Jobb-Állás Blog

Lesújtó képet fest egy napokban napvilágot látott nemzetközi felmérés a 18-29 év közötti magyar munkavállalók elkötelezettségéről és munkahelyi elégedettségéről. A Gfk piackutató cég 29 ország 30 ezer fiatal munkavállalóját kérdezte munkája és munkáltatója iránti elkötelezettségéről. A magyar fiataloknak csak 6 százaléka „erősen elkötelezett” munkáltatója felé, és mindössze tizenegy százaléka érzi úgy, hogy nyitva állnak számukra karrierlehetőségek. Ezzel a nemzetközi összevetésben az utolsók között kullogunk. A környező országokban valamivel kedvezőbb a kép, de még ők sem érik el a nemzetközi átlagot: a cseh fiatalok huszonkilenc százaléka, míg a lengyelek negyvennyolc százaléka látja munkaerőpiaci helyzetét pozitívnak.

Elgondolkodtató, hogy honfitársaink 45 százaléka nyitott lenne a külföldi munkavállalás felé.
A fiatal munkavállalóknak emellett a munkahely-magánélet egyensúlya jelent az átlagosnál nagyobb problémát.

Hogy miért nem érzik jól magukat a fiatalok a munkahelyen? A válasz szerintem összetett, hadd emeljek ki néhány szempontot.

1. Hiú ábrándok a pályakezdők körében (ebben az iskola is hibás). Erre hadd szolgáljak egy példával. Tavasszal jártam a BME állásbörzéjén, ahol egy műszaki menedzser szakos hallgatót csíptem mikrofonvégre. Amikor pályakezdői karrierterveiről kérdeztem, azt mondta, multinacionális cégnél szeretne elhelyezkedni menedzseri szinten. Tény: a BME az ország egyik legnevesebb iskolája, ám pályakezdőként hiú ábránd menedzseri szintet megcélozni. Legfeljebb az asszisztensi, a junior vagy a kezdő szintek jöhetnek szóba. Az egyetemek persze igyekeznek hangzatos neveket adni szakjaiknak, ám ott nagy a gond, ha valaki 3-4 évnyi tanulás után ilyen célokkal vág neki az álláspiacnak. És valószínű, hogy ebben az iskola is hibás, amelynek az álláspiacra is fel kell(ene) készítenie végzőseit.

2. Munkaadói kizsákmányolás. Hány példát hallok ismeretségi körben, hogy szerződés nélkül vagy minimálbérért alkalmaznak pályakezdőket, ügyvédi irodák egy részénél még a jelöltnek kell fizetnie, hogy ott lehessen… Aztán a próbaidő végeztével indoklás nélkül elküldik őket. Az a cég, amely így bánik a fiatalokkal, ne csodálkozzon, hogy munkavállalói oldalról is hasonló hozzáállást kap vissza. Szintén csökkenti az elkötelezettséget, ha a túlórákat nem fizetik ki, ha a képzettséghez képest alacsonyabb szintű munkákat adnak.

3. Munkahelyi légkör. Ahogyan tapasztaltam, a fiatal munkavállalókat gyanúsan méregetik az idősebb kollégák. Utóbbiak féltik munkahelyüket, pozíciójukat, így megpróbálják visszafogni a fiatalokat. Egy jó vezető ezt a helyzetet képes kezelni és fel tudja mérni, a fiatal tehetségek egy-egy vállalat fontos utánpótlásbázisát jelenthetik. Az irigység, a fúrás, a fiatalok lekezelése azonban sok munkahelyen létező feszültségforrás.

4. Fiatalos hév. Nem magyar unikum, hogy a fiatalok elégedetlenebbek, mint az idősek. A korosabbak jobban megbecsülik munkájukat, a fiatalok család, gyermekek híján hajlamosabbak kockáztatni, egy-egy sérelem után felmondani. Ebből a kutatásból is ez a trend rajzolódik ki minden országban. Igaz, eltérő nagyságrendben.

5. Irreális munkaadó elvárások. A munkaadók hajlamosak az álláshirdetésekben a tökéletes munkavállalót keresni. Legyen dinamikus, kreatív, terhelhető, precíz, több éves szakmai tapasztalattal, beszéljen 2-3 nyelvet felsőfokon, legyen birtokában vezetői képességeknek. A cégek Supermant keresnek, de csak esendő álláskeresők léteznek. Az „Amit nyújtunk” rovatban pedig alig-alig egy-két bejegyzés… Ezek az állásajánlatok inkább elveszik az álláskeresők kedvét, fokozzák a bizonytalanságot.
 
6. Karrierterv hiánya. Ez kapcsolódik az első ponthoz. Nem érzem még azt, hogy a fiatalok tudatosan építenék karrierjüket, sokan csak sodródnak az árral. Nem vitatom, hogy a felsőoktatási karrierirodák felállításával elindult valami. De egy karrierterv nem csupán a pályázási technikák megtanításából áll. Hol vannak az egyetemeken a puha képességeket fejlesztő kurzusok (prezentáció, asszertív viselkedés, kommunikáció, öneladás, kapcsolatépítés), amelyek legalább olyan fontosak egy-egy jó állás megszerzésében? Ki az, aki tudja, hogy szakterületén melyik a top 20 munkaadó? Vagy a szűk szakmán kívül merre kínálkozik kitörési lehetőség? Ha diplomázás után idő nyomása alatt kezdünk neki az álláskeresésnek, nagy valószínűséggel rossz első munkahelyre kerülünk.     

És még lehetne folytatni a felsorolást… Ha van kedvetek, írjátok meg, miért elégedetlen a fiatal magyar dolgozó a karacsony_zoltan@freemail.hu címre és én hozzátoldom.

Elnézést, hogy az utóbbi hetekben elmaradtam a bejegyzésekkel. Sok minden jó történt a magánéletemben (esküvő…) Mostantól ismét aktív leszek. Ha esetleg van témajavaslatotok, írjátok meg azt is. 

A megkérdezettek 12 százaléka kipróbálná a külföldi munkavállalást - áll az origo.hu friss cikkében, amely egy Tárki-felmérésről szól. Erre rímel egy közelmúltban kapott olvasói kérdés. Válaszomban néhány általános tanáccsal szolgálok.

„Arra szeretnék választ kapni, hogy milyen álláslehetőségek vannak külföldön, hol lenne érdemes "kezdeni". ? Valamilyen segítség, akire lehet "számítani", gondolok itt állásközvetítő cégekre, vagy valami ehhez hasonlóra. Nem igazán vagyok tisztában a "hivatalos" és "biztonságos" meneteiben a külföldi munkavállalásnak. Ezekhez kapcsolódó segítségét kérném. Erika”

Kedves Erika! Mivel nem ismerem szakmáját, végzettségét, nyelvtudását és a célországot, ahová menne, nehéz konkrét választ adni kérdésére. Inkább az utóbbi tíz évben tett megfigyeléseimet összegzem.

Mielőtt bármit is elkezdene, tisztázza magában, mi az, amiért szeretne kimenni. Ha például kizárólag a pénz motiválja és kötődik Magyarországhoz, akkor nem valószínű, hogy megtalálja a számítását. A külföldi munkához kell egyfajta személyiség: nyitottság, tanulási vágy, motiváltság, jó alkalmazkodókészség, problémamegoldó képesség.    

Álláspiaci helyzet. Érdemes ezt országra lebontva megnézni. A magyarok többsége az Egyesült Királyságba ment, sokan választották – szintén az angol miatt – Írországot. 2008 óta egyértelműen kevesebb az állás, az ír gazdaság válsága miatt pedig ott különösen nehéz új munkaerőként álláshoz jutni. Ugyanez a helyzet Spanyolországban is. A másik véglet Ausztria és Németország, amelyek májustól kinyitották álláspiacukat. Az osztrákoknál rendkívül alacsony a munkanélküliségi ráta és 32 ezer üres álláshely van, így itt nagyobb lett a sansz. Erről korábbi blogbejegyzésemben részletesen írtam.

Álláskeresési csatornák. Szellemi munkáknál az internetet ajánlom. Például a Monster állásportál nyugat-európai oldalait. De minden országban vannak helyi állásportálok is. A nyomtatott sajtó ezzel szemben jelentősen visszaszorult az álláshirdetési piacon. Érdemes még az állami munkaügyi központokba (Angliában: Job Center) is ellátogatni. Fizikai munkáknál működhet a helyben keresés (pincéri állásra pályázva végigjárni egy-egy város kocsmáit, éttermeit – különösen Angliában van ennek hagyománya). Emellett ajánlom még vendéglátós és szakipari munkákra pályázóknak a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (www.afsz.hu) weboldalát, ahol bizonyos időközönként hírt adnak toborzásokról. Az utóbbi években a német és az osztrák munkaügyi kirendeltségek évente többször jöttek Magyarországra, hogy szezonális munkákra keressenek magyar álláskeresőket.

Tervezze meg a kimenetelt! Az itthoni élet feladása nem egyszerű. Főleg ha jelzáloggal terhelt a lakás, ha gyermekek vannak. Még a hitel nélkül élő egyedülállóknak is készülni kell, megfelelő anyagi tartalékkal. Ha nincs állás, akkor legalább 400-500 ezer forint és egy retúrjegy feltétlenül kell egy angliai álláskereséshez. Még annak is, aki gyorsan talál állást, ugyanis az első fizetés csak az első munkanap után egy hónappal érkezik, az albérlet lefoglalása kaucióval és a kinti élet nem olcsó…    

Legyen óvatos a munkaerő-közvetítőkkel! Rendszeresen felröppennek hírek, hogy „közvetítők” pénzt csalnak ki álláskeresőkből azzal az ígérettel, hogy 100-200 ezer forintért vagy még többért nyugat-európai állást szereznek. Már többször leírtam, de nem lehet eléggé hangsúlyozni: álláskeresőtől közvetítés címén nem kérhető pénz. A munkaerő-közvetítő „fizetős” ügyfele az a cég, amely megbízza őt új munkatársak toborzásával.

Külföldi szállás ígéretével vagy nyelvoktatás szervezésével már kérhető pénz, ám mindig ellenőrizzük a közvetítő cégek. Már az segíthet, ha megnézzük weboldalát, megkeressük a pontos elérhetőségét (ha csak mobilszámot adnak meg, az már gyanús). Félreértés ne essék: nincs bajom a munkaerő-közvetítőkkel: a többség nagyon korrekt és alapos munkát végez, de legyünk résen.

Nyelvtudás nélkül inkább ne. Ez is egy gyakori fordulat részemről. Persze, eperszedésre vagy takarítói munkára nem kell feltétlenül nyelvtudás, ha van egy nyelvet tudó csapatvezető, aki közülünk való. Ennek ellenére nagy a kiszolgáltatottság, ha nincs nyelvtudás.

Külön kategóriát képviselnek az Európai Unió intézményeinek állásajánlatai. Ide a bejutás versenyvizsga alapján történik. Főleg diplomás álláskeresőknek szólnak a toborzási akciók. A legközelebbiben fordítók és tolmácsok jelentkezését várják valamikor nyáron. Minden info itt: http://europa.eu/epso/ Ennek előnye, hogy az EU biztos munkaadó, bruttó 1,3-1,5 millió forintnak megfelelő euró a diplomás kezdő fizetés, bőséges a juttatási csomag, viszont rendkívül nehéz bejutni.    

Belinkelem még ide az osztrák nyitás kapcsán készített videóriportomat, amelyben megszólal az osztrák állami munkaügyi hivatal vezetője is.

Nagyvonalakban ennyit útravalót tudok adni. Remélem, tudtam segíteni.

Üdvözlettel:

Karácsony Zoltán

Az utóbbi hetekben rengeteg időt foglalkoztam az osztrák álláspiaci határnyitással. Bújtam a statisztikákat, beszéltem kint dolgozó magyarokkal, az osztrák munkaügyi szervezet egyik vezetőjével valamint a bécsi magyar egyetemisták szervezetének vezetőjével. Ennek utolsó állomása a múlt pénteki, budapesti EURES nemzetközi állásbörze volt.

Amit érzékeltem: Magyarországon – főleg Budapesten és a nyugati határszélen – nagy volt a várakozás. Például a budapesti állásbörzén egész nap 15-20 méteres sor kígyózott az osztrák munkaügyi stand előtt, míg az összes többinél egy-két percen belül sorra lehetett kerülni. A határ mentén élő munkavállalási tanácsadók ugyancsak élénk érdeklődésről számoltak be. A jelenséget a megkérdezettek részben a kiemelt médiaérdeklődéssel magyarázták. Szinte nem lehetett olyan híroldalra tévedni, ahol nem foglalkoztak (-tunk) volna a munkaerőstop feloldásával, a nagyobb portálokon pedig terjedelmesebb anyagok jelentek meg a kint elérhető mesés fizetésekről. A másik tényező pedig a csodavárás.

Kevés új munkavállalóval számolnak az osztrákok

Egy hete még csak sejtettem, most már tudom: az egésznek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Múlt pénteken sikerült mikrofonvégre csípnem az osztrák állami munkaügyi szervezet nemzetközi osztályának vezetőjét, aki meglehetősen kimérten és nyugodtan reagált a „magyar rohamot” firtató kérdésemre. Elmondta, alaposan felmérték a helyzetet és Magyarországról, Szlovákiából, Szlovéniából és Csehországból összesen 20-25 ezer munkavállaló érkezésével számolnak a következő 1 évben, amit „szerény számnak” minősített.

Inkább attól félnek, hogy azok a szakemberek, akik a korlátozások miatt az utóbbi 7 évben nem jöttek, már más országban dolgoznak. És egyébként is Ausztria a hiányszakmákban dolgozókat eddig is beengedte, szinte automatikusan. Akit még ez sem nyugtatott volna meg, annak a politikusok azt mondták, szigorúbb munkaügyi ellenőrzésekkel, a kollektív szerződésekben rögzített minimális bérkorlátok betartatásával garantálják, hogy a keletiek alacsonyabb bérigénnyel ne halásszák el az állásokat. 

Ma kora délután körbenéztem az osztrák médiában, milyen visszhangja volt az álláspiaci nyitásnak és szinte semmi. Kisebb cikkek elrejtett helyeken, miniszteri interjú a szigorú ellenőrzésekről, csak ennyi. 

Illúziók nélkül: a munka nem jön házhoz

Hogy miért volt nagyobb a füst, mint a láng? Nem akarok senkit sem elkedvetleníteni, csupán az illúziókat szeretném eloszlatni. Az állás - és a több ezer eurós havi fizetés - nem jön házhoz. Hiába nem kell munkavállalási engedély a magyaroknak Ausztriában, az álláshoz vezető utat az álláskeresőnek kell kitaposnia: az állások felkutatásával, a munkaadók feltérképezésével, a német nyelvű pályázati anyag összeállításával és a sikeres német állásinterjús szerepléssel.

Ez azt is jelenti, a szakképzettséggel nem rendelkezők és nyelvet nem beszélők számára továbbra sem lesz munkalehetőség.

Ha van diploma és/vagy szakképzettség, akkor sem sétagalopp a karrierépítés. A hiányszakmák és a telített munkakörök ugyanis hasonlóságot mutatnak mindkét országban. Jogászként, a médiában, a marketingben, tanárként nincs esélyünk felvenni a versenyt az osztrákokkal (legfeljebb multinacionális cégen belül), informatikusként, orvosként, pincérként, szakácsként, hidegburkolóként viszont eddig is voltak lehetőségek.

Előnyök és veszélyek

Ettől függetlenül több ponton is előnyösnek tartom a magyarok számára a nyitást.

- Több száz (vagy ezer?) – eddig feketén dolgozó - magyar munkavállaló legalizálhatja munkáját, így csökken kiszolgáltatottságuk

- Az Ausztriában tanuló több ezer magyar fiatal könnyebben finanszírozhatja tanulmányait diákmunkával/szezonális munkával. Eddig ide is kellett munkavállalási engedély.

- Egyszerűbb lesz a magyar fiataloknak a munkatapasztalat megszerzése. Egy soproni, szombathelyi vagy győri egyetemista munkavállalási engedély beszerzése nélkül német nyelvterületen szerezhet szakmai gyakorlatot, ami a pályakezdésnél nyerő lehet. Egy Bécsben, banki szektorban dolgozó – magyar fiatalembertől hallottam, a nagy multi (pénzügyi, gazdasági) tanácsadó cégeknél sok magyar, cseh, szlovák frissdiplomás fiatal dolgozik.

Feszültséget látok a nyugat-dunántúli régióban az Ausztriába távozó munkaerő pótlásában. Éppen ma olvastam, hogy szemfüles kőszegi közgazdász fiatalok a burgenlandi Alsópulyán tanácsadói irodát nyitottak magyar munkavállalóknak. Bizonyára több személyzeti tanácsadó cég szakosodik majd ausztriai közvetítésre. Már csak azért is, mert az osztrák idegenforgalom, vendéglátás, építőipar, egészségügy tényleg munkaerőhiányban szenved. Ennek pedig előbb-utóbb a nyugat-dunántúli munkaadók fizetik meg az árát...