Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Így szűrhető ki a csaló munkaközvetítő

Legutóbbi írásom, amelyben egy 52 évesen, minimális nyelvtudással Angliában munkát kereső és azóta gyárban dolgozó hölgyet mutattam be, aki szerény körülmények között él, de havi 100 ezer forintnak megfelelő fontot tesz félre, nos, az ő sztorija nagy visszhangot váltott ki. Kommentek a cikk alatt és a blog facebook-oldalán, emailek tucatjai a postaládámban Floridától Fehérvárig…

Kiderült az is, Klárán kívül vannak még ötvenesek, akik ennyi idősen vágtak neki életük nagy kalandjának.

Amikor a hölgy sztoriját megírtam, úgy gondoltam, néhány hétre lezárom ezt a témát, ám az olvasói reakciók egy része és néhány sajtóhír arra sarkallt, hogy néhány gondolatra maradjak még itt.

Voltak olvasók, aki felelőtlennek minősítettek engem. Úgy vélik, a hölgy példájával arra biztatok mindenkit, hogy szaktudás és nyelvtudás nélkül próbálkozzon. Bárki megtalálhatja a számítását és havi 100 ezer forintot félretehet. Ehhez csak annyi, én csak egy különleges sztorit írtam le, Klára minimálisan beszél angolul, angliai élet-és munkakörülményei pedig jelzik, mennyire kínkeserves is ez.

De van itt még sajtóhír az utóbbi napokból:

- A szoljon.hu megyei hírportál írta néhány napja, hogy több százezer forinttal károsított meg nehéz sorsú embereket egy csaló. Azt ígérte, Németországban majd munkát ad nekik, de a pénz befizetése után nyoma veszett. Egy duisburgi gyümölcscsomagoló üzemben kellett volna dolgozni, havi 1200 euróért (360 ezer forint), mindezeken túl a szállást ingyen biztosították volna, ám a csapat indulása előtt nyoma veszett. A szerkesztőség információi szerint a férfi korábban Spanyolországba szervezett munkákat. Ott narancsot kellett szednie a munkavállalóknak, akiket ki is utaztatott, azonban az elvégzett feladatokért pénzt nem kaptak. A kint rekedt munkásokat a rokonaik hozatták haza.

- A másik esetről a Blikk bulvárlap számolt be. Információik szerint busás fizetés ígéretével több tucat magyar férfit csaltak ki Mongóliába, majd ott embertelen körülmények között, rabszolgaként dolgoztatták őket. A hét minden napján, napi 10-12 órában kellett dolgozniuk a Góbi-sivatagban, megfelelő ellátás és szakszerű orvosi felügyelet nélkül, sőt ki sem fizették őket. Többen maradandó sérüléseket szereztek, és az egyik munkás, az 54 éves P. János egy éjszakai műszak előtt holtan esett össze. A Blikknek nyilatkozott Kasza József, aki a férfi szobatársa volt Mongóliában. Kasza szerint P. Jánost koordinátorként vették fel, de végül a többiekhez hasonlóan neki is napi tíz órát kellett "embertelen hidegben megfelelő ruházat és védőfelszerelés nélkül, a kőmorzsoló gépek mellett dolgoznia olyan porban, amiben két métert nem látott az ember".

Az esetek kapcsán felvetődik a kérdés, hogyan lehet kiszűrni a csaló munkaközvetítőket,  és ki találja meg a számítását külföldön.

1. Én mindig azt javaslom, ha valaki munkaközvetítőnek adja ki magát és vonzó ajánlattal áll elő, kérjük el a nevét, a cége nevét és nézzünk utána az interneten. Egy komoly munkaerő-közvetítőnek van weboldala és valamilyen múltja is. Sőt, nem bújik el, hanem hirdeti is magát. Ő ugyanis akkor kap pénzt a megbízótól, ha határidőre megfelelő képzettségű munkavállalókat kiközvetít. Ergo: érdekelt abban, hogy bővítse adatbázisát, hogy elérhető legyen. Még valami: az állásközvetítőknek regisztráltatniuk kell magukat, közvetítői számmal kell rendelkezniük. Ezt is el lehet kérni.

2. Irodai cím és vezetékes telefon. Aki csak mobilszámot ad meg, eleve gyanús. Megeshet, hogy annyira mobil a munkavégzése, hogy csak így elérhető, de céget székhely nélkül be sem lehet jegyeztetni.

3. Ne fizessünk a közvetítésért. Ezt már jogszabály írja elő, hogy álláskeresőtől nem kérhető pénz állásközvetítés címén. A munkaközvetítő „fizetős ügyfele” a (külföldi) munkaadó. Hogy milyen tarifákkal dolgoznak, nem tudom. Magyarországon belüli közvetítésnél az éves bér bizonyos százaléka (15-25) a díj, de ez nem a munkavállalót terheli. Az már más kérdés, hogy utazás és albérlet címén a közvetítő kérhet pénzt. Egyébként mindkettő megoldható saját szervezésben. De ha mégis a közvetítővel megy az ember, akkor is csak a buszra felszálláskor fizessük ki az útiköltséget.

4. Nyelvtudás nélkül ne menjünk. Kicsit szégyellem ideírni, annyira evidenciának tűnik. Gondoljunk csak bele, mennyire kiszolgáltatottak leszünk. Nem értjük a munkaszerződést, a vezetői utasításokat, nem tudunk beilleszkedni a többségi társadalomba. Céltáblái lehetünk visszaéléseknek (pl. pénzügyi viták albérlet ügyben)

5. Ne dőljünk be a mesés ajánlatoknak. Aki szakképzettséget nem igénylő munkáért több ezer eurós fizetést ígér, bizonyosan hazudik. Aki hisz az ilyen hirdetésekben, csalódni fog. Bárhol a világon az a munkaerő kapós és azt fizetik meg, akit a helyi álláspiacon nem találnak vagy nincsenek kellő számban. Ilyenek Nyugat-Európában a mérnökök, az informatikusok, az egészségügyi dolgozók, az építőipari szakmunkások, helyenként a vendéglátóipari szakmák képviselői. Klára, az előző cikkem szereplője, szakképzettség nélkül gyári munkát kapott. Nem volt ugyanis megfelelő mennyiségű munkaerő, és ő csak a brit minimálbérért dolgozik. Azért takarít meg 300 fontot, mert szerény körülmények között él.

6. Legyen pénzügyi tartalék. Még ha van állásígéret is, én nem mennék ki 3-4 havi megélhetés fedezete nélkül. Gondoljunk csak bele: eleve 1 havi albérlet + 1 havi kaucióval kell indítani.

7. Kell hozzá egy bizonyos személyiség. Csak a pénz miatt ne menjünk. Nyitottság és kalandvágy. Szerintem e kettő mindenképpen kell hozzá. Pár éve találkoztam két, külföldet megjárt hölggyel, akik kérdőíves kutatásukat mutatták be nekem. A világ különböző részeire kivándorolt magyar munkavállalókat kérdezték. A legérdekesebb megállapítás: a többség a pénzkeresés miatt ment ki, de több év távlatából a kintlétnek nem ez a fő hozadéka. Sokkal inkább a személyiségbeli változás; toleránsabbak, határozottabbak, talpraesettebbek lettek, jobb lett a problémamegoldó, önérvényesítő képességük.

Megígértem, Kláráról időnként hírt adok. Nos, folytatja gőzerővel az angoltanulást. Most egy magyar hölgyet is talált, akitől a nyelvtant jobban meg tudja tanulni. Nagyon motivált és köszöni a drukkolást. ?

Ha van kedvetek, lájkoljatok a facebookon.
Kérdés esetén a karacsony_zoltan@freemail.hu címre írjatok.

UPDATE:

E poszt megjelenése után írt nekem Pári Zsolt munkaerő-közvetítő, aki egy évtizede van a szakmában. Idézek leveléből szerkesztve:

"Az ön által írt cikk segítség lehet kikerülni ebből a csapdából, ami a külföldi közvetítések esetében még rosszabb, mintha itthon próbálnák meg "eladni" őket. A felsorolt ismérvek nem minden esetben megbízható támpontok azonban.  5 éve foglalkozom közvetítéssel a saját cégemben és az előtt 6 évig voltam nagyobb cégek vezetője. Most, mivel kis cég vagyok és nem vagyok tőkével eleresztve, nincsen weboldalam.

Érdekes módon nincs is rá szükségem. A megbízóimat nem zavarja, sőt.
A jelölteket elég kreatív módon még is megtalálom és olyan pozíciókat töltök be sikeresen mint IT fejlesztők, vagy Key Account Manager, vagy kereskedelmi igazgató stb.

Van egy nagyon fontos ismertető jegye a szakszerű, a törvényt betartó közvetítő és kölcsönző cégeknek:

A területileg illetékes munkaügyi központtól kért és kapott működési szám. Ezt is kötelező. Vagyis minden levélben, (nyomtatott, on-line), szerződésben szerepelnie kell. Emellett be kellett fizetnem egy vagyoni biztosítékot. E nélkül már visszavonták volna ezt az előbb említett számot.

Aki külföldre közvetít, azoknak millió forint nagyságrendű összeget forintot kell befizetnie vagyoni biztosíték gyanánt egy bankba. Ezt a pénzt nem tudja az adott cég felvenni, csak akkor, ha visszamondja a közvetítői jogokat és eltelik fél év. Ha ezzel a működési engedély számmal nem rendelkezik az adott cég, akkor biztos (100%), hogy csalókról van szó."

3 Tovább

Tíz munkaadói pofátlanság

E posztot egy tegnap esti MTI-s hír ihlette. Idézek:

„Heves ellenkezést váltott ki Norvégiában egy munkahelyi mosdószünet-figyelő rendszer, amely a mellékhelyiségekben naponta nyolc percnél többet időző beosztottakról riasztást küld főnökeiknek.
A regulát a DNB biztosító vezette be telefonos hívásközpontjában. A nyolc perces napi kvótaszigort az alkalmazottak érdekképviseleti szervei az emberi jogok megsértésének bélyegezték és elfogadhatatlannak tartják.
A vállalat közölte, az újítással nem méricskélni akarják, hogy egyes dolgozók mennyi időt töltenek a mellékhelyiségekben, hanem a betelefonáló ügyfelek maradéktalan kiszolgálását biztosítani. A cég ugyanakkor hozzátette, felülvizsgálja új politikáját.”

Az írásból az is kiderül, nem ez az első eset az északi országban a munkaközi szünetek kontrolljára. Egy másik cég „toalettnapló” bevezetésével próbálkozott, amelyben a kollégáknak írniuk kellett, mennyi időt töltenek a mellékhelyiségben. Egy harmadik cég elektronikus vécékulcskártyával látta el dolgozóit, hogy pontosan nyomon követhesse a kieső munkaidőt.

Munkaadói pofátlanságok mindenhol előfordulnak. Most jöjjön néhány eset, amelyekről az utóbbi időben hallottam.

1. Munkatársak illegális megfigyelése

Erre jó példa a német Lidl áruházlánc, amely 2008-ban titokban figyelte dolgozóit. Kamerákat szereltek a boltokba azzal az ürüggyel, hogy a tolvajok ellen védekeznek, miközben a monitorok előtt ülő ellenőrök alaposan dokumentálták, ki, mikor, mennyi időre megy vécére, ki kivel van szerelmi viszonyban, ki tűnik alkalmatlannak a munkára. Az áruházlánc végül 1,5 millió eurós bírságot kapott a tartományi adatvédelmi megbízottól illegális adatgyűjtés címén.

2. Kirúgás e-mailben

Hivatalosan persze így nem lehet a dolgozónak felmondani, vannak azonban munkaadók, akik először így jelzik szándékukat. Így jártak az Ombudsmani Hivatal dolgozói, akik január másodikán fel is vették a megadott időpontban a munkát, hogy aztán bő egy órával később, negyed 10 felé megkapják az ombudsmani hivatal új főtitkárának e-mailjét arról, hol kell átvenniük a felmondóleveleiket. Az origo írása szerint, az elbocsátottak a levél szerintük cinikus záró sorait is sérelmezik, ebben Zombor Ferenc azt írja: "őszintén remélem, hogy sokrétű tapasztalatait hamarosan egy minden szempontból megfelelő munkakörben kamatoztathatja".

Az érintettek szerint a távozás körülményei is megalázóak: a kirúgottak egyetlen órát kaptak a papírok átvételére és a diszkrét, személyes ügyintézés helyett egy csoportban rendelték le őket a hivatal átmeneti személyzeti osztállyá alakított panaszirodájára.

3. Kirúgás sms-ben

Ugyancsak az új technológia tette lehetővé a felmondás sms-es formában történő közlését is (ez is kevés egyébként, szintén első infóként veti be néhány munkaadó). Egy példa a közelmúltból: a Brüsszelben tárgyaló Teodor Baconschi román külügyminiszterrel például így közölte főnöke (Boc miniszterelnök illetve stábja) január elején, hogy nem tart igényt a jövőben munkájára.

4. Kirúgás telefonon

Valószínűleg élete egyik legkellemetlenebb telefonján volt túl tavaly szeptemberben Carol Bartz, a Yahoo már csak ex-vezérigazgatója. Az igazgatótanács elnöke, Roy Bostock ugyanis telefonon közölte vele, a cég nem tart igényt a munkájára. Bartz iPadjéről küldött egy utolsó üzenetet alkalmazottainak: “Sajnálom, de most rúgott ki telefonon az elnök". A menedzsert felháborította a felmondás módja, egyebek mellett a személytelenséget nehezményezte.

5. „Próbahét”, „gyakornoki program” fizetés nélkül

Büféknél, kisebb vendéglátóegységeknél, butikoknál megesik, hogy az állásra pályázóknak azt ígérik, egyhetes (vagy akár hosszabb) próbamunka után döntenek alkalmazásukról. Miután a pályázók ledolgozzák az adott időt (például pultosként, mosogatóként, takarítóként), azt mondják, nem feleltek meg a követelményeknek, és próbahétre hivatkozva egy fillért sem fizetnek.

Némileg körmönfontabban utasítják el a fizetést azok a cégek, amelyek hangzatosan „gyakornoki programot” hirdetnek fiataloknak (egyetemistáknak, pályakezdőknek). A fiatal azt várja az ingyenes gyakorlattól, hogy beletanulhat szakmájába és később státuszt kap a cégnél. Valójában azonban adminisztratív (betanított irodai) munkát végez, a gyakornoki idő elteltével pedig szélnek eresztik.

6. Kamu álláshirdetés feladása

Vannak cégek, amelyek frissíteni szeretnék pályázói adatbázisukat. Rosszabb esetben marketingkampányukhoz vadásznak e-mail címekre, telefonszámokra. A módszer egyszerű: feladni egy vonzó álláshirdetést (marketingasszisztens, menedzserasszisztens) és máris özönlenek a személyes adatoktól hemzsegő önéletrajzok. Nem ritka, hogy irodai adminisztratív munkára néhány nap alatt több száz álláspályázat érkezik.

7. A pályázás feltétele: egy drága képzés elvégzése

Vannak munkaadók, amelyek pénzt akarnak kifacsarni a pályázókból. Egy takarítócéghez pályázó hölgy mesélte, a munkaadó a felvételt egy általa szervezett képzéshez közötte, aminek részvételi díja egyhavi fizetésnek felelt meg. Hiába magyarázta a pályázó, neki van végzettsége, szakmai tapasztalata, a cég nem tágított.

8. Csábító otthoni távmunka-ajánlatok

Nem kell sokat böngészni a világhálón, hogy csábító, otthonról végezhető marketinges munkákba ne bukkanjunk. Ha jobban megvizsgáljuk az ajánlatokat, láthatjuk, nagy részük vállalkozói alapon végezhető jutalékos munka, ami nem marketing, hanem telefonos értékesítés. Nem a munka tartalmával van problémám, hanem a megtévesztő csomagolással.

9. Aki nem jelenti be alkalmazottait...

A munkaadói költségoptimalizáció olcsó, de illegális módja, nem bejelenteni az alkalmazottakat az állami szervek felé. Mivel a munkavállalók nem feltételezik, hogy elmarad a munkaadói járulékfizetés, ezért a keserű pirulát akkor kell lenyelniük, ha valamilyen állami ellátásra tartanak igényt (táppénz, munkanélküli segély, nyugdíj).

10. Külföldre közvetítés busás pénzért

Állásközvetítés címén a közvetítő cég nem kérhet pénzt álláskeresőtől. Ennek ellenére minden évben felbukkannak sztorik Spanyolországba toborzott eperszedőkről, angliai munka ígéretével rászedett fizikai munkásokról. A trükk egyszerű: regisztráció címén elkér a közvetítő néhány száz eurót, (valaki még a transzfert is elintézi), aztán a cég felszívódik a munkavállaló pedig állás és pénz nélkül marad...

Ez csak tíz példa az utóbbi időből és amit veszélyesnek érzek. Ha valaki szeretné folytatni a sort, írjon a blog facebook-oldalára, a cikk alá kommentbe vagy mailben a karacsony_zoltan@freemail.hu címre.

0 Tovább

Felvételi 2012 – merre tovább, fiatalok?

E blog alapvetően álláspiaci kérdésekkel foglalkozik, ám nem lehet szó nélkül elmenni egy forró téma, a felsőoktatási felvételi mellett. Többen jelezték ugyanis, teljesen elbizonytalanodtak az idei felvételi jelentkezés kapcsán. A téma megér egy posztot. Szóval: Felvételi 2012 – ahogyan én látom. 

Sajnálom azokat, akik idén szeretnének felvételizni a felsőoktatásba. Itt állunk négy héttel a jelentkezési határidő előtt és szinte több a kérdő, mint a kijelentő mondat. Nem tudható, melyik intézmény, melyik szakra hány fős keretet kap, nincs információ a költségtérítés összegéről és az sem tudható, hogy milyen tartalmú tanulmányi szerződést kell kötni az állami támogatásért cserébe (például mennyire köt röghöz).

Az is csak január elején derült ki, hogy a jogi és a gazdasági szakokon drámaian csökkent az államilag támogatott helyek. Előbbinél 800-ról 100-ra, utóbbinál 4900-ról 250-re vágták meg a keretet. Ez azt is jelenti, ide csak a legeslegjobbak jutnak be, a többiek pedig fizethetik az évi 300-700 ezer forint közötti „tandíjat” (nem így hívják hivatalosan).

Nagyon rosszul van ez így. Nem szeretek hasonlatokat használni, ez is kicsit sántítani fog: a jogi és gazdasági szakokra jelentkezők most úgy érezhetik magukat, mintha egy futballmeccsen 0-0-ás állásnál a 80. percben hirtelen szól a bíró, hogy a győzelemhez 4 gólt kell rúgni. 

A felvételire készülés nem februárban kezdődik

A pályaválasztás, a felvételire készülés, ugyanis nem az utolsó félévben kezdődik. Jómagam például már gimnázium harmadik osztályában rákapcsoltam a németre, fakultációra, tanulmányi versenyekre jártam, nyelvvizsgát tettem, mert tudtam, hogy csak maximális ponttal lehet bejutni. Nem is ért váratlanul, hogy az akkor maximális 120 pontból 116 volt a bejutási küszöb, amit sikerült teljesítenem. Az utóbbi évek alacsonyabb pontszámai azonban valószínűleg sokakat elaltattak.

Persze most mondhatják a döntéshozók, kibővítették a hitellehetőségeket: Mai hír, „Diákhitel 2” címen teljesen fedezhető az önköltség 2 százalékos kamat mellett. Kérdés persze, melyik család meri ezt meglépni. „Nem elég, hogy saját hitelünket nyögjük, még a gyereket is adósítsuk el ebben a gazdaságilag bizonytalan helyzetben?” – teheti fel sok lakáshiteles apuka / anyuka a kérdést.

Csak a tisztázás kedvéért: Nem az a gondom, hogy csökkentik az államilag támogatott helyek számát. Úgy látom, mind az intézmények számában, mind hallgatói létszámban túlnőtt az államilag támogatott felsőoktatás az ország teljesítőképességén. Jónak tartom, hogy valaki végre bele mer nyúlni a rendszerbe. Még csak az iránnyal sincs gondom. Én vagyok az egyik szószólója, minek 800 jogász és 4900 közgazdász tanulását támogatni. A fő gond az időzítés és a mérték. Miért kellett egy ilyen nagy horderejű döntéssel másfél hónappal a jelentkezési határidő előtt szinte a semmiből előjönni? Miért nem lehet a fokozatosság és a kiszámíthatóság elvét követni? Árulkodó sztori, amit talán az eduline portál idézett: az egyik rektor azt hitte, tévedésből egy nullával elírták a közgazdász keretszámot...

Mi lesz a faluról származókkal?

A leginkább azokat sajnálom, akik ezzel a hirtelen vágással elesnek egy hozzám hasonló életpályától. Azokat a faluról származó fiatalokat, akik most egy kisváros gimnáziumában tanulnak. Jogi, gazdasági vagy bölcsész szakra készülnek. Államilag támogatott helyre nem férnek majd be, a szülők nem tudják kigazdálkodni a költségtérítést, a hiteltől pedig félnek, mint a tűztől. Hogy ne csak magamról beszéljek: A kilencvenes években az ELTE Vezér úti kollégiuma ilyen hátterű (falu, kisváros, alsóközéposztály) hallgatókkal volt tele. Két szobatársam is ilyen közegből (egy hevesi kisvárosból) érkezett, mindkettejükből kiváló ügyvéd lett.

Ebben a bizonytalan helyzetben minden szülő a legjobb opciót keresi csemetéjének. Próbálnak minél több helyről tájékozódni, engem is meg-megkérdeznek. Néhány gondolat. A jogról azt gondolom, mostantól tényleg csak az próbálja meg, aki Magyarországon szeretne ügyvéd lenni vagy van a családnak pénze saját zsebből fizetni a képzést.

Hiába számít jó befektetésnek az informatikai és mérnöki diploma, hiába nőnek itt a keretszámok, ha valakit egyáltalán nem érdekel a szakma, és/vagy nincs hozzá affinitása, felesleges megpróbálnia. Máskülönben jó befektetés.

Menekülés Ausztriába?

Az utóbbi hetekben egyre több szó esik az ausztriai egyetemi tanulásról, mint menekülési útról. Erről írtam is cikket az origo-n kolléganőmmel.

Izgalmas, hasznos lehetőség, de nem könnyebb és nem olcsóbb. Előny, hogy nincs tandíj, nincs felvételi vizsga, elég nyáron jelentkezni az ősszel induló képzésekre. Bécsben élő magyar egyetemistákkal beszélve nagyon szerényen 500-600 euróból (150-180 ezer forint) kihozható egy hónapnyi megélhetés. Elő hallásra soknak tűnik, de számításaim szerint egy vidékről Budapestre költöző egyetemista havi megélhetése körülbelül 70-80 ezer forint. Ha ehhez hozzávesszük a tanulmányi költségtérítést (havi 20-50 ezer forint) akkor már 100 ezer forint felett járunk. És azt se feledjük, Bécsben diákmunkával óránként 2-3 ezer forintot lehet keresni. Cserébe pedig a fiatal megtanul önállóan élni idegen nyelvű környezetben, problémákat megoldani, gondoskodni magáról. Ha pedig diplomát szerez, könnyebben kap állást az osztrák álláspiacon, ahol a magyar fizetés többszörösét keresheti. Persze a diplomához ott is kell tanulni, ráadásul németül, és sokan kihullanak az első vizsgákon.

A politika feladta a leckét a fiataloknak és szüleiknek. Nem lenne most jó a helyükben lenni...

A facebookon is fent vagyok. Kérdés, témajavaslat esetén a karacsony.zoltan75@gmail.com címen várom a levelet.

2 Tovább

Boldog új évet, álláspiac! – mi lesz 2012-ben?

Mindenekelőtt minden kedves olvasómnak boldog, karrierépítésben sikeres új évet kívánok!

Decemberben ritkultak bejegyzéseim, ám januártól újra teljes gőzzel üzemel blogom.
Ebben az évben is szeretném megőrizni a „Jobb Állás” arculatát: a pozitív hozzáállást, a segítő szándékot, az újdonságok felvillantását. És persze minden visszajelzést, témajavaslatot várok e-mailben (karacsony_zoltan@freemail.hu), facebook-oldalamra vagy ide kommentbe. Mindenkinek garantálom, személyes adatait bizalmasan kezelem, ahogyan eddig.

Hogy mi történt tavaly az álláspiacon? Gondolom, a jövő többeket érdekel, de azért röviden néhány trend:
- 2011-ben minimális mértékben javultak a foglalkoztatási mutatók: 32 ezer fővel többen dolgoznak, néhány ezer fővel csökkent a munkanélküliek száma 2010-zel összevetve, ám messze vagyunk még a 2008-as számoktól.
- Új munkahelyek főként a gép- (plusz 9900 fő), a jármű-, (3 ezer), a gumi-, műanyaggyártásban (2100) keletkeztek és a feldolgozóipar 4 százalékkal hízott. Csökkent viszont a foglalkoztatás a kereskedelemben, a gépjármű-javításban, az építőiparban és a költségvetési szektorban.
- Céges részről lassult kiválasztás, a dolgozók – vélhetően a nehéz álláspiaci helyzet miatt – nehezebben szánják rá magukat a váltásra, sokkal inkább ragaszkodnak munkahelyükhöz.

Ennél sokkal érdekesebb kérdés, mi várható 2012-ben?

1. Ha a prognózisokat vesszük alapul, nem sok jó. A makrogazdasági kilátások borúsak, a külföldi befektetők bizalma megcsappant. Ebben a környezetben kizárt a foglalkoztatási mutatók látványos javulása. A gazdaságkutató intézetek egyébként 10,9-11 százalék körüli munkanélküliségi rátát valószínűsítenek 2012-ben (GKI és Kopint-Tárki: 11-11), ami nagyjából megegyezik az ideivel és jelentősen elmarad a válság előtti 7-8 százalék közötti értékektől.

2. A Manpower munkaerő-közvetítő tavaly év végi felmérése szerint a cégek 8 százaléka bővítene, 22 százaléka leépítést tervez, a többi változatlan létszámmal tervezi a jövőt. Leginkább pesszimista az építőipar.

3. Lassíthatja az új munkahelyek létrejöttét a minimálbér emelése és a bérkompenzáció. A munkaadói szervezet alelnöke az MTI-nek néhány napja úgy fogalmazott, amelyik cég ezt megteszi, annak jelentősen romlik a versenyképessége, gyakorlatilag képtelen lesz létszámbővítésre. Ugyan körvonalazódik egy újabb terv a bérkompenzációra, ám erről egyelőre keveset tudni.

4. Kozmetikázhatja a statisztikát a közmunka-programok felpörgése. Ez azonban csak a szakképzetlen, hátrányos helyzetben vagy helyen élő, tartós munkanélkülieknek jelenthet átmeneti reménysugárt.

Hol vannak akkor az állások?

Mindezek után kérdezheti a kedves olvasó, van-e értelme egyáltalán állást keresni, ha nem növekszik a foglalkoztatottság, a cégek a túlélésre rendezkednek be, a közszféra pedig vagy leépít vagy kevéssé vonzó közmunkát ajánl.

A jó hírem: új munkalehetőségek mindig vannak, csak a helyet illetve az oda vezető utat kell megtalálni.

Két elemet hadd emeljek ki:

1. Mindennél fontosabb lesz a kapcsolatok szerepe. Szinte nincs olyan munkaadó, ahol ne lenne fluktuáció, így munkalehetőségek mindig lesznek. Csak tudomást kell erről szerezni, mert elképzelhető, kevesebb cég hirdeti meg nyilvánosan. Inkább ismerősi körből, személyes ajánlás alapján válogat. Főleg, ha olyan munkáról van szó, amire sok a jelentkező (irodai, adminisztratív munkák) Éppen ezért arra bátorítanék mindenkit, a kapcsolatrendszer bővítésére különösen figyeljen. Aki ebben gyenge, sürgősen nézzen utána, hogyan lehet ezt jól csinálni.
 
2. És bármennyire is rosszak a kilátások, álláshirdetések továbbra is vannak. Elég csak a nagy állásportálokon (monster, profession, jobline) körülnézni, és máris 3-4 ezer álláslehetőség tárul elénk. Ezekben az ajánlatokban közös, hogy nagyrészt multi cégek hirdetnek (mérnöki, informatikai, pénzügyi, logisztikai, értékesítői állásokat) és szinte minden pozíciónál elvárt egy vagy két idegen nyelv ismerete (angol és egy másik nyelv). A nagy autógyárak (Audi, Mercedes), gépipari beszállítók (pl. Bosch), az ügyféltámogató központok (shared service center) lázasan keresik új munkatársaikat.
Főleg szakmunkásoknak szóló ajánlatokkal találkozni a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (afsz.hu/) oldalán.

Ezekkel a gondolatokkal indítom el bejegyzéseimet 2012-ben. Remélem, sok hasznos információt osztunk meg egymással és minél több olvasómnak sikerül előrébb lépni a karrierépítésben.

0 Tovább

Öt trend az álláspiacon

Az utóbbi egy hétben sok álláspiaci szereplővel beszélgettem. Mindenkivel más-más témában, ám mindebből néhány trend körvonalazódott számomra. Ezeket összegzem most. Várom visszajelzéseitek is. Mit gondoltok erről? Milyennek látjátok a helyzetet? Van más trend is szerintetek? Írjátok meg ide kommentbe, vagy facebook-oldalamra, esetleg a karacsony_zoltan@freemail.hu mailcímre.

1. Lelassult a kiválasztás.
Elsősorban a külföldi hátterű cégeknél figyelték meg forrásaim, hogy lassabban megy az új munkatársak felvétele. Több körben tesztelnek, hosszabb ideig mérlegelnek. Ennek egyik oka lehet a felelősség megosztása (több interjú több vezetővel), a másik a bizonytalan gazdasági környezet. 

2. Az álláskeresők mindenre lőnek.
A kevés álláshirdetés és a sok álláskereső jelenség következménye, hogy sokan minden szóba jöhető kiírásra pályáznak. Még azokra is, amelyeknél fontos feltételeknek nem felelnek meg. Ennek a következménye, egy-egy népszerűbb hirdetésre több száz pályázat érkezik. A mindenre lövő álláskeresőket pedig egy idő után frusztrálja a 30-40 sikertelen pályázat.

3. Nem akar váltani, akinek van munkája.
A fejvadászoknak egyre nehezebb dolguk van, ha állásban levő szakembereket akarnak elcsábítani. (Ezt hívják a szaknyelvben a direkt megkeresés módszerének). Vélhetően azért, mert túl kockázatosnak látják a váltást ebben a bizonytalan gazdasági helyzetben. Számukra most a stabilitás a legfontosabb. Korábban ez a réteg sokkal nyitottabb volt új lehetőségekre.

4. Hiánycikk a tanulni vágyó, ingyenmunkát is elvállaló gyakornok.
Hadd említsem meg a saját példámat: én az egyetemi évek alatt egy futballújságnak (Focivilág) dolgoztam. Külsősként írtam cikkeket a német labdarúgásról kéthetente. Négy év alatt egy fillért nem kaptam a munkámért, viszont láttam egy működő szerkesztőséget, visszajelzést kaptam cikkeimről, több nyugat-európai futballtúrán jártam a kollégákkal, interjúkat készítettem német futballistákkal, menedzserekkel. Egyszóval tanultam, kapcsolatot építettem. Fontos momentum volt ez az újságírói pályafutásom elindulásában.

Egyre több helyről hallom, hogy a mostani egyetemistákat nem érdekli az ingyenes gyakornoki munka. Ők azonnal pénzt akarnak látni, pedig a pályakezdés befektetés. Csak a megfelelő helyen kell kezdeni még az iskolás évek alatt. (Persze, értem, sokan vannak, akiknek egzisztenciális okokból szükségszerű a pénzhez jutás. Akiknek vannak megtakarításaik vagy némi szülői háttér, nekik érdemes a fent vázolt stratégia.)

5. A 45 év feletti álláskeresőknek és a kirúgott vezetőknek egyre nehezebb.
Erről korábbi posztomban írtam és az utóbbi napokban HR-esektől szerzett impulzusok csak megerősítettek. Hiába a szakmai tapasztalat, az iparági ismeret, a „fiatal, dinamikus” kell, mert ő kevesebb pénzért elvállalja. Ugyancsak pokoli nehéz az állásukat vesztett vezetőknek. Kevesebb a vezetői poszt, itt is racionalizálnak a cégek.

13 Tovább

Álláskeresés 50 év felett: két sztori és sok tanulság

Tavaly november elején indult blogom két bejegyzésében is foglalkoztam az 50 év feletti álláskeresők helyzetével. Aki kíváncsi rá, itt és itt érhető el.

Most hadd osszak meg önökkel / veletek két példát, amelyet testközelből figyeltem az utóbbi másfél évben. Neveket a téma érzékenységére tekintettel hadd ne írjak, de biztosíthatok mindenkit valós személyekről és valós eseményekről van szó.

Két történet sok tanulsággal

Rokonsági körömben ketten is munkanélkülivé váltak 2010 elején. Mindketten 50 év felettiek, szorgalmas, szakmájukhoz értő emberek. Addig ismeretlen volt számukra ez a státusz. Annyi a hátrányuk, hogy egyikük sem beszél idegen nyelvet és életkorukból adódóan már nem is fognak megtanulni. A hölgy főkönyvelőként dolgozott, az úr mérnöki végzettségű és egy autójavító vállalkozás tulajdonosa volt. A hölgy a munkahelyi pszichés terror elől menekült felmondásba óvva egészségét, az úr a válság áldozata: eltűntek az ügyfelek, cége folyamatosan veszteséget termelt, amit egy idő után nem akart finanszírozni.

A hölgy nagy szaktudású, de rutintalan az álláskeresésben. Már a felmondása napján elkezdett állást keresni, de belefutott minden csapdába. Egy példa: Meglátott egy hirdetést, és mindenféle kísérősor nélkül elküldte önéletrajzát, majd két hétig ölbe tett kézzel várt a válaszra. Nem jött és eltelt 1 hónap előrelépés nélkül. Majd némi átképzés után (ebben az én kezem is benne volt), elkezdett intenzíven állásokra vadászni: naponta beadott két pályázatot, a kiírásra szabott kísérőlevelet írt és láss csodát, egyre több visszahívást kapott. Két hónapon belül el is tudott helyezkedni. Nem főkönyvelőként, hanem sima könyvelőként, de lett munkája és máig megbecsüli azt.

Az úr nehezebb helyzetből indult. Neki másfél évébe telt, míg munkához jutott. Az egyik gond abban leledzett, hogy kevés hirdetés szólt neki. Az autóipar vergődik, így az autószervizekbe elvétve keresnek új munkatársat. Mérnöki munkákra pedig feltétel a nyelvtudás. Szóba jöttek még a karbantartói, karbantartási vezetői, a logisztikai, a műszaki áruházakban végezhető munkák.  Körülbelül 40-45 helyre adta be összesen a pályázatot, összesen két helyről jött visszajelzés.

Munkaügyi központ: hiányzó humán segítség

Regisztráltatta magát álláskeresőként a lakhelyéhez tartozó munkaügyi kirendeltségen, semmiféle „humán” támogatást nem kapott, csak a neki egyébként is járó álláskeresési járadékot. Úgy látta, ennek oka, hogy a pult másik oldalán ülő tisztviselőknek nincs tapasztalata az álláskeresésben, nem tudják, hogy működik a piac, ők szimpla bürokraták.

Jártam vele a munkaügyi központok által szervezett egyik állásbörzén is júliusban. Itt többek között a hivatal álláskeresői tréningjére toboroztak embereket. Nem akartam hinni a szememnek, amikor azt láttam, hogy a tréning novemberben indul. Aki júliusban keres állást, az valószínűleg nem novemberbe szeretné fejleszteni ebbéli képességeit....

Nagy lelki megpróbáltatás a tartós munkanélküliség

Lelkileg pokoli nehéz megélni az állástalanságot. Egy idő után még a magabiztos ember önbizalma is csökken, és kezd az ember belesüppedni a munkanélküliségbe. Hogy nem kell senkinek. Hogy még válaszra sem méltatják próbálkozását. Hogy nem kap személyes bemutatkozási lehetőséget, és így nem tudja elmagyarázni, mire képes, mennyire motivált. Nem azért lett ő munkanélküli, mert nem akar dolgozni vagy összeférhetetlen figura.

Kellett a kapcsolat, de nem az döntött

Már úgy tűnt, hogy nem fog menni, amikor rámosolygott a szerencse. Meglátott egy műszaki vezetői állásajánlatot. Mint kiderült, van ismerőse a cégnél, aki szólt az igazgatónak még aznap. Csak annyit kért, hallgassa meg, hívja be interjúra. Semmi mást. Az igazgató sem ígért semmit. Sőt, jelezte, már nagyjából körvonalazódik, ki lesz a befutó, de azért jöjjön be. Fellépésével aztán meggyőzte a cégvezetőt. Őt vették fel. Most járt le a próbaideje és elégedett. Ahogyan vele az ügyvezető is.

Mindkét történet happy enddel végződött, de az odavezető úton nagyon sok akadály magasodott.

Mit lehet tenni, ha nem megy?

Sok kedves olvasó keres meg ebből a korosztályból is, hogy segítsek. Tanácsot tudok adni, merre érdemes elindulni, de személyre szabott tuti tippeket nem.

Hogy miért nem?
- Nem vagyok munkavállalási tanácsadó. Csupán egy ember, aki nagyon sok információt gyűjt és szintetizálva, sallangok és PR-máz nélkül továbbadja.
- Az utat mindenkinek magának kell kitaposnia, a külsős tanácsadó mindig külsős marad. Interjún nem tud súgni és az álláskereső lelkébe sem lát bele.
- Az 50 felettiekkel szemben sajnos sok az előítélet, ami ellen önmagában az álláskereső és a tanácsadó keveset tehet. Az már óriási siker, ha az ember eljut interjúig. Ha azonban még a cv-jét sem olvassák el, akkor az álláskereső egyszerűen tehetetlen

Hogy ne legyen annyira kesernyés ennek a posztnak a vége, hadd írjak néhány biztató szót.

1. Úgy látom, ebben a korosztályban azok a sikeres álláskeresők, akik a kapcsolatrendszerüket mozgatják meg és nem a hivatalos álláshirdetésekre pályáznak.

2. Sokszor a határozatlan idejű munkaszerződés helyett meg kell elégedni kevesebbel: vállalkozási szerződés, részmunkaidő, távmunka a kölcsönzötti státusz. Ha megéri, a távolabbi ingázást vagy netalántán a költözést is meg kell lépni. Aztán következő lépésben lehet ennél előnyösebb szerződést kialkudni.

3. Fontos szerepe van az önképzésnek. Nem hiszem, hogy 55 évesen érdemes a nulláról indulva nyelvtanulásba fektetni (a munkában legalább középfokú szint kell és ide 2-3 évnyi tanulás és folyamatos gyakorlás kell), de például a megkopott nyelvtudást még lehet csiszolni. Ennél látványosabb, ha számítástechnikai tudásunkat javítjuk (Excel, Powerpoint). Szakmánkban továbbképzésre is elmehetünk, akár saját zsebből finanszírozva. Ennek az előnye, hogy közösségbe kerülünk, ismerősöket gyűjtünk. És minél több info, annál több esély. És nagyon fontos az álláskeresési technikák megtanulása. CV-írás, interjúra készülés satöbbi: ez viszonylag könnyen elsajátítható, csak egy szakember kell hozzá.

Kérdéseim a döntéshozókhoz

Még egy utolsó megjegyzés, de ez már a kormányzati döntéshozóknak. A nyugdíjkorhatár emelése a következő évtizedekben elengedhetetlen lesz, Nyugat-Európában már 67 évről beszélnek.

Miért nincs komplex stratégia az 50 felettiek elhelyezésére? Hol vannak a munkaadókat az ötvenes álláskeresőkre felkészítő programok? Ha van „Családbarát”, „Legjobb női” munkahely díj, miért nincs olyan elismerés, ami az 50-55 év felettiek felvételét ismeri el?  
 
Ez a téma látszólag az ötveneseknek szól, ám a fiatalokat is érinti, beleértve magamat a 36 évemmel. Mert én is leszek egyszer 50 éves...

A facebookon is ott vagyok. Ha tetszett vagy követnétek/követnének, minden lájkot szívesen fogadok.

Mailben a karacsony_zoltan@freemail.hu címen vagyok elérhető.

5 Tovább
1234
»

Jobb-Állás Blog

blogavatar

A legújabb karriertrendek, a legérdekesebb álláshírek saját kommentárral Minden véleményt, témajavaslatot várok. Alkossunk egy jó közösséget!

Utolsó kommentek

Címkefelhő

állás (111),karrier (107),álláskeresés (52),Karácsony Zoltán (27),állásbörze (17),külföldi munka (14),pályakezdő (10),karácsony zoltán (9),állásinterjú (9),állásexpo (8),álláshirdetés (7),pályaválasztás (6),szakma (6),munkahely (6),fizetés (6),frissdiplomás (6),önéletrajz (5),kereset (4),felvételi (4),nyelvvizsga (4),foglalkozás (4),nyelvtanulás (4),diszkrimináció (3),Németország (3),pályázás (3),monster (3),facebook (3),felsőoktatás (3),karrierépítés (3),felmondás (3),allas (3),Ausztria (3),esélyegyenlőség (3),toborzás (2),nyelvtudás (2),külföld (2),távmunka (2),egyetem (2),új munkahely (2),vezető (2),diploma (2),képzés (2),közszféra (2),CV (2),ESZA (2),EU (2),álláskeresési járadék (2),au pair (2),motiváció (2),mérnök (2),informatikus (2),karrierváltás (2),Egyesült Királyság (2),fejvadász (2),személyzeti tanácsadó (2),felmérés (2),olimpia (1),idősgondozó (1),karrierhír (1),google (1),szakválasztás (1),Egyenlő Bánásmód Hatóság (1),zaklatás (1),trend (1),webdesigner (1),munkaerőfelvétel (1),Anglia (1),németország (1),Vizes VB (1),Benedek Tibor (1),vízilabda (1),jövedelem (1),worldskills (1),munkanélküli (1),túlóra (1),váltás (1),munkasprint (1),rugalmas munka (1),álláskereső (1),gyakornok (1),álláspályázat (1),munkajog (1),külföldi tanulás (1),hiányszakma (1),munkanélküliség (1),munkanélküliségi ráta (1),álláspiac (1),atipikus munka (1),kerékpár (1),diákmunka (1),szexi szakma (1),Bringázz a munkába (1),bicikli (1),linkedin (1),megváltozott munkaképességű (1),jutalom (1),Kanada (1),Harvard Business Manager (1),diplomamunka (1),sales manager (1),mobilitás (1),Work Force (1),parti (1),kapcsolatépítés (1),burn out (1),egészség (1),key account manager (1),állásnév (1),egyetemista (1),bér (1),szakmai gyakorlat (1),HR (1),informatika (1),tanácsadó (1),hegesztő (1),Google (1),Facebook (1),pénzügy (1),szakmunka (1),csapatépítő tréning (1),állásportál (1),osztrák munka (1),Steve Jobs (1),nfsz (1),eures (1),(1),IT (1),Apple (1),Zuckerberg (1),munkaerő-közvetítő (1),EURES (1),karrierexpo (1),kísérőlevél (1),motivációs levél (1),Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (1),marketing (1),reklám (1),munkahelyváltás (1),munkaügy (1),manager (1),siket (1),előléptetés (1),babysitter (1),állásközvetítés (1),ötven felett (1)