Óriásplakáton hirdette magát egy munkanélküli Franciaországban, a 4 méter széles és 3 méter magas hirdetést egy bordeaux-i autóút mentén ragasztotta ki. A 48 éves férfi fényképes plakátján megadta e-mail címét és mobiltelefonja számát. Mindezt végső megoldásként tette, miután csaknem hatszázszor utasították el álláskérelmét. Az úton naponta mintegy 30 ezer autó halad el, de a férfi eddig csak pár telefonhívást kapott, állást nem - írja az MTI. 

 

Megmosolyogtató és egyben elkeserítő is a sztori, amit tegnap a nemzeti hírügynökség lehozott. Megpróbáltam az eredeti forrásnak utánajárni. Sajnos nem sikerült, így az akció pontos részleteit, az illető szakmai hátterét nem ismerem.

 

Felvetődik a kérdés: hatásos lehet-e egy ilyen akció? Éljünk-e formabontó eszközökkel az álláskeresésben?

 

Van egy hasonló, de mégis más sztorim. Hadd osszam meg, tanulságos. Két évvel ezelőtt kaptam egy hírt egy reklámügynökségnél dolgozó fiatalembertől, aki közleményében leírta, hogyan jutott be akkori munkahelyére. Ebből cikk is kerekedett, hadd idézzek most belőle:

 

„Kreativitással, egyediséggel kiemelhetjük magunkat a konkurens álláskeresők százai közül. Ez az üzenete Fülöp Attila állásszerzésének, aki tanári diplomával a kézben, hatásos önreklám segítségével jutott be jelenlegi munkahelyére, egy kommunikációs ügynökséghez. A szegedi fiatalember saját magáról készített egy moziplakátra emlékeztető, színes bemutatkozó anyagot, amelyen fotója, eddigi életpályája és álláskeresési szándéka állt. Önéletrajz helyett ezt küldte el, amikor állásra pályázott, a plakátot pedig kitette több reklámkonferencián. Ezeken a megbeszéléseken bemutathatta kampányát is a döntéshozók előtt.

 

Emellett elkészített egy saját weboldalt (www.fulopattila.com), ahol ugyancsak eddigi szakmai tapasztalatát foglalta össze. „Annyi volt a célom, hogy megismerjék a nevemet, és úgy emlékezzenek rám a potenciális munkaadók, ha új munkatársat keresnek, hogy motivált, lelkes, kitartó és ötletgazdag pályázó vagyok” - mondja Fülöp Attila. Saját bevallása szerint csak egy farmernadrág árába került a kampány. A weboldal és a három plakát elkészítésében ismerősök segítettek, a konferenciákon való részvételért - vélhetően az újszerű marketingeszköz miatt - nem kértek pénzt.”

 

Eddig a cikkrészlet. Attila tehát úgy jutott be a reklámszakmába, hogy valami egyedi pályázási módszert vetett be. Nem csupán álláshirdetésre pályázott, hanem bejelentkezett egy reklámkonferenciára, ahol döntéshozókkal találkozott és nekik is megmutatta a plakátját.

 

Kreatív területen működik ez a stratégia és szerintem nagyon is hatásos. Ugyanis annak a munkának a lényege a formabontó, figyelemfelkeltő megoldások megtalálása. Ez a pályázás pedig bátorságról, proaktivitásról árulkodik. Más területen azonban nem igazán ajánlanám. Nem azt mondom, hogy ne éljünk a figyelemfelkeltés eszközével, csak azt, hogy bizonyos keretek között. Ha cv-t kérnek, akkor ne kreatív plakátot küldjünk.

 

A fenti MTI-s hírnél maradva: két problémát látok. Az egyik az ár. Egy óriásplakát elkészíttetése és kihelyezése nem olcsó mulatság, főleg nem egy munkanélkülinek (kivéve, ha jól kereső menedzser volt). A másik a célzás: Akkor jó egy pályázat, ha a potenciális munkaadókra fókuszálunk, úgy adjuk be, hogy náluk szeretnénk dolgozni. Biztosan több tízezren látják a reklámot, de mennyi ebből a potenciális döntéshozó és mennyire veszik  komolyan a „csak úgy” jelentkezőt. Ha pedig nincs visszahívás, akkor a pályázó tehetetlen, ugyanis nem tudhatja, hová jutott el a hír, kinél lehet érdeklődni.

 

Nem lennék meglepve, ha a hirdetés mögött egy extrovertált marketingmenedzser állna, aki egy következő kampányához használná fel az ismertséget. Bár lehet, hogy tévedek…