

Tegnap kaptam a hírt erről az oldalról: www.controlyourlife.hu/

Ha HR-es lennék, tanulnék az akcióból. Ha pedig informatikus lennék, akkor kipróbálnám magam. Egy IT-szolgáltató cég online verseny keretében keresi új dolgozóit. Weboldalt készítettek erre (gondolom belső erőforrásból gyorsan ment), kreatív toborzási videót is. Bárki kipróbálhatja tudását egy háromhetes online kvízjáték keretében, a legjobbakat behívják állásinterjúra és tárgynyereményeket is kiosztanak. Ha jól olvastam a közleményt, alapinformatikai tudással is lehet próbálkozni, csak akkor ügyfélszolgálatos pozíciót kell megcélozni.

Ami nekem ebben tetszik: egy cég az új technológiát használva játék keretében szűri a jelentkezőket és még PR-nek sem utolsó a fogás...

Az akció november 2-án kezdődött és november 19-ig tart. A végén utánakérdezek az eredményről. Szóval IT-sok, hajrá!

Óriásplakáton hirdette magát egy munkanélküli Franciaországban, a 4 méter széles és 3 méter magas hirdetést egy bordeaux-i autóút mentén ragasztotta ki. A 48 éves férfi fényképes plakátján megadta e-mail címét és mobiltelefonja számát. Mindezt végső megoldásként tette, miután csaknem hatszázszor utasították el álláskérelmét. Az úton naponta mintegy 30 ezer autó halad el, de a férfi eddig csak pár telefonhívást kapott, állást nem - írja az MTI. 

Megmosolyogtató és egyben elkeserítő is a sztori, amit tegnap a nemzeti hírügynökség lehozott. Megpróbáltam az eredeti forrásnak utánajárni. Sajnos nem sikerült, így az akció pontos részleteit, az illető szakmai hátterét nem ismerem.

Felvetődik a kérdés: hatásos lehet-e egy ilyen akció? Éljünk-e formabontó eszközökkel az álláskeresésben?

Van egy hasonló, de mégis más sztorim. Hadd osszam meg, tanulságos. Két évvel ezelőtt kaptam egy hírt egy reklámügynökségnél dolgozó fiatalembertől, aki közleményében leírta, hogyan jutott be akkori munkahelyére. Ebből cikk is kerekedett, hadd idézzek most belőle:

„Kreativitással, egyediséggel kiemelhetjük magunkat a konkurens álláskeresők százai közül. Ez az üzenete Fülöp Attila állásszerzésének, aki tanári diplomával a kézben, hatásos önreklám segítségével jutott be jelenlegi munkahelyére, egy kommunikációs ügynökséghez. A szegedi fiatalember saját magáról készített egy moziplakátra emlékeztető, színes bemutatkozó anyagot, amelyen fotója, eddigi életpályája és álláskeresési szándéka állt. Önéletrajz helyett ezt küldte el, amikor állásra pályázott, a plakátot pedig kitette több reklámkonferencián. Ezeken a megbeszéléseken bemutathatta kampányát is a döntéshozók előtt.

Emellett elkészített egy saját weboldalt (www.fulopattila.com), ahol ugyancsak eddigi szakmai tapasztalatát foglalta össze. „Annyi volt a célom, hogy megismerjék a nevemet, és úgy emlékezzenek rám a potenciális munkaadók, ha új munkatársat keresnek, hogy motivált, lelkes, kitartó és ötletgazdag pályázó vagyok” - mondja Fülöp Attila. Saját bevallása szerint csak egy farmernadrág árába került a kampány. A weboldal és a három plakát elkészítésében ismerősök segítettek, a konferenciákon való részvételért - vélhetően az újszerű marketingeszköz miatt - nem kértek pénzt.”

Eddig a cikkrészlet. Attila tehát úgy jutott be a reklámszakmába, hogy valami egyedi pályázási módszert vetett be. Nem csupán álláshirdetésre pályázott, hanem bejelentkezett egy reklámkonferenciára, ahol döntéshozókkal találkozott és nekik is megmutatta a plakátját.

Kreatív területen működik ez a stratégia és szerintem nagyon is hatásos. Ugyanis annak a munkának a lényege a formabontó, figyelemfelkeltő megoldások megtalálása. Ez a pályázás pedig bátorságról, proaktivitásról árulkodik. Más területen azonban nem igazán ajánlanám. Nem azt mondom, hogy ne éljünk a figyelemfelkeltés eszközével, csak azt, hogy bizonyos keretek között. Ha cv-t kérnek, akkor ne kreatív plakátot küldjünk.

A fenti MTI-s hírnél maradva: két problémát látok. Az egyik az ár. Egy óriásplakát elkészíttetése és kihelyezése nem olcsó mulatság, főleg nem egy munkanélkülinek (kivéve, ha jól kereső menedzser volt). A másik a célzás: Akkor jó egy pályázat, ha a potenciális munkaadókra fókuszálunk, úgy adjuk be, hogy náluk szeretnénk dolgozni. Biztosan több tízezren látják a reklámot, de mennyi ebből a potenciális döntéshozó és mennyire veszik  komolyan a „csak úgy” jelentkezőt. Ha pedig nincs visszahívás, akkor a pályázó tehetetlen, ugyanis nem tudhatja, hová jutott el a hír, kinél lehet érdeklődni.

Nem lennék meglepve, ha a hirdetés mögött egy extrovertált marketingmenedzser állna, aki egy következő kampányához használná fel az ismertséget. Bár lehet, hogy tévedek…

Szombaton végre vége lett a találgatásoknak, a jól értesültek tuti infóinak. Maga a gazdasági miniszter jelentette be a jövő évi költségvetés benyújtásakor, hogy 25-30 ezres leépítés – ez egy kisváros lélekszáma - lesz a kormányzati szférában: 5 százalékos mínusz a minisztériumokban, 10 százalék a háttérintézményeknél.

De hadd idézzek az origo.hu hírportál cikkéből. „Matolcsy szerint egyébként is van egy természetes létszámcsökkenés a közszférában, és hozzátette, arra számítanak, hogy a munka nélkül maradó embereket magáncégek foglalkoztatni fogják.” 

A leépítésekkel kapcsolatban mindig azt mondom: ha egy munkára kettő helyett egy ember elég és a rosszabbul dolgozót küldi el a vezetés, ez teljesen jogos és ésszerű lépés. Ráadásul sok ismerősömtől hallom, kevesebb emberrel is meg lehetne oldani a munkát a minisztériumokban.

A fő gond, hogy nem egyenletes a terhelés. Vannak, akik rengeteget dolgoznak, mert speciális tudás birtokában vannak. És akadnak, akik már munkakezdéskor visszafelé számolják az időt. A tömeges közszférás kirúgások jogosságával kapcsolatban mindig szkeptikus vagyok. Valóban a rosszabbul dolgozó talpára kötnek útilaput? Ennek megállapítására egy alapos teljesítményértékelési rendszer szükségeltetik, ami nincsen, illetve ami van, az erre totálisan alkalmatlan. Szetey Gábor személyügyi államtitkár próbált valamit bevezetni még a Gyurcsány-kormány alatt, de a politika elkaszálta a tervét. 

Egy minisztériumban dolgozó barátomtól tudom, hogy az egyes egységeknél vannak úgynevezett „listázók”. Így hívják a kirúgandók nevét összeállító „mumosokat”. Ha nincs kontaktod hozzá, akkor csak folyosói pletykákból vagy a közlés pillanatában tudhatod meg, hogy széna vagy szalma. Pokolian nehéz lehet így bemenni a munkahelyre. Főleg, ha nem kapsz visszajelzést a munkádról és nem vagy a „listázó” ismerőse.

Ismerek olyan háttérintézményt, amelybe hetek óta gyomorgöccsel járnak be dolgozni, a korábbi oldott hangulat a múlté. Szóval izgalmas és drámai hetek várnak a minisztériumi és háttérintézményi dolgozókra. Hogy ne csak a veszélyekről, hanem az esélyekről írjak, néhány tanács azoknak, akiket utolér a végzet. Matolcsy György fentebb idézett nyilatkozata szerint őket nagyrészt felszívja a versenyszféra. Valóban? 

Közszférából kirúgott álláskeresőként abból induljunk ki, hogy a versenyszféra gyanakodva fog ránk tekinteni. Rengeteg jogos vagy túlzott előítélet él a minisztériumokban szocializálódott álláskeresőkkel szemben. Ezt sajnos el kell fogadni, azonban ha állásinterjúra eljutunk, akkor a HR-est ennek az ellenkezőjéről meg lehet győzni. 

Fontos megjegyezni, olyan nincs, hogy "közszférás álláskereső". Több típusú álláskeresők vannak, én most négyet nevesítek.

1. Talán a legjobb esélyekkel azok indulnak, akik a versenyszférában is betölthető munkakört végeztek és még nyelvet is beszélnek. Ilyen például a könyvelő, a HR-es, a PR-munkatárs, az EU-referens. Ha van megfelelő szakmai tapasztalata és kapcsolatrendszere (PR-esnél például újságírók ismerete, könyvelőnél szakmai tudás, EU-referensnél az erős nyelvtudás vagy az uniós tudás pályázatíró céghez jelentkezve), lehetséges a zökkenőmentes váltás. 

2. Vezetői posztról távozva kapcsolatrendszer kell a megfelelő szintű elhelyezkedéshez. Ebben az esetben kevés esélyét látom az álláshirdetésre pályázásos megoldásnak. Ők korábban kirúgott főnökeik farvizén próbálhatnak új munkát találni.  

3. Nincsenek rossz helyzetben azok a szinte pályakezdők, akik 1-2 évet töltöttek minisztériumnál. Ez még kevés idő arra, hogy vérükbe ivódjanak rossz munkareflexek és megpecsételje őket a versenyszféra. Ha van nyelvtudás, motiváció, lelkesedés, könnyebb lehet számukra a továbblépés. 

4. A legnehezebbnek azoknak az esélyeit látom, akik 20-30 évet lehúztak egy minisztériumban, például adminisztratív munkakörben, nem képezték magukat, nincsenek tisztában a versenyszféra elvárásaival, gyengék önmenedzselésben, nem igazán proaktívak, hiányzik belőlük a szolgáltatói attitűd és a projektszemlélet. Nem reménytelen, de fel kell kötni…   

Amint látható, lesznek olyanok, akiket nem fog felszívni a versenyszféra. Igazából egy-egy ilyen leépítéshez olyan állami munkaközvetítői rendszer szükségeltetik, amelyik felkészíti a munkanélkülieket a versenyszféra elvárásaira. Vannak jó példák (például a budapesti Álláskeresők Klubja). A fő gondot azonban ott látom, hogy az állami „karrier-tanácsadóknak” sok esetben nincs versenyszférás tapasztalata vagy ha van, az tíz évvel korábbi. 

Csak drukkolni tudok, hogy a megfelelő emberek a megfelelő helyen maradjanak. Akiknek pedig menniük kell, remélem, találnak valamilyen munkát. Ha van infóm közszférás sorsokról, feltétlenül beszámolok. 

A legfontosabb minden ex-közszférás álláskeresőnek. Tanulják meg a pályázási technikákat (cv, kísérőlevél, interjúra készülés stb.), mert ez viszonylag könnyen elsajátítható. Ennek hiányában még nehezebb lesz a munkához jutás. Ha pedig anyagilag megengedhetjük, a kirúgás után azonnal iratkozzunk be nyelvtanfolyamra. Közösségbe kerülünk és hasznosan töltjük az időt. Egyelőre ennyi.