Jobb-Állás Blog

Ausztriában kötelező fizetési adatot megadni álláshirdetésben, az USA-ban bevett szokás a sávos behatárolás, Európa nagy részén – így Magyarországon - viszont tabu a versenyszférában. Pedig az átlátható bérezés tiszta helyzetet teremtene, csökkentené például a férfiak és a nők közötti bérdiszkriminációt. A privátszféra munkaadói félnek tőle. Miért lenne baj, ha beszélnénk a pénzről?

"Katasztrófa lenne. A dolgozók 90 százaléka elégedetlenebb lenne, mert a viszonyítás – hogy a másik ne keressen többet - fontosabb, mint a saját fizetés."

Ezt a választ kaptam kedden egy banki felsővezetőtől arra a kérdésemre, mi lenne, ha a cégeknek kötelező lenne pozícióra bontva fizetési adatokat publikálni. Nem egy-egy munkatárs konkrét bérére gondoltam, hanem bruttó alapfizetésre.

A Friedrich Ebert Alapítvány budapesti irodájának (egy német központú, balközép háttérintézmény)  „Egyenlő bér – kinek fontos?” című konferenciáján vetettem fel a kérdést, amelynek fókuszában a nők-férfiak közötti fizetési különbség szerepelt.

Pontosabban három fő kérdés:
1. Mennyivel keresnek kevesebbet a nők?
2. Mi az oka?
3. Mit lehetne tenni a diszkrimináció ellen?

Azért leszögezem: Fontosnak tartom, hogy az egyenlő értékű munkáért a nők ugyanannyit kapjanak, mint a férfiak. Egy állás betöltésekor csak a munka jellege és a pályázó képzettsége számítson. Ne legyen szempont, hogy a férfi a család kenyérkeresője. Ne gondolkodjon úgy a munkaadó, hogy a gyesről visszatérő anyuka elégedjen meg kevesebbel úgyis a férje többet keres. Ne építsen a cég arra, hogy a nő úgysem mer alkudni, inkább kerüli a konfliktust bértárgyaláson, így ő olcsóbban megszerezhető lesz.

Csalókák a statisztikai adatok

Ám kicsit elegem van a téma kapcsán felbukkanó statisztikaáradatból. Több tucat (talán száz) számsort láttam már e területen, de mindegyikben érzek csúsztatást. Lehetetlen ugyanis felmérésekkel, átlagszámokkal bizonyítani a nem szerinti diszkriminációt. Mit ér az Eurostat 17 százalékos európai átlaga (ennyi a nők bérhátránya), ha egy halmazban kezeli a rész- és a teljes munkaidősöket, a bolti eladókat és az informatikusokat, a beosztottakat és a vezetőket? Mivel a jól fizető szakmákban és vezetői posztokon több a férfi, ez nem bizonyítja azt, hogy a nők ugyanazért a munkáért kevesebbet kapnak. Az ilyen számsorok figyelemfelkeltésre alkalmasak, ám attól tartok, aki igazán elmélyed a felmérésekben, rájön ezek gyengéire. (Arra még talán igen, hogy a női karrier nehézségeiről beszéljünk.)

Így büntetett a hatóság

Szerintem az „egyenlő munkáért egyenlő bért témában” csak egyvalami számít. Hogy ugyanannál a cégnél, ugyanazt a munkát végző alkalmazott ugyanannyit keressen. Így elkerülhető lenne a a konferencián említett eset, amelyben egy építőipari cég jogi állásra a női pályázót bruttó 180 ezer, a férfit 300 ezer forintért vette fel. A nővel közölték, ennyi a fizetés, a férfitól megkérdezték, mennyiért vállalná el. Utóbbi 350 ezret mondott, így lett 300 ezer a vége. Az ügy az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt landolt, és súlyos büntetés lett a vége.
 
Hogy mit lehetne tenni ennek elkerüléséért? Szerintem a leghatásosabb módszer az lenne, ha transzparensek lennének a fizetések. Így jelentősen csökkenne az esély, hogy a fenti esethez hasonlóak történjenek.

Nem omlott össze Orbán hivatala

De a munkaadók hevesen tiltakoznak ez ellen - ahogyan a poszt elején írt reakcióból is látszik. „Irigység lengi be az irodát. Elindul a pletyka, hogy ő kétszer többet keres, és félóránként cigizni jár ki, alig dolgozik” – hangzanak az ellenérvek. Mit szóljanak akkor a közszféra dolgozói, ahol a bértábla alapján kiszámolható, ki hol tart fizetésben? Vagy a Miniszterelnökség munkatársai. Nem hallottam, hogy irigységben összeomlott volna Orbán Viktor hivatala, amikor néhány héttel ezelőtt névre szólóan publikálták a bérlistát a gépkocsivezetőtől a főtanácsadóig (itt is bruttó alapbér), itt a lista.

Alapbért az álláshirdetésekbe

De azért első lépésben eddig nem mennék. Már azzal is előrébb lennének a munkavállalók, ha pozíciókra vonatkozó alapbéreket látnának a hirdetésekben. Ausztriában másfél évvel ezelőtt kötelezővé tették. Ha felmegyünk a www.monster.at állásportálra, láthatunk is összegeket (itt egy példa). Az EURES rendszerében ugyancsak. Ugyan a többség továbbra is ködösít és a kollektív szerződésben meghatározott minimális összeget adja meg, azért mégis iránymutatást ad az álláskeresőknek. Alacsonyabb képzettségű munkáknál már euróra pontos számokat látni. Mennyivel könnyebbség egy téli idénymunkára pályázó magyarnak, hogy láthatja, melyik panzió mennyit kínál recepciósként a síparadicsomokban. Az Egyesült Államokban pedig elérhető fizetési sávokat adnak meg.

Persze a munkaadók zöme úgy véli, támadási felületet jelent a nyilvánosság, csökkenti az alkupotenciált.

Én hiszek abban, hogy hosszú távon az átlátható bérezés – hogy mivel, mennyit keresni – többet használ, mint árt. És azért maradjunk a realitások talaján: a versenyszféra jelentős részében a havi kereset az alapbér-cafeteria-bónusz hármasból áll össze, amelyből utóbbi elem függ az egyéni teljesítménytől. Így akkor is lehet differenciálni, ha az egy munkakört betöltők ugyanarról a startvonalról indulnak.

Titkolózás ide vagy oda, azért a munkahelyek jelentős részében áramlanak az infók a béradatokról. A szőnyeg alatt sok munkahelyen izzik a parázs…

Kellene a nyilvánosság? – írjátok meg!

Kíváncsi vagyok a véleményetekre munkavállalói és munkaadói szempontból is. Jó ötlet lenne a bérek nyilvánosságra hozása valamilyen szinten? Írjátok meg ide kommentbe, a karacsony.zoltan75@gmail.com oldalra vagy blogom facebook-oldalára.

A legjobb, legtehetségesebb munkavállalókért nagy a harc a vállalatok között. Ennek eszközei egyebek mellett a csábító szlogenek. A múlt heti budapesti HVG Állásbörzén összegyűjtöttem, mivel próbálják a figyelmet felkelteni. Melyik a legjobb? Személyügyi marketing 2012-ben.

Hadd kezdjem azzal, amelyik nekem leginkább tetszik. Kissé nagyképű, de mindenképpen cool:

“Stop studying things. Start changing them. Start something great at IBM” (Hagyd abba a tanulást. Kezdd el megváltoztatni a dolgokat. Kezdj valami nagyszerűbe az IBM-nél) – IBM informatikai multi

Ugyancsak ötletesek:

“Velünk célba érsz” – a navigációs szoftvereket fejlesztő NNG

“Termőre fordul a szakértelem” – a növényvédőszereket forgalmazó Syngenta

“Számolj velünk” – Process Solutions számviteli szolgáltató

“A legjobb fejekre vadászunk” – Tesk személyzeti tanácsadó

“Steer your future on new tracks” (Kormányozd jövődet új utakra) – a kormányműveket gyártó ThyssenkruppPresta

„Keresni jól is lehet” – Jobline állásportál

“When you work for Michelin, the world is just a step away” (Ha a Michelinnek dolgozol, a világ csak egy lépésre van) – Michelin gumiabroncsgyártó

És vannak általánosak:

"Stärke. Vielfalt. Sicherheit. Unsere Werte für Ihre Karriere." (Erő. Sokszínűség. Biztonság. Értékeink az Ön karrierje számára.) – AVL Autókut autóipari beszállító

“Join us” (Csatlakozz hozzánk) – Unisys

“A világ leginkább csodált vállalata” – GE Energy

“Better work, better life” (Jobb munka, jobb élet) – Adecco személyzeti tanácsadó

“Explore your talent” (Fedezd fel a tehetségedet) – az Exxonmobil olajipari multi budapesti ügyfélkiszolgáló központja

“Interesting projects and tasks from day one” (Érdekes projektek és feladatok az első naptól) – AdNovum szofverfejlesztő

“Let’s grow together, let’s grow now” (Nőjünk együtt, nőjünk most) – Cognizant informatikai cég

 „Landolj nálunk” – KPMG gazdasági tanácsadó, a négy nagy nemzetközi könyvvizsgáló cég egyike

„Play a key role in BP's future!” (Játssz kulcsszerepet a BP jövőjében) – BP olajipari multi budapesti ügyfélkiszolgáló központja

„Singapore, where I come alive.” (Szingapúr, ahol feléberedek/újjászületek) – Contact Singapore munkaerő-közvetítő ügynökség.

Ha van még ötletes szlogen, amit láttok, írjátok meg a karacsony.zoltan75 kukac gmail.com címre.

Az ősz – ahogyan a tavasz - az álláspiacon hagyományosan az állásbörzék időszaka. Az idén szeptember közepén indult a szezon és egészen november közepéig tart. Mi lesz októberben? Egy kis áttekintés.

Már nem csupán személyesen lehet érdeklődni a munkalehetőségekről, hanem virtuálisan, 3D-ben is. Példa erre a www.allasexpo.hu oldalon ma reggel indult állásbörze, amely péntek estig tart nyitva. Regisztráció után akár az otthoni számítógépünkről beléphetünk a rendezvényre, „sétálhatunk” a látványos grafikával felépített virtuális standok között, chaten kérdezhetünk a cégek képviselőitől, vállalati prezentációkat hallgathatunk. 33 – főleg multinacionális cég – közel 1000 állásajánlat lesz elérhető. Az üres állások főleg műszaki, informatikai, gazdasági diplomásoknak szólnak, ám például shared service centerbe már jó nyelvtudással be lehet kerülni.

A brüsszeli börzébe is bekapcsolódhatunk

Nem kell Brüsszelbe utazni, hanem első alkalommal online is be lehet csatlakozni az október 6-án tartandó  Európai Mobilitási Napokba. A www.europeanjobdays.eu oldalon (is) zajló eseményre több száz munkadó érkezik. Idén a „zöld” iparágak, az informatika (IKT-szektor) és az egészségügyi ellátás terén kínált állások állnak  a középpontban, de emellett még sok ezer európai munkalehetőség lesz elérhető.

...és persze az egyetemi rendezvények

Nem hiányozhatnak a kínálatból a magyarországi felsőoktatási állásbörzék sem. Ahogyan korábban, most is egyeztettek a szervezők, így nem lesz ütközés. A Corvinus Egyetem Karrierexpóját október 10-11-én, a Műegyetemét október 17-18-án tartják. A vidéki egyetemi városok közül Miskolcon október 9-én, Szegeden október 16-án, Veszprémben október 30-án, Győrben november 5-6-án rendeznek állásbörzét. Ezeken a kiállítók főként frissdiplomásokat és szakmai gyakorlatra készülőket keresnek.

Azonban nem csupán egyetemisták húzhatnak hasznot a rendezvényekből. Munkahely- vagy szakmaváltáson gondolkodók értékes infókat gyűjthetnek a standoknál. Rengeteg idő és energia takarítható meg, itt ugyanis egy helyen akár száz cég képviselője is elérhető.

Ha tudtok még karrierrendezvényről írjátok meg ide kommentbe vagy mailben a karacsony_zoltan@freemail.hu címre.

Ismét megy a vita, kell-e női kvóta a cégvezetésben. Az EU bevezetné, a tagállamok harmada – köztük Magyarország – blokkolná. Európa megosztott. Mi szól mellette és mi ellene?

Két hete Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi biztosa bejelentette, ősszel kezdeményezik egy olyan irányelv elfogadását, amely a 250 főnél nagyobb, tőzsdén jegyzett nagyvállalatok felügyelőbizottságaiban minimálisan 40 százalékos női részarányt írna elő. Ezt 2020-ig kellene a cégeknek teljesíteni, máskülönben bírságok, az uniós támogatásokból való kizárás járna érte.

Még be sem mutatták a tervezetet, tegnap német lapinformációk szerint 10 tagország összefogott (Bulgária, Csehország, Dánia, Hollandia, Litvánia, Magyarország, Málta, Nagy-Britannia, Svédország és Szlovénia). Mivel közösen van annyi szavazatuk, hogy blokkolják az irányelv megszületését, ezért nem valószínű, hogy a közeljövőben lesz kvóta. Európa rendkívül megosztott a kérdésben és érdekes, mennyire furcsa országcsoportok jöttek létre a támogatók és az ellenzők között. Németországban még a konzervatív kormánypárton (CDU) belül is ellentétes vélemények találkoznak miniszteri szinteken.

A magyar ellenző véleményről én most hallok először. Amikor korábban e témában írtam, falakba ütköztem, mindenki másnak dobta a labdát. 2010 őszén a kormányszóvivő előbb egy EP-képviselőt javasolt, majd a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz irányított. Ott mondták, ez nem az ő asztaluk, hanem a Nemzeti Erőforrás Minisztériumé, ahol előbb elutasítottak, majd az egyik alosztályhoz irányítottak. Itt egy alsóbb szintű vezető kérdéseimre egy 2010-es Bajnai-féle kormányhatározatot küldött át, amely minden volt, csak válasz nem. De hát értettem: ő egy egyszerű bürokrata, a kérdés pedig politikai jellegű. Május óta van felelőse a női munkának Szalai Piroska, ami jó hír – de ebben a kérdésben nem hallottam nyilatkozni.

A kérdés persze továbbra is marad. Kell-e kvóta? Helyzetbe lehet-e hozni ezzel a módszerrel a nőket? Az ugyanis tény, hogy több a női diplomás, mégis vezetői és a jól fizető posztokra töredékük jut el. Sőt, a szülés után a munka világába való visszatalálásuk sem egyszerű.

Két megközelítés, melyik a jobb?

Két nézet csatázik egymással.
Az egyik a „liberális” felfogás: „Az állam, az EU teremtsen egyenlő feltételeket mindenki számára, és majd a piac eldönti, ki kell és ki nem, nemtől függetlenül. Ha pedig valakit sérelem ér, akkor fordulhat az igazságszolgáltatáshoz vagy az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. A nemi diszkriminációt egyébként is bünteti a törvény.”

A másik megközelítés a „radikális”: „Jogilag egyenlők az esélyek, mégsem történt semmi. Ebben az esetben az államnak pozitív diszkriminációval helyzetbe kell hoznia a nőket. Ennek pedig egy működő példája a kvóta. Lám, tíz évvel ezelőtt Norvégiában bevezették, és mára kiegyenlítődtek a különbségek.”

Szóval kell-e kvóta? Sokat gondolkodtam a kérdésen. Mindkettő megközelítésben van igazság. Ha azonban az érveket mérlegre teszem, én nem támogatom a kvótás megoldást.
Nem vitatom, hogy egy nőnek nehezebb vezetői posztra jutni, hogy a tanulásba fektetett energia és pénz jó része elvész, mert vannak kapuk, amelyek irracionálisan mindig zárva maradnak.

A kvóta – főleg Reding fb-tagi – javaslata azonban durva beavatkozás a gazdaságba. Inkább látványmegoldás, ami passzív ellenállásra ösztönzi a cégvezetőket (ennek a magatartásnak Magyarországon több évszázados hagyománya van) és inkább a nők ellen hangolja a döntéshozókat. Lehet, hogy ezzel néhány száz nőt fel lehetne emelni, ám a bélyeg ott marad: ők a kvótanők. Szerintem ezt így ők sem szeretnék a munkahelyre belépve hallani vagy érezni. Mellesleg nem biztos, hogy a top cégek topvezetőinél kellene az egészet kezdeni.

Bízzuk a cégekre, de kérjük számon

Hogy mégis mit lehetne tenni? Nekem a legszimpatikusabb megoldás Nagy-Britanniából érkezett. Ott David Cameron felkérésére két évvel ezelőtt született egy javaslatcsomag (nem tudom, mi lett a sorsa). Ebben az szerepelt, általános kvóta helyett minden cég tegyen saját vállalást, miben javítja a nők helyzetét és erről bizonyos időközönként küldjön jelentést. Valamilyen vállalást mindenkinek tennie kell.

Egy ilyen szabályozásba beletartozhat ugyan, hogy több nő kerüljön vezetői posztra, ám az is, hogy felajánlják a rugalmas munkaidő a munkakör-megosztás, a részleges távmunka lehetőségét, a szabadságkiadást a gyermekek nyári szünetéhez igazítják, béren kívüli juttatásként iskolakezdési támogatást adnak, növelik a kisgyermekes nők részarányát és még biztosan vannak más eszközök is.

Ehhez szigorú ellenőrzésre és szankcionálásra van szükség. De ezt hatékonyabb megoldásnak látom.

Várom a véleményeket. Ti mit gondoltok a kérdésről?
Írjátok meg ide vagy blogom facebook-oldalára. Utóbbit folyamatosan frissítem érdekességekkel.

Aki beírja a Google keresőjébe, hogy „Bettina Wulff”, annak egyik javaslatként a program „Bettina Wulff Prostituierte” (prostituált) lehetőséget ajánlja fel. Pedig nem a német vöröslámpás milliő egyik szereplőjéről van szó, hanem Christian Wulff volt német államelnök feleségéről. Néhány éve ilyen jellegű pletyka terjengett múltjáról, amelyet még a szenzációra harapó, jól értesült és férjét politikusként megbuktató Bild bulvárlap is cáfolt. Ha azonban egy rosszindulatú pletyka szárnyra kel és sokan írják be a keresőbe ezt a szókapcsolatot, akkor a Google – szem előtt tartva a felhasználói viselkedést/érdeklődést – azt előre javasolja.

Wulff feleségének elege van ebből. El akarja érni a Google vezetőinél, hogy vegyék ki a rendszerből ezt a szókapcsolatot. (szeptember 11-én reggelig ez nem sikerült) Hogy miként lehet ezt elérni? Talán egy jó ügyvéd is megteszi, ám az eset ráirányítja a figyelmet egy – szerintem nagy jövő előtt álló, jelenleg még gyerekcipőben járó szakmára – a reputációs menedzserre.

Ő az, aki a jó internetes hírnévre figyel. Megbízás esetén elintézi, hogy a nem kívánt tartalmak eltűnjenek a világhálóról vagy olyan hátra sorolódjanak, hogy azt ne lehessen megtalálni. Németországban már vannak vállalkozások, amelyek erre specializálódtak (web-killer.de, reputation-manager.de). Egyik cégnél egyetlen bejegyzés eltüntetése 40 euróba kerül (12 ezer forint). Az összeg elsőre nem hangzik túl soknak, ám ha több tucat oldal hivatkozik az elfeledtetni akart infóra, akkor borsos a számla. A németeknél elsősorban cégek és tehetős magánszemélyek veszik igénybe a szolgáltatást, a reputációs menedzserek pedig jól keresnek vele. A szakemberek hangsúlyozzák, utánajárással vagy webes jártassággal a bejegyzések egy része eltüntethető, az igazi probléma, ha külföldi a szolgáltató.

Éld túl a „Google-próbát”

Sok pénzt és energiát takaríthatunk meg, ha tudatosan ügyelünk arra, mit is teszünk közzé a világhálón. A meggondolatlan bejegyzések ugyanis karrierbe, üzletekbe kerülhetnek. A HR-esek, tárgyalásra készülők ugyanis előszeretettel vetik be csekkolásra a Google próbát. Beírják az illető nevét a keresőbe és megnézik, mit dob ki. A szélsőséges megjegyzések, a szalonképtelen fotók könnyen megakadályozhatják az együttműködést. Különösen veszélyeztetettek a fiatalok, akik nem érzik át ennek a felelősségét,

Egy brit programozó nevelő célzattal weboldalt készített (http://weknowwhatyouredoing.com/ - Tudjuk, mit csinálsz), amelyre a facebookon publikusan megjelenő posztokból válogat automatikusan. Az oldalon négy rovat olvasható: „Ki akarja kirugatni magát?” (ide azokat a bejegyzéseket teszi ki vezetéknév nélkül, akik azt írják, utálják a főnöküket vagy cégüket), „Ki másnapos?”, „Ki drogozott?” és „Kinek van új telefonszáma?” Nem a kipellengérezés a célja, mert a bejegyzések vezetéknév és fotó nélkül jelennek meg, sokkal inkább a figyelmeztetés. Automatikusan eltűnik a kellemetlen info, ha valaki facebook-oldalán privátra állítja a poszt státuszát.

Szóval kedves olvasóim, gondoljátok meg, mit adtok közre. A facebookon legalább a poszt láthatóságát állítsátok át. És akit érdekel a szakma, legyen reputációs menedzser.

A facebookon is követhető vagyok, itt. Örülök minden like-nak...

És végül egy felhívás: Megkeresett a Jobkralle osztrák állásgyűjtő-oldal képviselője, akik véleményt gyűjtenek a magyar álláskeresők szokásairól. Aki szeretne segíteni vagy részt venni, kérem, töltse ki az alábbi linken található kérdőívet. Nem vesz igénybe többet néhány percnél. Tehát klikk ide.

Új rovattal jelentkezem blogomban, amelyet reményeim szerint minden héten péntek reggel teszek online. Ebben az utóbbi egy hét szerintem legfontosabb karrier-, álláshíreit gyűjtöm össze és látom el rövid kommentárral. Úgy látom, a nagy médiazajban nem könnyű kiszűrni a fontos, érdekes, hasznos híreket. Most erre teszek kísérletet a magam módján

1. Egyre nő az aggodalom a munkanélküliség miatt Európában
Hetente jönnek az egyre sokkolóbb adatok az európai államokban mért munkanélküliségről. Jose-Manuel Barroso az Európai Bizottság elnöke szociális vészhelyzetről beszélt, az OECD főtitkára „merész strukturális reformokat sürgetett”, Martin Schulz az Európai Parlament elnöke szerint haraghoz és frusztrációhoz vezet a fiatalok munkanélkülisége. Ugyan ezek egy csütörtöki brüssszeli munkaügyi konferencián hangzottak el, de a héten ismét munkanélküliségi csúcsokról érkeztek hírek (francia, görög, spanyol), sőt, már a legjobb mutatójú osztrák ráta is emelkedésnek indult (igaz, ott még így csak 5 százalék körüli)

2. Már alá kell írni az ösztöndíjszerződést
Az egyetemi, főiskolai tanulmányaikat most kezdők máris dilemma elé kerültek. Ha államilag támogatott helyre jutottak be, akkor eléjük teszik a most bevezetett ösztöndíjszerződést. Ha nem írják alá, saját zsebből kell fizetniük a képzésüket. A feltételek többek között: a diplomázás után itthon kell dolgozni legalább a tanulmányi idő kétszeresét. A politikusok egyébként a múlt hétvégi egyetemi tanévnyitókon itthon maradásra kérték a fiatalokat. 

3. Így cselezik ki a munkaadók a minimálbéremelést
Teljes munkaidő helyett egyre többen 4-6 órás részmunkaidőre jelentik be alkalmazottaikat, így hiába emelte a kormány a minimálbért, ezek a munkaadók nem fizetnek több járulékot az államkasszába. Aztán feketén kiegészítik a bért. A munkavállalók – ha dolgoznak – ebből nem sokat éreznek. Gond majd akkor lesz, ha táppénzre vagy nyugdíjba mennek...

4. Ma kezdődik vasárnapig tart a Nyelvparádé
Elég nagy közhely, hogy idegennyelv-tudással sokkal nagyobb eséllyel szerezhető jó állás. Egyik kedves rendezvényem a Nyelvparádé, amely pénteken startol a budapesti Millenárison és vasárnapig tart. Kipróbálhatunk nyelvórát, internetes tanulási lehetőségeket, nyelvvizsgát és technikai újdonságokat, tájékozódni lehet külföldi munkalehetőségekről.

5. Egy ügyféltámogató központ 235 munkahelyet teremt
Minden új munkahelynek örülni kell. Annak pedig, hogy egy cég 235-öt hoz Magyarországra már hírértéke is van Az autókölcsönzéssel foglalkozó Avis budapesti ügyféltámogató központját bővíti ennyi fővel.  Jó lenne minden héten egy-egy nagy bővülésről beszámolni, majd meglátjuk.

Ha van híretek, ami szerintetek fontos, de kimaradt, írjátok meg a karacsony.zoltan75@gmail.com címre. Ha van téma, kérdés, akkor úgyszintén.

A facebookon is fent vagyok, ha van tetszett vagy követnétek, lájkoljatok.

Egy kis kreativitással könnyen és olcsón lehet toborozni – mutatja egy belga reklámügynökség példája, akik webdesignert kerestek egy megüresedett pozícióra. Nézzük, hogyan is csinálták.

Az Ogilvy Brussels belga reklámügynökség emberei abból a feltételezésből indultak ki, hogy akinek nincs munkája, az nagy valószínűséggel nem tudja megvásárolni a webdesignerek körében alapnak számító „Adobe Creative Suite” programcsomag legújabb verzióit (ebbe tartozik például a közismert Photoshop), hanem megpróbálja különféle fájlmegosztó és torrent oldalakról letölteni.

A cég feltöltött egy fájlt a leglátogatottabb fájlmegosztó oldalakra (többek között RapidShare, MediaFire, DepositFiles) a szoftvercsomag ígéretével. Aki ezt letöltötte, őt egy üzenet fogadta. Ebben az ügynökség sajnálattal közölte, hogy a keresett szoftvert nem tudják biztosítani, viszont van üres pozíciójuk webdesignerek számára, és a megadott mailcímre várják a pályázókat.

Íme a toborzás leírása angolul

Ügyes, leleményes és nagyon költséghatékony fogás.

Van még valakinek ötlete, kit hogyan lehet ehhez hasonló úton elérni? Ha igen, akkor ossza meg velem mailben a karacsony.zoltan75@gmail.com címen blogom facebook-oldalán vagy itt kommentbe.

Jó ideje hallgatok. Ennek sok oka van, ezek egyike a londoni olimpia. Az utóbbi két hétben lázasan követtem az eseményeket. Ámuldoztam, ujjongtam, szitkozódtam, feszülten figyeltem, esélyt latolgattam, mert a magyar sportolók reggeltől estig küzdöttek: elbuktak, felálltak, rosszul rajtoltak, betyárosan hajráztak, jukót adtak, balegyenest kaptak, gólt dobtak, ember feletti erővel lapátoltak és a végén GYŐZTEK. Illetve GYŐZTÜNK. Mert ez a 16 nap nagy győzelem volt mindenkinek ebben az országban és óriási közösségi érzést adott mindféle hovatartozástól függetlenül. Nem hiszem, hogy a sporton, pontosabban az olimpián kívül bármi képes egy irányba ható pozitív érzéseket ekkora erővel megmozgatni.

Összehozta az olimpia a munkahelyi csapatot is

És akár munkaidőben. Jó példa erre a magyar-izlandi kézimeccs, amelyre egyik kollégám monitorja előtt verődött össze egy alkalmi szurkolótábor. Egy ideig megpróbálok dolgozni, meg aztán a feszültséget kerülni, aztán főnököm a szobájából kifutva újságolja, hogy az utolsó másodpercben egyenlítettünk. Átrohanok a kollégákhoz, akiknél később jön a kép és a hang és együtt őrjöngünk a live-stream előtt. Majd a hosszabbításban már én sem fogom vissza magam, a végén kolléganőmmel egymás nyakába ugrunk. Majd látom a facebookon, hallom ismerőseimtől hogy náluk is hasonló volt a helyzet.

Visszagondolva, gyermekkoromban a szöuli és a barcelonai olimpia alatt tévét néztem, rádiót hallgattam, legfeljebb baráti körben beszéltük meg a történéseket. Most a Facebookon, a Twitteren ismerős-ismeretlen szurkol együtt, percről percre jönnek a posztok, a fotók. Azon kapom magam, hogy az okostelefonomról a villamoson utazva követem a kajakos előfutamokat, kétpercenként frissítem a weboldalakat és alig várom, hogy este megismételjék a 10 kilométeres hosszútávúszást, meg a cselgáncsot.

No, de mit keres az olimpia egy karrier blogon? – tehetik fel kedves olvasóim a kérdést. A sport - ahogyan bárkinek a munkája, szakmai előrejutása – a folyamatos küzdésről, fejlődésről, önmagunk legyőzéséről, vetélytársaink megelőzéséről szól.

Az olimpia magyar hősein láthatóak, hogyan és milyen akadályokat gyűrtek le és mi kellett ahhoz, hogy álmaink beteljesedjenek.

Íme a számomra legfontosabb üzenetek:

Ne adjuk fel álmainkat, találjuk meg a megfelelő számot (szakmát)

Legkedvesebb aranyérmesem Risztov Éva. Tíz éve követem pályafutását. Csodaúszónak indult, sorra nyerte az ezüstöket, 2004-ben mindenki olimpiai aranyat várt tőle több számban. Nagy terhet raktak rá Athénben és ő megtört. A kudarc után eltűnt az uszodából, motocrossozott, síelt, kereste önmagát. De nem adta fel álmát, hogy a csúcsra jusson. Négy év után egy új számban újrakezdte az úszást és most győzött. Felállt a padlóról. Ha lenne elég pénzem, megfilmesíteném sztoriját.

Mi higgyünk legjobban önmagunkban

Vagy itt van Szilágyi Áron, aki bemutatta, el kell dobni a kishitűséget, a legjobban nekünk kell hinni önmagunkban. Így ment fel a pástra, nem volt ellenfele és húsz év után aranyat nyert férfi vívásban.

Lehet kezelni az esélyesség terhét

El lehet viselni az esélyesség terhét – ezt már Berki Krisztián lólengés- és Pars Krisztián kalapácsvetés- és Gyurta Dániel úszóaranya üzeni. Mindhárman azzal az érzéssel vágtak neki, hogy nekik ezt meg kell nyerni. Ezt várja tőlük sok millió magyar és nem biztos, hogy lesz még egyszer ekkora esélyük. Nem görcsöltek be, nem izgulták el, életük legfontosabb versenyén legjobbjukat hozták. (ugye milyen fontos ez állásinterjún?)

Nem az életkor számít egy csapatban

A Dombi-Kökény kajakkettes jól mutatja, mindegy a korkülönbség (köztük 16 év van) egy ütőképes csapatnál. Mindez üzenet is azoknak a vezetőknek, akik ’fiatal csapatban’ gondolkodnak.

Lehet örülni egy harmadik helynek is

Hogy nem minden az első hely, arra bizonyíték az öttusázó Marosi Ádám, aki úgy örült a bronzéremnek, mintha aranyat nyert volna. Mert a legjobbját hozta, mert ki tudott jönni abból a hullámvölgyből, amibe az első két tusa után került, mert örömet szerzett a szurkolóknak, mert sok-sok vetélytársát maga mögé utasította. Ugyanez igaz a cselgáncsozó Csernoviczki Évára, aki edző-édesapja nyakába ugrott, amikor megnyerte bronzmeccsét.

Rendbe lehet tenni a lelket napok alatt

A padlóról való felállást találom példa értékűnek Cseh László szereplésében, akinek néhány napon belül sikerült rendbe raknia a lelkét és hitét. Fő számában, 400 vegyesen - rossz taktikája miatt - nem jutott döntőbe, vergődött 200 pillangón. de az utolsó napra összeszedte magát, és 200 vegyesen harmadik lett.

Küzdeni az utolsó lépésig

Sokan írtak már róla, a hősiesség mintaképe Londonban a cselgáncsozó Joó Abigél. Levált porccal, fájdalmak közepette vívott két meccset, amiből az egyiket a csodával határos módon megnyerte, így ötödik lett.

Erőt adhat a kudarc

Sokan örömként élték volna meg az ezüst- és a bronzéremmel távoznak Londonból, a kajakos Janics Natasa azonban csalódásként fogadta. Azért mert ő maximalista és a győzelmekhez szokott hozzá. Ez a hozáállás is kellett ahhoz, hogy 2004-ben és 2008-ban is olimpiát nyerjen. Néha kell a kudarc ahhoz, hogy újult erővel és új motivációval vágjon neki az embert az új olimpiai ciklusnak. Natasa egyébként 11 hónappal ezelőtt szült, már ősszel edzett, elég gyors visszatérés ez egy kismamától... 

Aki ezekből a példákból erőt merít vagy a saját területén követi London magyar hőseit, biztosan sikeresebb lesz a karrierépítésben.

Tervezem blogom megújítását.

Ha van ötlet, témajavaslat, ami benneteket foglalkoztat, írjátok meg ide vagy a karacsony.zoltan75@gmail.com címre.

Egy héttel ezelőtt írt nekem emailt Barbara, egy Angliában élő magyar hölgy, aki 4 évvel ezelőtt egy magyar egyetemen HR szakon írt szakdolgozatát ajánlotta a figyelmembe.
Az angliai munkavállalást dolgozta fel, méghozzá úgy, hogy az utolsó tanév egy részét a szigetországban töltötte: saját kutatást végzett több mint 150 kint élő magyar munkavállaló körében. Értékes, alapos munka, amit eddig nem publikáltak a médiában. Kár, hogy nem 4 évvel ezelőtt akadt a kezembe, de így is nagyon hasznos olvasmány. Hadd emeljek ki ebből néhány számadatot, ami tanulságos lehet a kimenetelben gondolkodóknak.

Íme néhány elgondolkodtató adat

- A Barbara által 2008-ban megkérdezett, Angliában dolgozó magyarok 60 százaléka magyarországi egyetemet, főiskolát végzett

- Közel 40 százalék a magyar gazdasági helyzet miatt távozott a szigetországba

- 70 százalék (!) nem iskolai végzettségének megfelelő munkát kapott

- A megkérdezettek 83 százaléka nehezen jött ki Magyarországon a fizetéséből (nem tudott megtakarítanj), Angliában viszont 63 százalék félre tud tenni

- Aki kiment, többségében 1-5 éves kintlétet tervezett a dolgozat készítése idején, 40 százalék 5 évnél tovább maradna

- Legalább középfokon csak a válaszadók harmada beszélt angolul. Ennek ellenére kint csak a magyarok fele fejlesztette a nyelvtudását tanfolyamon

- A leghatékonyabb munkakeresési eszköznek a munkaadó direkt megkeresését (27 százalék), az ismerőn át keresést (26), az internetet (21) és az állami munkaközvetítői irodákat (19) tartották

- Az állás megpályázásakor 42 százalék szerint a nyelvtudás, 40 százalék szerint az angliai szakmai tapasztalat számít, csak 6 százalék véli fontosnak az iskolai végzettséget

Miután átnéztem a szakdolgozatot, skype-on felhívtam Barbarát, mert kíváncsi voltam, ő miért ment ki illetve mennyire találta meg a számítását.

Ahogyan említettem, Barbara HR szakon végzett, az egyetemi évei alatt dolgozott is, ám megbízható idegennyelv-tudás híján, ahogyan ő fogalmazott „nem kaptam olyan munkalehetőséget, hogy Magyarországon meg tudjak élni”. Angliába utolsó éves egyetemistaként nyelvtanulási céllal ment ki, aztán kint ragadt. Mivel ott HR-esként nem volt esélye elhelyezkedni, először kávézókban felszolgálóként dolgozott, majd au pair munkát vállalt. Azóta is gyermeket felügyel, és egy jól szituált kétgyermekes angol családnál él és dolgozik.

Pénz és nyugalom van, szakmai kihívás nincs

Keresetéből kényelmesen megél, imádja a nyugodt életet, az emberek pozitív hozzáállását, barátokból sincs hiány és nem olcsó hobbiját, a fényképezést is űzheti. Ennek ellenére van hiányérzete, csapdahelyzetben érzi magát. Zavarja, hogy ennyi energiát ölt bele a HR-es tanulmányokba, hogy jeles minősítésű diplomáját nem tudja kamatoztatni. Visszatérne ő Magyarországra, de au paires múlttal, harmincas éveiben nem lát esélyt olyan pályakezdésre, amiből meg tudna élni. És az évek múlásával egyre halványodnak a remények.

Nincs egyedül

Sok magyart ismer, aki hasonló cipőben jár. Akik a bennük rejlő intellektuális potenciált, az iskolapadban verejtékkel megszerzett tudást nem használják ki. Akik egy-két diplomával étteremben felszolgálnak, szállodában recepciósként, esetleg pizzafutárként dolgoznak. Mert kint ilyen munkával sem kell az árcédulát nézni.

Kedves Angliába készülő (friss)diplomás olvasóim. Ezt is mérlegeljétek, mielőtt kimentek. Ne hagyjátok a sok évi tanulás eredményét veszni hagyni. Főleg, ha szeretitek a szakmátokat.

És egyébként drukkolok Barbarának, hogy munka terén is megtalálja számítását.

Ha van tanácsotok Barbarának a "hogyan továbbra", kérlek írjátok meg ide commentbe, a karacsony.zoltan75@gmail.com címre vagy blogom facebook-oldalára.

UPDATE: Most érkezett egy mail. Egy kedves olvasóm Londonból a következő tanácsokat adta Barbarának:

- fordítassa le a diplomáját (hivatalos formában) a magyar-angol nagykövetségen (kb 15-30 font)

- keressen egy HR londoni iskolát, egyetemet, kérjen tanácsot, h ezzel a diplomával melyik kurzust érdemes elvegeznie, illetve valamilyen különbözeti vizsgával kaphat-e angol iskolai papírt

- kérjen részletfizetési kedvezményt, érdeklődjön utána, mert mint uniós állampolgár, ha nincs elég jövedelme, a tandíjból is kaphat kedvezményt

- szerintem ha Londonban szeretne továbbra is maradni, mindenképp szükséges az angol iskolai végzettség (is)

- suli után/közben jelentkezzen HR állásokra, de a legaljára, vmilyen HR asszisztens asszisztense (junior HR)

- kérjen referenciát az iskolai oktatóktól.

Az utóbbi hetekben nem jelentkeztem. Ennek oka, rengeteg energiámat elvette egy hétfőn indult és péntek estig tartó esemény előkészítése, amire ezúton is meghívom minden kedves olvasómat.

A részvétel egyszerű: nem kerül egy forintba se és sokaknak megkönnyítheti az álláskeresést. Nem kell egy métert sem utaznotok otthonról vagy a munkahelyről, mégis egy állásbörzén találjátok magatokat. Egyszerűen lépjetek fel a www.allas-expo.hu oldalra, és nézzetek körül. Hétfőn indult és péntek estig tart a Monster Virtuális Állásexpo, amelyen 35 munkaadó kínál több mint 1000 azonnal betölthető állást.

Ilyen a virtuális álláskeresés

Aki eddig nem találkozott ezzel vagy ehhez hasonló karrierfórummal, néhány szóban a lényeg: Az interneten zajló esemény az állásportálok és a hagyományos állásbörzék előnyeit próbálja kiaknázni. Minden nethasználó számára elérhető Los Angelestől Budapesten át Szingapúrig, és közvetlen kapcsolatfelvételi lehetőséget biztosít a munkaadókkal. Olyan ez, mint egy számítógépes játék, csak éppen itt valós álláskeresők és valós munkaadók vesznek részt. Az álláskeresést feldobja a látványos grafika, a 3D-s standok, a virtuális recepciósok, a cégek promóciós anyagai (pl. karriervideó, poszterek, logók).

Ugyan nem keresek állást, de nekem is élmény a standok között virtuális sétát tenni, benézni, mi zajlik a chaten, belehallgatni a céges előadásokba (ilyeneket is tartanak).

A nyelvtudás mindenhol kell

S hogy kinek szól ez a rendezvény? A kiállítók listájából látható, ide főleg nagy, multinacionális cégek jöttek el (GE, Bosch, ThyssenkruppPresta, Morgan Stanley, Deloitte stb.), amelyek elsősorban mérnöki, informatikai, gazdasági diplomásokat keresnek nyelvtudással.

Ezen kívül itt vannak az üzlettámogató központok (shared service center – BP, IT Services), ahol nem a végzettség, hanem a nyelvtudás a legfontosabb. Lehet találkozni személyzeti tanácsadó cégekkel (Randstad, Kelly Services, Tesk), külföldi munkára közvetítő ügynökséggel (EU Work) egy szingapúri közvetítővel (Contact Singapore) és Csányi Sándor érdekeltségei is képviseltetik magukat (OTP, Bonafarm Csoport).

Ha már az egyetemi állásbörzékhez hasonlítottam az eseményt, annyit a korrektség kedvéért megjegyzek, a személyesség a neten át kevéssé jön át, mint az egyetemi aulában és reklámtollat, kávét sem lehet kapni. Ennek ellenére infogyűjtésre, a pályázás elindítására kiváló lehetőség.

Szóval színes a paletta, használjátok ki a lehetőséget. Gyűjtsetek minél több infót a cégek standjainál chaten, hallgassatok be az előadásokba, böngésszétek az állásajánlatokat és ha ha úgy érzitek, pályázzatok. Az utóbbi 2 hétben több cég HR-esével beszéltem: ők is készültek rendesen...

Engem is kérdezhettek

Ha van kérdésetek, akkor az expo ideje alatt velem is chatelhettek. Szívesen segítek mindenkinek infókkal, tippekkel, ha elakadt az álláskeresésben. Ma például 15.30-17.00 óra között, de a többi napon is megtaláltok. Még egyszer a webhely: www.allas-expo.hu.