Ma az óbudai Szentlélek téren reggeliztem. Se szék, se asztal, mégis jól esik a kakaóscsiga gyümölcslével a HÉV megálló melletti bicikliút mentén. Miközben állva falatoztam, felvillant néhány emlékkép az utóbbi 1 év hét hónapból. Ugyanis 2013. március elsején megfertőzött valami. A kerékpárral munkába járás. Ma reggel pedig a Bringázz a munkába kampányban osztottak ételt-italt a munkába kerekezőknek a „Bringásreggeli” programon. Nekem is.

„Megfázom.”, „Elkések.”, „Fáradt vagyok.”, „Megizzadok.”, „Elázom.”. A kampány weboldalán, a www.bam.hu oldalon sorjáznak a kifogások, miért nem akar az ember reggel két kerékre pattanni. Kicsit magamra ismerek, mert 2013 előtt hasonló szólamokkal jöttem elő, amikor bringás kollégáim engem - a sportolást imádó embert - azzal cikiztek, miért járok tömegközlekedéssel munkába.

Egy használt kempinggel indult a projekt

Aztán bő másfél éve a tavasz közeledtével váltásra szántam rá magam. Vettem egy használt „kempingsszerű”, összecsukható biciklit 10 ezer forintért és elkezdtem Óbuda és a pesti belváros között kerekezni. Mivel a budai agglomerációban (Nagykovácsi) élek, ezért a teljes biciklivel bejárás szóba sem jöhetett. Továbbra is autóval érkezem Óbudára kora reggel, viszont utána a csomagtartóból a biciklit kicsomagolva két keréken, saját erőből indulok tovább.

A bejárás új dimenziója nyílt meg előttem. Nincs dugó, percre pontosan odaérek a munkahelyre vagy a megbeszélt találkozóra, a Duna-menti biciklizés, a Margit-hídon áthajtás pedig nyugalmat, a szabadság érzését adja az embernek. Nincs embertömeg körülöttem, átgondolhatom a napi teendőket, a testemet is edzem és frissebben látok neki a munkának. E bejárási forma napi 40 perc testmozgást jelent nekem. Ha autóval vagy busszal közlekednék és munka előtt vagy után fitnessteremben szeretném ugyanezt a penzumot letudni, az bruttó (odaérkezés, parkolás, átöltözés, edzés, visszaindulás) minimum másfél órát venne el az életemből. Naponta.

Áthajtani reggel a Margitszigeten...

Biciklivel olyan utcáit ismerheti meg az ember a városnak, olyan útvonalat választhat, amit sokszor tömegközlekedéssel vagy autóval nem tehet meg. Ráadásul a megcélzott hely előtt közvetlenül, gyorsan és ingyenesen leparkolhatja „járművét”. Ma reggel például az óbudai Szentlélek térről felhajtottam az Árpád-hídi bicikliútra, onnan le a Margitszigetre, majd fel a Margit-hídra és így jutottam el a Nyugatiig. A reggeli, őszi, csendes Margitszigeten áthajtani nagy élmény, ajánlom mindenkinek...

Persze azért ebben a műfajban is akadnak határok. Esőben, „öltönyös napokon” nem pattanok nyeregbe, de például a legutóbbi telet - néhány nagyon hideg reggel kivételével – végigtekertem. Nem érzem magam veszélyben, mert nem megyek gyorsan, igyekszem mindig bicikliúton közlekedni, a szabályokat betartom, a belvárosi kis utcákban pedig óvatos vagyok. Nem is fáztam még meg biciklizés közben, még télen sem.

Szintén ma reggeli életkép az óbudai "Bringásreggeliről" 

Nem az anyagiak miatt éri meg

Hogy anyagilag mennyire éri meg? Kicsi pluszban zár az ember, de nem a pénzbeli haszon motivál. A havi 9500 forintos BKV-bérletet nem kell megvennem, átlagosan havi 4000 forintért veszek jegyet, így 5 ezer forint körüli a megtakakarítás. Igaz az is, hogy a biciklire időnként költeni kell, így havi 3000 forint körül lehetett a havi hasznom, ami 19 hónappal számolva 57 ezer forint spórolást jelentett. Ezt a pénzt aztán szeptember közepén egy új, modern, trendi összecsukható bicikli vásárlásába fektettem (ez látható a fenti képen).

Fit, kevesebbet beteg a bringázó kolléga

Úgy látom, hogy Budapesten egyre többen rájönnek a munkába biciklizés varázsára. Egyre telítettebbek a bicikliutak, a piros lámpáknál már sorok is kialakulnak a forgalmasabb helyeken. Meglepve tapasztaltam, hogy legutóbb egy a munkám kapcsán megismert hölggyel intettünk egymásnak a bicikliúton. Az is pozitívum, hogy minden korosztály megtalálható az utakon a fiataloktól a nyugdíjas nénikig. Szerencsére egyre több az olyan munkaadó, amely figyel a kerékpárosok igényeire (céges biciklitároló, átöltözési lehetőség, zuhanyzó). Talán azért is, mert rájöttek arra, hogy ez is a munkatársmegtartás egyik tényezője és nem kerül sokba. A biciklin érkező munkatárs pedig fittebb, kevesebbet beteg és értékeli a munkaadói figyelmességet.

Ha még nem tekertetek munkába, próbáljátok ki. Ehhez Budapest belső kerületeiben már kerékpárt sem kell venni, ott a bérbringa.