Kapkodom a fejemet a Miniszterelnökségről érkező tegnapi hírek hallatán. Először a Magyar Nemzet online adott hírt arról, hogy bevezették a napi 10 órás munkaidőt. Állítólag több családos alkalmazott felmondott, mert nem tudott gyermekéért délután az óvodába, iskolába elmenni. A távozókat többnyire fiatalokkal pótolták, akikkel pénzt is takarítottak meg, ugyanis a bértábla szerint kevesebb jár nekik.

 

Ezeket az állításokat Lázár János miniszter nem cáfolta, hanem egy közleményben kifejtette, hogy a Miniszterelnökségen dolgozni senkinek sem kötelező. A szolgálatnak és így a munkaidőnek náluk kezdete van, vége nincs, ezért a Miniszterelnökség "sajnos valóban nem egy családbarát munkahely". A hivatalos munkaidő egyébként 7.30-17.30 között tart.

Nem vitatom, hogy a Miniszterelnökségen nagy a munkamennyiség, milliók életére ható döntések születnek, amelyek előkészítése jelentős erőforrást igényel. A kérdés csupán az, hogy a sikeres munkához tényleg ilyen munkarendre, munkaszervezésre és kommunikációra van-e szükség.

Sok cégnek megéri családbarátnak lenni

Vessünk egy pillantást a versenyszférára, ahol a teljesítmény minőségén a cégek léte múlik, ahol a fő hajtóerő a profit, a minél gazdaságosabb működés. És mit látunk? Hogy ezek a cégek sorra vezetnek be családbarát intézkedéseket: rugalmas munkakezdést törzsidővel, a gyesről visszatérők integrálását segítő programot, ingyenes orvosi szűrést, részmunkaidőt, távmunkát, céges családi napközit és még hosszan lehetne sorolni. Tavaly a Sokszínű és Családbarát Szervezet díjat olyan vállalatok kapták meg, mint a Magyar Telekom, a Nestlé, az Unilever, a K&H... Nem ismeretlen márkák, hogy finoman fogalmazzak.

Miért teszik ezt a cégek? Biztosan nem szociális érzékenységből. Nem az az elsődleges céljuk, hogy a munkavállaló jól érezze magát.

Hanem azért,
hogy legfontosabb erőforrásukat, az értékes munkavállalókat megtartsák,
hogy vonzóak legyenek a legtehetségesebb álláskeresők számára, akiknek fontos a munka-magánélet egyensúly,
hogy csökkentsék a fluktuációt, mert a munkaerő pótlása komoly költség,
hogy a munkavállaló a maximumot hozza ki magából. Ne az otthoni élet szervezése vegye el az energiákat.

A munka világa a rugalmasság felé halad

Vitán felül áll, hogy a munkára alkalmatlan munkavállalónak nincs helye egy-egy szervezetben. A mai technológiai keretek között azonban annyi opció akad arra, hogy irodai pozíció esetén a munkaadó figyelembe vegye a munkakörre alkalmas családosok igényeit, élethelyzetét. Elismerem, hogy ezeknek a kereteknek a kialakítása idő, pénz és munka. Például kell egy megbízható teljesítménymérési rendszer bevezetése, amelyben nem a munkahelyen töltött idő, hanem az asztalra letett végeredmény számít. Aki hosszú távra tervez és/vagy mintát akar mutatni a magyar társadalomnak, esetleg más cégvezetőknek, az megteszi. A Miniszterelnökség pedig a kirakatban van, akár tetszik, akár nem.

Néhány éve egy nagyvállalat HR-vezetőjétől hallottam, hogy náluk a vezetői teljesítményértékeléseken negatívum az, ha valaki huzamosabb időn át 10-12 órát dolgozik. Koncentráltan dolgozva 8-9 órába bele kell férnie a feladatoknak, efölött jelentősen csökken a hatékonyság és ez hosszú távon kiégéshez vezet, ami nem érdeke a cégnek sem.

A legjobbak távoznak először

Bármennyire is presztízs és nemes szolgálat a Miniszterelnökségen dolgozni, a céges tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen változások esetén azok a családosok vagy családalapítás előtt állók távoznak először, akik a legértékesebbek, akik tudásukkal könnyen elhelyezkednek a munkaerőpiacon. Egy családbarát munkahelyen.

A fiatal, szingli utánpótlás betanítása idő és pénz. És ők is csak addig lelkesednek az ilyen munkakörnyezetért, ameddig nem kerülnek hasonló élethelyzetbe...

A Facebookon itt vagyok fent. Mailben a karacsony.zoltan kukac jobb-allas.hu oldalon várom a témával vagy bármilyen álláspiaci kérdéssel kapcsolatos észrevételeiteket, kérdéseiteket.